Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-04 / 261. szám

1966. november 4, péntek

S. «M

Három következtetés

Dr. Szőke Jánossal, a keceli Kinizsi Szakszövetkezet elnökével megyünk ki a közös gazdaság sertéstelepére. Három év óta foglalkoznak közös állattartással: malacneveléssel és hizlalással. Kimondottan saját beruházásból készült a telep. Eddig egymillió 300 ezer forintot költöttek rá. Az éves amortizáció 26 ezer forint. Minimális összeg. Egy kiló húsra ebből csak fillérek jutnak. Az idén ugyanis közel 600 hízót értékesítenek. A takarmány megterem a közös szántóföldön.

A telep évente kétmillió forintos bevételt produkál.

Már itt is vagyunk. Köröskörül kerítés. Egyszerű meg- odású, praktikus épületek. Az ólak mennyezete: gerendákra rakott kévés kukoricaszár. Milyen egyszerű is ez! Nyáron hűvöst, télen meleget tart.

Szamócarekord

S ami a legmeglepőbb: az állattenyésztő telepekre jellemző orrfacsaró szag teljes hiánya. Szűcs Sándomé gondozó asszony elmondja, hogy a kut- ricákat naponta takarítják, s bőven almoznak. A bálázott szalmát az uc^aron tető alatt tárolják.

De ez még mindig kevés magyarázat a szagmentességre. Haszilló József telepvezető megnyugtat: a trágya az ólak alatti betonciszternákban gyűlik össze. Innen kitakarítva, tőzegkorpával fedik le, majd kellő érlelés után elkeverik azzal. Ezt részben még a puszta földön végzik, de az ólak végénél már kész a tetsziés szerint bővíthető, strandmedencére emlékeztető, földbe- süllyesztett betontároló. A trágyaművelet később már teljesen itt történik.

— Tudja, hogy a kétholdas szamócánk mennyit fizetett az idén? — kérdi tőlem az elnök, s némi „hatásszünetet” tartva hozzáteszi: — Kétszáznegyvenezer forintot. Eladtunk 131 mázsa termést és 60 ezer forint árú palántát.

És sorolja tovább: a 17 holdas szőlőiskola is megadja a holdankénti 90—100 ezret. A 230 hold újtelepítésű szőlőről, zömmel a négyéves 80 holdról, az idén 2700 mázsa szőlőt szüreteltek. A pirosszlanka több mint száz mázsa holdankénti átlaggal fizetett. Csak azért ennyivel, mert jégverés érte. Végeredményben a termőrefor- dulás előtt egymillió forintot hozott a szőlő, vagyis nagyjából annyit, amibe az egész ültetvény éves művelése kerül.

Garázs a traktornak

A szervesanyag — kincs; ezt nagyon jól tudják a keceli Kinizsiben. S így megalapozott terv a jövő évi százholdas zöldségkertészet és a tízholdas 6zamócás létesítése.

— És ha aszályos év lesz? — kérdem az elnöktől.

— Nálunk nem lesz — válaszol magabiztosan. — Mindent öntözünk.

A közgazdaság alkalmazása itt már nemcsak jelszó, hanem magatartás, életszemlélet. Az alig ezer hold közös területen már az idén is több mint húszszázalékos tiszta haszonnal gazdálkodnak: az ötmillió forintos bruttó bevételből másfel millió lesz a tiszta nyereség.

A ráfordítás a következőkből adódik: anyagköltség, munkabér, s az üzemágak élére beosztott függetlenített agro- nómusok, technikusok munkabére. Továbbá: a központi adminisztráció fenntartásának arányosan megosztott részei is az üzemági költségeket terhelik.

Mi következik mindezekből?

Először: az anyaggal nem lehet spórolni, amire szükség

van, meg kefll adni a földnek, a jószágnak, a gépnek. De nem többet! És ez a lényeg. Ezért van az, hogy évente laboratóriumi talajvizsgálatot végeztetnek, megállapítandó, milyen arányban és mértékben kell pótolni a szerves és a szervetlen anyagokat. Mindegyik erőgépnek csak a traktoros által felnyitható garázsa van, mert teljes értékű felelősséget csak így lehet vállalni a gépért. Az üzemanyaggal legjobban úgy lehet gazdálkodni, ha kútból vételezik. Már működik a saját gázolajkút. önálló javítóműhelyt tartanak fenn, mert a számítások szerint a gépek karbantartásának ez a legolcsóbb módja.

Teljesítmény szerint

Másodszor: a munkabérrel sem szabad fukarkodni, sőt olyan mértékben szükséges növelni, ahogy fokozódnak az eredmények. Különösen akkor, ha a közös gazdaság a jövőjére is gondol, a munkaerő növekvő igényére. Nem is panaszkodhatnak a közös területen szerződött brigád tagjai; tavaly a férfiak egy napra jutó átlagkeresete 85, a nőké 75 forint volt. Ez az idén még több lesz, hiszen nem egy esetben, főleg a termények betakarításakor, naponta több mint száz forint munkabért fizetett ki a szakszövetkezet. De a közös el is várja, hogy alkalmazottai a tőlük telhető legtöbbet nyújtsák, ezért a bérezés mindenütt a teljesítmény szerint történik. Csak így lehet elérni, hogy a szőlő, illetve a szőlőiskola művelésében, továbbá a zöldségtermesztésben mindössze 67 női és 31 férfi dolgozót foglalkoztasson a szövetkezet.

Harmadszor: nemcsak a szak- szövetkezet egészének, hanem az egyes üzemágáknak is érdeke, hogy a központi adminisztráció csupán a legszükségesebb létszámmal dolgozzék. Ez a következőkből áll: elnök, főkönyvelő, két beosztott könyvelő, pénztáros, adminisztrátor, szövetkezetpolitikai előadó

(egyúttal párttitkár). Hozzá kell tennünk, hogy ez az apparátus látja el a szakszövetkezet 730 családjának mindenféle ügyes-bajos dolgát, ami a tagsági viszonnyal összefügg. S még arra is van módja, hogy évente egy-két héten át besegítsen a közös területen dolgozóknak. Ilyenkor csak egyetlen személy tartózkodik bent az irodán, mint ügyeletes.

A keceli Kinizsi megalapozta a közös fejlesztést: jövőre megépül az új pince és a feldolgozó, 1970-ig száz holdon telepítenek meggyest, a tagsági 900 holdas szőlő rekonstrukcióját még az idén megkezdik. Bizonyságként arra, hogy a korszerűség és gazdaságosság jegyében beláthatatlan a fej1,8 millió

A kedvező időjárás mellett az évek óta szakszerűen végzett talaj munkák, idejében történt vetés és gondos növényápolás eredményeként az idén nem remélt terméssel fizettek a városföldi Dózsa Tsz-ben a szántóföldi növények.

A 650 holdon termesztett búzából 16 mázsát takarítottak be egy-egy holdról. Ez a mennyiség csaknem négy mázsával több a tervezettnél. A terméstöbbletnek köszönhetően a 20 vagon adógabonán kívül a szerződésben vállalt 3 helyett 47 vagon kenyérgabonát adott át

többletbevétel

a tsz a G abonafel vásárló és Fél- dolgozói Vállalatnak.

Kukoricából — a tervben szereplő 32-vel szemben — több mint 40 mázsa volt 713 holdon az átlagtermés. S nemcsak a közös táblákon, hanem a háztáji földeken is hasonló hozammal örvendezdette meg a gazdákat a „szántóföldek királynője”. A közös készletben 50 vagon felesleg maradt, amelyet szintén az állami felvásárlónak adtak át.

— A terményforgálmS vállalat jó partnernek bizonyult ennél az üzletkötésnél is — tájékoztatott bennünket Kürtösi Károly, a tsz elnöke. — A piacinál egy-két forinttal magasabb árat, mázsánként 183 forintot fizetett a kukoricáért. S a szállítást is lebonyolítja. Nem lesz tehát gondunk a tárolással.

A két növényféleség terméstöbblete egyébként 1,8 millió forinttal több bevételhez juttatta a tsz-t, mint amennyit előirányoztak. Így a munkaegység értékét a tervezett 30-ról 34 forintra növelhetik.

Érdemes megemlíteni azt is, hogy a 36 holdon termesztett takarmányrépa átlagtermése csaknem 250 mázsa volt. a he- tényegyházi üzemegység'6 holdas tábláján pedig elérte a szinte hihetetlennek hangzó 600 mázsát!

Másodszor is beérett Keiebián a cseresznye

A természet különös játéka- ként — a gyümölcstermesztésre kiváló talaj és klimatikus adottságokkal rendelkező — Kelebián elsöízben, ritkaságszámba menő esemény történt, másodszor is beérett a cseresznye. Augusztusban több cseresznyefa újból kivirágzott. Ezek közül Balogh József, Kossuth u. 18. szám alatti lakos kertjében az egyik fán tökéletesen beérett a gyümölcs. A különös termésnek az egész falu csodájára járt, de a legjobban Baloghék Ferike nevű unokája örül, hiszen a nem várt őszi cseresznye nagy részét ő fogyasztja el. Közismert, hogy az országban elsőnék a kelebiai cseresznye érik be. Tavaly négy, az idén már hat vagonnal vásároltak fel a kitűnő korai gyümölcsből. Hasznos lenne a kelebiai korai cseresznyetermelés fejlesztésének lehetőségeit alaposabban számbavenni.

lődés.

H. D.

Hagymaaszalók

Nem mindegyik hagyma alkalmas az exportálásra, vagy a belföldi tárolásra. Ám a „selejttermés” sem vész kárba, a MÉK jánoshalmi telepén a szárítóüzemben dolgozzák fel. Naponta egy vagon árut aprítanak fel, s ebből 7—8 mázsa aszalt hagyma készül. Felvételünkön: a hagyma tisztításával foglalkozó mintegy százhúsz asszony egyik csoportja.

A munkát két műszakban végzik, s eddig közel félszáz vagon hagymát aszaltak meg. Lenti képünkön három asszony látható - Csima Mihályné, Farkas Jánosné és Nagy Józsefné —, akik a szárító tálcákról leszedik a kész terméket.

(Papp Géza felvételei.)

Lajos

bácsi

A távolsági busz ki- rdul Szabadszállásról, lelőtt azonban neki- igna a messzeségnek, lassít. Érzik az utasok, i gy valamit kikerül, inte belehajlik a nagy ivér doboz.

Aztán meg is áll a iesi. Gombnyomás, nyí- c a feljáró ajtó. Vas- g, tokás, keskeny baszó, fiataWmber száll

l. A vezető kicsit kordja.

— Nem tudtál odaírni, ahol megálló van?

— Nem érkeztem, La- s bácsi. Egy stráfkocsi Iborult, segítettünk fel- lítanl.

— Na, jól Van...

dáig?

— Igen — keresi a

•nzt a zsebből a fiú. yúlkál mindkét nad- gzsebébe, de a jegy Ijes árát nem futja, nit talál.

— Reggel ideadod azt : ötven fillért — intézi

röviden a sofőr. -Miőtt indít, kihajol az

ülése melletti nyitott ablakon. Hátranéz a talpra támogatott kocsira.

— Igen, mert elbeszélgetik az időt egyik italboltnál is, a másiknál is, aztán így akarják behozni ...

Mondja a kint téblá- bolóknak, meg az utasokat is így tájékoztatja. Mutatja, hogyan hajtják a lovakat az ostorral.

— Gyerünk, gyerünk! Nem törődnek a kanyarral, ahol könnyen felfordulnak.

Megint útban az autóbusz.

„Lajos bácsiV javakorabeli férfi. Széles vállú, gyors mozgású, határozott'ember. Nyaka tartásán is látszik, még mindig az előbbi szerencsés baleset foglalkoztatja.

— Hajszolják a jószágot, azért bírják azután a kezük alatt csak két- három hónapig a lovak.

Ezen van mit elgondolkodni. Érlelődhet a tanulság a közönségben is. A fiatalember leszáll egy tanyaközpontnál.

— Hozom az ötven fillért, I-ajos bácsi... — szól vissza a lépcsőről.

A vezető bólint. Indít. Látja ám, hogy két férfi ugyancsak lóbálja a karját az útmenti boltajtóban. A visszapillantó tükörben észreveszi az autóbusz után kocogó fiatalasszonyt. Megáll. A kipirult menyecske megkönnyebbült mosoly- lyal köszöni a szívességet, miután felszállt csomagjaival, s egy bukósisakkal. Jegyet vesz, kipihegi magát az ülésen.

— Mert az asszonyoknak az utolsó pillanatban is van még valami beszélnivalójuk... —

mondja ki most már menetközben a tanulságot Lajos bácsi. Olyan hangsúllyal, hogy legjobban a menyecske somolyog rajta.

Vágtat tovább a kocsi. Országút melletti tanyához integet le a pilóta, gyalogosoknak biccenti meg a fejét, szembefutó járműre köszön át: hiszen sok-sok ismerőse van ezen a tájon. Mindennap találkoznak, kuncsaftjai laknak erre, akik alkalomszerűen, vagy állandóan utasai. Viszi őket nagyobb községekbe,

munkahelyre, üzletekbe, piacra. A mai élénk’moz- gású élet egyik fontos szereplője a buszsofőr. Pontosnak, megbízhatónak kell lennie. S ha amellett személyes közelségbe is kerül vendégeivel, érdeklődik hogy- létükről, a gyerekekről, a hízóról, az épülőben levő ház állapotáról, a múltkori kórházi vizsgálat eredményéről — ezért hálásak is. Jólesik mindenkinek, hogy nem egy „autóalkatrészre” bízzák magukat amely stabil, szabvány szerinti, megbízható valami, hanem egy emberre, aki barát, segítőkész dolgozótárs is ugyanakkor. Tudja, hogy Mari néni után nem csukhatja be olyan sebesen az ajtót, ha leszáll, mert az öregek még a nagy csattanástól is megzavarodhatnak, elbillenhetnek. Ember, aki még finomabban vezérli a be- hemót skatulyát, ha látja, beteg kisfiával szállt fel egy anya. Aki nem hagyja ott a legényt, mert véletlenül pár fillér hiányzik a jegy árából.

De már Kerekegyht zát is elhagytuk. A kö ségből határba uta: apró iskolások jókoí csapata szállja meg buszt. Az elsős kisl nyok, legénykék sori nyújtják a pénzt, ném lyik helyett a nagyobbá váltanak: — Ez Rozs káé lesz, Lajos bácsi.

— Üljetek szépen l bogaraim... Te medd, mégy? — barackot me egy szőke, tupisz orr kisfiút.

— Juhászkeresztig - mondja ez megilletödv és roppant tiszteletű bámulja a kormány ki rüli szerkezeteket.

Aztán a fő betonúti érünk. a gyereksere utójának itt a végálli más. A sofőr mint éde apa indítja útnak őke

— Szépen álljato meg odalent — aranyé sok. Addig át ne indu jatok az úton. míg Li jós bácsi tovább ne 1 ment. Nehogy alá kerü jetek valaminek...

— Kezicsókolom, ki szönjük! — emelik k; karjukat a gyerekek, é hosszan integetnek Le jós bácsi után.

Tóth István