Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-27 / 280. szám
4. oldal. 1966. november 21., vasárnap Rendelet a termelőszövetkezetek jövő évi állami támogatásáréi A pénzügyminiszter és a földművelésügyi miniszter együttes rendeletet adott ki — a termelőszövetkezetek 1967. évi állami támogatásáról. Az állami támogatás rendszere, összege és alapelvei azonosak az ideivel. Az időszerű gazdaság- és termelés- politikai feladatok megvalósítása érdekében azonban némileg módosították a támogatás összegének elosztását és a kedvezmények arányát az egyes ágazatok között. A jövő évben bővül azoknak a kiemelt körzeteknek a száma, ahol meghatározott községekben a talajjavítás, a talajvédelem, a vízrendezés, a rét- és legelőjavítás, valamint a szőlő- és gyümölcstelepítéshez szükséges tereprendezés összes költségeire vissza nem térítendő állami támogatást kapnak a termelőszövetkezetek. Ezeknek a körzeteknek a többi, ki nem jelölt községében az említett költségek 80 százalékát fedezi az állam. Üjabb kedvezményeket kapnak a termelőszövetkezetek az üzemen belüli vízrendezéshez. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését szolgálja a rendeletnek az a része, amely szerint a termelőszövetkezetek minden élve született borjú után 1000 forint állami támogatást kapnak. Az építkezési beruházásoknál az eddiginél lényegesen nagyobb támogatás jár a palántanevelők és a gépkarbantartó műhelyek építéséhez. A gépjavító állomások által végzett gépi munkák egy részénél megszüntették, illetve csökkentették a díjkedvezményt. Kivételt képeznek a gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetek, amelyeknek a jövő évben is az idei kedvezmény szerint számítják fel a gépi munkák díját. Nagyobb kedvezményt kapnak a szövetkezetek a csemegeszőlő telepítéséhez. A rendelet 1967. január 1-én lép életbe. (MTI) Elítélték a bícskázékat A SZEMET szemért, fogat fogért elv önbíráskodó uralma valamikor, a primitív törzsek egymás közötti villongásai idején, mint megtorlás volt használatos. Ügy látszik azonban ez a felfogás lappangva, valahol az egyszerű emberek ösztöneiben tovább él. Még napjainkban is találkozunk olyan bírósági perekkel, amelynek vádlottjai a rajtuk esett kisebb-nagyobb sérelmet, vélt igazságtalanságot, a bosszúvágytól fűtve igyekeznek megtorolni. Nem törődnek a következményekkel, s mert legtöbb esetben rendkívül elmaradott emberek, nem is tudják végig gondolni tettüket. Hozzájárul még ehhez a rendszeres. nagymértékű italozás és a bor hevében könnyebben nyílik a bicska, hamarabb lendül ütésre a kéz. A megyei bíróság az utóbbi napokban két ilyen ügyben hirdetett ítéletet. Mindkét esetben csak a véletlenen múlott, hogy a sértett életben maradt, de az egyik áldozat így is maradandó nyomokat hordoz egész életében. Ez év július 26-i számunkban megírtuk, hogy emberölés kísérlete miatt eljárás indult Csörgő László szabad- szállási, Balázspuszta 104. szám alatti, 22 éves fiatalember ellen. Csörgőnek némi tapasztalata már van a bíróságot illetően. Két évvel ezelőtt garázdaságért — egy mulatságon meg akart verni valakit — négyhónapi szabadságvesztésre ítélték. Csörgő Lászlónak nem volt más szórakozása, mint egész heti munka után beülni a kocsmába, s ott megállás nélkül inni. A BÍRÓ megkérdezte tőle, hogy miért iszik. A választ gondolkodás nélkül kivágta, szinte dicsekedve: — Egy valamirevaló legény 8—10 pohár sört Iszik meg egyszerre...! Nézzük, hogy Ő mire való legény? — Tizennégy éves koromig jártam iskolába, három osztályt végeztem el. Olvasni nagyon nehezen tudok, de a nevemet azért le bírom írni. Életemben egy könyvet sem olvastam el — mondja a büntetőtanács előtt a vádlott. Mikor a tulajdonképpeni bűncselekmény részleteiről kezdi faggatni a bíró, elmondja. hogy a sértett — Blazsák János fülöpszállási lakos — egyszer őt meepofozta. A tanúk és maga Blazsák János Is azt vallották azonban, hogy akkor is ő kezdte a kötöszködést. Nos ezt a „sérelmet” hordozta magában Csörgő László egészen a nyár közepéig, július 23-ig. Ezen a napon Szabadszálláson a „Balázs” elnevezésű italboltban volt. nem éppen józan állapotban. Röviddel később Blazsák János Is betért egy pohár sörre, s mikor a bosszúra vágyó ember meglátta, kihívta az udvarra, hogy beszéde van vele. De kifelé menet Csörgő már kinyitotta zsebében a bicskát, s mikor az italbolt udvarának egy elhagya- tottabb részére érték, rá támadt a gyanútlan traktorosra és szúr- kálni kezdte. Egyik ismerőse saját gépkocsiján-a kecskeméti kórházba szállította a több sebből vérző embert Csörgő Lászlót pedig egy év hathónapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság és egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. SZINTE sablonosán hasonlít erre az az eset, amely június 10-én a kisszállás! italboltban történt. Drenkovits Menyhért, Tompa, Katonasor 55. szám alatti lakos hazafelé menet a munkából — ezen a napon kapott fizetést — betért a kocsmába néhány pohár sörre. Nem sokkal ezután érkezett, meg gyerekkori barátja és munkatársa, Berta István, akivel egy asztalhoz ülve iszogatni kezdtek. Drenkovits gyakran kijárt az udvarra, majd a söntéshez ment többször újabb italért. A nyolcadik pohár sör után észre vette, hogy hiányzik a pénztárcája, amiben a fizetése van. Drenkovits magában meg volt győződve arról, hogy a pénzt Berta lopta él, de ezt semmi sem bizonyította. Az ittas ember nem törődött a bizonyítékokkal, kihívta az udvarra Berta Istvánt, s mielőtt az egy szót is szólhatott volna, bicskával nyakon szúrta a gyanútlan és — mint később kiderült — teljesen ártatlan embert. Drenkovits a pénztárcáját ugyanis az udvaron ejtette ki a zsebéből, s azt a kiérkező rendőrség találta meg. A SÉRÜLT Eerta Istvánt kórházba szállították, ahol azonnal műtétet hajtottak rajta végre. A rendkívül veszélyes szí' rás azonban bizonyos /mérték megbénította a nyelőcsövet ( a hangképző szerveket, an- már nem lehet segíteni. Drenkovits Menyhértet c berölés kísérletéért három fél évi szabadságvesztésre ítél a megyei bíróság és kétévi idő tartamra eltiltotta a közű gyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős. Gál Sándor BEVONULOK Kissé megszeppent fiatalemberek csoportja várakozott a kiskőrösi laktanya udvarán. A néhány negyedórával ezelőtti fogadkozásokat felváltotta a bizonytalanság, no meg az ijedség. A fiúk — kiskőrösi, sólt- vadkerti bevonulok — csendesen álldogáltak, s jónéhánynak azok a téli estéken elmondott régi történetek ' jutottak az eszükbe, amelyet az apák, nagybátyák meséltek. Aztán eg> jóvágású, téli sapkás katona lépett hozzájuk. — Szervusztok! — nyújtotta kezét, s miután az újoncok felocsúdtak első meglepetésükből, máris folytatta tovább. — Gyertek az ebédlőbe, ott meleg van, s amíg a többiek beérkeznek elszórakoztok. A kis csoport a fürgén lépegető katona után indult. Az ebédlőben már jónéhány hasonlókorú fiatalember üldögélt, járkált, beszélt, nézelődött, de valamivel vidámabb hangulatban. A közszemlére kirakott fegyverekkel, harceszközökkel ismerkedtek, tanulmányozták kétéves szolgálatuk leendő „szerszámait”. Aztán az orvosi — Nincs nekem semmi bajom —, s máris indult a mércénél álló Bukva Géza honvéd egyetemi hallgató elé, aki felderítőből erre a napra átvedlett felcserré, ő mérte a katonák magasságát. S bár nem sok ideje volt a két fiúnak —- ehhez nem is kellett — Bukva honvéd beszervezte Sáfár Jánost az egység kézilabda-csapatába. A fürdőhelyiségből az öltözőbe gomolyogva szállt a gőz. A polgári ruhájukat levető fiúit felett atyai gondoskodással őrködött Gyimóti Lajos főtörzsőrmester szolgálatvezető, aki több mint húsz alkalommal szerelt fel fiatalokat. A mamák gondján igyekezett könnyíteni, amikor az újoncoknak segített becsomagolni ruhájukat. Nem fukarkodott a szemrehányással sem, amikor az egyik fiú a reggel frissen vasalt fehér inget gyömöszölte volna a csomagba. — Ejnye fiam! — vette ki kezéből az inget. — Ne hozz szégyent az egységre —, s néhány szakszerű mozdulattal, akárcsak a gondos mania, akkurátusán összehajtogatta az inget, s így vizsgán derűs mosollyal fogadta tette a csomagba. Az öltöző má- dr. Nagy Elemér a fiúkat. Sáfár sik sarkában Zöld Sándor szá- Jánost, a Kiskőrösi Gépjavító zados az új katonai egyenru- Állomás 180 centiméter magas, hába öltöztette a fiatalokat. Öl- szélesvállú esztergályosát kérdezte: Hogyan kell bevetni tea- tizedes Judák Mihály ágyat. Ezt mutatja Regős Pé- Szervánszki László honvédnek. (Kovács János felvételei.) Magasra nőtt Sáfár János honvéd, öt már beszervezték a kézilabda-csapatba. töztette, hiszen Dulai Sándornak, a soltvadkérti takarmánykeverő üzem segédmunkásának a köpenyét igazította, majd Fodor Béla, a Kiskőrösi Gépjavító Állomás géplakatosának segített a csizma felhúzásában. A beöltözött ifjú katonákkal már a hálőkörletben találkoztunk. Vidámak, hangosak voltak. A matracos ágyat próbálgatták, s Regős Péter tizedestől a gyors ágy bevetés technikáját tanulták. Szervánszki László, a soltvadkérti eszpresszó cukrásza gyorsan megbarátkozott környezetével és új bará- taivaL — Én is féltem a bevonulástól, de hogy miért, már nem is tudom .., Olyan ez, mintha csak haza jöttünk volna... — Én meg alig vártam a behívót — kapcsolódott a beszélgetésbe Judák Mihály, a kiskőrösi gépállomás dolgozója —, ha leszerelek, rendőrnek jelentkezem. Nem sokáig tudtunk beszélgetni a fiatal katonákkal, hívta már őket a kötelesség: sora- kozniok kellett az első ebédosztáshoz. G. G. Mennyit ér egy emberélet? — Van-e valami panasza? A fiatalember, akin nemcsak a jóltápláltság, de izmai játékán a rendszeres sportolás is látszott, csodálkozva nézett az orvosra. Zöld János százados katonáit i öltözteti, megtanítja őket az ‘ egyenruha viseletére. NEM HISZEM, hogy valaha 1s pontosan kiszámították vol- | na. Mégis érdemes és fel kell tenni a kérdést: Mennyit ér egy, emberélet? Vannak helyzetek, amikor úgy tűnik: semmit. Parányi figyelmességet, önfegyelmet sem. S vannak helyzetek, amikor rádöbbenünk: mindent. Anyagi, szellemi, fizikai erőfeszítést és áldozatot — számoiatlanul... S hogy ne higyjék: a tétlenség késztet ily végletekben gondolkodni, felidézem a közeli napokból egy riportul tapasztalatait, beszélgetéseit: Hónapokkal ezelőtt kaptunk jhirt arról, hogy a megyei kór- 'ház egyik osztályán intenzív [ápolási egység létrehozásán dol- jgoznak. Amikor a napokban meghallottuk, hogy a munka (befejezés előtt áll, a kórházba siettünk. A sebészeti osztályon a megszokott kép. A nyitott ajtókból a folyosóról is látni, hogy „telt ház” van gyógyulásra váró, könnyebb, súlyosabb betegekből. Egyetlen kórterem üres még, ahol az utolsó szerelési | munkák elvégzése után rövide- ( sen működésbe lép az intenzív i ápolási egység. • A laikus szemlék» előtt ez annyiban különbözik a szokvány kórtermektől, hogy a csempézett falú helyiségben üvegfalak, a mennyezettől a földig érő iíászonfüggönyök választják el egymástól a hat ágyat, s a helyiség közepén beépített murjkaasztal húzódik végig — az ápolónő munkájának megkönnyítésére. AZT MAR dr. Takács Sándor igazgató magyarázza el, hogy mi , célt szolgálnak az ágyak fölött falba illesztett csapok, vezetékek, konnektorok... Minden ágynál beszerelve az oxigénkésziilék, az elszívóberendezés vezetéke, az elektromos berendezés, a reflektor, ami helyszínen lehetővé teszi a kisebb műtéti beavatkozásokat, Az ágyakban pedig — amelyek szintén nem közönségesek, mert a beteg szállítására is alkalmasak — matrac helyett szivacsbetét. A munkaasztalra és a terembe rövidesen betelepítik a vizsgálatok elvégzésére alkalmas gépeket, ellenőrző műszereket is.. J Ez a kórterem, ha üzembe lép, kialakításával, gépi felszerelésével és berendezésével együtt csaknem egymilliós értéket képvisel. Fenntartása sem olcsó: Itt az egy napi ápolási
