Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-27 / 280. szám
19M. november Z1., vasárnap 5. oldat Négy év után idézzük még egyszer a VIII. kongresszus beszámolójából azt a néhány mondatot, amit olyan büszkén hallottunk annak idején: „A Bács megyei Felsőszent- iván községben majdnem valamennyi felnőtt lakos tanul, vagy rendszeresen részt vesz a művelődés valamilyen formájában ... A Horthy-korszakban száz faluban sem lehetett eny- nyi művelt és önmagát továbbképző embert találni." Felsőszentivánt akkor szárnyára kapta a hír. Írtak róla az újságok, meglátogatta őket a televízió, riportot készített a filmhíradó ... Példakép lett. Nem azért, mintha egyetlen falu sem szegődhetett volna nyomába, de náluk valóban egyértelműen és áttekinthetően jól ment minden. S ebben az esetben nem lett igaz, hogy minden csoda három napig tart. Mert bár lassan elültek a hírverés hullámai, ám ha látogató érkezett, szemlére, tapasztalatszerzésre, vagy a lapoktól, továbbra is csak jót, szépet látott. • * * Illetve..: Egyvalamiben, legalább ebben az egyben Felsőszentiván is osztozott a többi községgel: hiába volt 50 forint körül már akkor a munkaegység náluk, a fiatalságnak mégis áldozott a bocskora. Egyre másra hagyták ott a falut. 1960-tól 65-ig kereken félezren vándoroltak el. Minek? Hová? Mindegy volt, csak el hazulról. Az idén taÁ „tanuló falu“ - négy év után vasszal egy igen érdekes vitát — úgynevezett demográfiai an- kétot — rendezett náluk erről a járási párt és tanácsi vezetés és lapunk szerkesztő bizottsága. A résztvevők nagyon sok okot felsoroltak. Felesleges volna itt most elismételni mindet. Igen tömören foglalta vi- szont össze az orvoslás módját dr. Varga Antal, a járási párt- bizottság titkára, amikor megállapította, hogy megfelelő vezetéssel, jó munkaszervezéssel, s a gazdálkodás javításával az elvándorlás okai csökkenthetők. Erre példa megint csak maga Felsőszentiván. 1966,' mondhatnánk, a fordulat éve volt: több mint százan visszatértek az idén a félezer közül. * * * Miért? Ezt már jobban meg lehet magyarázni, mint a korábbi elkívánkozást. Romsics József, az Üj Élet párttitkára említette, hogy van egy ismerőse, akit évek óta biztatott: Jöjjön haza, van itt munka, nem bánja meg! Az idén aztán elszánta magát az illető. S most csak a fejét csóválja, akárhányszor találkoznak: Bár már először szót fogadtam volna! A tanácselnök szobájában Több mint százan jöttek haza. Se szeri, se száma a példáknak. Gyöngyösi Sándorról, Varga Jánosról, Krémer Jánosról megírtuk annak idején, milyen egyszerű kalkuláció vezette rá őket, hogy jobb is, ki- fizetőbb is itthon. • * * Itthon! Ez a titok nyitja. Ezen múlik, ezen az egy szón. Hogy ha téeszt mondanak, ezt is úgy értik-e az emberek: itthon.. Ha igen, akkor jól érzik magukat. Ha nem, akkor szemlátomást „öregszik a téesz”. Felsőszentiván vezetőinek minden fáradozása, törekvése, szándéka kimondva, kimondatlanul arra irányult mindig, hogy a két és félezernyi lakos csakugyan otthonának érezze a községet , * * * És itt most kérem a szíves türelmüket. Bár jól tudom, hogy nincs kárbaveszettebb fáradtság, mint az, ha adatokkal akarják elkápráztatni az olvasót, néhány jellemző szám mindenképpen ide kívánkozik. öt év alatt épült 20 kilométernyi járda, két és fél kilométer kövesét, 9 km vízvezeték, 14 ezer négyzetméter park. S a kultúrház, a hidroglóbusz. Lett óvoda, napközi is... * * * A címképen látható szép szobrot a Képzőművészeti Alaptól kapták a felsőszentivá- niak. „Hadd legyen még szebb a község. ha már annyit fáradtaik. vele." A másik képen nedig az új cukrászda látható. Ki mondaná meg, csak úgy ránézvést: nem a Nagt/körúton van-e Pesten, épp a Margithíd mellett?... S van szélesvásznú mozijuk, 3000 kötetes a könyvtár. És évente 13-szor színház. iSohase Folytassuk? Azt még el kell mondani, hogy kereken i 000 000 — hárommillió! — forint értékű társadalmi munkát végeztek a íelsőszentivániak azért, hogy mindez meglegyen. És mennyi pénzt áldoztak, ha közvetve is: a két termelőszövetkezet által adott támogatások révén. • * * Ezek a termelőszövetkezetek erősek voltak már az első esztendőkben is. Néhány számot csak a legutóbbi négy év fejlődéséről: A búza termésátlaga 14-rői 21 mázsa fölé emelkedett. A kukoricáé (májusi morzsoltbanj 24-ről 27,3-ra. A cukorrépáé (száraz termesztéssel) 13'1-ró 300 mázsára és a burgonyáé 82-ről 114-re. , A munkaegység ma már meghaladja a 60 forintot, s az egy tagra eső jövedelem 14 ezer 600 forintról 21 ezer fölé emelkedett. * * » ... A tanácsházán, dr. Orha István vb-elnök szobájában beszélgetünk. (A képen középen ül.) Beszélgetünk? Nem győ zök jegyezni, záporoznak a mz.ú- mok. Fejből mondja, pontosan, a Vörös Októberét (balról jobbra) Sárdi Sándor párttitkár és Hegedűs Mihály elnök, az Üj Életét Borsodi János elnök és Romsics József párttitkár. Ök valamennyien o munka mellett tanulással töltötték az utóbbi éveket. A tanácselnök tavaly végzett a jogon. A Vörös Október elnöke most államvizsgázik a gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A többiek a mezőgazdasági technikumban érettségiztek. » » • Tessék csak figyelni. Ez valóságos regény. Ahogv érdeklőelég a hely a nézőtéren így se.) döm, hogyan is kezdődött költség betegenként körülbelül három-négyszerese a szokásosnak, azaz 300—400 forint. Viszont itt minden korszerű tárgyi és személyi adottság csatasorban áll majd az állapotuk miatt különleges ápolást igénylő, vagy súlyos műtét után levő betegek megmentésére, gyógyítására. Nehéz szavakkal érzékeltetni, de itt minden úgy van ki tervezve, elgondolva, hogy a reménytelent is megpróbálják egy-egy emberéletért. Itt ez a természetes. Sokszor egymással, s magukkal is vitáznak: érdemes-e, van-e remény? Ee a tetteket nem az illúziók döntik el, hanem a hivatástudat, a kötelességérzet. Ezért próbálnak végig mindent. Kárpótlás a fáradozásokért, erőfeszítésekért? CSAK KÉT történet azok közül, amit az új kórterem megtekintése után dr. Jobbágy Andor, sebészfőorvos egy kávé mellett' az eseményeket szinte újraélve elmesélt: — Augusztus elején egy eszméletlen beteget hoztak a mentők. - Csak annyit tudtunk róla, hogy motorbaleset érte. A koponya jobboldalán tenyérnyi, benyomott horzsolás. A pupillák kitágulva — a beszállításkor már nem reagáltak. Gyors koponyaműtét —, de utána sem nyerte vissza az eszméletét. Orron keresztül vezettük le az étkeztető szondát, s közben újabb vizsgálatok, töprengés — harc az életéért. Vérző duzzanatot találtunk az agyban, aztán légcsőmetszést kell alkalmazni —, s egyre késik, amit izgatottan várunk: az eszmélet visszanyerése, NAPOK, hetek teltek el egyetlen biztató jel nélkül, hogy érdemes mindent megpróbálni. De nem fogyott el a türelem, a kitartás és végül hat hét után az egyik napon a vizsgálat közben a fájdalomingerre nyöszörgő, dünnyögő hanggal „válaszolt” a beteg. — Attól kezdve minden nap produkált valamit, amivel örömet szerzett! Egy szó, egy mondat, egy mozdulat... Az orvos számára fontos „híradások” ezek az életfunkciók normalizálódásáról, az emlékezet, a gondolkodási, a mozgási képesség visszanyeréséről. És a történet szereplője, Kecskés Sándor nemrégiben újra' egészségesen léphetett ki a kórházból. Az ő esetében a gyógyító orvosnak nem volt módja rekonstruálni, hogyan történt a baleset. De nagyon sokszor kiderül: csak egyetlen pillanat, apró figyelmetlenség, vagy éppen az önfegyelem, előrelátás hiánya sodor életveszélybe embereket. EGY MÁSIK fiatalember, a huszonkét éves Bognár Lászlót ugyancsak motorbaleset miatt, eszméletlen állapotban szállítottak mintegy másfél hónappal ezelőtt a megyei kórházba a mentők. Koponyatörés, agyhártya alatti vérzés miatt aző esetében is a gyors műtét volt a megoldás. Néhány nap múlva már kezdett magához térni, s most azt ajánlották ismerkedjek meg vele — a hazabocsátása előtt. A kissé félszeg, vékony fiatalembert az idegosztályról hívják fel. A gipszkötést most szedték le a kezéről. Fején lassan hegedő nyomai a műtétnek. — Emlékszik-e a balesetre? — A motor egyet durrant, én hátrahajoltam, megnézni, mi történt. Ez lehetett az oka, hogy a fának szaladtam... Mondják még, hogy a baleset előtt egy ismerőssel beszélgettem. Ezt egy közeli tanyából látták — de én nem emlékszem rá... — Mióta vezet? — Három éve. , — Mit ivott, mielőtt a motorra ült? — Pesten, amíg a buszra vártam, két korsó sört. Amikor hazaértem Kunadaosra, még szerel gettem a motoron és délután három óra körül indultam el Kerekegyházára üzemanyagért. — Miután visszanyerte az emlékezetét, érzett-e fájdalmat? — Nagyon fájt a fejem ... Ehhez hasonló fájdalmat még soha nem éreztem. Orvosnál is csak igazolásért voltam. Tudja-e, hogy hajszálon függött az élete? — Ezt eddig még nem mondták ... — Most, hogy tudja, mire gondol? — Nem ülök többet motorra.., Ügy mondja: biztos vagyok benne, hogy megtartja. De azért nyugodtabb lennék, ha ezt is hozzáteszi: — Ezután jobban meggondolom, hogy mit teszek. Minden mozdulatot, amiből baj származhat! JÓ LENNE, ha nemcsak Laci, de mindenki ügyelne erre! Az idén a kecskeméti kórház baleseti sebészetén 2330 beteget ápoltak, százzal többet, mint tavaly. Az esetek zömében a baj oka a figyelmetlenségre, ittasságra vezethető visz- sza. Természetes, itt mindent elkövetnek, hogy ezért ne kelljen az élettel fizetni. De az élet nekünk is érjen legalább annyit, hogy ne tegyük köny- nyelműen kockára! jEszik Éva híres felsőszentiván! tanulási láz, Hegedűs élvtárs, meg Sárdi elvtárs összemosolyog: — Akkor, ötvennégyben magunk se gondoltuk volna... Hegedűs Mihály ekkor már 40 éves volt, de gondolta, a nyolc általánost azért illő volna elvégezni. Mert neki csak hat elemije volt. Azután beiratkozott még Bajára a közgazdasági technikumba. Majd meg úgy hozta a sor, hogy mégiscsak megmarad inkább a mezőgazdaságnál. S beiratkozott Gödöllőre. * * * Felsőszentiván tanuló falu. A népművelés egyéb előadás- sorozatait nem számítva 50— 60-an járnak évente a tsz- akadémiára. Az idén több mint 30-an járnak az általános iskolai felsőoktatásra, tízen végzik a mezőgazdasági technikumot, Az új cukrászda s 34-én jelentkeztek a felsőfokú mezőgazdasági technikum most alakult,, kihelyezett osztályába. * * * Űjságírószokás, megkérdezem: — Természetesen a tanulással szorosan összefüggnek a gazdasági eredmények. De tudnának az elvtársak egy jó példát mondani? Többet is. Ott van például a traktorosok brigád vezető je, Beslity István. Levelezőn végzett a Halasi technikumban. Ű maga mondogatja: Azelőtt? Eredj tankolni! — ennyit értettem én hozzá. Ma meg? Önköltségszámítás, gépenként megállapított norma stb.... Egyszóval szakismeret, felelősségérzet, ez ma a traktorosbrigád. Mind tudja hogy áll, mivel ta\karékoskodhat, mint végezhet jobbat, többet, s amikor elromlik valami a gépen, csak akkor hív szerelőt, ha maga már nem boldogul. Ilyen szellem persze csak hozzáértő vezető keze alatt alakulhat ki, akiben bíznak is. Aminthogy el lehet ezt mondani, az egész községről ugyanúgy; * * * Mi mindent lehetne még említeni! Egy jó órányi beszélgetés csak fő vonásait vázolhatta fel az összképnek. A megtelt jegyzetfüzetből pedig csak a beszélgetés töredéke .kerülhetett ide. Abból meg, amit a szerkesztőségi archívumban találtam Felsőszentivánról, külön tanulmányt lehetne írni. Azt hiszem kevés szóval a legtöbbet talán Varga elvtársnak sikerült elmondani róluk, amikor a járási pártbizottságon érdeklődtem: — A község utcái tele vannak rózsával. Fzt varosban nem tudjuk elérni, ott megdézsmálnák a virágot... Ilyenek a fel- sőszentivániak. A vezetők vedig olyan viszonyokat igyekeznek teremteni, hogy fiatalok öregek envar&Ht jól is érezzék ott magukat...
