Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
Megkülönböztetett figyelemmel A hátrányos helyseiben levő tanulók segítése A probléma nem újkeletű, de ma is aktuális, sőt néhány vonatkozásban az elkövetkezendő években még növekszik is a jelentősége. A pedagóguskar, a pedagógus párt- szervezetek feladatai között egyaránt fontos helyet foglal el mind az alsó, mind a közép és felsőoktatásban. Leginkább az általános iskolában sorsdöntő ez a feladat. Voltaképpen bonyolult kér- déskomplexusról van itt sző. Hisz az sem tisztázott ma még teljesen, hogy kik tartoznak a hátrányos helyzetben levő tanulók fogalma alá. Elsősorban azokat a munkás és paraszt gyerekeket soroljuk ide, akik nem ’ is annyira anyagi viszonyaik {ilyen is lehet), mint inkább lakáshelyzetük, települési elhelyezkedésük (tanya), de még- inkább a szülők képzetlenségéből adódó nemtörődömség, a gondoskodás hiánya stb. miatt vannak más gyermekekkel szemben hátrányos helyzetben. A „hátrányos helyzetben levő” fogalom ki is bővíthető. Azaz, nem egyszerűen tanya és város, petróleumlámpa és villanyvilágítás, munkás-paraszt és értelmiségi, szűkös anyagi körülmények és anyagi bőség ellentétpárokról van itt szó, hanem arról is, hogy az ellentétpár második tagjával jellemezhető gyermek is tartozhat az általunk vizsgált kategóriába. Tehát jól képzett, jó anyagi körülmények között élő szülők gyermeke is lehet hátrányos helyzetben, ha a szülők nem megfelelően, vagy egyáltalán nem foglalkoznak vele, esetleg rosszul nevelik, saját elvesztett illúzióikat akarják általa, de akarata ellenére megvalósítani stb. Nekünk azonban természetesen mindenekelőtt a hátrányos helyzetben levő munkás-paraszt gyerekek segítésének lehetőségeit kell vizsgálni. Változatlanul követelmény, hogy ezek a gyerekek megfelelő számban kerüljenek be a középiskolába, a felsőoktatásba. Fontos, hogy értelmiségünk a jövőben is a munkások és parasztok gyermekeiből töltődjék fel, s így az ország vezető posztjain társadalmunk vezető osztályának, a munkásosztálynak és legközvetlenebb szövetségesének, a parasztságnak képviselői álljanak. Eleve szögezzük le, hogy a hátrányos helyzetben levő gyermekek segítése nem kampány- feladat. Céltudatos és következetes munkát követel a pedagógusoktól, attól fogva, hogy a gyerek átlépi az általános iskola küszöbét, egészen addig, amíg — nyilván nem mindenki — oklevéllel a zsebében elhagyja a felsőoktatási intézményt. Regisztrálni a tényt, hogy valaki hátrányos helyzetben van, nagyon könnyű —, de nagyon kevés is. Segíteni kell! Bár tagadhatatlanul ez a feladat sok többletmunkát jelent, ezt a társadalom elvárja, úgy is mondhatjuk, megköveteli a pedagógusoktól. Lényegében miből állnak ezek a feladatok? Egyik részük úgy említhető, mint a tárgyi feltételek megteremtése. Egyes esetekben ezek adminisztratív teendők, (de tegyük gyorsan hozzá, hogy itt még az adminisztratív teendőket sem lehet szív, érzelmek és a szükséges világnézeti alapállás nélkül eredményesen elvégezni). Már a napköd otthoni és kollégiumi felvételeknél is fokozottabban és határozottabban kell előnyben részesíteni a hátrányos helyzetűeket. Ennek érdekében úgy véljük, hogy az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk a kollégiumi férőhelyek számának emeléséért is. Nagyon fontos, hogy az egyébként is hátrányos helyzetű, megyénk tanuló ifjúságának igen jelentős hányadát képviselő tanyai tanulók közül a feLsőtagozatosok minél nagyobb százalékban kerülhessenek be a hétközi otthonokba, s így teljesen osztott és szakoktatást nyújtó iskolákba járhassanak. Ez az intézményeiévé értük jött létre és reméljük, hogy — mindenekelőtt ■ az itt dolgozó, lelkes pedagógusok munkájának eredményeként — sok olyan tehetséges parasztgyereket sikerül megmenteni társadalmunk szellemi gazdagsága javára, akik egyébként a tanyai pedagógus legkiválóbb munkája ellenére is elkallódtak volna. Ezen a téren további erőfeszítéseket kell tennünk. Megyénkben az eddig létrehozót. 8 hétközi otthon még távolról sem jelenti a szükségletek kielégítését, de nem jelenti a lehetőségek kimerülését sem. Sok még a lehetőség. De mint az eddigiek, úgy az ezután létre- hozandók megvalósítása sem állami beruházásból, hanem helyi erőforrásokból válik lehetségessé. Hogy a helyi összefogásban milyen óriási erők és tartalékok rejlenek, egyebek között jól mutatja a legutóbb Ti- szakécskén létrehozott hétközi otthon példája is. Látható belőle, hogy mire képesek a fáradhatatlan, a közösségért állhatatosan tevékenykedő emberek. A feladatok első csoportjáról azonban meg kell még jegyeznünk, hogy a felsoroltak csak részben, vagy csak közvetetten kapcsolódnak a pedagógusok tevékenységéhez. Inkább össztársadalmi gondok és feladatok ezek. Van azonban a feladatoknak egy másik csoportja, amely viszont már a személyi oldalt érinti, s közvetlenül kapcsolódik a pedagógiai munkához. Tömören talán úgy fogalmazhatnánk meg, hogy pedagógusainknak megkülönböztetett figyelemmel kell törődniök a hátrányos helyzetben levő tanulókkal. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy ezeket jobban kell szeretni, mint másokat, s arról még kevésbé, hogy az osztályozásoknál elnézőbbeknek kell lenni velük szemben. A megkülönböztetett törődés nem ezt jelenti. A pedagógusoknak mindenekelőtt fel kell ismerniük az ilyen gyermeket és segítését lelkiismereti kérdésnek kell tekinteni. Azokon a hátrányokon, amelyek különböző okokból adódhatnak, át kell segíteni agyereket. Ehhez igenis többet kell vele törődni, foglalkozni. Otthon nem foglalkoznak a gyerekkel? Nem tud megfelelően tanulni? Tehát az iskolának, a pedagógusnak kell ezt a hiányt pótolni. Értsük meg, itt nem valamiféle alamizsna adásáról van szó, hanem olyan történelmi igazságszolgáltatásról. amit a munkásosztály, a parasztság joggal elvár pedagógusainktól. Fontos feladat a hátrányos helyzetben levő tanulók tanulmányi munkájának segítése mellett pálya iránti orientációjuk befolyásolása is. A tehetséges, jó tanulmányi eredményt elérő tanulók figyelmét az általános iskolában a középiskola felé kell irányítani. Itt bizony gyakran még a szülők véleményével is szembe kell szállni, azt is meg kell változtatni. A középiskola felé való irányításban pedig a gimnáziumot kell előnyben részesíteni. Azért fontos ez, mert a gimnázium lesz mindenekelőtt az a középiskola-típus, amely kifejezetten a felsőoktatás számára készít elő és egyáltalán nem mindegy, hogy a felsőoktatásba mennyi munkás- és parasztfiatal kerül be. Nagyon lényeges, hogy középiskoláinkban ne a kiszórás, a kiszelektálás legyen a cél, hanem a megtartás, a tanítás. Hiszen nem kis részben ettől függ, hogy a diplomát szerzők között milyen lesz a munkás- és parasztfiatalok aránya. A felsoroltak csupán egy részét képezik a tennivalóknak. A legfontosabbnak, hangsúlyozzuk, a tennivalók felismerését, a szisztematikus, tudatos törődést tartjuk. Tantestületeink, pedagógusaink fontos feladata ez. Mert a jő pedagógus mindig is szívügyének tartotta a hátrányos helyzetű, tehetséges gyermekek felkarolását. GYÓNI LAJOS Katona és Kecskemét Elhangzott Katona József születésének 175. évfordulóján, a költő szobrának koszorúzása alkalmával. ÜNNEPI emlékezésként megkísérlem röviden felelni arra a kérdésre: mit jelent Katona „kecskemétisége”, mit jelent az, hogy Katona Kecskemét legnagyobb fia volt. Ez a város volt születésének és halálának helye, itt töltötte gyermekkorát, ez a város biztosított számára életlehetőséget, mikor irodalmi terveiben csalódván Pestről hazatért, költői pályájának egyetlen elismerését is itt nyerte, mikor a cenzúra által a színpadról letiltott, s az irodalmi világban figyelmet nem keltő Bánk bánját a kecskeméti tanács megjutalmazta. Evekig foglalkozott Kecskemét történetének írásával, s számos művében beszélt meleg szeretettel szülővárosáról. Mégse csupán ezekre a momentumokra gondoljunk, amikor büszkén nevezzük szőkébb hazánk fiának! Azt keressük, életművét hogyan határozza meg, vagy legalábbis hogyan színezi kecskeméti volta: életszemléletében, érzelmeiben, gondolatainak szövedékében mi az, ami Kecskemétre vall! Az irodalomtörténet tanúsága szerint Katona és műve nem találta meg a helyét kora magyar irodalmi törekvései között. A Bánik bán csak témaválasztása révén tűnik a nemzeti romantika előfutárának. Katona történetszemlélete más, mint azoké a költőké, akik a múlt dicsőségét idézték fel, hogy nemzeti büszkeséget keltsenek, s ezzel a nemzetet ereje tudatára ébresszék, ö nehezebb utat választott. A történelem szereplőit „tetteiknek megítélése végett” állította színpadra. Korában szokatlan kritikai történetszemlélet, s ebből fakadóan kora problémáinak Ikritikus látása jellemezte. A nemzeti romantika írói — a Bánk bán világában fejezve ki magunkat — általában csak a nemesi sérelmeket hangoztató Petur szemével nézték a világot: Katona megmutatta az idegen zsarnokságot és a magyar feudalizmust az elnyomott jobbágy, Tiborc és a társadalmi korlátokon felülemelkedő, az egész nemzet egyetemes problematikájával vivődő Bánk szemével is. A REFORMKORI magyar hazafiság, amely a Bánk bán jelentkezése idején már kialakulóban volt, erősen érzelmi színezetű. Nyilván összefüggött ez a nemesi politika végső céljainak tisztázatlanságával. Katona hazafisága, világszemlélete más társadalmi környezetben alakult. Itt kell rátérnünk kecskemétisé- gére. Kecskemét az Alföld nagy parasztvárosai közé tartozott. Azok közé a városok közé, amelyekben a magyar társadalmi fejlődés általános menetétől eltérően — ha rendkívül mostoha viszonyok között is —, már a XVI. századtól fogva lehetőség siyílt a paraszti tömegek polgári demokratikus fejlődésére. Az a Katona, akinek a XVII. században Kecskemétre bevándorolt őse jövevény jobbágy létére városi tanácsos lett, akinél: takácsmester apja városi tisztségeket viselt, s aki gyermekkorától fogva igézett rajongója volt Kecskemét múltjának, olyan, a kor viszonyai között demokratikusnak nevezhető szükebb társadalmi környezetben gyökerezett, amely párját ritkította az akkori Magyarországon. Innen nőhetett ki az az újszerű társadalomszemlélet, az az újszerű hazafiság, amely nem volt nemesi, de jobbágyi sem a megalázottság és kisemmizettség értelmében. Katonával, akinek hangját felvilágosodott műveltsége erősítette fel, a nemzet sorsáért felelősséget érző öntudatos magyar polgárság szólalt meg a drámairodalomban. EBBEN látjuk Katona „kecskemétiségét”, ezért tartjuk kecskeméti hagyományok képviselőjének, Kecskemét legnagyobb fiának. Orosz László Elfelejtett évforduló ? Katona József születésének 175. évfordulóját ünnepeltük november 11-én. Szülővárosában, Kecskeméten megkoszorúzták a szobrát, emléktábláját, s este irodalmi műsor keretében emlékeztek meg a halhatatlan magyar drámaíróról. Lapunk, s több megyei laptársunk hosszabb cikkben is méltatta Katona életművét, jelentőségét. Érdeklődéssel vártuk, sőt elvártuk ugyanezt az országos sajtótól is. Sajnos, ez a méltatás, emlékezés elmaradt. Hiába kerestük az erről szóló írásokat a központi lapokban. Egyedül a televízió adott helyszíni tudósítást a kecskeméti rendezvényekről, mintegy emlékezetél>e idézve másoknak is, amit elmulasztottak. Annál is inkább bántó volt ez, hiszen sokkal kisebb jelentőségű dolgokról bőven írtak a vasárnapi kulturális mellékletek, s úgy tűnt: csak kecskeméti ünnep lett a Katona-évforduló. Azt hiszem, senkit sem ment ez a feledékenység. De az önvizsgálatot mindenki maga végezze el. Éppen ezért inkább talán arról szóljunk röviden, amit még mi is — szülővárosának lakói — megtehettünk volna. Az ország közvéleményének figyelmét előzetesen és nagyobb hangsúllyal kellett volna felhívni erre az évfordulóra. Kiadhattunk volna például ünnepi számot a Kiskunság antológiából ez alkalommal. A felolvasó estet is lehetett volna bővíteni, méginkább országos, vagy legalább megyei rendezvénnyé tenni. Tartozunk az őszinteségnek, hogy megmondjuk: a város felnőtt társadalmából, s így vezetői közül is igen kevesen jöttek el az ünnepi estre, szerencsére a diákság érdeklődése nagy volt, s a terem nem maradt üresen. Elfelejtett évfordulóról írtunk. Katona József jelentőségét, s a magyar Irodalomban elfoglalt méltó helyét még az említettek sem kisebbíthetik. Az viszont tény, hogy az elmulasztottakkal mi lettünk szegényebbek. T. P,
