Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-24 / 277. szám
november 24., csütörtök 5. oldal Mire képes as „onses 99 — Miért éppen én? — tiltakozik komoly aggodalommal. — Hányán csinálják ugyanezt a TIT-nél? Különben sem vagyok jó példa. Engem az önzés indított el. Friss oklevéllel az ember mindentudónak érzi magát. Én is azt hittem annak idején, próféta lehetek a tanyán, ahol évekig tanítottam kezdő koromban. Mégis egész sereg kérdés hallatára köhé- cseltem zavartan, ha hozzám fordultak az emberek. Nem akartam szégyenben maradni. Ez az önzés tette szenvedélyemmé az ismeretterjesztést. Borbély Ferenc jelenleg a Jókai Mór Általános Iskola tanára, a megyei pedagógus szak- szervezet társadalombiztosítási bizottságának elnöke, a TIT megyei választmányának vezetője és állandó TIT-előadó. — Hogyan sikerül mindezt összehangolnia? — Tudni kell nemet mondani minden másra. Ha engedünk minden önmagában hasznos vonzásnak, a végeredmény a szándék ellentéte lesz. Szét- forgácsolódik az ember. — Mondjunk hát néhány nemet, és maradjunk csak a TIT- nél. Milyen gyakran tart előadásokat és milyen témákról? — Mintegy négyet számíthatunk havi átlagnak. Az űrkutatás eredményei az utóbbi időben különösen a csillagászati témákat tették kedveltté. A legutóbbi előadáscímeim: A Hold és az időjárás, Van-e élet más égitesteken? Az évről évre nagyobb turistaforgalom a szorosabban vett földrajzi érdeklődést is felélénkítette. Nekem az a legkedvesebb, ha hazánk táj beli és kulturális szépségeinek becsülésére ébreszthetek kedvet hallgatóimban. — Milyen sajátos nehézségei vannak a TIT-előadói munkának? — Elsősorban a közönséghez való alkalmazkodás. Hiába készülök föl egy témára, válogatom ki a szemléltető anyagot, ahányszor előadom, annyiszo- rcs munka. Nem az előadás energiája. De hogy két szélsőséget említsek: az űrkutatásról beszélni a kiskunfélegyházi műszaki klubban és utána egy tsz-ben — nagyobb feladat az átállás, mint egy új előadásra felkészülni. Márpedig hagyjuk abba inkább az ismeretterjesztést, mintsem felolvasó üléseket tartsunk. — Milyen közönségnek beszél legszívesebben ? — Sajnos, gyakran előfordul, hogy egyes üzemekben a közönség azt sem tudja, miért hívták össze. Azért, hogy teljesítsék a kulturális tervet? Az ilyen eredmény értéktelen. Pedig nem igaz, hogy nem kívánják a tudást az emberek, csak közös mederbe kellene terelni ösztönös érdeklődésüket. És nem valami nagy parttalan mederbe. Hasznosabbak a kicsiny, azonos téma köré tömörülő közösségek. Ilyenek létrehozásán kellene fáradozniuk az üzemi ismeretterjesztési tanácsoknak. Törzsgárda kialakításán. És jó lenne, ha az előadók is állandóak lennének. Tudom magamról, hogy néhány helyen, ahova rendszeresen járok, nem vendégnek, hanem közéjük tartozónak éreznek. Nyugodtan kérdeznek meg bármit. Ez a legfontosabb. ATTT- előadás igazából csak az előadás után kezdődik. Ha nem kérdeznek — vagy az előadással, vagy a szervezéssel van baj. Ha kérdeznek — sikerült Nem „hiánycikk" a Mikulás Most ütköznek ki annak a következményei, hogy tizenhét-tizenhárom esztendővel ezelőtt bizonyos szakmákban elhanyagoltuk az utánpótlásképzést, így állunk többek közt a Télapó-mesterséggel. Ugye volt idő, amikor Télapó funkcionálását túl vonalas egyének kispolgári csökevénynek minősítették. Másik nevét, a Mikulást emlegetni pedig majdnem azzal volt azonos súlyú bűn, mintha valaki a klerikális reakció <szekerét tolta. Nos, ez időben esett visz- sza a Mikulás-utánpótlásképzés. Minek következtében eljött az a télvíz, melyben a fővárosi lap aggasztó hírt közöl: az Édességbolt Vállalat központja jelentette, hogy nem jelentkez- neK munkára a régi Mikulások, és nincs kilátás újabb vállalkozókra sem. Ez bizony öreg hiba. Korunk zsenge ifjúsága ragaszkodik az élő Mikulásokhoz. Bizalom ide, bizalom oda a felnőttek iránt, mégiscsak jobban szeretik személyesen leadni megrendeléseiket a fiatalok. A Mikulásnak, akit az édesipar és kereskedelem központja szerint egyelőre hiába várnak hagyományos „termelőeszközei”: az álszakáll, süveg, köntös és a puttony. Valamit tenni kell. Ez is elvi kérdés. Egyéb munkaerőgondokból következtetve, van némi fix támpont a kiinduláshoz. Mi kell a jó munkához? Anyagi és erkölcsi megbecsülés. Mint látjuk, a kicsik társadalma részéről semmi hiba az erkölcsi megbecsülésben. Talán a másik oldalt kellene körülnézni? Cukor, csokoládé, játék, virgács, mogyoró, füge, narancs — minden van. A legtarkább választék áll a legifjabbak rendelkezésére. Csak szak- és segéd-Mi- kulások jelentkezését várják. A pesti hír vételekor mi is pánikba estünk, s lóhalálában kerestük fel az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat megyei központját, Kiskunfélegyházán. Ök a játékelosztás fő felelősei, mondják már, igaz, hogy meg kell vonnunk gyermekeinktől azt a betevő élő Mikulást is? Dehogy — nyugtattak meg bennünket —, a mi Mikulásaink a szakmai hűség megtestesítői. Lesz idős Télapó éppúgy, mint ifjú Mikulás. Az utóbbiak közt nem egy KISZ-tagsággal büszkélkedhet. Aludjanak nyugodtan a kicsik. Amikor a Télapó-műszak elkezdődik, Mikulásaink ott lesznek a vártán. Nemcsak rendelni lehet tőlük; házhoz is szállítják az ajándékokat, legyen az a ház családi otthon, vagy óvoda, esetleg vállalati nagyszoba. Éljenek a Bács- Kiskun megyei Télapóki (T—n) az előadás. És mivel mindenre válaszolni úgysem lehet, legközelebb is el fognak jönni. Ilyenkor lehet a kíváncsiságot tartós érdeklődéssé változtatni. A téma, a közönség, az érdeklődés, a hatás . .. Csak erről beszél. Éjszakába nyúló búvárkodásait a szakkönyvek, a folyóiratok hasábjain, gazdag diafilmtárát egy szóval sem említi. Lámcsak, mire képes az „önzés”! Azt hiszem, rövidesen kiveszne nyelvünkből ez a szó, ha minden önzés olyan lenne, mint az övé. Sz. J. Jövőre Kiskunfélegyházán rendezik a megyei foíokiáilííást Kiskunhalason dia> és keskeny- tilmfesziiváit tartanak Felszabadulásunk 20. évfordulójára tavaly számos fotókiállítást rendeztek megyénkben. Nemcsak a Kecskeméten rendezett megyei kiállítás, de a járási székhelyeken bemutatott fényképanyag is bebizonyította, hogy a község történeti | monográfiaírás és a helytörténeti mozgalom el sem képzelhető a fotoszakkörök nélkül. A fényképezés ma már tömegszenvedéllyé vált, központi irányítása azonban — nemcsak a szakmai tudás folytonos növelése, hanem a művészi ízlés fejlesztése miatt is — okvetlenül indokolt. Ezért nagy a jelentősége a művelődési házak irányításával működő fotoszak- köröknek. Tavaly még 70 fényképező szakkör működött megyénkben, amelyek anyagi ellátását a művelődési házak költségvetésében biztosították. Ma már az 50-et sem éri el a fotoszakkörök száma. Mi az oka a hanyatlásnak? Az egyik oka az, hogy kevés fedezetet biztosítanak az szakkörök támogatására és fejlesztésére. A másik nehézség: nincs elegendő szakképzett vezető. Mindössze — 1963-ban — rendeztek egy tíznapos fotoszakkör-vezetőképző tanfolyamot megyénkben. Szükség volna tehát arra, hogy sürgősen gondoskodjék a megyei tanács az utánpótlás kiképzéséről és a már meglevők továbbképzéséről. A pangás ellenére is a meglevő fotoszakkörök mindent elkövetnek, hogy betöltsék hivatásukat. A napokban teszi közzé a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya az 1967. évi megyei fotókiállítás pályázati felhívását. A kiállítást jövő április 4-én Kiskunfélegyházán rendezik meg, a pályamunkákat is oda kell küldeni a művelődési ház címére január 15-ig. A megyei fotósélet jelentős eseménye lesz még a január végén megnyíló színes diafilmfesztivál és a májusi megye! keskenyfilmfesztivál, mindkettőt Kiskunhalason rendezik meg. A művelődési otthonokon kívül sok iskolában és számos vállalatnál működik fotoszak- kör. Ezek különös igyekezettel örökítik meg az iskola és a vállalat belső életét. Jelen életünk rögzítésénél tehát komoly szerepük van. B. J. Kétmilliót érő elemzés Sokszor egyetlen adat is elegendő a gondolatsor elindításához. Ilyen a szőlőből elért 38 mázsás átlagtermés, a kiskőrösi járás 13 szakszövetkezetének 400 hold négyéves szőlőjén. Jóllehet, a teljes termőrefordulás e területen csak jövőre következik be, óm a nagyüzemi szőlőművelés olyan új vonásai húzódnak meg a száraz termelési adat mögött, amelyek máris figyelmet érdemelnek. Maradjunk az átlagoknál: az 1961-es telepítésű szőlők holdanként 15 ezer forint bevételt hoztak, s ebből négyezer forint a tiszta haszon- (Meg kell említenünk, hogy a belvíz mintegy 20 százalékos károsodást okozott.) Egyes gazdaságokban rekord- eredmények születtek: a keceli Űj Életben 116, a soltvadkerti Rákócziban 60—70 mázsás átlagot értek el egyes területeken. Nagy különbségek Mibe kerül? — ennek vizsgálatára roppant gondot fordítanak a szövetkezetek járási központjában. Dr. Vedres Ferenc, az FJK elnöke elém tárja a kimutatást, amelyben — egyebek között — megtalálható, hogy két év alatt egy szőlőtőke nyitási— metszési költsége 2,66 fillérrel csökkent. Ez a 2000 hold nagyüzemi szőlőre vonatkoztatva 213 ezer forint megtakarítást jelent- S minden munkafázisnál a részeire bontott költségek sorakoznak. A szüretnél például kimutatták, hogy 150 forinttal csökkent az egy holdra jutó költség ott, ahol a traktor után két pótkocsit alkalmaztak, mint ahol csak egyet akasztottak a gép mögé. A legjobban spóroló gazdaságok a termelési értéknek csupán hat százalékát fordították a betakarításra, de ez a költség sehol nem haladta meg a 12 százalékotKöztudott, bár sajnos, még mindig ne:- eléggé, hogy a gépek kihasználása központi probléma a mezőgazdasági nagyüzemekben. Kiskőrösön erről sem feledkeztek meg. A 13 szakszövetkezetnek 80 traktora van jelenleg, s ha az üzemóránkénti költség csupán két forint eltérést mutat, évente már az is 400 ezer forint többletkiadást, Illetve megtakarítást jelent. A kihasználás szempontjából nagy különbségek vannak az egyes traktortípusok között. Legjobban, 93 százalékos mértékben, a Szuper Zetort veszik igénybe, de az UE—28-as kihasználtsága már csak 77, az RS—09-esé pedig 42 százalékos. Elemzések Az. erőgépek az éves műszakidő 9 százalékát töltik javításban- Ez az átlagos helyzet a szakszövetkezetekben. De a keceli Üj Életben ez az arány csupán 3 százalékos. Ezt egyébként döntően befolyásolja a gépek életkora. A 4 éves traktor anyag- költsége 30 százalékkal több, mint fiatalabb társaié, a javítást költsége pedig az egyévesnek a háromszorosa. A hétéves gépek önköltsége üzemóránként általában meghaladja a száz forintot, s így használatuk már nem gazdaságos. Vagyis: megértek a selejtezésre— Természetes, hogy ezek az elemzések minden szakszövetkezetben ismertek — hangsúlyozza Frittman József, az FJK főagronómusa. — Legalább is erre törekszünk. Mert, ez az alapja annak, hogy a gyengébb eredményeken javítsunk: közelítse meg, vagy érje el a legjobb szintet. Éppen ezért a költségek csökkentésének új módjait kutatják minden gazdaságban. Csak egy-két példa: a keceli közös gépműhelyben hatsoros szőlőművelő ekét konstruáltak. Pár hónap alatt mindegyik gazdaságban lemásolták a szerkezetet- A soltvadkerti Rákócziban, házi kivitelezésben, alig egyharmadába került a permet- létorony, mint a típusterv szerint készülők. Ezek építését lassan be is szüntethetjük, mivel pár éven belül áttérünk a helikopteres permetezésre. Vannak más, új módszerek is. Például, a keceli Kinizsiben, tudósok közreműködésével kidolgozzuk a pépsiló készítését a hulladék- takarmányokból. Bevezetésével 4 kilónál kevesebb abrak lesz szükséges a sertés egy kilónyi gyarapodásához. Gyorsuló ütem A 7500 hold közös területhez kapcsolódó vagyon értéke év végére eléri a 180 millió forintot- A legkisebb gazdaságok is 7—8 milliót érő közös vagyonnal rendelkeznek. A közös értékesítés arányának gyors növekedésére jellemző, hogy a tavalyi 63 millióról százmillióra „ugrik”. Az ütem mind gyorsabb lesz az ültetvények termőre fordulásával. Ily módon egyáltalán nem túlzott a harmadik ötéves tervben előirányzott 200 millió forintos beruházás- Ebben szerepelnek az azután telepítendő új gyümölcsösök és csemegeszőlő-ültetvények, az 50 ezer hektós pincetérség, tárolók és egyéb létesítmények. Hozzászámítva ehhez a tagság nem közös telepítésű szőlője 500 holdjának a rekonstrukcióját, elmondhatjuk: az évtized végére megifjodik a Homokhátság arculata. Az erőfeszítések és áldozatvállalások nem jelentéktelenek, de a közgazdasági megfontolások már most is hathatós alkalmazása nélkül nem sokat érnének. Mibe kerül? — a közös látványos gyarapodásának nem kis része van abban, hogy a járási irányító központ mindig pontos választ ad erre a kérdésre. Olyannyira, hogy saját kis kollektívájának a munkáját is forintban méri: az elemzések az idén kétmillió forintos megtakarítást hoznak. H D. 375 ezer forint beruházás legelőjavításra Háromszázhetvenöt-ezer forint állami segítséget kapott Kecskemét öt, legelőterülettel ren delkező termel őszö ve tkezete. Ezt az összeget legelőjavításra, csatornahálózat építésére használták fel a közös gazdaságok. A II. Rákóczi Ferenc Termelő- szövetkezet 500 holdnyi legelőterületén létesítettek víziévé^ zető csatornát, melynek segítségével szabályozni tudják a gyepek vízellátását. Vízlevezető csatornát építettek az Alkotmány, Petőfi és az Aranykalász Termelőszövetkezet legelőterületén is. Ennek is köszönhető, hogy az idén jó szénatermést nyertek a közös gazdaságok.
