Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-14 / 243. szám

1966. október 14, péntek

S. oldal

Kinek a zsebére megy?

Végre elkészült! — sóhajtunk megkönnyebbülten, amikor a kiskunfélegyházi keltetőállomás közelébe érünk. Az építkezést annakidején tervezési és kivitelezési bonyodalmak regimentje fékezte, s erről nem egyszer lapunk is csípős hangú glosszában számolt be. Most utólag kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a létesítmény a tervezett határidőhöz képest egy évvel később készült el, amiből nyilván következik, hogy a termelésbe is egy kerek esztendővel később „kapcsolódhat be”.

mosogatóedény, de bajosan hisz- szük, hogy annak kapacitása elegendő lesz a sok ezer tálca tisztántartására. (Ugyanakkor az emeleti üzemi konyhában há- í rom mosogatóedény van.)

A vízzel máshol is baj van. Nevezetesen a gépteremben,; ahol csak a padló szintjéig vezették, de a gépekhez való csatlakoztatás elmaradt. Ennek pótlása egyébként sem lesz egyszerű. mivel a padlócsapok nem a gépek megfelelő nyílásánál, hanem attól másfélmétemyire helyezkednek ‘el. Ám a „fáradt”

A gépek kettős sorfala között már sokan felsorakoztak a szolgálati motorkerékpárok. De vajon mikor léphetnek „szolgálatba”?

Szép, rangos épület, s amúgy modem is a beléje szerelt 50 egyenként tízezres kapacitású géppel. De, sajnos, mindez csak látszat. A szemlélő részéről nem is igényel különösebb elmélyülést, hogy észrevegye a kirívóan durva tervezési és kivitelezési hibákat.

Csak néhány eziek közül: Nem nyithatók le a tetőablakok, némelyikből a ventillátor is hiányzik. A surolóhelyiség hasonló nyílásainál külön gond, hogy a dupla ablak felső részét bádoggal torlaszolták el, pincei homályt teremtve ezzel a teremben. Dehát hogyan is súrolhatnának? Hiszen ebbe a helyiségbe nincs bevezetve a víz, sem lefolyó hálózatról nem gondoskodtak. Az egyik közeli szobában található ugyan egy iker

hűtővíz elvezetéséhez egyáltalán nem készült lefolyó! Továbbá: a kazánházból- a talajvíz elvezetése nem megoldható.

Csoda-e, ha ezek után az üzemeltető, a Bábolnai Állami Gazdaság nem vette át a létesítményt? A kivitelező, az ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat, valamint a szerelést végző Malomgépszerelő Vállalat pedig csak úgy végezheti el a pótmunkákat, ha azokra újabb terv és költségvetés készül.

A keltető eddig több mint 18 millió forintba került. ÉS gyakorlatilag használhatatlan. A felelősség megállapítása nem a mi feladatunk, de azért tudni szeretnénk, hogy végül is kinek a „zsebére megy” a párját ritkító hanyagság és huzavona.

H. D.

Az új mechanizmus és a foglalkoztatottság

Időszerű

közgazdasági

témák

10.

A SZOCIALISTA társadalmi rend egyik leglényegesebb vonása hogy biztosítja minden munkaképes állampolgár számára a munkához való jogot. Az elmúlt két évtizedben lényegében természetesen meg is valósítottuk a teljes foglalkoztatottságot. Ez nem azt jelenti, hogy hazánkban minden munkaképes ember társadalmilag szervezetten dolgozik is, de az kétségtelen, hogy aki munkát, állást keres, az talál is.

A teljes foglalkoztatottságnak azonban vannak bizonyos gazdasági hátrányai, így például a részleges munkaerőhiány. Ha munkaerőhiány van, akkor a vállalatok nem tudnak kellően válogatni a munkaerőben, azt kell felvenniük, aki jelentkezik. Hányszor kényszerültek bele a vállalatok olyan igazságtalanságba, hogy az új munkavállalónak- magasabb bért adtak,

mint a régóta ott dolgozóknak. Nem sikerült kellően szántén tartani a bérarányokat a teljesítményekkel, mert azok bére, akik hiányszakmákban dolgoztak gyorsabban emelkedett.

A vállalati létszám felduzzadt. Ha mindenkit fel kell venni, aki jelentkezik, akkor fegyelmezetlen, lusta emberek is a vállalathoz kerülhetnek. Rontják a munkaszellemet, a technológiai és termelési rendet; váratlan hiányzásaikkal zavart okoznak; mire betanulnak, kilépnek. Mindez rengeteg többletköltséget okoz. Ezért az új gazdaságirányítási rendszerben a vállalatok érthetően szabadulni igyekeznek maid az ilyen dolgozóktól. A gazdálkodási feladatukhoz szükséges munkás és alkalmazotti létszámot maguk állapíthatják meg, ezáltal megfelelő körültekintésre és ésszerű takarékosságra kényszerülnek.

EDDIG a vállalati, tervszámok az ún. bázisadatokra épültek így a létszámlazaság már az előző évek adatában is benne volt. az új tervszámban is részben benne maradt. A vállalatHogy szava és tekintélye legyen

m mt mv műm Ejt mm msm fii qn**” ■*». ~-~.il--..» 1— Lehet-e politikamentes

^ SmH5iwl wMwIllwIt a termelés irányítása?

Hosszú az út Bajáig, mire odaérünk, útitársaim beszélgetéséből megtudom, hogy egy „problémás” szakszervezeti bizottságot keresünk' fel ma. Az ÉM Asztalosipari Vállalat gyáregységének a szakszervezeti titkára nemrégiben elpanaszolta, az Építők Megyei Bizottságának, hogy nem kapnak kellő támogatást az üzem vezetőitől, s emiatt visszaesett náluk a mozgalmi munka. Sőt azt is hozzáfűzte, hogjr ha továbbra is így megy a dolog, kénytelen lesz lemondani a tisztségéről.

1.

Körülbelül két évvel ezelőtt jártam utoljára az asztalosipari üzemben és ha nem látnám a kapu fölött a táblát, hajlandó lennék azt hinni, hogy eltévesztettük a házszámot. Emeletes irodaház, korszerű munkacsarnok sora emelkedne annak a régi kis üzemnek a helyén, amit akkor az egyik dolgozó keserű humorral „kócerájnak” becézett.

A tiszta öltözőbe, tágas műhelyekbe lépve nap nap után érezhetik államunk gondoskodását a dolgozók. Lehet-e jobb érve a szakszervezeti bizottságnak ezeknél az új épületeknél, amikor egy-egy feladatra kell mozgósítani a kollektívát? Szinte hihetetlen, hogy itt mégis stagnál a szakszervezeti munka, lemondásra készül a titkár — morfondírozok magamban, amíg Antonovics Antalt keresve, végigjárjuk az üzemet Laczi- Endrével, az Építők Megyei Bizottságának a titkárával, munkatársával, Papp Lajossal és Györki Jánossal, aki a megyei pártbizottság ipari osztályát képviseli a „brigádban”.

mn

Nem kell sokáig biztatnunk az üzem szakszervezeti titkárát, úgy sorolja gondjait, mint aki régen vár már arra, hogy kiöntse a szívét.

Először arról beszél, hogy ha a társadalmi megbízatása elszólítja a gépe mellől napközben — ez egyébként elkerülhetetlenül előfordul időnként — akkor igazolja ugyan a távollétét a

nak nem is fűződött különösebb érdeke a lazaságok feltárásához és megszüntetéséhez. Az új gazdasági mechanizmusban a nyereség növelésére való törekvés azt eredményezi, hogy a vállalatok minden felesleges kiadást meg akarnak szüntetni, s nem kivétel a bérkiadás sem.

Elképzelhető, hogy az új irányítási rendszer működését követően meggyorsul a munkaerő áramlása, egyrészt a különböző ütemben fejlődő ágazatok között, másrészt a rosszabb és a jobb vállalatok között. A jobb vállalat többet tud fizetni: az emberek igyekeznek majd ilyen vállalathoz kerülni. Ez megfelel annak a célnak, hogy mindenki ott dolgozzék, ahol munkája a legnagyobb hatékonyságú, így a legtöbb nemzeti jövedelmet eredményezi.

SOK ÜJ MUNKAHELY lesz,

mégis megtörténhet, hogy egyes emberek elhelyezkedése majd nehézségekbe ütközik. A munkaalkalmak összességét tekintve lesz annyi munkahely — sőt, valószínűleg több —, mint amennyi a munkára Jelentkezők, dolgozni akarók száma, mégis az igények és a lehetőségek esetenkénti eltérése miatt előfordul, hogy nem mindenki talál majd azonnal a képzettségének, képességének, egészségi, családi állapotának, korának megfelelő munkahelyet.

művezetője, de nem rejti véka alá a rosszallását. Tizenegy éve dolgozik a vállalatnál Antonovics Antal és érthetően bántják az önérzetét a megjegyzések, ferde pillantások.

De nemcsak emiatt érzi úgy, hogy a vállalat egyes vezetői nem becsülik meg kellőképpen a munkáját. Amikor a rekonstrukció befejezése után az új csarnokok átadására került sor, a szemrevételező körútra elfelejtették meghívni — csak úgy, mint az üzemi pártalapszervezet titkárát.

Helytelennek tartja azt is. hogy bár aláíratják vele a különféle prémiumok, jutalmak papírjait utólag, véleményt nem igen kérnek tőle az elosztásnál. Nem beszélik meg előre a szak- szervezeti bizottsággal a túlóráztatásokat sem.

A termelési tanácskozásokról és a munkaversenyről is elgondolkoztató dolgokat mond a titkár. Az „üzemi parlament” előkészítésében jóformán csak futárként vehetett részt az elmúlt hónapokban: rábízták, hogy járja végig a műhelyeket és mozgósítsa a dolgozókat a megjelenésre. Sajnos, nem sok siker kísérte toborzó útjait. Legutóbb például tizenkilencen gyűltek össze a közel kétszáz dolgozó közül a tanácskozás kezdetére. Szerinte az érdektelenség magyarázata az, hogy a beszámolók a száraz adatok ismertetése mellett alig foglalkoznak az üzemi munka politikai kérdéseivel, az egész kollektívát érintő problémákkal.

— A munkaverseny sem úgy megy nálunk, mint kellene. Ebben nyilván közrejátszik az is, hogy a gazdasági vezetők nem értékelik havonta rendszeresen az eredményeket — zárja le a panaszlistát Antonovics Antal.

m

Móré Béla. a pártalapszervezet titkára , is jelen van a beszélgetésen. Jogosnak találja elvtársa panaszait, sőt még ki is egészíti az elhangzottakat. Mint mondja, időnként neki is szinte követelnie kell egyik-máErre már most fel lehet készülni. A vállalatok, a tanácsok okosan teszik, ha előre felmérik a területükön felszabaduló munkaerő nagyságát és összetételét. Hasznosnak látszik előirányzatokat készíteni a felszabaduló munkaerő elhelyezésére, átcsoportosítására. Tárgyalásokat érdemes kezdeni az iparvállalatok, mezőgazdasági és bányaüzemek között, hogy az adott földrajzi területen milyen összetételű és nagyságú létszám szabadul fel. illetve milyen többletlétszám szükséges.

A központi gazdaságvezetés és az állami szociális szervek is felkészülnek az új helyzetre. Olyan intézményeket létesítenek, amelyek elősegítik a felszabaduló munkerő gyors elhelyezését, az átmeneti nehézségek leküzdését; szociálpolitikai eszközökkel is.

ITT PERSZE nemcsak az állami és a vállalati, tanácsi feladatok a döntőek. Az igazán döntő a munkások, tisztviselők magatartása. A verseny nemcsak a gyárak és a termékek között indul meg, hanem a dolgozóknál is. Nem titok, hogy aki szorgalmasan, megbízhatóan dolgozik, attól nem akar egy vállalat sem megszabadulni. Sőt érdeke azt diktálja, hogy igyekezzék megtartani.

*MJ» J

sát, ha valamilyen feladat megoldása ezt kívánja.

— De a teljes igazsághoz hozr zá tartozik az is, hogy Antonovics elvtárs sem tett meg mindent az utóbbi időben azért, hogy a szakszervezeti munka kellő megbecsülést kapjon a gazdasági vezetőktől. Néha kissé nehézkesen lát a feladatok megoldásához és gyorsan megsértődik, visszahúzódik, ha ellenlás- lásra talál — összegezi a véleményét a titkár.

Antonovics Antal nem sértődik meg a szemtől szembe gyakorolt elvtársi kritikáért. Csak annyit mond csendesen, hogy ha kevesebbet tett az utóbbi időben a mozgalomért, mint ameny- nyit tehetett volna, abban közrejátszott mindaz, amit az imént elmondott.

U I

Bényi József főmérnök, sajnos, elég nehezen érti meg, hogy a gazdasági vezetőknek nem elég kizárólag a termelés oldaláról nézni az üzem életét, az eddiginél többet kell foglalkozniuk a párt és szakszervezet gondjaival is.

Kezdetben ilyen furcsa kijelentéseket hallunk tőle: — Én megfelelőnek tartam Antonovics Antalt a titkári teendők ellátására. mégis jobb lenne, ha más végezné helyette ezt a munkát; Valaki olyan, akinek az üzemi tevékenysége nem annyira fontos láncszem a termelésben, mint az öyé és semmiféle problémát nem okoz, ha 1—2 órára el kell mennie.

Abban sem akar igazat adni Laczi Endrének a főmérnök, hogy a termelést közvetlenül irányító műszakiaknak politikai munkát is kellene végeznie. Szerinte „a szemináriumokon azt tanítják”, hogy a műszakiak politikai munkája kimerül a termelés irányításában.

A vita — mint mondani szokták — baráti légkörben zajlik, de Laczi Endre szavaiból megtudhatja az üzem műszaki irányítója, hogy mielőbb módosítania kell egyik-másik álláspontján. Mert például nincs olyan szeminárium, hol azt tanítanák, hogy a művezetőktől kizárólag a termelés megszervezését kérjük, a kollektíva politikai nevelését nem.

A szakszervezeti titkárt nem érheti rossz szó amiatt, ha időnként a kollektíva ügyei elszólítják a gépe mellől. Úgy kell megszervezni a munkáját, hogy jusson ideje a mozgalmi feladatok ellátására is.

Ügy látszik mégis csak hatnak a józan érvek. A főmérnök a beszélgetés végén megígéri, hogy igyekeznek az eddiginél több támogatást nyújtani Antonovics Antalnak és az egész szakszervezeti bizottságnak. Első lépésként megfelelő beosztást keresnek a titkárnak.

ÜJ

Reméljük, hogy a pártirodán folytatott eszmecseréről a gyár igazgatója is részletes információt kap és egyetért a közösen kialakított véleménnyel. A kitűnő gazdasági eredményekkel büszkélkedhető vállalathoz nem illik az ilyen tessék-lássék tömegszervezeti munka. És bármennyire szépek is azok a termelési mutatók, a gyáregység vezetősége nem engedheti meg magának, hogy lemondjon a szakszervezet támogatásáról, a munkaverseny lendítő erejéről.

Beket Dezső

sík gazdasági vezető támogata* *, * -