Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-23 / 251. szám
A 2500 éves ünneplése Udvaros Béla rendező az Elektra kecskeméti bemutatójáról A görög dráma szerte a világon reneszánszát éli. Az abszurditásig jutott színház segítséget vár és a megújulást reméli a művészi formájával, magasfokú eszmei tartalmával mindmáig példaképnek tekintendő görög drámától. Időszámításunk előtt 535-ben történt. A Dionysos isten tiszteletére rendezett misztériumjátékon az athéni Thespis először egyesítette a korábbi vallásos szertartásokban még önálló táncot és kardalt. Ezzel megvetette a színjátszás alapját. Éppen 2500 esztendős tehát az európai színház. A Béke-világ- tanács hivatalos ünneppé nyilvánította az évfordulót. A Kecskeméti Katona József Színház ehhez a világszerte megült ünnephez csatlakozott, amikor műsorra tűzte Sovhoklés Élektráját. A bemutató most csütörtökön, A KECSKEMÉTI előadásról szóló dokumentumok színháztörténeti! érdekességnek számítanak majd. hiszen bekerülnek a Béke-világtanács kulturális archívumába. De nemcsak ebből a szempontból nagy jelentőségű színházunk vállalkozása. Egyrészt: hamarjában nehéz volna megállapítani, játszottak-e valaha Kecskeméten görög drámát. So- phoklés Élektráját azonban bizonyosan nem játszották, mert ezt a művet — még sohasem adták elő vidéken! Illetve csak egyetlen egyszer, a 30-as évek elején, Kolozsváron. De hát Kolozsvárt, a nagy múltú egyetemi várost igazán nem számíthatjuk vidéknek. Magyarországon eddig különben csak Pesten játszották Soj phoklés-nek ezt a rendkívül érdekes művét, s Pesten is csak ötízben színházban, s egyszer a televízióban, tavaly. AZ ELEKTRÁT Udvaros Béla rendezi. Nemcsak a mű színre- vitélében, hanem kiválasztásában, műsorra tűzésében is bábáskodott. Nem találok rá jobb szót, mint ezt, annyi szeretettel és önfeláldozással dolgozott érte, hogy az Elektra nálunk kerüljön először vidéki közönség elé. Az idén lemondott a nyaralásról is, hogy hosszan, behatóan tanulmányozhassa Görögországot. Nem a mait, és nem is a helyszínen, hanem a két és fél ezer évvel ezelőttit, a Szabadság hegyen, Devecsery Gábornak, az Elektra fordítójának gyakori vendégeként. Erről a „tanulmányúkor így beszél: —■ Lenyűgöző élmény volt már maga a felkészülés is. Devecsery Gábor úgy dolgozott velem, mintha sajátja volna a darab. Hetenként kétszer-három- szor megfordultam nála, pedig három betnutató bokros teendői között kellett időt szakítania rám. Először is szinte újra tanultuk az ókori Görögországot és a görög szellemet. S ezen belül az Elektra külön tanulmány volt. ITT Egy pillanatra illik és érdemes megállni, hogy a fordítónak adózzunk elismeréssel. Devecsery Gábor, aki valósággal bestsellert csinált Homé- rosból, mert úgy fordította az Iliászt és az Odysseiát, hogy sok tízezer példányban adhatta ki az Olcsó Könyvtár, s el is fogyott! — ő ezúttal ismét nagyot alkotott az Elektra magyarra átköltésével. A mű élmény már olvasásban is. A TÖBBI a színházon, a rendezőn- és a színészeken múlik. Mindenben a lehető legjobbat! Az Elektra méltó előadást kapjon! Ez olyan vezérelv most színházunkban, amelyhez lelkesen csatlakozik mindenki, akinek része van az előadásban, vagy akitől segítséget kémek hozzá. Szőllősy András a színpad igényei szerint készséggel módo. sította a tavalyi televíziós előadáshoz írt zenéjét. Amit azután a Hanglemezgyártó Vállalat korszerű stúdiójában vettek hangszalagra a Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának előadásában, Lehel Qyörgy veoktóber 28~án lesz. zényletével, és a Földényi-kó- rus közreműködésével. A CÍMSZEREPET a legnagyobb tragikák kapták mindig. Először 1890-ben játszotta Já. szai Mari. Levelezéséből tudjuk, hogy élete legnagyobb feladatának tekintette és legnagyobb élményének is. A bemutató előtt ezt írta: Vagy belehalok, vagy színésznővé avat ez a szerep ... Dévay Kamilla Elektra szerepében. Pedig akkor már híres művész volt! Akkora feladat az Elektra színésznőnek, mint férfinek a Hamlet Utoljára 1938-ban játszották a Nemzetiben, Tőkés Annával a főszerepben, s rendező Németh Antal volt. Tavaly a televízióban pedig Psota Irén volt Elektra. AZT MONDJA Udvaros Béla: — Pályám eddigi csúcsa. Ajándék a színháztól és a sorstól. Külön ajándék, hogy együtt dolgozhatom érte a feleségemmel. Ügy is készültünk rá. Dévay Kamilla szinte elég ebben a szerepben. Ez a törékeny asszony, aki betegen se tagadta meg soha a fellépést, képtelen volt az évadnyitó darabbal folytatni a tájelőadásokat. Kereken 700 sor a szerepe. Hat nagy monológ, az egyik teljes négy gépelt oldal. Végig súgó nélkül kell játszania!:.. HALLGASSUK tovább a rendezőt: — A modem színjátszásban lényegében véve nincs hagyománya a görög drámának. Minden színrevitel új, egyedi. Sajátos feladatot jelent itt is, a kecskeméti szép, barokk színházban. Az egyik első feladat éppen ez: elvonatkoztatni a barokk eredetű mai modern színpadképtől. Levetettem a függönyt, befedtük a színpadi ál- kot, igazodva a görög térszínpadhoz, amely közvetlen kontaktust akar teremteni a nézővel, szinte bevonva a játékba őt is. íme az izgalmas feladat: Brecht, Dürrenmatt és egyáltalán a modem színház után elérni, hogy az antik görög nézőhöz hasonlóan a mi közönségünk is élje át a színjátszók élményét; tehát ne csupán egy történet eljátszását nézze, hallgassa. hanem ragadja el őt is a színészekkel a szenvedélyek és gondolatok viharzása, s a végén a katharzisnak ugyanazzal a megtisztító élményével távozzon, mint sok évszázada a görög néző. A KÜLSŐSÉGEKBEN, kifejező eszközökben sem könnyű feladat az antik és a korszerű egyesítése. A görög színész ágált, deklamált — a modern színjátszás az eszköztelenség művészete. Hogyan lehet ezt az ellentétet áthidalni? Hiszen emelkedett, ünnepélyes maga a szöveg is. Ki. sért a túljátszásra, a ma nevetséges teatralitásra. A rendező részéről nagy figyelemre, a színészek részéről pedig nagy önfegyelemre van szükség ahhoz, hogy megőrizzék a nemes pátoszt, de megmene- kedjenek a túlzásoktól; S azt már csak a hozzáértő néző veszi talán majd észre, hogy mennyire szigorúan geometriai kompozícióra építették fel ebben az előadásban a színpadi mozgást, ezzel is hangsúlyozva a statikus drámai szerkezetet. AHOGYAN mindinkább belefeledkezik a beszédbe, úgy bújik elő a tanárember Udvaros Béla, a rendező Udvaros Béla mögül. Ö, aki a drámatörténeti sorozattal valósággal új műfajt teremtett a rangos, nemes értelemben vett művészeti ismeretterjesztésben, most elemében van, s szinte önfeledten magyaráz: — Furcsa, érdekes alkotás az Elektra, a többi Sophoklés-mű tragédiajellegével szemben. A kettős gyilkosság ellenére is felemelő, megbékéltető katharzis születik a végén, mert Elektra és Orestes egyéni igazsága találkozik a köz igaz érdekeivel. Másfelől: furcsamód a közönség nem a sztori izgalmát éli át ebben a csodálatos műben, hiszen már az elején tudjuk, hogy Orestes él, és hogy az anyának és a bűntársának el kell nyernie büntetését. Mégis lélekzet- visszafojtva figyel a néző, mert lenyűgözi és mindvégig fogva- tartja Elektra elsöprő szenvedélye és áldozatos sorsvállalása... A nagy görög hármas: Aischy- los, Sophokles és Euripides közül a középső, az államférfinak és hadvezérnek is kiváló SoA rendező: Udvaros Béla. phoklés olyannak festi meg hőseit, amilyennek az embernek lennie kellene. Példaképeket, magasrendű jellemeket rajzol színdarabjaiban, ezért időtlen, mindig érvényes művészet az övé. S EZSRT lenyűgöző a nézőnek ma is, csaknem két és fél évezred távolából Elektra, a szenvedélyes elhivatottság halhatatlan hőse. Mester László Apám Magunk-növelte rengetegben botladozunk. Örökös terhem, apám, hurcollak én halálig. Hozzád foghatót mért kerestem, időben, gondban megrekedten? Szavak, fogalmak züllenek szét... csak egy valami, tapintható tudná lényed derűjét, terhét. Virág? Apró, nem illik hozzád. A levél részlet. Elsodorják szelek, ködök — te állandóbb vagy. Csalit, bozótos meghajoltat: gyökér? Sohasem kapaszkodtál. A tölgynél is, a legnagyobbnál tétován állok. Hány göcsörtl A jegenyecsúcs éke tört... Talán moha, talán borostyán, tálán csak nád az árkok hosszán, talán i ösvény, hogy kanyarogtass. Bújtatna fűz, a törzse odvas ... Fák mestere, tiéd az erdő, szavak, s föld szörnyű erdeje? Te minden fában úgy vagy benne, mint'minden szóban: rejtjelezik — s kettőnknek akadt egy szíve. Raffai Sarolta Gallé Tibor emlékkiállítása Baján A Bajai Türr István Múzeumban vasárnap nyílt meg Gallé Tibor emlékkiállítása. A tárlat a nyári hónapokban Budapesten megrendezett kiállítás után most Baján eleveníti fel a hartai születésű grafikusfestőművész emlékét. „Gallé Tibor egyike azoknak a magyar művészeknek. akiket az első világháború frontszolgálata, vagy a fogságban eltöltött évei avattak fiatalon érett művész- szé. Az ő számukra korán megszűnt a jelentéktelen dolgok ké- nyeskedő fontossága, és rendkívül érzékennyé váltak a lényeg, a drámai momentumok éles meglátására és egyszerű, egyértelmű megfogalmazására .. — írja a budapesti kiállítás egyik méltatója. Ez valóban így volt és a kiállítás látogatója tapasztalhatja, hogy Gallé Tibor — választotta bár a legegyszerűbb témát, vagy a legbonyolultabb — előadásmódja különösen a huszas évek közepén festett olaj képeken, rézkarcokon, vízfestményeken és a „kései”, a negyvenes évek elején festett pasztelleken egyszerű, világos, lényegretörő. Elsősorban tájfestő volt. A természet mindig változó, de változásaiban megszámlálhatatlanul gazdag, szépségekben bővelkedő „arcát” figyelte és festette a legszívesebben. Akár a szülőfaluja határát, akár Erdély hófödte hegycsúcsait festette, mindig kereste és megtalálta az ismert, vagy idegen táj jellemző hangulati karakterét. Pályafutása nem volt hosszú, mindössze huszonnégy esztendő. De ez a csonka negyedszázad küzdelemben és szenvedésekben igazán túltett minden koron. Nem egyszer, sokszor a vagy-vagy dilemmája elé állította azokat, akik szívvel és ésszel egyaránt küzdöttek a jobbért. Gáliét testilelki erejében egyaránt próba alá vetette a háború és a fogságban töltött nég yesztendő alatt megtanulta, hogy az ember a tetteiben, a művész a műveiben is helyt áll, másokért éppen úgy, mint önmagáért, Ez a tudat hatotta át. amikor 1920-ban a hosszú fogságból hazaért és munkához fogott. Kezéből egymás után kerültek ki iinóléummetszetű lapjai, amelyeken számba vette és számot adott arról, hogy milyennek látja a válságba sodort és válsághangulatban tépelődő világot. A groteszkig élezett nyugtalan formák. nagy belső feszültségről árulkodó képzettársítások jelennek meg művein. Néhány centiméteres vízfestésű táj-ain mintha kavargó táncba kezdenének a föld felületén levő tárgyak. Dülöngólnek-hajladoznak a házak, a fák és az emberek is. Különös, sejtelmes környezetben fején nagy kalappal úgy jelenik meg ő maga Is, mint egy furcsa varázsló, vagy garabonciás. Másutt meg gyárkéményekre emlékeztető építmények között, fedetlen fővel, a homlokába hulló hajával úgy áll előttünk, mint egy eltévedt gyermek. A hosszú óvek közepére lehiggadt ez a különös lóbogás. A rézkarcolás diszciplínájában fokról fokra haladva, fegyelmezte kezét.! és indulatait. Az új technikával új formalátást kapott, a karcolótűvel megjelenített alföldi tájakon nyugalmas hangulat lebeg és szűkebb hazájának monumentális szépsége maradéktalanul kibontakozik lapjain. Mint akvarellista is tovább fejlődött és méretben is nagyobbak letjek vízfestményei. Akár a Duna mentét járta, akár Dalmácia tájjait, mindig képes volt valami újat adni. nem állt meg, nem bénította meg a szű- kölködés, pedig ebből igazán kijutott nek. önarcképein a legszívesebben robusztusnak, nagyon határozottnak láttatja magát. Kétségtelen, hogy a határozottság is tulajdonsága volt. de a tépelődés is jellemezig. És a korszak, amelyben élt, dolgozott, egyéniségének mind a két oldalát igénybe vette és megpróbálta. Most újra megismert hagyatéka arról győz meg bennünket, hogy mint művész és mint ember ennek a próbatételnek megfelelt. T m, h. a
