Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-17 / 271. szám
1966. november 17, csütörtök 5, oldal 4 hiba a nézőben van ? HüillZ3<kSZl diáknap Krimi-nális jegyzetek Ügy nagy általánosságban átlag-normális szomszédokként Jöttünk össze vasárnap esten- tíen, az emeleten. Kollektíván néztük meg a tv-ben a Fény > a redőny mögött című magyar filmet. Elhatároztuk, el fogjuk dönteni, hogy a tavaszi kritikakampányban, amikor az országos lapok egymás szavába vágva írták meg véleményüket az új magyar krimiről, melyiküknek volt igaza. Ha visszaemlékeznek, akkor ilyenformán bírálták az újságok. 1. Meseszövése logikátlan, zavaros, ötletszegény, és izgalom helyett unalmat áraszt — hidegén hagyja a nézőt. 2. Elegáns, érett formájában érkezett, tele feszültséggel és izgalommal, s ha nem is éri el e tekintetben jócskán fejlett külföldi versenytársait, nem kell szégyenlkezni mellettük. 3. Jól sikerült, izgalmas és szórakoztató az új magyar krimi. A rendező figyelt a legbonyolultabb mozzanatok logikájára. 4. Üj filmünkben csak a redőny mögött gyűl föl a fény, a néző agyában egy pillanatra sem. Ezeket a kritikákat ismertük meg a tavaszon, de bál-mennyire igyekeztünk, nem volt érkezésünk elgyönyörködni a filmben. Nos, ezt a mulasztást pótoltuk vasárnap este. A műsort követő magas szenvedélyű vita során a következőket tisztáztuk. Nem értünk egyet azokkal a bírálatokkal, melyek szerint a Fény a redőny mögött izgalom helyett unalmat áraszt. Hol élnek azok a kritikusok, akik így vélekednek? Míg öklünket rágtuk a rengeteg bonyodalom miatt, egyik lakótárs Arany János 6zámyalású kifakadásokra kény. szerült. Felugrott a villogó, kékes homályban, úgy recsitálta. Kém előttük vérben fekszik; Az ellenkém sem menekszik! Elejtették már a kémet, Üldözik az ellenkémet. Haj nyomozók, haj elébe! Kiki egyet a csövére! 1939. november 16-ről 17-re virradó éjszalM a Prága köré vezényelt SS-alakulatok és a Gestapo pribékjei elfogták és kivégezték az illegalitásba kény- szerített Csehszlovák Diákszövetség vezetőségének több tagját. Néhány órával később a megszállt Prága házainak falain megjelentek a nácik horogkeresztes falragaszai, amelyek „tudatták a lakossággal”, hogy kilenc egyetemista funkcionáriust agyonlőttek, 1100 cseh egyetemi hallgatót pedig a sachsenhauseni koiicentrációs táborba szállítottak. Ugyanazon a napon bezáratták a cseh egyetemeket és főiskolákat. A cseh, és a hitleristák által megszállt más európai országok diákjait azonban a terror sem félemlítette meg, s 1940-től minden év novemberében tüntetésekkel, gyűlésekkel emlékeztettek a prágai diákmártírokra. 1941-ben Londonban Nemzetközi Diáknappá nyilvánították november 17-ét, s ezt a háború után, 1946-ban alakult Nemzetközi Diákszövetség is magáévá tette. Az idei Nemzetközi Diáknapon nemcsak a fasizmus elleni küzdelem diákhőseire emlékezünkm hanem a születésének huszadik évfordulóját ünneplő NDSZ-re is. Az antifasiszta ösz- szefogásban kovácsolódott nemzetközi diákösszefogásra ma is nagy szükség van. Az NDSZ politikai, anyagi és erkölcsi támogatást nyújt az afrikai portugál gyarmatok, de mindenekelőtt az amerikai agresszió ellen harcoló vietnami fiataloknak. A magyar diákok cselekvőén vesznek részt az NDSZ tevékenységében. Hazánk diákjai is azon fáradoznak, hogy erősödjék a földkerekség ifjúságának, diákjainak nemzetközi együttműködése. SZOMJAS A DOBOS (Stem karikatúrája) Meg azok a rémén veghely- zetek, amikor izgalmunkban nem tudtuk eltalálni, a magyar kémelhárító apparátusban az igazi elhárító a több, a kém, avagy az ellenkém? Bizakodtunk azonban mindvégig. Hiába, lakótársak, ez a krimi, — az igazi krimi természete: az utolsó pillanatig nem szabad kiderülnie, ki a bűnös? A Fény a redőny mögött újszerűsége mellett szól, hogy a Kedves Nézőben ez a bizonyos utolsó pillanat is kérdőjel gyanánt maradt meg. Legalább is a mi, átlag-normális észjárású emeleti kollektívánk ezzel zárta a krimi-vitát. Vagy a bőrkabátos volt a di- verzáns, akinek a fazonzsebében a rádioaktivitást mérő műszer villogott, s azt a jó hiriget szer. ; vezte a vonaton. Vagy a szem- j üveges szőke, aki ősznek is lát- j szott, mindazonáltal Olyan ma- ; gabiztosan könyökölt a tovább ; induló vonat ablakában. Közben I érzelmes dallamok fakadtak ajkáról. Vagy az a társaság volt a befurakodott ellenség, amelyet mi kémelhárító központnak hittünk. Ám lehetséges, hogy ők j voltak a baráti diverzánsok. | Vagy a diverzáns barátok,' akik j a helikopterről jelentették, vagy a kémelhárító központnak, vagy a diverzáns-főnöknek, hogy vége a kriminek. Azért nem gyűlt' fény a mi agyunkban, mert a logika a fénnyel együtt a redőny mögött maradt ebben a filmben? Lehet, hogy a filmszínházak és a televízió után mindkét vonalon újra megismételik a filmet, s akkor leesik a 20 filléres az átlagnéző fejében is. Tóth István nehogy valamit átadhasson neki. A pilóta — kedvezni akarva őreinek — gyorsan el is tolta magától a feleségét. Amikor az apja kezet nyújtott neki. Rowers az őrökre nézett, hogy elfogadhatja-e apja kezét. Egyikük — egy hadnagy, aki az őrök parancsnokának látszott — alig észrevehetően bólintott. Az idősebb Rowers sokáig rázta a fia kezét. — Hazavárunk fiam! — mondta neki. Francis elérzékenyült. — Igen apám — mondta. — Ha mindennek vége lesz, hazautazom. Az őrség parancsnoka mutatta. hogy csak nyugodtan üljenek le Rosa amerikai cigarettával kínálta a férjét. Rowers rágyújtott — Csaknem mindennap Jön néhány riporter — mondta az idősebbik Rowers. — Már rendbe is hozattuk a házunkat, hogy ne kelljen olyan szegényesen fogadnunk őket. A legnagyobb lapoknak is nyilatkoztam. Híres ember lett belőled. Rosa beszámolt a folyószámla állásáról, s arról, hogy már meg is érdeklődte: mi történik a visszatartott dollárokkal? Beszélt az ügyvédjükkel, akinek az az álláspontja, hogy az ösz- szeg feltétlenül jár. Vagy Francis Rowersnck, vagy örököseinek. Rowers elsápadt. Milyen hideg üzleti séggel veszik számításba. azt, amire ő gondolni sem mer: halálos ítélet is lehet a kaland és a tárgyalás vége. Rosának mindez csak jogi kérdés: ha a férjét kivégzik. ő az örökös. — És képzeld, darling —, folytatta tovább az asszony —, mindenki olyan jó hozzám. A szomszédok felváltva visznek el víkendre, hogy kicsit kikapcsolódjam, felejtsem él. hogy téged mennyit kínoznak... — Egy ujjal sem nyúltak hozzám — mondta ingerülten Rowers. Ez volt az első eset, amikor nem nézett az őrség parancsnokára. — Az ügyvéd azt is mondta — folytatta Rosa —, hogyvisz- szatarthatják a pénzt, ha te nem felelsz meg az eskü támasztotta követelményeknek, vagyis többet mondasz, mint amennyit kell... Rowers azt várta, hogy az oroszok most azonnal félbeszakítják a beszélgetést, de semmi sem történt. A hadnagy elmosolyodott csupán, alig észrevehetően. Jól beszélt angolul!, mindent értett, amit a Rowers család mondott egymásnak, de úgy látszik, mégsem értette őket. Végül is a pilóta vetett véget a beszélgetésnek. — Nem akarom önöket feltartani — fordult őreihez. — Az asszony csókkal, az apja kézfogással búcsúzott. Rowers nem bánta, hogy el kell válnia tőlük. A tárgyalás még két napig tartott. Kihallgattak tanúkat és meghallgattak szakértőket. Rowers védője, egy fiatal orosz jogász, aki ugyancsak kitűnően beszélt angolul, annak rendje- módja szerint harcolt védencéért. Védőbeszédében azt fejtegette, hogy a pilóta a kapott parancs ellenére sem semmisítette meg gépét, és önmagával sem végzett. — Ezt kétségtelenül többféleképpen lehet megítélni, de az is vitathatatlan, hogy ez hozzájárult az igazság feltárásához, az amerikai agresszív politika leleplezéséhez — folytatta. — Kérem a tisztelt bíróságot, vegye figyelembe továbbá azt is, hogy Rowers mind az előzetes nyomozás, mind pedig a bírósági eljárás során őszinte vallomást tett, már jó előre kijelentette, hogy őszinteségre törekszik. A bíróságnak számításba kell vennie ezeket a tényeket. A védő leült. A bíróság elnöke Rowersre nézett. — Vádlott, önt illeti az utolsó szó joga. Kíván élni vele? Rowers felállt. A szöveget olvasta — minden szavát alaposan megfontolta, mielőtt elhatározta: kimondja a bíróság, s ezzel az egész világ előtt. — Önök meghallgatták mindazt, ami az ügyre vonatkozik és moát az a feladatuk, hogy döntsenek a sorsomról. Beismerem, súlyos bűnt követtem el és megérdemlem a büntetést. Kérem a bíróságot, vegyen figyelembe minden körülményt, ne csak azt, hogy bűntettet követtem el, hanem azt is, mi vezetett erre. Kérem a bíróságot, vegye figyelembe, hogy az általam szerzett titkos Egy élet méltatása Akárkitől kérdeztem Solt- j radkerten, hol lakik Csáki Mi- í íály, mindenkinek felderült az | .raS* Szeretettel, szívesen mutatták az utat. Mihály bácsit a kertben ta- áltam. Magas, szikár alakját nem görnyesztette meg a nyolcvan év. A szőlőtől, a földtől, ahol gyermekkorától fogva végigdolgozta hosszú életét, régóta visszatartja már betegsége. De bogy Csáki Mihály békésen üldögéljen a szobában, ilyen szép napos-hideg novemberi délelőttön, „erre nem vinné rá a vére”. Hiába porol vele Csáki néni, félti a fagytól a szamócatöveket: „Jól néznénk ki, ha még ezt a kis takarást se tudnám megcsinálni.” — 1894-ben költöztünk be ebbe a házba a tázlári majorból. Nyolcéves voltam elekor. Nevetséges, de nekem, a pusztáról jött gyereknek Soltvadkert óriásnak tűnt, szinte megzavarodtam. Elküldték a boltba, negyven lépésnyire, visszafelé eltévedtem. Elkeseredett düh fogott el. Elhatároztam — óriási elhatározásnak éreztem akikor —, hogy megismerem Vadkertet, mint a tenyeremet. — Ezért, ha a szép kitüntetés miatt jött gratulálni fiam, amit november 7-én kaptam, nem tudok én másra hivatkozni, csak erre a régi emlékemre. Mert tulajdonképpen ehhez a szándékhoz való ragaszkodás volt az egész életem: megismerni a környezetemet, ahol élek. Hogy árián később rájöttem, nem ismerhetem a falumat sem, ha az ország, sőt — amennyire az én hat elemin pallérozott eszem engedi — a világ dolgait nem ismerem, az már természetesen jött, magától. És az is, hogy a tudást a tettek hozzák meg. Csak úgy igazodhatunk el valamiben. ha nemcsak messziről figyeljük. Ezért hát csináltam is ezt-amazt..: Est-amazt. A Tanácsköztársaság idején tagja lett asolt- vadkerti direktóriumnak. A falu közvéleménye megdöbbent. A Csáki család szegény . volt (hiszen hiába volt a kis Mihály az iskola első tanulója, nem mehetett gimnáziumba), de nem tartozott a legrosszabb módúak közé. Néhány hold gondosan műinformációk nem jutottak el céljukhoz. Valamennyi ilyen értesülés a szovjet szervek kezében van. Tudom, hogy az orosz nép ellenségnek tart. Ezt meg is értem. De azért szeretném, aláhúzni, hogy én személyesen nem táplálok semmiféle ellenséges érzelmet az orosz nép iránt. Kérem, ne ellenségként, hanem emberként ítéljenek el, olyan emberként, aki nem ellensége az orosz népnek, sohasem állt még bíróság előtt mélyen beismeri és sajnálja bűneit. Köszönöm. öt nehéz óra következett. Aztán az őrök a mellókszobából, ahol az ítélethirdetésre várakozott, ismét a tárgyalóterembe kísérték. Csak néhány másodpercet kellett várni, aztán nyílt az ajtó. A bíróság bevonult, mindenki felállt. Az őszhajú hadbíró tábornok feltette a szemüvegét, maga elé emelte a kezében tartott papírlapot. — A szovjet nép nevében! A bíróság bűnösnek találja Francis Rowers 30 éves amerikai állampolgárt kémkedés és más bűncselekményekben és ezért összbüntetésként tíz évi börtönre ítéli! A tárgyalóterem közönsége félzúgott. A legtöbben a lehető legenyhébbnek találták a büntetést, amit Rowers kaphatott. Rowers először örömet érzett, aztán elborzadt. Igen, tíz év, csak tíz év. De milyen hosszú is tíz év! (Folytatása következik.) veit szőlőjük, földjük, állataik, szép házuk, becsületes megélhetést biztosított. „Mi szüksége volt rá Csáki Mihálynak, hogy a csőcselék közé álljon?” — csóválták fejüket a nagygazdák, amikor a fehér terror idején a direktórium többi tagjával együtt vasra verve végigvezették a főutcán. Mi szüksége volt? Látta szülei kínlódását (édesanyja 19 év alatt 13 gyermeket szült, 36 évesen vitte el a tüdővész). Látta a tázlári cselédházak riasztó nyomorát, látta, hogy néhány holdjuk rabszolgájaként, egymástól elszakítva, embertelenül élnek a hozzájuk hasonló „módosabbak” is. Szerbiától Lengyelországig meghurcolta a világháború. És hiába maradt ki az iskolából Csáki Mihály, olvasó ember volt világéletében, Oroszországban megfordult katonacimborákkal is találkozott, Kun Béláék híre is futótűzként terjedt. Maradhatott-e éppen ő tétlen, amikor az emberek egyenlőségét, szabad életét ígérő események kavarogtak. i\ent, lehetetlen volt. A szegedi Csillagbörtön sem feledtethette el vele az igazságot. Sem a Horthy-korszak hosszú évei, amikor „bélyeges emberként” meghúzódva, rendőrszemektől vigyázva kellett élnie. A munka és családja szeretete, a könyvek tartották csak benne a reményt és titkos beszélgetései barátjával, dr. Grátzer Istvánnal, a később mártírhalált halt, nagy műveltségű haladó szellemű orvossal. A várakozás hosszú volt. Hatvanadik évének küszöbén érte meg Csáki ‘ Mihály a felszaba* dulást. Az újat régóta várta, munkára készen érte. Hosszú lenne felsorolni, mit tett húsz év alatt Csáki Mihály a községért, az emberek gondolkodásának megváltoztatásáért. Tudja ezt mindenki Solt- vadkerten, megyeszerte is sokan. Említsünk csak meg any- nyit, hogy most 80 évesen is, a Hazafias Népfront községi bizottságának és a Kossuth Szak- szövetkezet ellenőrző bizottságának elnökhelyettese, a takarék- szövetkezet igazgatósági tagja és tanácstag. • A funkciókkal nemcsak magas korát és múltját tisztelték meg. Azért bízták rá, mert értő, okos ítéleteire, körültekintő figyelmére, szenvedélyes érdeklődésére szükség van ma is. Befejezésül idézzünk egy mondatot dr. Dallos Ferenc elvtárs leveléből, amellyel a Munka Érdemrend bronz fokozatával kitüntetett Csáki Mihályt köszöntötte: „Ez a magas elismerés egy élet munkájánál, dolgozó népünk, társadalmunk új államrendje érdekében kifejtett tevékenységének méltatása.” Ennél többet mi sem mondhatunk. F«; J. /
