Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-18 / 298. szám
í oldal 1966. december 18. vasárnap Őszinte szavak 1960-ban még 2372. tavaly pedig már csak 1026 fő volt megyénkben a természetes szaporodás. E statisztikai kategória — amely a halálozások és születések különbözeiének megjelölésére szolgál — az utána következő számokkal már évek óta nyugtalanítja a társadalom jövőjéért felelősséggel érzőket. Nem alaptalanul. hiszen e tekintetben az országos átlagnál is rosszabb a helyzet Bács megyében. Az ezer lakosra jutó 2,2 fős természetes szaporodással mindössze négy megyét előzünk meg, mert a 15. helyen állunk. De ez a 2,2 ezrelékes megyei átlag is rendkívül változékony járási, városi adatokból áll ösz- sze. A kiskunfélegyházi járásban egyetlen év alatt a születések és halálozások különbözeté- ből mindössze 65-tel szaporodott a lakosság, tehát a 2 ezreléket sem érte el... Mindez ellenőrizhető a megye 1965-ös statisztikai évkönyvében, sőt aki a részletek iránt is érdeklődik, az adatgyűjteményből kiegészítheti ismereteit. Ami engem a főbb adatok felkutatására indított, az a pe- tőfiszállási körzeti orvossal, dr. Bállá Sándorral való megismerkedés és beszélgetés volt. A fiatal, kommunista orvos a szakorvosi problémák mellett a népesedés kérdéseiről beszélt a járási pártértekezleten. Űsv, hogy a hallgatóságban felébredt a figyelem. Azóta lezajlott a megyei pártértekezlet, s a kongresszus is. Olyan légkörben és határozatokkal, amelyek e gondunk orvoslására is reménnyel biztatnak. Ahhoz azonban, hogy reményünk valóra váljon( nemcsak pénzre, az anyák, sokgyermekes családok fokozottabb támogatására van szükségl Sok egvéb taoasztalat mellett erről győzött meg a körzeti orvossal való beszélgetés. *- M° mar fud'uW, s ki merjük mondani: a bölcsődék nem oldottak meg minden gondunkat, ami a gyermekneveléssel elsőként jelentkezik. A másik: a három műszakból ott se nagyon engednek, ahol a dolgozó nő csecsemő korú gyermeket nevel. A 20 hetes szülési szabadság nagyon jelentős vívmányunk, de sem a szülő, sem a társadalom számára nem közömbös: átlagosan hány táppénzes napba kerül az anyának, amíg az egyéves kort betölti a kicsi? Szükség van tehát anyagi támogatásra, de ez csak a dolgok egyetlen oldala. — A többi? — Nem lehet mindent az anyagiakkal megoldani. Csak egy példa: Akárhogy csodálkozik, nekem itt nincs fogalmam arról, hogy az orvosi körzetemben hány gyermek nem születhetett meg. Az abortuszhoz nem kell a körzeti orvostól tanácsot, | véleményt kérni. Amiatt a várasba mennek. Ott az „áb” előtt viszont többnyire nem is egészségi okokra, hanem a szociális körülményekre, esetleg rossz családi viszonyokra hivatkoznak. Olyan orvos előtt, aki mindezt nem ismeri, s a közvetlen tájékozódásra sincs módja. Lelkiismeretesen figyelmeztetik hát a jelentkezőt az abortusszal előidézhető egészségügyi veszélyekre. Az eredmény? Három év alatt csak egyetlen asszonyt sikerült lebeszélni. vélemény tehát figyelemre méltó: Ha többet áldoz a társadalom anyagi kedvezményekre, amire szükség van, ha kedvezőbb körülményeket teremt objektiven a gyermekneveléshez, a szubjektív feltételek megteremtésében is előbbre kell jutni. Módot kellene találni például arra, hogy azon a szinten, ahol közvetlenül ismerik a családoknak nemcsak egészségügyi, de szociális körülményeit — tehát a körzeti orvos rendelőjében is — szó essék a gyermek megszületéséről. — E kérdésekről sok szó esett már különböző helyi, s járási fórumokon. Csak azt tenném még hozzá: sokan helyeselnénk, ha a házasságokból származó első terhességet — igazán nyomós indok nélkül — nem lehetne megszakítani. Még annak tudatában és mérlegelésével sem, hogy a fiatal házasoknak jelenti a legnagyobb anyagi megterhelést az újszülött érkezése — mondja Bállá doktor. Lehet rajta vitatkozni, de én most tovább kérdezek: — Nem találja furcsának, hogy a megszületendő gyermek érdekében csak a feleséghez, az asszonyokhoz van szavuk az orvosoknak? S az is az „áb” előtt, Új élelmiszeripari berendezés . 4-amikor a családon belül közös megegyezéssel, vagy éppen a férj kívánságára eldőlt a kérdés? másik, amiben itt. a tanyavilágban a saját erőnkből kellene előbbre lépnünk: a gyerekekkel való családon belüli törődés. Nem lehet belenyugodni abba, hogy a gyerekek többségét csak a betegség második vagy harmadik napján hozzák orvoshoz és akkor is elsősorban az iskolai igazolás miatt. Vagy: Nemrégiben — hogy a 49 kérdést tartalmazó törzslapot minden gyerekről kiállíthassam — általános orvosi vizsgálatot végeztem az iskolában. Az első tapasztalat nem meglepő: öltözködést, ruhaneműt tekintve már ezen a vidéken is igényesek az emberek. De ugyanakkor egy 22-es létszámú, felsőtagozatos osztályban, ahol egyetlen rosszul öltözött gyerek sincs, 18-nál vettem észre szembetűnő tisztálkodási mulasztásokat... Kérdezni sincs időm, máris mondja: — Ahhoz, hogy a tanyák népe ilyen tekintetben is előbbre lépjen, a környezetnek, a szokásoknak is nagy szerepe van. Az iskolában már minden gyermeknek van kézmosó „felszerelése”, most szeretnénk elérni, hogy egy ideig a fogmosókészlet is kéznél legyen. Sürgősen javítani akarunk a községtől 2—3 kilométerre levő, szentkúti egészségház felszereltségén, kulturáltságán is. A pénzt már megkaptuk rá... Sok mindenről szó esett még. Helyi és általános érvényű gondokról. Számomra azonban az volt a legkellemesebb meglepetés, hogy bár sokat várt a kongresszustól, részletesebben és szívesen beszélt arról, amit meggyőző szóval, okos felvilágosult- sággal helyben lehet tenni. rJ,ermészetesen kíváncsi voltam, hogyan alakult véleménye a kongresszus után. — Azt hiszem, nem évült el, amit korábban mondtam. Figyeltem, hallgattam minden híradást, s nagyon örülök annak, hogy városi és falusi anyák érdekében egyforma határozatot született a kongresz- szuson. És jó volt hallani, ahogy a legutóbbi terhestanács- adáson a kisgyermekesek és leendő ’kismamák is célozgattak a gyermeknevelési segélyre... Eszik Éva Tizenkét évi szabadságvesztésre ítélték a garázda késeiét SZERDÁN, a késő délutáni órákban hirdetett ítéletet a megyei bíróság dr. Lengyel büntetőtanácsa abban a bűnügyben, amelyet 1966. augusztus 26-án, az éjszakai órákban követtek el Kecskeméten, a Nagykőrösi utcán. Az eset felháborította és sokáig izgalomban tartotta a város lakosságát. A rendőrség rendkívüli gyorsasággal, még a helyszínen elfogta a tetteseket, s azonnal intézkedett a sérültek kórházba szállításáról. Sajnos, Magyart Gábor 25 éves fiatalemberen már nem tudtak segíteni, sérüléseibe a helyszínen belehalt Két másik társa: Komáromi Sándor és Palincsár Zoltán életveszélyes szúrásokkal kerültek kórházba. Sebeik azóta begyógyultak. Mi váltotta ki ezt a tragikus verekedést, kik voltak a tettesek, milyen ember az elsőrendű vádlott Homoki Szabó Lajos, aki mindhárom ember életére tört, s nem rajta múlott, hogy közülük kettő megmenekült a haláltól? A tárgyalás során minderre a kérdésre fény derült. A BÍRÓSÁG alapos munkával az ügy legapróbb részleteit is feltárta. Homoki Szabó Lajos Kecskemét, Talfája 313. szám alatti lakos, 27 éves gépkezelő augusztus 25-én este társaival: Homoki Szabó Pállal, Ács Józseffel és Nagy Lajossal a Kisberetvás étteremben névestét tartottak. Bár motorkerékpárral voltak, gondolkodás nélkül fogyasztották a szeszes italt. Itt tartózkodott a másik három fiatalember is. Záróra után valamennyien kiléptek az étteremből, s a két csoport, tagjai külön-külön beszélgettek, később kölcsönösen sértegették egymást, majd a kenyérbolt előtt álló Magyar Gáborék utána iramodtak Homoki Szabóéknak. Pillanatok alatt verekedő párok alakultak ki a Nagykőrösi utca és a Wesselényi utca sarkán. Homoki Szabó Lajosnak nem jutott „partner”. Előrántotta hát a bicskáját és nagy hidegvérrel szurkálni kezdte a három ellenfelet. Először Palincsár Zoltán hátába vágta kétszer a zsebkést, s mikor az összeesett, Komáromi Sándort támadta meg — szintén hátulról. Két erőteljes döféssel őt is a földre terítette. Ezután következett Magyar Gábor, aki Nagy Lajossal verekedett. Magyar az első szúrásfa, a fájdalomtól eltorzult arccal fórdult szembe támadójával, aki ebben a pillanatban nagy erővel szíven szúrta a szerencsétlen fiatalembert. A halálos Sebekből vérző, összeeső Magyart még Homoki Szabó Pál a nafta levő bukósisakkal ütötte. MINDEZ körülbelül egy perc alatt zajlott le. A rendőrség közelben cirkáló járőrei és URH-kocsijg szinte tetten érte Homoki Szabóékat és azonnal őrizetbe vette őket, ellenük megindította, az eljárást. Homoki Szabó Lajosnak, aki valóságos emberirtást rendezett éjszaka égy órakor a város közepén, nem ez az ' első ösz- szeütközése a törvénnyel. Ez év áprilisában találkozott bátyjával, H. Szabó Józseffel, akivel évek óta haragos viszonyban vannak. Az idősebb testvér részegen, kerékpárral bandukolt hazafelé. Öccse ezt az alkalmat használta ki a bosszúra és bátyját leütötte, s otthagyta az országúton. A VEREKEDÉSRE elfogadható okot nem lehetett találni. Érthető tehát és indokolt, hogy a megyei bíróság a törvény teljes szigorával sújtott le a főbűnösre. Homoki Szabó Lajost egy- rendbeli szándékos emberölés, két rendbeli szándékos emberölés kísérlete, együttesen elkövetett garázdaság és súlyos testi sértés (a bátyja elleni támadás) miatt halmazati büntetésül tizenkét évi szabadság- vesztésre ítélte a megyei bíróság és öt évi időtartamra eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Homoki Szabó Pál tíz hónapi végrehajtható szabadság- vesztést kapott, Nagy Lajost és Ács Józsefet az ellenük emelt garázdaság vádja alól felmentette. Az ítélet nem jogerős. G. S. Kecskeméti Konzervgyár asztési programjában nem- í korszerűbb üzemek, gépi jndezések szerepelnek, ha- i új eljárások kidolgozása is armékek minél szélesebb kö- hasznosítására. A paradi- m törkölyének szárítására struálták magyar mérnökök technikusok a képen látható, ’nevezett lebegtető-szántó A Borforgalmi Vállalattal közösen a Kecskeméti Konzervgyár a szőlőtörköly szárítására is folytat kísérleteket, s lehetséges, hogy az is megfelelő minőségű étolaj alapanyaga lesz majd. A konzervgyárban egyébként három lebegtető-szárító berendezést helyeztek üzembe, 2 millió forintos beruházással, amelyet az exportfejlesztési alapból fedeznek. LfNA RMNStrAOA: BIKB1ESC _ , 10. A führer Ritter von Greim vezérezredest nevezte ki a légierők új főparancsnokává és egyúttal táborszernagyi rangra emelte. A führer berlini főhadiszállásán fogadta a légierők új fő- parancsnokát és részletesen megvitatta vele azt a kérdést, hogyan vessék be a harcba a légikötelékeket és a légelhárító tüzérséget.” A Greim kinevezéséről szóló parancsot rádión keresztül is továbbították volna, de Hitler, aki hozzászokott a látványosságokhoz és a parádékhoz, nem ismert határt és mértéket, legkevésbé akkor, ha a tekintélyéről volt szó. Nem törődött a dolgok állásával és a célszerűséggel — parancsot adott Greimnek, hogy jelenjen meg nála a körülzárt Berlinben, a bunkerben. Greim negyven vadászgéptől fedezve szállt fel Reichlinből és valahogyan elvergődött a ga- tovi repülőtérig, miközben egyiket a másik után lőtték le az őt kísérő gépek közül. Egy másik repülőgépre szállt és úgy indult tovább a repülőtérről, de néhány perc múlva, a Brandenburgi kapu fölött gépe találatot kapott. Greim megsebesült a lábán. Pilótája, Hanna Reitsch, aki a kíséretében volt, átvette tőle a kormányt és leszállt a város kelet-nyugati főútvonalán. Reitsch néhány hónappal később részletes vallomást tett az amerikai katonai hatóságoknak arról, hogy mit láttak Hitler bunkerében. Vallomása annál meggyőzőbb, mert közismert, hogy Reitsch pilótanő fanatikus náci, Hitler odaadó . híve volt. Reitsch a sebesült Greim ágyánál maradt és három napon keresztül megfigyelte a birodalom vezetőinek magatartását. Leírja Hitlert, amint a bunkerben járkál „egy útitérképet lóbálva, amely már majdnem szétmállott kezének verejtékétől és mindenkinek, aki véletlenül éppen odahallgatott, Wenck hadmozdulatainak tervét fejtegette.” „Viselkedése és fizikai állapota egyre aggasztóbbnak látszott.” A szoba, amelyben Reitsch tartózkodott. Göbbels irodájának szomszédságában volt, aki idegesen fel és alá biccegett benne, átkokat szórt Göringre, őt vádolta egész mostani nyomorúságukért, a négy falnak adta elő bőbeszédű tirádáit. Irodájának ajtaját nyitva tartotta. Hanna Reitsch kénytelen volt mindezt nézni és hallgatni s úgy tűnt előtte, „mintha mindig úgy viselkedne, mint egy olyan ember, aki történészek légiói előtt beszél és azok mohón figyelnék minden egyes szavát”. Véleményét, amelyet már korábban kialakított „Göbbels mesterkéltségéről, felületességéről. betanult szónoki fogásairól, ezek a mutatványok teljesen alátámasztották”. ö és Greim feltették maguknak a kétségbeesett kérdést: „Ez hát az az ember, aki országunkat irányította?” Már az első estén, amelyen megérkeztek, Hitler kihívta Reitscht és átnyújtott neki két ampullát linéreggel — az egyiket az ő számára, a másikat Greimnek —, arra az esetre, ha veszély közeledne. Ebből az
