Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-05 / Különkiadás
Nem szereti igazán a tájat, embereit, aki nem tiszteli egy vidék hagyományait, legyenek azok mesterségbeliek vagy kulturálisak. Az nem érti meg, hogy a jelenben semmi sincs „magátok’. mindenben benne van elődeink igyekezete, amelyre az utókor is építi az újat. Mikor az ember a dunavecsei móló kövein begyalogol a Duna közepéig, szívesen elgyönyörködik a túlsó parti ipari metropolis világos háztömbjeiben, a füstfelhőket csóváló gyárkéményekben. Aztán ha pihentetőüű gyöngyház bélésű kagylókért nyúlkál a vizbe, egy kicsit elkezd játszani a történelemmel. Réges-régen talán épp itt üldögélt egy római, s ugyanígy kagylót keresgélt. Elgondolkozott a görög bölcs, Herakleitos mondásán: Pantha rhei — Minden folyik. Minden szüntelen mozgásban, változásban van ... Aztán hazaballagott a római ember. Ide a vecsei oldalra, ahová szívesen jöttek át lakni túlról, a Castrumból — táborból... Ma a földből előkerülő oszlopmaradvány árulja el. hogy itt éltek. Elnézzük a kecses márványdarabot, s megértjük az évezredes üzenetet: Csak akkor alkotunk maradandót, ha szépen, pontosan dolgozunk. Ha nemcsak verejtékünket, szívünket is adjuk a munkába ... Tavaly népvándorláskori sírra bukkantak Csintován, a szabadszállási határban. A fiatal férfi csontváza mellett vasásó és kapa feküdt... Tehát már akkor is földet műveltek errefelé... A nyolcvanhét esztendős Gyenes Pista bácsi kunszentmiklósi kis házától már olyan messzire húzódik a birkalegelő, hogy az éggel találkozik. A fehér hajú verselő, gyönyörűeket tud mesélni negyvennyolcról, a bujdosó szegénylegényekről. a pásztorokról... Meg nagyaojáról, aki vitézül verekedett a szabadságért. Ólmos, acélrugós botja mellette pihen a sírban. Sokszor kellett fegyvernek használni a szerszámot ezen a tájon is... A kunszentmiklósi Szappanos Lukács az 1700-as évek elejéről való redemp- tiós levelet őriz. Ennek tanúsága szerint a Habsburgok által a német lovagrendnek elzálogosított kiskunsági község akkor kapta vissza „szabadságát”. Még négy család mutogat féltve-óva ilyen „szabadságlevelet” Szeretik a szabadságot, munkát a kiskunok. Kik értették volna jobban Petőfi szavait — aki mindenütt él, itthon van ezen a vidéken — „Börtönéből szabadult sas lelkem, ha a rónák végtelenjét látom ...” — Pedig de sokáig voltak sovány szikesek ezek a „végtelen rónák”. De aki szereti a szülőföldet, még ragaszkodóbb hozzá, ha nem is tud olyan bőkezű lenni. Addig keresi, munkálja a szegény föld „lelkét”, míg gazdagon termővé nem teszi. A föld meghálálja, ha valaki hű marad ... A nyolc-kilenc évtizedüket taposó öregek mellett mind több fiatal hallja a szülőföld hívó szavát. S itt képzeli el jövőjét. Mint Jakab Lászlód kunszentmiklósi szigorló fogorvos, aki egyetemi szabadnapjaiból öt esztendő alatt mindössze két vasárnapot töltött a fővárosban. Hazahúzza a nádas, a szikes, a madarak, nyájak egyszerűségében szépséges világa, a kevés beszédű, tiszta szívű nép szeretete. Az a fajta fiatal ő, aki megértette — és belül is ezt vallja: ha valaki tanult ember- lesz, nem kell okvetlenül elszakadnia a falutól. Magától értetődően mondja: — Valahol itt, a Kiskunságban, valószínűleg Szabad- szálláson teszem ki az orvos.' táblát... Látjuk hegyes tetejű kunkalapjában, végiggombos kis lajbijában a tizenhatodik évét taposó „bujtárocskát”. a kunszentmiklósi Hunyadi Tsz tagját, Fabók Gyurit, Apjától átveszi az ősi mesterséget, amely becsületes és nem is „zsírtalan” kenyérrel várja az utánpótlást... Három éve múlt. hogy Fabók György így szólt az apjának: — Nem megyek semerre, juhász leszek! Jönnek, mind többen visszatérnek a földhöz. .. Mint a tassi, újsolti, kun- adacsi fiatalok meg a öbbiek. Akik talán egy kicsit a túl hajszás nagyvárosi életre is értelmezik Petőfi szavait: „Tán csodállak, ámde nem szeretlek...” A valósáig tisztelete De vajon csak ilyen érzelmi indítékú meggondolások fordítgatják a szelet, amely öt év alatt a járás lakosságának 7,2 százalékát „elfújta”, s amelynek „hátán” 3800 dolgozó jár el városi üzemekbe? Szó sincs róla. A változás alapvető oka az itthoni életfeltételek biztonságossá. a kereseti lehetőségek biztatóvá válása, felfutása a mezőgazdaságban is ... A tsz-tagok átlagjövedelme 15 486 Ft-ra növekedett a legutóbbi zárszámadásig... 59 millió 370 000 Ft- tal szaporodott a betétállomány, az üzletekben pedig 51 millió 277 ezer forinttal több értékű árut vásároltak. Ezért ám meg kellett dolgozniuk. Hogy van miért megemelni a kalapot szorgalmúk előtt, lássuk, mit adott a föld azoknak, akik hűségesen művelték? Néhány fő növény termésátlaga: 1960 1965 Búza 7,8 q 13,— q Őszi árpa 3.3 q 12.6 q Kukorica. 9,3 q 18,7 q Jobb, mint a megyei, magasabb mint az országos átlag. A terv célkitűzéseinek megfelelően alakult a termelőszövetkezetek állatállománya is. Csupán lelkesedés vagy a hagyományos földműves munkában tanúsított iparkodás nem lett volna elegendő a járásból elköltözöttek, s a nagyocska község lakosságát kitevő eljárók ke- zemunkájának pótlására. Már csak a munkaerőhiány is diktálta a fokozottabb gépesítést, a korszerű eljárások, bevezetését. De még ez sem hozott volna ilyen döntő változást, mint ami a dunavecsei járásban — kivált az utóbbi két-három év óta — hétről-hétre megvalósul. A jelenlegi vezetők helyesen dolgozták ki a párt agrárpolitikájának elvi és gyakorlati tennivalóit. Okosan éltek a megyei pártbizottság ide vonatkozó határozatával, amely arra is útmutatást ad. hogyan tárják fel ennek a'járásnak, mezőgazdaságának társadalmi, politikai és gazdasági viszonyait. Visszaültették jogaiba a gyakorlati tapasztalatot, tisztelték a termelési hagyományokat is. Megkeresték a dunavecsei járás olyan sajátos természeti, gazdasági tényezőit, melyekre — az átszervezés után — a belterjesítést és eredményes gazdálkodást építhették. Hogy csak egyiket említsük a legfontosabb tényezők közül. A járás mezőgazdasági területét a következő három termelési tájkörzetre határolták: Duna-menti terület (öntéstalaj), homokhátság (Szabadszállás és környéke), szikes területek (Kunszent- miklós és környéke)... Képzeljük el, mennyi felesleges küzdelemmel járt, míg régebben — az amúgy is sematikus tervlebontások rendszere mellett — csak így differenciálták a területi adottságokat: Duna-menti területek és nem Duna-menti területek. Már ez is, a sablonos terv is ellentmondott a valóságnak. Summásan így lehetne jellemezni a mai járási vezetési koncepciót — ami ugyanígy a megyei vezetésé is: Törekedni kell a mind tudományosabb színvonalú gazdálkodásra. Tisztelni a tapasztalatot, helyesen mérni fel a célt, a realitásokra tervezni. Nem lehet szem elől téveszteni a világszínvonalat. Előtérbe kell állítani a minőséget, növénytermelésben az egységnyi területre eső, állattenyésztésben az egyedi hozamot. De még ez sem minden. Szüntelenül érdeklődni kell a szocialista és kapitalista országok legújabb tapasztalatai iránt, a nemzetközi termelési mutatók alakulása iránt. Ügy kell kialakítani a termelés szerkezetét, hogy abban a legmodernebb technikával, technológiával termelhessünk, mert... Mert — ha akarjuk, ha nem, verseny- képesnek kell lennünk abban is, hogyan, milyen ráfordítással produkáljuk a búza vagy a sertéshús mázsáját. Új nmiikastilus Nem kevésre tudhatok be a járás kiugró eredményei a fenti elvek érvényesülésének. Pedig ez még a kezdet. A tudományos gazdálkodás irányába tett komoly előrelépés a járási párt- és tanácsvezetés korszerű munkastílusának is tulajdonítható. Jól karakte- rizálta ezt a Petőfi Népe egyik cikkének címe ezzel a szóval: életközeiben. Mert máshol is ismernek, betéve tudnak helyes elveket, de nem egy helyen megfeledkeznek egy döntő momentumról. Idejében el kell plántálni az újat az emberek tudatában. Alkalmat és időt kell adni arra, hogy megértsék, elfogadják a célt, amit következő nap ők fognak megvalósítani. Ki kell menni gyakran az emberek közé... A vecsei párt- és tanács vb vezetői, nem Testeitek jó módszerekért tapasztalatcserére n-'enni a szomszédos ráckevei, vagy a bajai, kiskőrösi járásba. Beszélgetések, értekezletek, viták gyümölcse az a kezdeményezés. hogy bizonyos tárgykörökben, a helyszínen, üzemben, termelőszövetkezetben tartják meg a vb- üléseket. Azok közreműködésével, akik legjobban értik a dolgukat, tudják, hogy ott mit és hogyan lehet. A gyakorlatban — kölcsönösen tanulnak egymástól. Az ülést megelőzően tanulmányozzák az adott alapszervezet párttitkárától kapott beszámolót, maid személyesen is elbeszélgetnek a terület dolgozóival, Az ülésen már az emberekkel folytatott eszmecserék is meghatározzák a vb-tagok állásfoglalását.-A járási párt- és tanácsvezetők jó módszere hódított. Társadalmi és tömegszervezetek, Hazafias Népfront, KISZ, Nőtanács — szerveztek hasonló értelemben rendezvényeket. Említsünk ilyeneket. A járási párt-vb ülése Solton. Ankét a helyi lehetőségek kiaknázására — mintegy száz mezőgazdasági szakember részvételével... Nőgyűlések — 230 felszólalás, ötletek, kezdeményezések, a tsz-ek megerősítésére. Hartai asszonyok versenye a szocialista címért: dunaegyházi, kunpeszé- ri nők társadalmi tevékenysége. Százötven — szocialista címért küzdő brigád vezetőjének tanácskozása.!, A munka versenynél maradva: amikor a járás vezetői közvetlenül a legér- dekeltebbekkel cseréltek véleményt, mélyebben, sokoldalúbban értették át az anyagi ösztönlzés jelentőségét a versenyben is. Elsői számú gazdaja lett a mozgalomnak a pártbizottság. Ennek köszönhető, hogy] ma már világos a gazdaságvezetők előtt ajz a természetes, de máshol még mai sem kellően akceptált igény, hogy: amjikor az embereket nagyobb teljesítményre, jobb munkára serkentjük, ne j feledkezzünk meg az anyagi honorálásról sem. Mert különben a fel fokozott munkával 1 e fokozott érdekeltség [ társul! — és ez nem igazságos. Ezért talált mind több követőre'a dunavecsei Virágzó Tsz gazdáinak kezdeményezése. Tavaly is, de az idén is 300 ezer forintot fordítottak és fordítanak a veifsenyben legjobbak jutalmazására. A hiúit évben járás- és megyeszerte megismerték Bqdis Károly. Kiss József traktorosok, 1 s a többiek nevét. Kíváncsian várjuk, hogyan állják szavukat az idén Tujner István és Mohácsi Pál traktorosok, vagy Kiss Attila és Szabados Zoltán kombájnospk, a versenybe száljlt nőbrigádok, a szállítók, talaj munkások és mások. A KISZ- kombájnosok, al^ik a megye fiataljait hívták ki. Érdemes tanulmányozni a versenyfeltételeket. Ezek úgy egészítik ki egymást, hogy teljesítésükkel szinte, üzemszerű j pontossággal mennek végbe az év legnagyobb munkái. Miként Kovács János párttitkár szólt róla, azért is közel áll szívükhöz a verseny, mert magifik a tsz-gazdák kezdeményezték. Csőke István tsz-elnök baA dunavecsei Virágzó Tsz szabadföldi kertészetének 30 holdas öntözéses korai burgonyatáblá iáról 70 mázsás átlagtermést várnak. Boros László új szórófejet szerel. sonlóan vélekedik ... Nem véletlen tehát, hogy már 1965-ben is valamennyi tsz vezetősége 4— a gazdaság anyagi erejéhez mértei^ — zömmel 10—15 ezer forintot — biztpsított az élenjárók jutalmazására.. . Nem „csinált” jókedv, hanem a becsület és virtus fűti a szövetkezeti gazdákat, hogy a heti győz tesnek járó zászló a gépükön lobogjon, elnyerjék az ajándéktárgyat — a végső értékeléskor járó pénzjutalmon kívül. Emberség 18 szocialista brigád versenyez a járásban, 48 a szocialista címért. A versenymozgalom sikerei a tudatformálódás sikerei is. Bizonyítják, hogy az emberek szívi^ket-lelküket, öntudatból vállalt fegyelmüket is szeretik be-
