Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-29 / 306. szám
1966. december 29. csütörtök 3. oldal TaflOS István elvtársat 1962. tavaszán helyezték ki elnöknek a jánoshalmi Petőfi Tsz-be. Enyhén szólva baljós tapasztalatokkal teltek a kezdeti idők. „No, itt egy kommunista. Ennek is az lesz az elve: mindent az államnak semmit a termelőszövetkezeti tagnak” — mondogatták rá egyesek, minthogy a járási pártbizottságról jött Hogy kiknek lehetett ez „diplomáciai fogása”, hangulatkeltése az új elnök ellen, a tényekből következtethetni nem nehéz. Közel négyezer holdas közös terület — takarmányalap nélkül; gyenge állatállomány; munkaszervezet? minek? aki munkára jelentkezett, dolgozott Közös vagyon egyenlő a „Csáki szalmájával”: ami mozdítható volt, könnyen lábrakelt. Érthető, ha 1961-ben csak 22 Ft-ot ért egy munkaegység. Papíron. Mert a valóságban csak 17 forintot. Ilyen „két”-es volt a zár- számadási mérleg is. Mikor a papírok mögé nézték illetékes szervek, kiderült hogy 820 ezer forint mérleghiány bújik meg mögöttük. Ezért váltották le a vetze tógára i túrát Az eddigiek js jellemzik a volt vezetés minőségét, de még egy-két példa nem árt. A volt elnök saját szakállára közös területeket adott ki idegeneknek — felesbe. Ebből is gondolhatni, hogy a választott szerveknek nem sok szava lehetett. A pártalapszer- vezetnek tekintélye nem volt. Egyszerűen: nem lehetett. A vezetést az elnök sajátította ki magának. A közgyűlés megkérdezése nélkül, maga döntött az ellenőrző bizottság elnökének leváltásáról. Miért? Mert fel merte tárni a zilált körülményeket, és volt bátorsága szemébe mondani: „Te is úgy lopsz, mint sokan mások... Először neked kellene megváltoznod.. Mert természetesen, mint minden közösségben, a Petőfi Tsz tagságában is küzdöttek a pozitív erők, hogy kiutat találjanak a kátyúból. A basáskodó vezetés ellenére is, összeszorított foggal dolgozott a 760 munkaképes tag közül 300—350 ember. Hogy mégis volt valameny- nyi értéke a munkaegységnek, nekik volt köszönhető. De az ő erőfeszítésükből csak nem futotta annyi területre. Mutatják ezt a termelés adatai is. 1962-beln mindössze 12 mázsa kerek egésszé ötvöződnek. Ennek eredménye az, hogy aki józan ésszel végiggondolja a párt politikájának tartalmi kérdéseit, helyeslőén ezt mondja: saját törekvéseimre ismerek, én is így csinálnám. A párt politikájának, a párt vezető szerepének érvényesülése azt is jelenti, hogy mindnyájan egy irányban húzunk. Szocialista haladásunk egyik fő erőforrása az, hogy a oárt egyetlen közös mederbe tereli az egész dolgozó nép alkotó erejét, egyesíti ezt az erőt, és úgy szervezi meg a társadalom munkáját, hogy mindnyájan ugyanazokért a követendő célokért dolgozunk. A párt politikája mindnyájunk szerepét és feladatait kijelöli. Közös cselekvésünk fő összetartó ereje pedig az, hogy egyéni munkánkban is a pari politikája az útmutatónk. A párt vezető szerepe nem azt jelenti, hogy az élet adta minden kérdésben, minden alkalommal a pártnak kell döntenie. Az állami és tanácsi szerveknél, a vállalatoknál, a tömegszervezetekben felelős emberek kezében van az elhatározás és az intézkedés joga. Hogy esetenként hogyan foglalnak állást, ezt meghatározzák a párt elvi jelentőségű politikai döntései, útmutatásai, az állam tormájusi morzsolt kukorica, 9 mázsa búza termett egy holdon. Egy tehén tejhozama 1800—2000 liter volt. Ekkor jött tehát a „kommunista”. Itt ülünk a villanygyújtásos alkonyatban, az elnöki szoba csendességében Tanos István elvtárssal. Nem is az íróasztal mellett, hogy így méginkább ta- nyázgatás közben felidézett emlékeknek lássuk ezt a beszélgetést. Zömök, inkább alacsony ember az elnök. Egészséges, kerek arca és zöld zakója együtt is „agrármegjeleinést” kölcsönöz. Szavaiból hiányzik az úgyn evezett vezetői erély. Nyugodtan, majdhogynem szeliden beszél. De ilyen a tekintete is. Hogy változtatta meg itt az élet menetét ez az akkurátus, nyugodt ember? Mindjárt sorakoztassuk is fal ennek a változásnak néhány bizonyítékát, ö a májusi morzsolttal kezdi. A holdankénti átlag 1963- ban 16 mázsa 1964- ben 19 mázsa 1965- ben 25 mázsa 1966- ban 28—30 mázsára számítanak. Búzából idén 19 mázsa volt az átlag és egy-egy tehénnél 3300 liter a hozam. De lássunk mást is. A munkaegység értéke 1962- ben 32 Ft 1963- ban 38 Ft 1964- ben 45 Ft 1965- ben 52 Ft volt, 1966- ban 55 Ft körül várnak. Mi történt ebben az egykor lerobban tsz-ben, amelynek múltjáról szinte már csak így szólhatunk: Egyszer volt egy vényei és törvényes rendeletéi. Természetesen minden kisebb- nagyobb helyi intézkedésben ezek szellemében kell érvényre jutnia. A párt feladatát pedig a IX. kongresszus abban jelölte meg, hogy minden fokon a fő. tennivalókkal foglalkozzék. Vagyis a párt vezető szervei, a párttagsággal és a dolgozó emberekkel tanácskozva elemzik az élet adta tapasztalatokat, feltárják az ellentmondásokat, kidolgozzák a megoldás módját, ehhez kiválasztják és nevelik a megfelelő embereket, majd végül ellenőrzik a következetes végrehajtást. Így biztosítják a párt vezető szerepének még teljesebb érvényesülését. A IX. kongresszus határozatai alapján most az élet minden területén meggyorsítjuk haladásunkat. Ezt szolgálja a gazdaságirányítás új rendszere, amelynek alapos előkészítése és bevezetése a legközelebbi, nagy horderejű lépés ezen az úton. Ebben a munkában külön nyo- matékot kap a párt vezető szerepe még fokozottabb érvényesítésének követelménye. A kongresszus rámutatott: ez a döntő feltétele annak, hogy gyorsabban, haladhassunk, növelhessük a gazdasági munka eredményeit, és ezeknek alapján az életszínvonalat. termelőszövetkezet...? Persze, megvan mindennek a módszerbeli, szervezeti vonatkozású magyarázata. Hallgatom, amint Tanos István sorolja. Megerősítették a választott szervek működését. Mindenekelőtt a pártszervezet tekintélyét. Kiválasztották a jó középkádereket. Kialakították a munkaszervezeteket. Közgyűlés jelölte ki a felelős személyeket... Az erők tervszerű összefogásának folyamatából különösen kihangsúlyozódik a széles tagsággal való foglalkozás. — Személyenként beszélgettem az egész kollektívával — számol be Tanos elvtárs. Idebent, otthonukban, kint a földeken. Mindenkit megkérdettem, mi a véleményük a tsz helyzetéről, a munkáról, munkakedvről, mit javasolnak a vezetés megjavítására, mit tartanak magukról, egymásról, milyen elosztási, részesedési módszereket szeretnének ... Mindenről szó volt, ami egy szövetkezet gazdáit érdekli. Mindenkinek feltettem a kérdést. Akar-e dolgozni? Hol? Mik az elképzelései, ott milyen módszerek lennének a legeredményesebbek? Mondja meg, igazságosnak tartja-e. hogy szorgalmat, fegyelmet kívánunk mindenkitől a munkában? E türelmes, időt kívánó megbeszélések után „szentesítette” a közgyűlés, hogy amit valamennyien vállaltunk, úgy is legyen .... A pálya — ha kis ívben is — felfelé tartott. 1963 tavaszán ismét találkoztunk minden taggal. Nem sajnáltam a fáradságot — hiszen minden az embereken múlik -— és „nacionálét” vezettem kinek- kinek az 1962-es közösbeli tevékenységéről. Ezt vettem elő a beszélgetésen, s megmutattam tagtársaimnak. Dicséretet kapott, aki megállta a helyét. Megköszöntem igyekezetét, kértem, így haladjon tovább is. Akinél pedig gyenge volt a bizonyítvány, annak szemébe mondtam: Mit gondol, mit szólna a tagság, ha én mint elnök csak úgy váltottam volna valóra, amit vállaltam, mint maga? Megfigyeltem, mennyit fordított az embereken a nyílt szembesítés ígéreteikkel és tetteikkel ... Már 1963-ban 500— 550 tsz-gazda dolgozott rendszeresen. De hogy érhettem volna ezt is el egymagámban? Elsősorban a kommunisták, de mellettük a tsz-hez hűséges pár- tonkívüliek is — segítettek abban, hogy formáljuk az embereket. — Magára vonatkoztatva, mikor érezte elnök elvtárs, hogy itthon van? Eddig is derűs arcán mosoly terül szét. 1965. április 15-én lejárt a mandátumom. A zárszámadó közgyűlésre egyéb téma nem jutott már. Ekkorra nálunk minden lényeges ügy elinéző- dik, hiszen önálló brigádjaink vannak, saját termelési, pénzügyi tervekkel. Szóval, a közgyűlésen elérkezett az én ügyem. Hozzászóló nincs. Csend, kezdem kellemetlenül érezni magam. Járástól, megyétől is vannak itt. Mi lesz? Egyszer csak feláll egy asszony. — Nem az érdekel bennünket, mit kapunk. Ezt már tudjuk. Azt hallottuk, elnök elvtárs, hogy lejárt a kihelyezése. Erre mondjon valamit! — A vásár kettőn áll. Ha nem zavarnak el, s kérik, hogy maradjak, maradók. Ha elzavarnak, megyek.., Lett erre nagy vivát. Megerősített a tagság. Szeme fényén látszik, egész életére megmarad ez az emlék, amely egy égvén es, következetes. a meggyőzés erejével vezető ember sz.ámára a legna gyobb elégtétel. T §z-főgépés*ek A NAPOKBAN'cikket közöltünk arról, hogy megyénk állami gazdaságaiban milyen a gépesítettség, a gépek kihasználtságának foka, s ami ettől függ: a meehanizálás költségeinek alakulása. A téma állandóan időszerű, mert gépesítés nélkül el sem képzelhető az eredményes, korszerű gazdálkodás. Tudják ezt termelőszövetkezeteinkben is, a tsz-gazdák részéről ma már egyáltalán nem tapasztalható idegenkedés például a traktorral szemben, nem úgy, mint a szövetkezeti mozgalom indulásakor. A közös gazdaságok erejükhöz mérten évek óta gépesítettek, s ezután is vásárolnak gépeket. A gépállomány azonban önmagában csak holt tőke, a haszna attól függ, hogy milyen intenzíven állítják a termelés szolgálatába. Ehhez viszont már szakemberekre van szükség. Államunk meg is tett mindent a szakemberképzés érdekében, s megyén kben is több ezer azoknak az egykori parasztembereknek a száma, akik szövetkezetük szolgálatára néhány hetes, vagy hónapos tanfolyamon elsajátították a gépkezelés ismereteit. A tsz-ek rohamosan növekvő igényei kielégítésének a sürgőssége azonban nem tette lehetővé, hogy e tanfolyamok résztvevőinek többsége a „velejéig ” gépésszé váljon. Megtanulták a rájuk bízott gépet (főleg traktort) vezetni, üzemeltetni, esetleg a kisebb hibákat helyben kijavítani, de bővebb szakismeretre már kevésbé tehettek szert. Egy részüknél vérűikké sem válhatott a gép szeretete, a gépi munkától elengedhetetlen fegyelem. Ez a magyarázata annak, hogy a tsz- ekfoen miért hallhattunk jócskán több ezer forint — néhol a tízezer forintnál is nagyobb — kárt okozó géptörésekről, s arról, hogy nem egy traktoros távol az ellenőrző szemtől, a széles tanyavilág eldugott helyein ittasan dolgozott gépével. MINDEZT több helyütt tetézte a gépek üzemeltetésének szervezetlensége is. Ismerünk eseteket, amikor az agronómu- sok, brigádvezetők intézkedései keresztezték egymást, aminek az lett a következménye, hogy a traktorosok például reggel elindultak egy bizonyos földterület megmunkálására, de mire odaértek, kiderült: a határ másik részén kell dolgozniok. Nem szorul fejtegetésre, hogy az effajta magatartás és eljárás csak a gépesítés költségeit, nem pedig a hasznát növelte, amihez járultak, s járulnak ma is az alkatrészellátás nehézségei, valamint a gépjavítás körüli hibák. A sokrétű probléma megoldásának legcélravezetőbb módja az, ha a tsz-ek jól felszerelt gépműhelyt rendeznek be. s abban jól képzett szakgárdát (szerelőket, esztergályosokat, stb.) alkalmaznak. így „saját rezsiben” nemcsak a nagyobb géphibákat javíttathatják ki, hanem a képzettebb és fegyelmezettebb műhelyi munkások révén a határban dolgozó gépek vezetőit is tovább képezhetik, nevelhetik. Persze, erre egyelőre csak az erős tsz-ek képesek, és nem csekély a már ilyen műhellyel rendelkezők száma. A gépállomásokról — javító állomásokká történt átszervezésük után — jó néhány kitűnően képzett szakember tsz-műbelyben vállalt munkát, s egy-két ipari nagyüzemi munkás is hasonlóképp cselekedett. Az így alakuló törzsgárdát erősítették azok a honvédségtől leszerelt fiatalok is, akik néphadseregünk gépesített egységeiben szolgáltak, s nemcsak szakmai tudással, hanem öntudattal, fegyelmezettséggel felvértezve léptek a szövetkezeti munkások sorába. NEM EGY tsz-műhelyből hiányzik azonban a megfelelő vezető, a kívánalmaknak eleget tenni tudó főgépész. Épp nemrégiben panaszolta el egyik példásan gazdálkodó tsz-ünk elnöke, hogy jók a műhelyük munkásai, s a csaknem 40 traktoruk vezetői is, a főgépészük viszont, bár kiváló szakember^ nem ért a vezetéshez, az ezzel járó szervező munkához, nem tudja, hogyan kell bánni a beosztottaival. Ennek pedig végső- soron a gépek kihasználtsága vallja kárát. A tsz-főgépésszel szemben masztott követelmények valóban nagyok. Ismernie bell a sokféle mezőgazdasági gépet, ezek kijavításának módját, a műhely különböző szerszámait, megmunkáló gépeit; nevelő módon kell bánnia a szocialista tudat különböző fokán álló beosztottaival, a műhelyben dolgozó munkásokkal és a földet művelő traktorosokkal; ügyelnie kell arra. hogv a munkásosztály falusi részlegének „újoncai”, az ipari tanulók, kellően elsajátítsák a szakmai és egyéb isicere- teket; a gépeket oly módon kell karbantartania, hogy az agronómiái feladatok elvégzésére mindig rendelkezésre álljanak. A tsz-főgépész gondja az alkatrészbeszerzés megszervezése is. Van már ilyen — mondhatni mérnöki feladatokat ellátó — főgépész jó néhány tsz-ben. de még több kellene. Honnan vegyék őket? Ez probléma még, s hiánytalan megoldásához időre van szükség. Beszélnünk kell arról a helytelen nézetről is, amely egv-két / tsz-vezető részéről a gépészszakemberrel szemben megnyilvánul. Mégpedig abban, hogy nem ismerik el — de inkább fel — a műszaki képzettség jelentőségét. következésképp lebecsülik a főgépész szerepét. Visszatérve előző gondolatmenetünkre, a megfelelő tsz-főgé- pészek hiányából adódó hibák, nehézségek csökkentése céljából lehetővé kellene tenni, hogy a legjobban képzettek időnként meglátogassák a rosszul működő tsz-műhelyeket. s — esetleg egykét napon át is — ismertessék ott a módszereiket, segítsenek a gépek kijavításának megszervezésében. Ezirányú óhaját egyébként több tsz-elnök. sőt, műhellyel rendelkező tszcs elnöke is közölte velünk. MEG KET.JiF.NE szervezni azt is, hogy a tsz-főgépészek néha megyei szintű értekezleten kicseréljék egymással tapasztalataikat. Bőven lenne miről be- szélniök. Tarjám István SZÓ NÉLKÜL B. J. —-th —n
