Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-05 / Különkiadás
„igazi” pusztai csárda, vaduj vágtázó bőgatyás csikós. . Megrendezni is milyen nehéz volt —í pedig a kecskeméti vendéglátók nagyofi igyekeztek —, hogy valahonnan mégiscsak meglegyenek a felvételekhez szükséges kellékek. De éppen, amikor vágtatni kezdett a kívánt népviseletbe öltöztetett csikós, hazaérkezett a ház gazdája, amelyik előtt filmeztek. Hazaérkezett, sőt belefutott a képbe Pannónia motorkerékpárKét évtizede már, hogy járván az országot, minden esztendőben eljutok néhányszor hazánk legnagyobb megyéjébe is. Nem ismeretlen hat előttem Kecskemét, a „hírős város”. Baja, emlékezte® szépségű Duna-partjával, Ti- szakécske, amelyet boldog falunak nevezett Móricz Zsigmond, a jász eredetű Kiskunfélegyháza, ahol sok baromfit tartottak, és adtak el exportra is már a felszabadulás előtt. Ha ma látom, régebbi emlékeket ébreszt bennem Kiskunhalas a Csipkéházzal, s a tanulságos fejlődésű Kiskőrös és környéke csakúgy, mint a rendszerint paprikájáról emlegetett Kalocsa, vagy a hajdan kivételesen nagy gyümölcspiacú Jánoshalma. Adott tapasztalatokat a Petőfinek oly kedves Szabadszállás, a két világháború közötti időből figyelemre méltó szövetkezeti hagyományokat őrző Mélykút és az egykori pusztaság több olyan falva, mint Páhi, Akasztó, Jaltabszállás. Ami a régebbi múltat illeti, arról már 1937-ben hiteles képet nyújtott Erdei Ferenc könyve, a Futóhomok, bemutatva a Duna—Tisza közét, benne a mai Báes-Kiskun megyét. Van tehát hasznos ismeretekkel szolgáló útikalauz, bőséggel állnak rendelkezésemre tegnapi és mai személyes tapasztalatok, előzékenyen segítettek kiválogatni a leglényegesebb tudnivalókat jó néhányan az ott élők közül, mégis nehéz felvázolnom, milyen is ez a megye, ami ebbe az írásba í belefér,- az csupán töredék lehet, de szándékom szerint olyan, amely híven képviseli a sokkal gazdagabb egészet. Három táj len, „tipikus” falvakat, kevés tanyával, s olyanokat is, ahol a város-, falu- központ körül tanyákon él a lakosság nagy hányada. A megye városai nem olyan népesek, mint Miskolc, Pécs, Debrecen, vagy Szeged, de tájának egyre vonzóbb szellemi és gazdasági központja mindegyik. Kecskemét, Baja, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas. Kalocsa: ahány, annyiféle múltú város, és mostani, de jövőbeli szerepe is sajátos mind az ötnek. Méltán nevezik a homok hőseinek azokat a kecskeméti generációkat, amelyek kerteket, gyümölcsösöket, szőlőket honosítottak meg a hajdani futóhomokon. S rászolgálnak a tiszteletre mindazok a maiak, akik a megyeszékhelyen vagy a történelmet idéző, de szintén új fellendülés idejét élő Baján, Félegyházán, Halason, Kalocsán arra törekszenek, hogy városaik kellemes meglepetés, mint amikor nemrégiben újra bejá'ría Báes-Kiskun megyének azokat a vidékeit, ahol tizenöt évvel ezelőtt szétnézett. Igaza van; alig ismerni rá, olyan sokat fejlődött. A Bács megyeiek a legutóbbi öt év alatt megvalósítottak 8,3 milliárd értékű beruházást, amelynek csaknem fele a mezőgazdaságot gyarapította. Telepítettek 33 ezer hold szőlőt, 21 ezer hold gyümölcsöst, 25 ezer holdnyi erdőt, s megjavították 29 ezer hold talaját. Csaknem 50 millió forintot fordítottak a sokat vitatott kalocsai öntözőfürt, a kiskunsági öntözőrendszer első szakasza és a dongéri főcsatorna építésére. Az öntözött területet 7900 holdról kereken 17 400-ra növelték, s az öntözésre berendezett terület nagysága elérte a 40 ezer holdat. Számok, halott számok, de eleven. Száll az ének, szárnyal a dal. Próbálnak a Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola kamarakórusátudi tagjai. Kecskemét új negyede: Leninváros. lüktető életet jelentenek olyan helyeken is, ahol azelőtt nem érlelt szőlőt a homok, nem virágoztak gyümölcsfák, és nem permetezett kerteket, szántóföldeket, réteket, és legelőket a mesterséges eső. S ezek a változások meg a többiek, új arculatot adtak a tájaknak, más életformát emberek tízezreinek. Sok hazánkfia elámulna, ha látná, mi vált valóra csupán a hatvanas években a Duna—Tisza köze Bács megyei részén. Magyarország dúrbán és mollban, ez a címe annak a filmnek, amelyet tavaly forgattak Kecskeméten és környékén osztrák filmesek. Forgató- könyvük szerint felvételeket kellett volna készíteniük a kecskeméti „ci- gányváros”-ról. Keresték, de sehol sem találták, ellenben megnézhették Lenin- várost, a valamikori futóhomok egyik biztatóan modernizálódó központjának legújabb negyedét. Filmezésre azonban mást választottak ki a hiány pótlásaként: az immár Európa-szerte elismert zenei általános iskolát, amelyről — úgy határoztak — külön, önálló ’ilmet is készítenek. Kellett volna osztrák barátainknak hamisítatlan bugaci romantika Is. Dlyan, amilyen 30—50 esztendővel ezelőtt érzékenyítette el azokat, akiknek sak látványosság volt a dolgozó emel’. kiváltképpen pedig a pusztai élet. salódottan vették tudomásul a filme- zők, hogy habár egyik-másik, külföldieket „tájékoztató” kiadványba még belekerül, a valóságban már nincs Hazánk egész szőlőterületének majdnem egyharmada ebben a megyében van, s több év állagában Báes-Kiskun adja az ország bortermésének mintegy 45 százalékát. Gyümölcstermelésünkben betöltött szerepét érzékelteti, hogy első helyen áll kajszibarack-, meggy-, körte-, birs-, cseresznye- és őszibaA csaknem másfél millió holdon — ekkora az 1980-ben kialakított Bács-Kis- kun megye területe — nem váltakoznak hegyek és völgyek, dombok és síkságok. Mégis gyönyörköd tetően változatos a Nagy-Alföld, a Duna—Tisza közének ez a tekintélyes része. Három egymástól teljesen elütő tája van: a homokhátság, a Duna-mellék és a déli lösztábla. Buc- kás, gyenge termőképességű homokterületek és vízjárásos, szikes földek alkotják az elsőt, a legnagyobbat. Jól termő öntéstalajok jellemzik a másodikat, amely a dunavecsei és a kalocsai járást öleli fel. A megye legdélibb részét, Baját és környékét foglalja magába a harmadik, természeti adottságaira nézve a leggazdagabb. Egybevetni is erőszakolt dolog lenne a magas színvonalú szőlő- és gyümölcskultúrát virágoztató homokvidéket a megye főként kukoricatermeléséről, 'sertéshizlalásáról híres déli részével, s bármelyiket a kettő közül a Kiskunságnak azokkal a darabjaival. ahol még ma is több helyen kiütközik a szikes kopárság. Nem egyformák, sőt, feltűnően különböznek egymástól a három táj települései is. Találunk a megyében, főként dé200 ezer tanyai lakos Érdekessége és sok mindent meghatározó sajátossága a megyének az. is, hogy a nem egésZen 570 ezer lakos közül több mint 200 ezer tanyán él. A kereső lakosság 52,5 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, 18 százaiéira peBács-Kiskun mezőgazdasági megye, s adottságai olyanok, hogy távolabbi jövőjét tekintve is, a Homokhátságon elsősorban a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés fejlesztése jelenti a legkiemelkedőbb feladatot. A megye népének, az egész országnak az az érdeke, hogy betetőződjék a futóhomok megkötőinek, a homoki kertkultúra megteremtőinek a munkája. Korszerű mezőgazdasági nagyüzemek adjanak még több szóló szőlőt, csengő barackot, mosolygó almát, teremjenek gazdagabban zöldségféléket, s ahol megvannak hozzá a feltételek, produkáljanak jobb állattenyésztési és hizlalási eredményeket. Fokozza jó hírét a kecskeméti barack és paradicsom, a kalocsai paprika, a keceli meggy, az izsáki sárfehér, a félegyházi baromfi, a csengődi rizling, a bácsalmási kadarka cs mindaz, amit ennek a megyének szorgalmas népe termel. Szőlő, gyümölcs, zöldség okos korszerűsítésével tartalmasabbá, szebbé tegyék az életet. De nem kevesebb megbecsülés illeti azokat sem, akik a mezővárosi törekvésű nagyközségekben, a kis falvakban, s a tanyák világában igyekeznek egyre feljebb emelni, anyagiakban és szellemiekben gyarapítani az ottaniak mindennapjait. Meglepő változások Egy dunántúli embertől hallottam a napokban, hogy évek óta nem érte olyan racktermelésben, az almát tekintve pedig Szabolcs után következik. Tavaly Báes-Kiskun megye adta a felvásárolt kenyérgabona 6,5, a paradicsom 9,4, a vöröshagyma 11,4, a fűszerpaprika 37,8, a gyümölcs 13,5, a sertés 7,4 és a baromfi 12,9 százalékát. A megye mezőgazdasági termelése 27.2 százalékkal nőtt a második ötéves terv idején, a felvásárolt mezőgazdasági áruk meny- nyisége pedig 35,4 százalékkal. Sok egyéb adat is tanúsítja, hogy ennek a megyének további egészséges fejlődését a mezőgazdasági lehetőségek még jobb hasznosítása biztosítja. Most és a következő években főként az, hogy megvalósítják a szőlő- és gyümölcstelepítéseknél nélkülözhetetlen, úgynevezett járulékos és kapcsolódó beruházásokat. Voltaképpen alapvető követelményeknek kell eleget tenni, hiszen megfelelő támberendezések, a növényvédelemhez szükséges felszerelések, gépek, eszközök, jó és kellően berendezett pincék nélkül nem beszélhetünk korszerű szőlőgazdaságról. Ugyanez vonatkozik a gyümölcsösök esetében a csomagolószínekre, válogató-. osztályozóhelyiségekre és gépekre.
