Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-03 / 260. szám

1966. november 3, csütörtök 5. oldal Műftm kapitány indulás előtt Tanárok, diákok — együtt Az utazás küszöbén szinte már csak futtában beszélhe­tünk: — Majd ha megjövök, bizto­san sokkal több mesélnivalóm lesz — mondja. Háromhónapos vendégszerep­lésre indult a napokban Nyu­gat-Németországba Sárosy Gá­bor, a népszerű bonviván, aki hat évi távoliét után erre az évadra ismét Kecskemétre szerződött. Amikor a Viktóriá­ban Koltai kapitány szerepé­ben viszontláttuk, örömmel ál­lapíthattuk meg, hogy az el­múlt hat év alatt külsőre nem változott semmit. Játéka vi­szont érettebb lett, hangja tel- tebb; kiművelt és hajlékony. Szíves örömest láttuk, hallgat­tuk. Külföldi szerződése most Münchenbe szól, ahol a tele­vízióban és a rádióban ma­gyar operettdalokat énekel és Lehár Cárevicsében fog fel­lépni. Szerepel néhány na­gyobb városban is. A kecske­métiek legközelebb február 3- án látják majd viszont a szín­padon egy nagyoperett fősze­repében. Az utóbbi hat év alatt Pes­ten a Petőfi Színház és a fő­városi Operettszínház tagja vdt És közben egyszer már két évet töltött külföldön. Svájcban, Luzernben és Bem­ben játszott. S persze sok vi­déki városban is „tájolt”. Mert ez ott is van, nemcsak ná­lunk. Sőt!... — Keményebben kell dol­gozni, mint itthon — mondja. — Sokkal!... S a maga higgadt, megfon­tolt módján mesélni kezd: — Egyszer itthon az Ope­rettben négy és fél hónapig próbáltuk a darabot. Hát az szinte téboly volt... Mire a premierig jutottunk, már utál­tuk ... Odakinn ilyen nincs. A próba a tulajdonos szempont­jából: üresjárat Arra nem ad­hat el jegyet, tehát minél ke­vesebbet akar látni belőle. Ke­resztülhajszolja a darabot a legszükségesebb próbákon, az­tán igyekszik kipréselni annyi előadást, amennyit csak lehet. Minden magánszínháznál így van. A tőkés fizet, de követel is, kíméletlenül... Legyint, elmosolyodik, aztán még a homlokát is összerán­colja megint: — Hogy éltünk egyebekben? A magánélet? ... Hát ez fur­csa arrafelé... Emlékszem, a legelső premier alkalmával egy-két szál virágot küldtem valamennyi kolléganőnek. Csak néztek rám, hogy ugyan mit akarhatok. Mondtam, hogy itt­hon így szoktuk. Azt hiszem, el se hitték... Van ott egy mondás a szakmában: Színhá­zon belül ne tarts kapcsola­tot! ... Komolyan veszik ám. Egyik-másik éveken át nem szól a kollegákhoz, csak amit a színpadon kell, a szerepe szerint... Néha az ember úgy éra, elfogyott körülötte a le­vegő ... önkéntelenül vesz is mind­járt akkora lélegzetet, hogy idő kell, míg kifújja. — Elég lesz három hőnap... Igen, persze ezt csak mi nem tudjuk megszokni, ők bizto­san természetesnek tartják... Így aztán annál inkább érté­kelni tudom, hogy olyan szíve­sen fogadtak újra Kecskemé­ten. A közönség .is, s itt a szín­házban a régi, kedves kolle­gák Az ilyen jó társulati szel­lem a munka alapvető feltéte­le, s ón örülök, hogy néhány hétig az évad elején ismét érezhettem. Mester László „Szép szó" Ifjúsági irodalmi pályázat A KISZ Központi Bizottsága — a Magyar Írók Szövetségével, a Ma­gyar Rádió ,és Televízióval, a Móra Ferenc Kiadóval és a Magyar Ifjú­ság szerkesztő ' bizottságával közö­sen — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50., és József Attila ha­lálának 30. évfordulójára való mél­tó megemlékezésül .,Szép szó” cím­mel ifjúsági irodalmi pályázatot hirdet. A pályázaton vers, novella, elbe­szélés, egyfelvonásos színmű vagy rádiójáték, tv-film, tv-játék műfajá­ban vehetnek részt azok a KISZ- korósztályú (14—36 éves-) fiatalok, akiknek önálló kötete még nem je­lent meg. A pályaművek terjedelme novel­la, elbeszélés esetében nem halad­hatja meg a 20 gépelt oldalt. A pályaműveket 1967. június 1-ig lehet beküldeni a Magyar Ifjúság szerkesztőségének (Bp. VIII. Somo­gyi Béla u. 6.) „Szép szó” felirat­tal a borítékon. A pályázat jeligés. A verspályázat első díja 2000, a prózai műveké (elbeszélés, színmű, rádiójáték) 5000. a televíziós műfaj­ban 7000 forint. További 16 díjat adnak még ki 800—5000 Ft-os érték­ben. A pályázat ünnepélyes eredmény­hirdetésére jövő novemberben kerül sor a televízióban. A legsikeresebb alkotásokat a Ma­gyar Ifjúság és a Móra Ferenc Kiadó „Szép szó” című antológiája közölni fogja, a Rádió és Televízió fenntartja a jogot, hogy a legjobb írásokat műsorra tűzés céljából ki­válassza» Másfél millió forint értékű társadalmi munka — 10 hónap alatt Az idei községfejlesztési fel­adatok elvégzése érdekében — a módosított terv szerint — 907 000 forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel Tiszakécs- ke lakossága. Ezt a programot a községbeliek október végéig több mint másfél miihó forint­ra teljesítették. Legutóbb a 480 ezer forintba kerülő községi tűzoltószertár építésénél segédkeztek a helyi önkéntes tűzoltók, akiknek mint­egy 50 ezer forintos társadalmi munkája lehetővé teszi, hogy az új létesítményt november köze­pén felavathassák. A gyors ütemben fejlődő Dózsa-telep la­kossága az itt épülő vízvezeték földmunkálatainál 100 ezer. fo­rint értékű társadalmi munkát végzett és a jelek szerint no- I vember végéig egészséges ivó- I vízhez jutnak. Egy értekezleten hal­lottuk mostanában, hogy sok helyen a középiskolás KISZ- szervezetek munkája erősen el­marad a kívánalmaktól. Ahhoz, hogy a KISZ valóban összetartó szerve legyen a szo­cialista gondolkodású ifjúság­nak, méltóan előkészítsen a párttagságra, nyilván neon elég néhány sematikus gyűlés, egy­két kampányszerű társadalmi munkaakció. Számos alapszer­vezet azonban mégsem tud en­nél többre jutni. Hiába az ifjú­ságra annyira jellemző lelkese­dés, ha a tanárok — ki kénye­lemből, ki az önállóságra neve­lés elvének félreértéséből —, magára hagyják a fiatalokat. Akik mégis csak gyerekek, nem boldogulnak tanács nélkül. Sok­szor saját lendületük semmisíti meg az irányítás nélkül, sok­felé húzó kezdeményezéseket. Elek Istvánná KISZ-vezető tanár szerint Jánoshalmán a kezdet nehézségei ellenére is szerencséje a KlSZ-szervezet- nek, hogy ilyen fiatal (most negyedik éves) a gimnázium. Tiszta lappal indulhattak. Ná­luk a tanári passzivitás nem­igen okoz gondot. Természetes, hogy minden osztályfőnök egy­úttal KISZ-tanácsadója is osz­tályának. Nem a fegyelmezés a fontos ebben. A tanári részvé­tel — és nem ellenőrzés — ál­landó tükröt tart a gyerekek elé, nem engedi elkallódni az értékes ötleteket. ötletek pedig vannak bőven. A diákok igényesek tanulás és szórakozás tekintetében is. Nemrégiben a helyőrségi klub ifjúsági klubot alakított János­halmán. A klubvezetőség, mely­ben minden osztályból egy-egy tanuló képviseli az iskolát, köz- véüeménykutatást tartott a prog­ram összeállítása előtt. Megle­petésre nem a tánc állt vezető helyen a kívánságok között. A gimnazisták tantárgyi vetélke­dőket kértek, népszerű fiatal művészeket, Magyarországon ta­nuló külföldi diákokat szeret­nének meghívni. A társadalmi-politikai akti­vitás sem hiányzik. Sokkal töb­ben jelentkeztek építőtáborba az adott létszámkeretnél. És nemcsak azért, mert a balaton- boglári tábor egyúttal vidám nyaralás is. Tavaly Jánoshal­mára került a munkaverseny első helyét jelentő zászló, az idén is az élmezőnyben végez­tek. Házuktáján is meglátszik a szorgalom, 30 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát végez­tek az iskola új sportpályáján. A másodikosok c'ztálytitkára, Varga Sablyán László szeptem­berben bejelentette: elhatároz­ták, hogy a vietnami háborút és az imperializmust vádló fel­iratokat festenek a házfalakra. Némileg meglepődött ugyan, amikor megtudta, hogy ehhez hatósági engedély szükséges, de nem szegte kedvét. Megszerez­te a szükséges javaslatokat, és egyedül elintézte az ügyet a já­rási rendőrkapitányságon. Ez az egy eset is bizonyltja, nem bénítja meg a tanulók ön­állóságát a tanári közreműkö­dés. (Sőt, elengedhetetlenül szükséges, hiszen a gyerekek jogos, de túlbuzgó felháborodá­sukban még azt is ki akarták írni a falakra, hogy „Halál Johnsonra!”) Nem lehet kérdés tehát: ta­nárokkal vagy nélkülük. A já­noshalmi gimnázium különö­sebb látványosságok nélküli, de tartalmas közösségi élete a ta­nárok és diákok helyesen ér­telmezett kapcsolatának ered­ménye. Könnyű falusi kisgimnázium- ban áttekinteni a munkát, ösz- szefogni a tanulókat — mond­hatná valaki. A kis méretek nyújtotta könnyebbségnél lényegesen több az ezzel járó gond. Annyira túlzsúfolt az iskolaépület, amelyben a gimnáziumon kívül még két általános iskola is el­helyezést kapott, hogy KISZ- teremre egyelőre gondolni sem mernek. A tanári karnak ne­velőhiánya van. Sok tanuló Rémről, Borotáról, Mélykútról vonatozik naponta, kollégium nincs. Nem is olyan egyszerű az összefogásuk. A gimnáziumnak az idén van először negyedik osztálya. Ezt a tanévet áz első érettségi előkészületének izgalmai hatá­rozzák meg a tanárok és diá­kok számára egyaránt. Eddig zárt, belső munka folyt. Az eredmények igazi próbája csak most következik, hogy az ok­tató-nevelő folyamat túllép az iskolafalakon. Az érettségizet­teknek főiskolán, vagy munká­ban kell igazolniuk önmagukat, az iskolát és KlSZ-szervezetü- ket is. A látottak azt ígérik, sike­rülni fog a próba. Sz. J. > * — Nézzetek körül Nyugat- Európában. Ha egy kormánynak elfogyott a pénze, hová fordul? Csak ír az elnöknek, az pedig a szenátus elé viszi a dolgot. S máris útnak indul a dollár, s kihúzza azt a kormányt a pác­ból. Az élet fellendül, az embe­rek jobban élnek, mint azelőtt. Vagy itt van Törökország. A kormány fél a vörösöktől, egye­dül nem tudna nekik ellenáll­ni. Itt vagyunk mi, s ez elég. Olyan csönd van, amilyen kell. De én mondom nektek fiúk, ez csak olyan vihar előtti csend! A vihar már nincs messze. Nem lehet messze. El fogja söpörni ellenségeinket. Ez Amerika szent hivatása! A napok kényelmesen* de egyhangúan múltak. Négy esz­tendő alatt Rowersnek mindösz- sze csak 15 alkalommal kellett felszállnia, amikor felderítő re­püléseket végzett a szovjet hatá­rok mentén. Az afgán—szovjet határ fölött a pilóta rutinosan nyomogatta a megadott helye­ken a különleges fényképező­gép gombját. Ott, a levegőben sem érzett nagyobb nyugtalan­ságot, mint ha szülővárosának utcáin sétált volna. S alig vár­ta, hogy végre bevessék arra a bizonyos nagy feladatra. Már csak azért is, hogy a támasz­pont pénztárában végre felve­hesse a visszatartott dollárez­reket. Khelton ezredest hiábavaló lett volna faggatni, vagy éppen sürgetni, hogy mikor kerül sor erre a bevetésre. Az ezredes úgy hallgatott, mint egy egyiptomi szfinksz. De Rowers hogyan is tudhatta volna meg, mikor ke­rül ő sorra.. Azt sem tudta, pi­lótatársai közül ki járta már meg a „nagy utat”. Időnként el- eltünt ugyan egy-egy társa, hogy aztán néhány nap, vagy néhány hét után ismét megje­lenjen Indzsirlikiben. Hol jár­tak? — nem ismerhette. Rowers maga is többször járt távol — egy alkalommal Was­hingtonba repült, hogy onnan oktatórepülőgépet vezessen Wiesbadenbe, az ott székelő amerikai légi kémkedési pa­rancsnokságnak, máskor pedig Japánba az ottani légitámasz­pontra vezetett egy IX—2-es re­pülőgépet. Most már bizonyos volt benne, hogy az U—2-ők nemcsak Törökországban, ha­nem másutt is állomásoznak. Japánból például épp olyan jól el lehet indulni a Szovjetunió feletti kémrepülésre, mint Ind- zsirlikiből. S ott, a japán repü­lőtéren is látott olyan pilótá­kat, akikkel annak idején együtt vett részt kiképzésen. A nevüket nem tudta, hiszen akárcsak ő, valamennyien fedő­néven szerepeltek a tanfolya­mon, de annyi bizonyos vált számára: ott is olyanok állo­másoznak, akiknek a munkája az, hogy „kinyissák az orosz eget”. A nyílt égről a politikában ismét sok szó esett. — Herter érti a dolgát! — magyarázta Norton Rowersnek, letéve a New York Times-t, amiben a külügyminiszter be­szédét olvasta. — Megint jön a „nyílt éggel”! Ügy tesz, mint­ha nem nyitottuk volna ki az oroszok egét. Én mondom ne­ked, öregem, az elnök és Herter naggyá teszik Amerikát. A sze­nátusban valamelyik ostoba a múltkor azt mondotta, hogy nem tudja a kormány jobbkeze, mit csinál a bal. Hát ez nem így van. Ez a nyílt ég javaslat jobb fedőterv számunkra, mint akárhány polgári igazolvány... Mert miképpen gondolkozhat az orosz: Csak úgy: ezek az ame­rikaiak az ő engedélyüket ké­rik, hogy lefényképezzék őket felülről. Ha pedig az ő enge­délyüket kérik, akkor szükség van az engedélyükre. Fogalmuk sincs róla, hogy mi már meg­oldottuk az ő hozzájárulásuk nélkül is a dolgot! Norton kifejtette a vélemé­nyét Spelmann bíborosnak is, aki egy alkalommal szintén meglátogatta néhány szenátor társaságában az Adana mellett fekvő amerikai légitámaszpon­tot. Kora hajnalban érkezett, de nem bíboros! omátusban, ha­nem egyszerű, de jól szabott polgári ruhában. A török rend­őrök, akik amerre a gépkocsik, útban a légitámaszpont felé, el­haladtak, minden teremtett lel­ket elzavartak a közelből, ma­guk sem tudták, hogy kinek az inkognitóját őrzik. Spelmann megtekintett mindent, aztán be­szédbe elegyedett a tisztekkel. Az igazat megvallva nem min­denki vetett ügyet rá a 10—10- es alakulat emberei közül sem. Khelton ezredes azonban ott sürgött-forgott körülötte — s, ha Spelmann valakit megszólí­tott, a szemével intve adta tud­tál, hogy jól vigyázzanak, mert fontos emberrel beszélnek. A tisztek egy része — hiszen alig néhányan voltak katolikusok közülük, s nem jelentett szá­mukra sokat az amerikai kato­likus egyház feje — azonban egyszerűen kereket oldott. Nor­ton azonban bátran és őszintén beszélt a bíborossal. Spelmann —, aki bizonyosan mindenről tudott — meglehetősen óvato­san nyilvánította véleményét. — Az isten útjai kifürkészhe- tetlenek — mondta. — Bíznunk kell benne, s mindent meg kell tennünk, ami véges emberi erőnkből telik az antikrisztus legyőzésére! Spelmann szólt, s a rendel­kezésére álló külön katonai re­pülőgépen visszautazott az Egyesült Államokba. Rosát évenként csak egy-egy hónapra, szabadsága idején lát­ta Rowers, de az asszony min­den héten levelet küldött neki. Ezekben általában semmiségek­ről írt, s sohasem mulasztotta el közölni, miként áll a bankbe­tétjük. Tudatta a családi ese­ményeket, valamint a kisváros pletykáit. Egy-egy levele olvas- takor Rowersnek az az érzése támadt, hogy .Rosa nem azért írt, mert mondanivalója lenne számára, hanem mert nagyon gondosan belénevelték a köte­lességérzetet. Naptárában ott szerepel, hogy minden szomba­ton levélben kell beszámolni a hét eseményeiről a férjének, s ezt éppen úgy nem mulaszthat­ja el, mint nem felejt el aján­dékot küldeni a helyi jótékony- célű nőegylet karácsonyi bazár­jára, (Folytatás a oldalon.£ I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom