Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-18 / 272. szám
1MC. asvombcr IS. péntek 3. oldal Az ország egyik műanyagbázisává fejlődik Kiskunfélegyháza Beszélgetés a VSZM gyáregységeinek vezetőjével A második ötéves terv idején f — Szeretnék rövid visszapil- húsz minisztériumi vállalat te- lantást vetni az elmúlt két évlepíilt Bács-Kiskun megyébe, amelyek részben a tanácsi vállalatok telepeit vették át, s fejlesztették tovább, részben új üzemeket létesítettek. A vidéki ipartelepítés eredményeiről és gondjairól beszélgetünk Nyakas János igazgatóval, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár gyáregységeinek vezetőjével, Budapesten, a Fehérvári úti központban. — Kiskunfélegyházán a volt tanácsi műanyagüzemet vette át 1965. január 1-vel a VSZM, a Vili amos szigetelő és Műanyaggyár és mint a í-es számú gyáregységét működteti. Milyen tapasztalatokat szereztek az elmúlt két év alatt. Érdemes volt-e Bács-Kiskun megyébe települni? — Először a kérdés második részére felelek — válaszolta Nyakas elvtárs. — Feltétlenül érdemes volt Kiskunfélegyházán gyáregységet létesítenünk. A félegyházi telep megfelelő területtel rendelkezik a további fejlesztéshez, ami számunkra nem elhanyagolandó szempont. Ezenkívül az is kedvező, hogy a városban elegendő szabad munkaerő állt rendelkezésünkre. Egy „mindenes” profillal ren- deklező tanácsi műanyagüzemet vettünk át, amelyben addig villamossági termékekkel nem foglalkoztak. Az mindenesetre nagy előny volt, hogy a műanyagszakmában némi tájékozottsággal rendelkeztek a dolgozók. Amit azonban addig készítettek, fokozatosan át kellett adni a gyártó berendezésekkel együtt a kecskeméti és kalocsai üzemeknek, hogy a profiltisztítást végreha j thassuk. Az üzem átvételét annak idején gondosan előkészítettük. Már korábban olyan mértékű megrendelésekkel láttuk el az üzemet, hogy létszámát bővíthette. Üj üzemcsarnok építését kezdtük meg, gépeket, berendezéseket küldtünk a fővárosból, s le- j hetővé tettük, hogy fél évig a félegyházi dolgozók itt tanulhassák meg a szakma fogásait. Természetesen, csak dicsérettel szólhatok arról a 112 félegyházi — többségében — asszonyról és leányról, akik vállalkoztak erre. Emellett vállalatunk főosztályairól rendszeresen járnak le, és segítik a ' gyáregység műszaki dolgozóit a technológiák kialakításában. Többen — műszakiak, művezetők — vállalták, hogy végleg ottmaradnak és már le is költöztek Kiskunfélegyházára. Tapasztalatainkról szólva elmondhatom, hogy a gyáregység dolgozói és vezetői szorgalmas, tehetséges emberek. A gyáregységeink között folyó munkaversenybe bekapcsolódtak és nem egy ízben az élre kerültek. — Tudomásom szerint a kis- kunfélegyházi üzemet a VSZM jelentősen fejleszteni kívánja az elkövetkező években. Milyen mértékű üzembővítésekre van kilátás? re, hogy jobban érzékeltetni tudjam a tervezett fejlesztést. Épült több üzemcsarnok, korszerű bakelitprés és fröccsöntő automatagépek kerültek az üzembe. Üj irodaház, szociális helyiségek létesültek. Az állóeszköz-állomány értéke ma már eléri a 42 millió forintot. A kiskunfélegyházi gyáregység további fejlesztését pedig központi kérdésként kezeli a VSZM. Ez lesz az ország legnagyobb hőre lágyuló és hőre keményedő műanyag termékeket gyártó üzeme. A harmadik ötéves terv időszakában 90 millió forintot fordítunk fejlesztésére, amelyből új műhelycsarnokok, szociális helyiségek épülnek és korszerű gépek, berendezések kerülnek a gyártelepre. Egy jellemző számadat: míg 1964-ben 656 dolgozója volt az üzemnek, jövőre már 860, 1970- ben pedig 2000 munkást és alkalmazottat foglalkoztat. — Cgy hallottam, hogy az idei 69,3 millió forintos termelési értekkel szemben jövőre 101,5 milliós termelési tervet irányoztak elő a gyáregység részére. Vajon meg tud-e birkózni a kiskunfélegyházi üzem műszaki gárdája ilyen gyors termelésnövekedéssel? — A kérdés indokolt. S ha már itt tártunk, el kell mondanom, hogy a nagyszerű lendület — ami a gyáregység dolgozóinak tevékenységét jellemezte még a második negyedévben is — megtorpant. Mi ehhez a létszámkeretet és béralapot biztosítottuk. Nemrég elkészült az új karbantartó műhely is. Átszervezéseket hajtottunk végre a korszerűbb termelésszervezés érdekében, a helyi adottságok figyelembevételével. Most a félegyháziakon a sor, mert az egész VSZM tervteljesítését befolyásolja. ha nem pótolják lemaradásukat. A jövő évi termelési tervekre vonatkozóan kétségtélenül nagy a 40 milliós emelkedés. A népgazdaság igényei növekednek, ami kötelezettséget ró a vezetőkre, munkásokra egyaránt. A kiskunfélegyházi üzemben a legfontosabb teendő a szükséges munkaerő előteremtése. Természetesen, nemcsak számszerűségre, hanem a kellő szakmai gyakorlat elsajátítására is gondolok. A műanyaggyártás csak látszólag egyszerű, hiszen kellő érzék, rutin szükséges hozzá. A legnagyobb probléma mégis a közép- és felsőszintű üzemi vezetők kinevelése. — Innen a központból szakembereket küldeni nincs értelme, mert itt keletkezne hiány. Egyébként is fejlesztésről van szó, tehát új munkásokról és műszakiakról is kell gondoskodni. Arra kell berendezkedni, hogy a kiskunfélegyházi fiatalok tanuljanak. Közülük kerüljenek ki az üzem mérnökei, technikusai. Használják- fel az egyetemek és technikumok esti és levelező oktatását az üzem jelenlegi dolgozói, hogy közülük is mielőbb feltöltődjön a gyáregység műszaki gárdája — mondta végül Nyakas János igazgató. Nagy Ottó Bjutiful... .. Érthető, ha egy virágtermelö szövetkezét a nevében is hordoz valamit, ami emberközeli bb, közvetlenebb, mint egy józanabb, szimbolikus elnevezés. Január 3-án lesz tíz esztendeje, hogy 1, azaz egy hold kertészettel megalakult egy kecske méti tsz. Már csak nevet kellett adni. — Mit szeretnénk ebben a szövetkezetben? — kérdezte egyik alapítótag. — Boldogulni — kapta rögtön a választ. Mindenki egyetértett. így lett a tsz neve: Boldogulás. Több mint egymillió virág Az egy hold azóta 252-re növekedett, s a taglétszám kilenc- venkettőre. A szövetkezet 14 holdon termel virágot. Ebből 2260 négyzetméteren üveg alatti termesztés folyik. A többin szabadföldi. 2 és fél holdon már külföldi cégek megrendelésére érlelik a virágmagot. — Hány féle virágot'találnánk a kertészetben? — érnek löd ünk Érsek Tibor elnöktől, a tsz székházában. Olyan gyorsan nem lehet erre felelni. Mosolyogva hörpint egyet az ebéd utáni feketéből. Mert hisz éppen a kis sziesztát használjuk ki beszélgetésre. — Ha 120 fajtát említek, nem mondtam meg az összesei — hangzik a diplomatikus válasz, amely csak nagyjából-körül- belült jelent. "— Ebben aztán a meleg éghajlatú virágoktól kezdve, a cserepeseken át a hideg klímát kedvelőkig egyformán található tucatnyi fajta. — Szál számra meg lehelbe határozni az évi mennyiséget? Kongresszusi küldött A kiskunmajsai Petőfi Tszcs elnöke Jókora udvar, takaros ház; egyik szobájában az asztalon könyvek, a falon ízléses keretben két kitűnő festmény reprodukciója. Az egyik Zardar- jan „Tavasz”-a, a legszebb évszak allegóriáját — fiatal leány alakját — szélesen kitárulkozó határban ábrázolja. E futtában megmustrált környezet a ház gazdájának kifinomult ízlésére utal. Ami annál inkább meglepő, mert a községtől 6—7 kilométerre, az országút mellett, tanyavilágban, szinte magányosan áll a ház. A legmeglepőbb benyomást azonban maga a gazda, Sisák Péter, a kiskunmajsai Petőfi Tszcs elnöke kelti. Az ötvenedik évét taposó tagbaszakadt, őszhajú, élénk tekintetű férfi első mondatai elárulják: Ügy ismeri az itteni paraszti életforma minden részletét, akár a tenyerét. S a maga világában állandóan keresi az előrelépés lehetőségeit, a problémák megoldásának módját. Ebből egyébként némi ízelítőt adott a megyei pártérteKopasztAban a negyedmiliiomodik kövér liba Az Országos Baromfiipari Vállalat kecskeméti telepén javában tart még a víziszárnyas- idény. Pecsenyekacsából még mindig 40 ezernek a feldolgozására számítanak, miután idén eddig 1 millió 300 ezer — a tervezettnél mintegy 400 ezerrel több — ..futott át” az üzemen. Csütörtökön a negyedmilliomodik hízott liba is kopasztóba került. Ezzel a vállalat kecskeméti telepe teljesítette kövérliba feldolgozási tervét. Az idény azonban nem ért véget: a környező megyékből naponta 5 ezer májliba érkezik az üzembe. — Meg kell szüntetnünk a közös termelés béklyóit — mondja Sisák Péter. kezleten, ahol a felszólalásában számos tényezőt említett, amelyek gátjai a termelőszövetkezeti csoportok fejlődésének. És ahol őt is megválasztották a pártkongresszus küldöttének. Most is erről beszél, minek előtte vázolja élete eddigi útját. Tizenhét holdon gazdálkodott, s 1961. januárjában lépett a Dózsa Tszcs-be, amelynek elnökévé választották. Nemsokára felvették a pártba is. Két éve egyesült négy csoport, s az így létrejött több mint hatezer holdas Petőfi Tszcs-nek is ö lett az elnöke. Mind a 17 hold földjét beadta a közösbe, hogy — mint mondja — minden energiáját a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésére fordíthassa. A családra nincs különösebb gondja: egyik asszonylánya vegyészmérnök Szegeden, a másik egy majsai gépkocsi- vezető felesége. Dehát mit eredményezett a tszcs-ben az együttes erőfeszítés, amelyből az oroszlánrészt ő vállalta? Nem kevés büszkeséggel említi, hogy a csoportgazdák összes földterületének az ötödrészén közösen gazdálkodnak, van közös állattenyésztő telepük, több mint száz szarvasmarhával, csaknem háromszáz sertéssel, valamivel több anyajuhval. Az állatsűrűség nagyobb, mint a gazdák háztáji gazdaságaiban. A tszcs hét erőgéppel is rendelkezik. Ám nemcsak ez az eredmény. Az is, hogy a gazdák sorra elismerik, „lepipálta” őket a közös. A további közös léptéket azonban gátolja a többi közt az, hogy a tszcs alapiszabálya már elavult; az állam nem ad annyi kedvezményt a csoportoknak, mint a háztáji gazdaságoknak; magas az adó is, ami csökkenti a termelést előbbre lendítő beruházás ősz- szegét; s a társadalombiztosítással kapcsolatban is hátrányban vannak a tszcs-gazdák. Sisák Péter azzal a reménynyel vesz részt a párt kongresszusán, hogy ott mindezeknek a problémáknak a megoldásáról is szó esik, határozat születik. Tarján István —- Cserepesekből mintegy 30 ezret értékesítünk.. Szálasokból körülbelül 500 ezer, különböző tövekből szintén ennyi fogy ei évente. Egymilliónál több virágegyéniség, színárnyalatban ez is megsokszorozva. Életünk olyan tartozéka, mint az utcák, parkok bútoraink, munkapadjaink rendje, vagy képeink a falon, s a ruha kellemes formái rajtunk. — Mi pénzt hoz a virág a szövetkezetnek? — Háromnegyedév alatt másfél millió forint volt a bevételünk ... Kertépítésből 2,2 millió. — Hol építenek kertet? — Tanácsok, városok, intézmények számára. Pápától a Nógrád megyei Mohora, Dejtár községekig számos helyen. Ba- latonfűzfőn a nitrokémiai üzemnek, Almádiban a Tudományos Akadémia üdülőjéhez építettünk parkot. Mi füvesítettük az új balatoni országútszakasz, a 7-es műút padkáit. Sportpályákat is. Kecskeméten — többek közt a Felsőfokú Gépipari Technikumnál, a KÖJÁ L-székháznál dolgoztunk, parkosítottunk. Harminc tsz-tag foglalkozik ezzel: Sirt és mosolygott — Hallottuk, nemrég járt Erfurtban, elnök elvtárs. Milyen benyomásokkal jött haza? — Sorra nézegettem a virágüzleteket, parkokat. Figyeltem a_ virágmagtermesztés, nemesítés módszereit, eredményeit... Ügy éreztem, minőség dolgában nekünk, magyaroknak sincs szégyenkezni valónk. Tudunk világszínvonalút nyújtani. — És a híres kiállítás? — Oda a virágok „elitje’’ kerül, természetes, hogy más az ,össz-színvonal”. Ott a dekoratív hatásra is törekedni kell. Igen tetszett az NDK-anyag. A dán pavilon egyenesen ragyogó. Majd mindennap kint voltam ott-tartózkodósunk alatt, s itt időztem legtöbbet. Emlékszem egy epizódra. Gyönyörködöm a tündöklő virágcsoportokban, amikor hallom, hogy a mellettem álló idősebb férfi meghatottan mondja a feleségének. — Olyan szépek, tiszták, kedvesek ezek a virágok. Ha elnézegeti őket az ember, könnybe- lábad a szeme ... Odapillantottam az öregre. Sírt — és mosolygott. Menyasszonycsokrok — Volt virágkötész verseny is: A Boldogulás Tsz nem szerepelt? — Még ott nem tartunk... A nemzetközi versenyen ugyancsak világszínvonalat képviseltek a magyar virágkötészek. Azzal is, hogy érvényesíteni tudják egyúttal a nemzeti jelleget — a virágcsokor kilakításában. — Ilyen is van? — De mennyire. Éppen ez is benne a szép. Más a japán ízlés, más a svéd, vagy olasz. Magyarországon például csak fehér menyasszonycsokor képzelhető el, Németországban a tarkát is szeretik. — Hogy vannak megelégedve a külföldi megrendelők a Boldogulás Tsz virágaival? — Lent járt például az angol megbízott — ők petunia- és szalviapiagot vásárolnak. Mikor meglátta a virágokat, csak ennyit mondott. — Bjutiful... Bjutiful... Ezt le se kell fordítani. Tóth István
