Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-29 / 281. szám
A KÖZPONTI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJA (Folytatás a 3. oldalról.) egymástól függetlenül funkcionálnak a gazdaságban, hanem e kettő olyan egységéről van szó, amelyben a központi tervezés játssza az uralkodó szerepet, mivel az a feladata, hogy szabályozza a népgazdasági fő folyamatokat és magát a piaci mechanizmust is. Szükségszerűen megnő a távlati tervezés felelőssége, a hosszabb távra történő szabályozás szükségessége. A jóváhagyott terv a kormány és valamennyi központi szerv számai^ kötelezően előírja a cselekvés irányvonalát. A vállalatok helye és szerepe elvileg megváltozik a szocialista tervgazdálkodás továbbfejlesztett, új rendszerében. A szocialista vállalatok eddig lényegében a népgazdasági tervből rájuk kirótt feladatok mechanikus végrehajtói, a végrehajtás megszervezői voltak. Az új irányítási rendszerben az állami terv fő céljaival összhangban a vállalatok pénzeszközökkel, beruházási alappal és ösztönzési alappal rendelkeznek. Magúk is végeznek piackutatást, közvetlenül tárgyalnak szállítóikkal és építik kapcsolataikat megrendelőikkel. Mindinkább általánossá kell, hogy váljék a vállalatok közötti közvetlen kapcsolat a termelőeszközök kereskedelmi forgalomban történő beszerzésében és értékesítésében is. Az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok számára az állam kötelező tervmutatókat általában nem ír elő. A vállalatok maguk dolgozzák ki terveiket a központi szervektől kapott információ és piaci ismereteik alapján. Az állam, mint tulajdonos, a vállalatok működését szabályozza, de a szabályozás módja, formája megváltozik. Az állam általában nem közvetlen utasításokkal biztosítja a tervcélok meg- ,valósítását, hanem gazdasági és közgazdasági eszközökkel, megfelelő hitelpolitikával, a válla- . lati tiszta jövedelem felhasználásának szabályozásával és más eszközökkel. A szocialista tervgazdálkodás célja a szükségletek kielégítésé. A vállalati gazdálkodás akkor szolgálja a társadalom érdekeit, ha tevékenysége a fizetőképes Kereslet kielégítésére irányul a lehető leggazdaságosabban, ha azt termel, amire a társadalomnak szüksége van. A vállalati nyereség-eszköz, az új gazdasági mechanizmusra való áttérés után a nyereség alakulása nem egyedüli, de legfőbb mutatója lesz a termelés hatékonyságának, a _ gazdasági tevékenység minőségének a vállalatoknál. A gazdasági mechanizmus reformja a tényleges értékekkel, az előállításhoz szükséges társadalmi munkával összhangban levő termelői árakat kíván. A termelői árakat 1968. január elsejével általánosan rendezni szakban a dolgozóik életszínvonala a reálbér 9 százalékos, a reáljövedelem 18 százalékos, a társadalmi juttatások 38 százalékos növekedésével jelentékenyen emelkedett. Az életszínvonal emelésének megfelelő irány*- zatai, a reálbér 9—10 százalékos, a reáljövedelem 14—16 százaiét kos emelkedése szerepelnek a harmadik ötéves terv számaiban; A munkások, a dolgozók élet- körülményeinek további javításával a. pártnak és a kormányzatnak mindenképpen és sok vonatkozásban foglalkoznia kell. A Központi Bizottság az utóbbi időben néhány ilyen kérdéssel behatóan foglalkozott abban a meggyőződésben, hogy az anyagi fedezet megteremtésére irányuló céltudatos munkával a kell, s magát az árképzés módját is meg kell változtatni. A következő évben egyes cikkek termelői árát emelni, másokét csökkenteni kell. A termelői árak változása bizonyos esetekben és mértékben a fogyasztási árakat is érintheti. A fogyasztási árak változása nem járhat a lakosság életszínvonalának csökkenésével, annak a tervben meghatározott mértékben emelkednie kell. Árpolitikánk fontos vonása marad a jövőben is. — bizonyos rugalmasság mellett — az árszínvonal stabilitására való törekvés. A reform kiterjed a szocialista építés más fontos kérdéseire is, így az anyagi ösztönzésre és a munka szerinti elosztás szocialista élvének következetesebb alkalmazására. A jövőben arra kell törekednünk, hogy elsősorban a dolgozók munkabérét növeljük, viszont mindenki fizesse meg annak értékét, amit fogyaszt. A munkabér jobban tükrözze a dolgozók tényleges teljesítményét, ez a szocialista munka szerinti elosztás elvének következetesebb alkalmazása. Ezért bátrabban kell haladnunk a bérek és a keresetek differenciálásában is. A gazdasági mechanizmus reformja során lehetőséget kell teremteni arra, hogy az eredményesen dolgozó vállalat meghatározott mértékű, de az eddigi nyereségrészesedésen túlmenően többletkeresetben részesíthesse jól dolgozó munkásait és alkalmazottait, Ilyen módón is erősödik a jó munka ösztönzése. A munka szerinti elosztás következetesebb érvényesítése, a tényleges egyéni és vállalati eredményekhez való alkalmazkodás növeli a munka becsületét. Szocialista tervgazdálkodásunk révén a jövőben is biztosítani tudjuk a társadalmi foglalkoztatottság megfelelő színvonalát és növekedését, a reáljövedelmek emelkedését és az életviszonypk javulását. De más gazdasági eszközökkel kívánjuk a célokat elérni oly módon, hogy a jelenleginél világosabban megkülönböztethető legyen vállalati és egyéni szinten is a jó és a rossz munka, a szakértelemnek és a szakértelem hiányának, a szorgalomnak, vagy a szorgalom hiányának a következménye. Az új gazdasági mechanizmustól joggal azt várjuk, hogy növekszik az állami irányító szervek tekintélye. Új tartalmat kap az állami fegyelem, megszűnik a felelősség áthárítása, a kicsinyes civódás részkérdésekben, de megnövekszik a tényleges irányítás súlya. Most mindent meg kell tennünk, hogy a gazdasági vezetés reformjának részintézkedései összhangban legyenek a jóváhagyott alapelvekkel és a reform 1968 januárjával teljes hatékonyságában életbe léptethető legyen. legközelebbi években megoldhatunk arra érett kérdéseket. A munkások és alkalmazottak életkörülményeinek lényeges része a munkaidő, amely nálunk az iparban heti 48 óra. A Központi Bizottság a munkaidővel kapcsolatban javasolja a kongresszusnak, mondja ki határozatként: 1. Az eddigi teljesítményt és munkabért biztosítva, 1968-ban megkezdve, vállalatonként, üzemenként, fokozatosan 1970 végéig az összes ipari dolgozó munkaidejét 48 óráról átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni. 2. Az egészségre ártalmas és különösen nehéz fizikai munkát igénylő munkakörben eddig 170 ezer dolgozó ..munkaidejét csökkentették heti 36—42 órára, ezt a munkát folytatni kell és fokozatosan 1970 végéig azonos mérvű munkaidőcsökkentést kell [végrehajtani az összes még hát- I ralevő hasonló munkakörben, mintegy 60—70 ezer dolgozónál. Gyermekgondozási segély, • családi pótlék A párt, kormányzatunk a dolgozó nők, anyák, a gyermekeket nevelő szülők helyzetének köny- nyítésére eddig is szorgalmazta a családi pótlék rendszerének fejlesztését és ezt az anyagi fedezet megteremtésétől függően a jövőben is szorgalmazza. Az eddigi intézkedésen túlmenően most bevezethető további intézkedéseket is javasol a Központi Bizottság; 1. Javasoljuk, tegyük lehetővé, hogy a kisgyermekes anya, munkaviszonyából eredő jogait biztosítva, germeke gondozása céljából a gyermek két és fél éves koráig két éven át otthon maradhasson és havi 600 Ft gyermekgondozási segélyt kapjon. 2. A gyermekgondozási segély rendszerét azokra a termelőszövetkezetekben dolgozó nőkre is ki kell terjeszteni, akik eleget tesznek tagsági kötelezettségüknek. 3. Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy nemcsak az anya. hanem az az apa is kapjon családi pótlékot, aki egyetlen kiskorú gyermekét egyedül neveli. A Központi Bizottság, eddigi politikánkhoz híven, annak érdekében, hogy a falusi dolgozó életkörülményei közelebb kerüljenek a városi dolgozóéhoz, javasolja: 1. A termelőszövetkezeti tagok szociális és egészségügyi ellátásának rendszere — a nyugdíj és a táppénz ellátásban a szövetkezeti sajátosságokat megtartva — a harmadik ötéves terv időszakában kerüljön a bérből és fizetésből élők színvonalára. 2. Javasoljuk, hogy 1970 végéig a termelőszövetkezeti tagok családi pótléka érje el a bérből és fizetésből élőkét A iakáskelyzet továbbjavítása Fontos társadalmi kérdés a lakáshelyzet további javítása. Ismeretes, hogy kidolgozásra került egy 15 éves terv, amely 1975-ig egymillió lakás építését irányozza elő. A második ötéves tervben eredetileg 250 ezer lakás építése szerepelt, ezt a számot a VIII. kongresszus felemelte 300 ezerre, ténylegesen 282 ezer lakást sikerült felépíteni. A harmadik ötéves tervben 300 ezer lakás építését irányozzuk elő. Ez az előirányzat alapjában megfelel a 15 éves terv időarányos részének. A Központi Bizottság úgy véli, hogy a terv végrehajtása mellett ismét meg kell vizsgálni a lakáskérdést, mégpedig az építést, az elosztási rendszert és az igénylés rendszerét egyaránt. Az építésnél azt, hogy a tervet mi módon lehetne túlteljesíteni. A gazdasági reformmal összefüggésben meg kell vizsgálni, hogy az üzemek létesíthessenek saját pénzügyi alapot és saját kivitelezésben is építhessenek dolgozóiknak bizonyos számú lakást, továbbá, hogy a lakásépítő ipari kapacitást hogyan bő- víthetnénk a kisipari termelőszövetkezetek bevonásával. Az elosztási rendszert is javítani kell oly módon, hogy abban a tanácsok fő szerephez jussanak és az elosztás a nyilvánosság ellenőrzésével történjék. Az elosztás igazságosabbá csak akkor tehető, ha módosítjuk az igénylés rendszerét is. Akinek módja van, az csak megfelelő anyagi hozzájárulással igényelhessen, bizonyos jövedelemhatáron felül keresők pedig ne igényelhessenek és ne kaphassanak állami . bérlakást. Tisztelt -Elvtársak! Jelenlegi viszonyaink között a gazdasági építőmunka a párt, a forradalmárok számára az osztályharc központi kérdése. E munka sikerétől függ szocialista céljaink elérése, a munkás- osztály, a dolgozó nép életszínvonalának további emelkedése. Feladataink: 1. Minden erővel dolgozni a hamadik ötéves terv sikeres teljesítéséért. 2. A gazdasági mechanizmus reformjának előkészítő munkáját a párthatározat elveinek és a megadott határidőknek betartásával befejezni. 3. A gazdasági mechanizmus reformjának életbeléptetését és hatékonyságát biztosítani. 4. A feladatok helyes meghatározásával, a felesleges kettősségek felszámolásával Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Pártunkat, társadalmunk eszmei-, politikai vezetőjét, tevékenységében a munkásosztály forradalmi elmélete, a marxizmus—leninizmus vezérli. A marxizmus—leninizmus, mint minden igazi tudomány, a gyakorlattal kölcsönhatásban szüntelenül fejlődik. Pártunk alapvető feladata a sokoldalúan kifejtett ideológiai munka: a) Alkotó módon alkalmazza és fejleszti a marxista elméletet és választ ad a fejlődés új kérdéseire, b) propagálja és terjeszti a marxista—leninista elméletet, a kommunista világnézetet, harcot folytat az ellenséges szemléletek ellen, c) a tömegek céltudatos aktivizálásával az elméletet a társadalom anyagi erejévé változtatja. Az ideológiai területnek csupán néhány kérdését kívánom röviden érinteni, elsőként a szocialista tudat, az anyagi érdekeltség és az anyagiasság összefüggéseit. Nálunk az utóbbi időben aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy egyrészt az életszínvonal emelkedése, másrészt különböző negatív hatások következtében csökken a forradalmi szellem és teret nyer az önző anyagiasság, társadalmunkat az „elpolgáriaso- dás” veszélye fenyegeti. A párt a szocialista tudat, közgondolkodás erősítése mellett sokszor szól az anyagi érdekeltségről, sőt, a gazdasági mechanizmus reformja kapcsán még növelni is kívánja azt. Véleményünk szerint itt különböző kérdésekről van szó, közöttük két olyan jelenségről, amelyik közül az egyik káros és leküzdendő, a másik pedig teljes összhangban van a szocialista elmélettel és gyakorlattal. Az ismert korábbi hibák és az ellenforradalmi demagógia a szocializmus ingadozó híveinél átmenetileg kiábrándulásra, és a szocialista eszmétől való távol- maradásra, nem egyszer valamiféle „éljünk a mának” hangulatra vezetett. Az életszínvonal 1957- ben bekövetkezett jelentős emelkedése, a kisipar, a kiskereskedelem fellendülése, a telekvásárlás, a családiház-épí- tés, a személygépkocsi vásárlás, a külföldre utazás tömegessé válása, a nyugati tőkés országokkal létrejött széles felületű érintkezés kétségtelenül a kispolgári gondolkodás, az önző anyagiasság szemléletének bizonyos fokú megerősödéséhez vezetett. A kispolgári gondolkozás többi között a kispolgárság létéből is fakad. De mai viszonyaink között lehetővé kell tenni mindazt a magánkezdeményezést, ami segíti a szocialista célok megvalósítását, a torzulásokat pedig, amelyek ezt hátráltatják, le kell küzdeni. Ez lenini politika. Az eredmény a szocialista állam és rendszer megerősödése, a szocialista forradalom továbbfejődése. Más kérdés a kispolgári gondolkodás, a haszonlesés, az önző anyagiasság szelleme, ez idegen a szocializmustól, ez ellen megalkuvás nélküli elvi harcot kell folytatni. Megint más kérdés a dolgozók anyagi érdekeltsége a szocializmus építésében, amely a biztosítani, hogy egy részről a párt- és tömegszervezetek, más- részéről az állami, gazdasági szervek, illetve a tanácsok eredményesen és a leghatékonyab-. ban tudjanak dolgozni és együttműködni a népgazdasági feladatok megoldásán. 5. A pártnak a gazdasági munka terén is be kell töltenie vezető szerepét, a központi és területi pártszerieknek, a párt alapszervezeteinek kell országosan és helyileg biztosítani gazdaságpolitikánk érvényesítését, az országos cs helyi érdekek megfelelő összehangolását. szocialista eszmével, gyakorlattal teljes Összhangban van, ezért erősíteni kívánjuk. Valljuk és hirdetjük, hogy a szocialista társadalom építése, a tömegek tudatos cselekvését, áldozatkészségét, önzetlenségét, közösségi szellemének erősítését kívánja meg. A kettő azonban nincs ellentétben egymással, hanem kiegészíti egymást, A párt a szocialista eszme terjesztésén és elmélyítésén munkálkodik és egyidejűleg hirdeti, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Sőt, jelenleg a szocialista bérezési elv hatékonyabb érvényesítése a feladatunk, más szóval növelni akarjuk a dolgozók anyagi érdekeltségét, azt, hogy aki munkájával többet ad a társadalomnak, 'az a javakból is jobban részesedjék, A gyakorlat ebben a kérdésben is bizonyítja a párt álláspontjának helyességét. Azokban az években, amelyekben a dolgozó tömegek, munkások parasztok, alkalmazottak életszínvonala jelentősen emelkedett, sok százezerrel nőtt azoknak a kommunistáknak — és párton- kívülieknek — a száma, akik a párt, a tömegszervezetek, a tanácsok, a Hazafias Népfrontmozgalom aktív tagjaiként, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, minden szabad idejüket, sokszor egészségüket feláldozva, a szocializmus tudatos építőiként vették ki részüket legnagyobb társadalmi feladataink megoldásából. Ezekben az években épült fel és vált erős szervezetté, például a munkásőrség, amelynek tagjai önzetlenül, öntudatból, hivatásbeli munkájuk példás ellátásán túl vállalták és vállalják belső rendünk, a | nép hatalmának, szocialista vívmányainak fegyveres véidelmét. Ezekben az években született és növekedett tömegessé a szocialista brigádmozgalom, a szocializmus tudatos építőinek, élenjáróinak nagyszerű mozgalma. Szocialista hazafiság, munkásnemzetköziség Tisztelt Elvtársak! Ideológiai munkánkban kiemelkedő fontosságú a szocialista hazafiság elmélyítése, a nacionalizmus elleni harc, az internacionalizmus erősítése. Népünkben erős a hazaszeretet érzése, történelmi múltunk, nemzeti kultúránk értékes hagyományainak! őrzése, ápolása. A múltban az uralkodó osztályok, a nemesség és példájukat követve a burzsoázia az alkotmányon kívül helyezte, jogtalanná tette a dolgozó népet. De még akkor is a mostoha sorsra kárhoztatott dolgozó nép volt a haza igazi védelmezője, a nemzet fenntartó ereje. A nép akkor is szerette a szülőföldet, a hazát. Százszor inkább szereti ma, amikor a szülőföld, a nép saját, igazi édes hazájává vált, amikor a haza és a magyarság fogalma azonos a független országban szabadon élő néppel és a társadalmi haladással, az emberiség Az életszínvonal emelésének programja A két kongresszus közötti Idő-i Ideológiai munka, közművelődés
