Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-11 / 292. szám

4. oldal T966. december TI. vasárnap Lépés az iparosodás útján * ■ | Uj üzem létesül Szabadszálláson Kőművesek víz- és villanysze­relők serénykednek a szabadszál­lási tisztiklubban. A szobák ar­culata ugyancsak megváltozik. Válaszfalak, ajtók kerülnek más helyre, s a villanyszerelők sem egyszerűen egy szórakozó­helyiség hangulatvilágításának megfelelő munkán dolgoznak. Nem árulunk el hadititkot — üzem lesz a tiszti klubból. Az igazság az — s ezt a hon­védség illetékesei is messzeme­nően figyelembe vették — na­gyobb szükség van jelenleg a községben a foglalkoztatottság megoldására, mint a klubra. Kü­lönösen a női munkaerők elhe­lyezése okoz gondot. Szabad- szállásról — a tanácselnök ada­tai szerint — naponta 327 asz- szony és lány jár el dolgozni Budapestre, Kecskemétre, Kis­kőrösre. Vannak közöttük olya­nok. akiknek hajnali fél kettő­kor kell vonatra ülni és este fél 8-kor érkeznek haza. Felfipvelt az áldatlan állapo­tokra a megyei pártbizottság és a megyei tanács is. Mint isme­retes. a Budapesti Habselyem- Kötöttárugyár január 1-én át­veszi a Kecskeméti Ruhaipari Vállalatot, amelynek termékeit a Kalocsai Textilfeldolgozó Vál­lalat gyártja tovább. A megyei szervek a kalocsai üzem vezetőit azzal bízták meg, hogy Szabad- szálláson a tisztiklub helyén a kecskeméti vállalattól átvett profil alapján konfekciós ter­mékeket gyártó üzemet létesít­sen. Andrási Ferenc a Szabadszál­lási Községi Tanács V. B. elnö­ke elmondta, hogy a megyei pártbizottság és tanács döntése igen nagy segítség számukra. A kalocsai textilfeldolgozó vállalat igazgatójával, Tóth Fe­renccel Solton a megyei tanács vb ipari osztályának rendezvé­nyén beszélgettünk az új sza- . badszállási ruhaüzemről. — Október 20-án kezdtük meg a tisztiklub átalakítását — mondta többek között Tóth elv­társ — Saját kőműves brigá­dunk végzi a termek átalakítá­sát. Az asztalosok és villany­szerelők ugyancsak Kalocsáról Képünkön Csík József és Szalontai Lajos kőműves, Varga Gábor segédmunkás a Kalocsai Textilfeldolgozó Vállalat építő brigádjának tagjai a szabadszállási tiszti klub munkatermekké való átalakítását végzi. a ktsz-től jöttek, míg a vízveze­tékszerelők szabadszállásiak. December 15-re mór annyira rendbehozunk egy helyiséget, hogy 50 nőt be tudunk rendel­ni a gépekkel és munkával való ismerkedésre. Január 2-án in­dítjuk be a termelést kb. 90— 100 asszony és leány munkába állításával. Szabadszállási telepünkön or­vosi köpenyeket, orvosi nadrá­gokat. ápoíónőruhákat. pincér­kabátokat, alsó konfekciót és közületi munkaruhákat gyár­tunk. A szabványok, munkada­rabok már elkészültek, az alap­anyag is a rendelkezésre áll, s a szállítási szerződéseket is megkötöttük a megrendelőkkel. Kijelöltük az új üzem irányí­tó szakembereit is. A szabad- szállási telep mintegy 18 millió form tos megrendelést kapott a jövő évre. A következő esztendőben ter­mészetesen újabb műhelycsar­nokok építésével bővítjük a te­lepet., s 1970-ig 250—300 szabad- szállási asszony és lány részé­re kívánunk munkaalkalmat biztosítani — mondta beszélge­tésünk végén Tóth Ferenc. Nagy Ottó LiNA prargv.; m 4. GÖBBELS ÉS GYERMEKEI Május 2-án este történt. A berlini helyőrség már néhány órája beszüntette az ellenállást. Még tart a fegyverek átadása, ez délután 3-kor kezdődött. A városháza előtti tér megtelik a géppisztolyok, puskák és gép­fegyverek halmaival. Az utcá­kon összetört német ágyúk, csövükkel a földbe fúródva. Szemerkél az eső. A Brandenburgi kapun vö­rös zászló leng, alatta pedig a megvert német csapatok me­netelnek. Sok katonának a fe­jén — immár céltalanul — ott van még a sisak. Mennek elkín- zottan, megcsaltan, megfekete­dett arccal, ki letörve és el­csüggedve, ki látható megköny- nyebbültséggel, de a legtöbben leverten és közömbösen. A tüzek még nem aludtak el. Berlin ég. Öreg fogatoskatona hajtja a lovát és a füstölgő konyha zötyögve gurul át a torlaszokon. Egy kövezetbe fú­ródott német tankon katonák pihennek, ülnek a tornyokon, az ágyúcsöveken, énekelnek, dohányoznak. Cigarettaszünet. Göbbels holttestét kihozzák a berlini utcára. Fekete, elszene­sedett arc. A szél belekap a félig elégett sárga nyakkendő­be. Rajta a náci formaruha ca­fatokban, rozsdaszinűre égve. Berlin pincékből előjött né­pe nézi ezt az embert, aki az egyik főbűnös nyomorúságá­ban. Felvételeket készítenek ró­la a soron következő filmhír­adó és a történelmi filmarchí­vum részére, ö gyújtotta meg az első , könyvmáglyákat és ezeknek a máglyáknak a láng­ja rettenetes tűzbe borította Németországot. Berlin védelmi biztosaiként aljasul halálra kár­hoztatta honfitársait, hamisí­tott és hazudott utolsó lehele­téig: „Wenck hadserege köze­ledik Berlin felmentésére!” Falakasztatta a katonákat és a tiszteket, ha visszavonultak. Göbbels úgy rendelkezett, hogy halála után égessék el a holttestét. Amikor rohamcsapa­taink behatoltak a birodalmi kancelláriára, a tűz csak bele­kapott a ruhájába és elszene- sítette az arcát. Magda Göb­bels mellett ott feküdt a ruhá­jából kiesett 1-es számú arany párt jel vény és az elégett ciga­rettatárca Hitler fakszimile alá­írásával. Halála előtt Göbbels megölte saját gyermekeit A gyilkos kör bezárult. A jegyzőkönyv így hangzik: „1945. május másodikén, Berlin városának központjában, a bi­rodalmi kancellária épületének óvóhelyén, a bejárattól néhány méternyire, Klimenko alezre­des, Bisztrov és Hazin őrnagy a német Lange Wilhelm — a birodalmi kancellária szakácsa — és Schneider Kari — a bi­rodalmi kancellária garázsának technikusa — berlini lakosok jelenlétében 17.00 órakor meg­találták egy férfi és egy nő el­égett holttestét, mégpedig egy alacsony termetű férfi tetemét, akinek jobb lábfeje görbe (don­galábú), egy elégett fém pro­tézissel, az NSDAP egyenruhá­jának megégett maradványai­val és egy elégett arany jel­vénnyel együtt.” Klimenko alezredes akkor még fiatal, harmincegy éves ember volt és hivatásos kato­na. Hazin őrnagyot nem ismer­tem. Bisztrov őrnagy biológus, a tudományok kandidátusa, Szibériában élt és a háború fo­lyamán került a hadseregbe. A háború hosszú éveinek so­rán végigjártuk a kalinyini ke­rületnek, Szmolenszk vidéké­nek, Belorussziának, majd Len­gyelországnak szétdúlt, felége­tett tájait Láttuk mit jelent a göbbelsi propaganda a való­ságban: elpusztított vidékeket, haláltáborokat, megkínzott em­berek jajkiáltásait, „új civili­zációt”, ahol ember az ember­nek — hóhéra. A háború útjain jutottunk el a birodalmi kancelláriáig. Mostanában, annyi év eltelte utón, néha megkérdezik tőlem: Nem volt szörnyű a látvány? A dolog másképpen állt: meg­rendítő érzés volt, de nem bor­zalmas. És nemcsak azért, mert annyi szörnyűséget lát­tunk a háború négy esztendeje alatt, hanem inkább azért, mert ezek, a megszenesedett maradványok nem emberiek, hanem sátániak voltak. A ha­lott gyermekek látványa való­Vita a ládák körül AZ ORSZÁGOS sajtó is több esetben foglalkozott a kalocsai paprika termelési kérdéseivel. Nem az a szándékunk, hogy felújítsuk a vitát és pálcát tör­jünk akár valamelyik termelő gazdaság, akár a termeltető vállalat fölött Az élet ugyanis sokszor olyan helyzet elé állít­ja az embereket, amá időlege­sen némi feszültséget vált ki az egymással termelési kapcsolat­ban levő gazdaságok, üzemek dolgozói, vezetői között. Sajnos van rá példa, hogy az ilyen „ha­ragszom rád” hangulat — ami­nek legtöbbször azért van némi alapja — hosszú évekre meg­rontja az egyébként jó viszonyt. A népgazdasági érdek azonban azt kívánja és megköveteli, hogy az ilyen nézeteltéréseknek — bar azok a bírósági fórumo­kig is eljutottak — ne legye­nek káros kihatásai, következ­ményei. NEM AZT ítéljük él, ha egyik, vagy másik fél a törvénykezés­hez fordul a maga igazának tisztázása, bizonyítása végett. Ez természetes és a bíróságok­nak kötelessége a vita igazsá­gos. a jogszabályoknak megfe­lelő eldöntése. Ezen túl azon­ban helytelen és nem szabad megengedni, hogy az „ellen­félről” rosszindulatot feltételez­zen a másik peres fél. mert ez — amint említettük — a nép- gazdasági érdekek rovására is mehet. A Kalocsavidélci Fűszerpapri­ka- és Konzervipari Vállalat 1961 óta van szerződéses papri- katermélési voszonyban a kalo­csai Iszkra Termelőszövetkezet­tel. Ez a viszony azonban az utóbbi időkben két per miatt ieljesen megromlott. A közös gazdaság nem hajlandó paprikát termelni a vállalatnak, s ez nyilván kiesést jelent a kere­sett fűszer gyártásában. Hogyan jutottak él eddig, mitől mérge­sedett el a korábbi jó kapcso­lat? Nézzük az egyik per anyá­ban rettenetes volt, akárkinek gyermekei voltak is. Az ágyuk­ban feküdtek betakarva, öt kis­lány és egy kisfiú; a szüleik gyilkolták meg őket! — Kinek a gyermekei ezek? — kérdezte Bisztrov Voss al- íengemagytól. Öt csak az imént hozták ide a pincébe. Voss kapta a feladatot, hogy jusson el Dönitz tengernagyhoz, és ad­ja át neki a Hitler által rá ha­gyományozott hatalmat és a parancsot: folytassa a háborút, ha törik, ha szakad. Kapitulá­cióról szó sem lehet! Voss megkísérelte, hogy a birodal­mi kancelláriát védelmező csa­patok maradványaival a Fried­richstrasse környékén áttörje a gyűrűt, de fogságba esett. Voss altengemagyot, aki Hit­ler főhadiszállásán a haditen­gerészet képviselője volt, Biszt­rov végigvezeti az elfoglalt Berlin utcáin. Hadifoglyok ván- szorgó oszlopai jönnek velük szemben. Voss egyfolytában ki­bámul a kocsi ablakán. Ször­nyű, füstölgő romok. Berliniek tömegei a tábori konyhák előtt, ahol az orosz szakács forró le­vest osztogat... Az autó szét­bontott barrikádokon kapasz­kodik át és tovább halad a szűk ösvényeken, amelyeket az utcán heverő leomlott törme­lékek, kövek és szemé thalmok között nyitottak ... — Ismeri ön ezeket a gyere­keket? — kérdezi tőle Bisztrov őrnagy. Voss igenlően bólint és engedélyt kérve kimerültén le­ül egy székre. — Tegnap még láttam őket. Ez Heidi — mutat a legfiata­labb kislányra. (Folytatása következik) gát. (A másikat később fog­juk ismertetni, ha jogerőre emelkedett a bíróság ítélete.) AZ ÜGYBEN felperesként szereplő vállalat 1966. február 15-én keresetet nyújtott be a kalocsai járásba lósághoz, amely­ben azt kérte, hogy kötelezzék az Iszkra Termelőszövetkezetet 36 480 forint megfizetésére. Ezt az összeget később módosította a vállalat és már csak 24 840 forintot követelt Követelés t azzal indokolta, hogy a terme­lőszövetkezet 1964-ben 621 da­rab, úgynevezett begyűjtő lá­dával többet szállított vissza, mint amit betéti dij elletében a vállalattól kapott. A betéti dij ládánként 40 forint. Ilyen kö­rülmények között a konzerv­ipari vállalat abból a feltéte­lezésből indult ki, hogy a tsz a szóbanforgó ládákat betéti díj fizetése és a nyilvántartásba vé­tel nélkül vette át és így tar­tozik megfizetni az említett ösz- szeget. A JÁRÁSBÍRÓSÁG elutasí­totta a felperes vállalat kere­setét és nem kötelezte a kalo­csai Iszkra Termelőszövetkeze­tet az összeg visszafizetésére. (A tsz ugyanis a 612 láda betéti díját 1964, december 31-ig be­zárólag a felperes egyszámla- iájáról leemelte, s a vállalat ezt követelte vissza.) Ítéletét azzal indokolta a bíróság, hogy a Ka- locsavidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat csupán feltételezi a betéti díj nélküli ládakivitelt, de azt bizonyítani nem tudja. A tsz képviselője viszont előadta, hogy 1964-ben nemcsak olyan ládákat szállított vissza, amelyeket abban az év­ben vett út. hanem a korábbi években kapott, betéti dij elle­nében kivitt olyan visszama­radt ládákat, amelyek megron­gálódtak, de a tsz azokat kija­vította. Így tehát jogosan járt el. amikor a 24 840 forintot a vállalat számlájáról leemelte, hiszen korábban az említett lá­dákért is megfizette a dara­bonkénti negyven forintot. AZ ELSÖFOKÜ ítélet ellen a vállalat képviselője fellebbe­zett. A megyei bíróság megvál­toztatta a járási döntést és kö­telezte a termelőszövetkezetet, hogy 15 nap alatt fizesse meg a 24 ezer forintot és annak 5 százalékos kamatát. Ezzel azon­ban nem fejeződött be az ügy. A megyei bíróság ítélete ellen a Legfőbb Ügyészség törvényessé­gi óvást emelt, s azt a Legfel­sőbb Bíróság alaposnak találta és elfogadta. A Legfőbb ügyészség törvé­nyességi óvásában rámutat, hogy .. a szocialista szerveze­tek egymás közötti jogviszonyá­ban a pénzkövetelések elévülési ideje egy év. A felperes 1965. január 7-én kelt levelében szó­lította fel teljesítésre az alpe­rest, keresetét pedig 1966. feb­ruár 15-én nyújtotta be. Mint­hogy azonban a teljesítésre való felszólítás és a bírósági jog­érvényesítés között több, mint egy év telt el. a felperes köve­telése elévült..A jogszabá­lyok szerint, a vállalatra hárul annak bizonyítása is, hogy a tsz betéti díj fizetése nélkül vit­te él a ládákat. A LEGFELSŐBB Bíróság de­cember elsején tárgyalta az ügyet és — a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezve — a járásbíróság ítéletét emel­te jogerőre. G. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom