Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-12 / 241. szám
1966. október 12, szerda S. oldal Birtokba vett boldogság Több út a tudáshoz Mint a patika, Olyan tiszta ez az új is’kola.. Hatszázötven, gimnazista lép ide be naponta; amíg az utcán vonulnak, visszhangzik tőlük a környék. Mire ideér a esivitelő sereg, lejjebb száll a hang. Tisztelet ez a szépség és tisztaság iránt. Megilleted ve lépik át a Bányai Júlia Gimnázium új épületének küszöbét. Tizenhárommillió forintba került. Nagyot segít a megye- székhely iskolagondjain. Tizenhárom új tanterem — nagy dolog ez! Mégis! Sajnos, csak tizenhárom. A Bányaiban tizennyolc tanulócsoport tanul, öt osztály tehát „hontalan”. Ügy adtak nekik hajlékot, hogy valamennyi előadóteremben és két műhelyben is elhelyeztek egy- egy osztályt. — De jövőre már kevesebb osztályunk lesz, — mondja Fischer István igazgató, aki nem győz. eleget örülni a gyönyörű új iskolának. Naponta körbejárja, szétnéz, van-e még valami hiba, hiányosság. Mert — persze r— akad még néhány. Nézzünk csak szét az épületben. Ás osztálytermekben új asztalok székeik. Nem padok! A széles ablakokon bezuhog a napfény. Síkos a parkett, tiszteletlenség ide sáros cipővel belépni. Kint is hagyják a tanulók az utcai cipőt. Szekrények sorakoznak az ajtó mellett, öt-öt személyesek. Ruha, sapka, fogas sehol a folyosón. A zárt díszudvart körfolyosó veszi körül. Itt gyülekeznek a tanulók ünnepségek alkalmával. Az alagsor előterében a díszudvarhoz hasonló nagy terület, klubdélutánokon alkalmas hely az összejövetelre, táncra. A falakon még csípős mész illatozik, a vasalkatrészek any- nyira frissen festve, hogy veszélyben az ember keze, ruhája. Még mesteremberek dolgozgatnak, itt-ott apróbb javítások adódnak. Sajnos, nagyobb is mutatkozik: a biológiai szertár mennyezete például beázott, foltos. Remélhetőleg eltörtük a rést! Kár lenne, ha ebben a szép iskolában az építők bármilyen hanyagságának nyoma maradna. Nyissunk csak be ezen az ajtón: KÉMIAI ELŐADÓ. Tanterem, amelyet kettős üvegfal választ el a kísérletező tértől. Nem fölösleges óvatosság. A szertárban korszerű eszközök. Bizony, több is lehetne belőlük. TORNATEREM — olvassuk egy ajtón. Éppen most tódult ki egy osztály. Bent a levegő nagyon elhasználódott. Sajnos, a szellőzésre nem gondoltak. A nem nagy méretű teremre — ha lehetne — utólag ventillátort kellene felszerelni. Ha megindul a fűtés — központi fűtés látja el az egész épületet, még a folyosókat is — kibírhatatlan és egészségtelen, lesz itt a levegő. Megint csak a patika jut eszünkbe, amikor a konyhába belépünk. Fehér Istvánné szakácsnő itt a főnök. 200 személy ebédjéről gondoskodik naponta, ünikiszolgáló rendszerrel fogyasztják a kosztosoik az ízes menüt. Műhely, ahol szép szőnyeget szőnek a diáklányok. Kilenc szövőszéken sorakoznak a félkész „remekek”, persze, egy szőnyeg több kéz műve, így vegyes nyilván a minősége. De az igyekvés nyoma ott van mindegyiken. Csáki Klára tanárnő tanítja ezt a tantárgyat. Hellyel-közzél már virágok, dísznövények is láthatók a folyosón. Az I/b és a III/a — ezek a virágkertész osztályok — majd gondoskodnak róla, hogy fel legyen díszítvfe az iskola. A virágtartók elkészülnek a gyakorlati órákon. Kérdezem az iglazgatót: hogyan érzik itt magukat a gyerekek? — Érezhető a magavisieletü- kön is az új környezet. Szívesen gyalogolnak ide. — Az iskola ugyanis kicsit távol van a központtól. — A kulturált környezet finomabbá teszí őket is. És szorgalmasabbá. Persse, a 28 tagú tantestület is megteszi a magáét. Hallottuk például, hogy már készülnek a környékbeli falvakban: Kerekegyházán, Ágasegyházán, Orgoványon, Nyárlőrin- cen tartandó szülői értekezletekre. Az itt lakó gyerekek szüleinek könnyebbségére teszik ezt. Hasznos és eredményes kezdeményezés! Volna egy kérése az új iskolának: az 5-ös autóbusz megállóját közelebb kéne tenni az iskolához. .. A kiskunhalasi Gőzön István Művelődési Ház és a TIT eddig még nem alkalmazott ismeretterjesztési formát vezetett be az új népművelési idényre. Komplex ismeretterjesztésnek nevezi a mintaszerűen kidolgozott, részletes terv. — Abból indultunk ki — mondja Rácz János városi népművelési felügyelő —, hogy az emberek természetszerűen nem egyformák, sem világnézetük tudatossága, sem műveltségük színvonala. De, meggyőződésünk, hogy mindenki fogékony a tudásra, mindenkiben fel lehet lobbantani az érdeklődést, ha megtaláljuk a módszert, ami lehántja a közönyt. A komplex ismeretterjesztés erre az évadra tervezett 42 előadása széles tárgykört fog át. A világpolitika kérdéseiről alapvető erkölcsi kategóriák tisztázásától a háztáji gazdaságokig, és háztartási tanácsokig sokmindenről szó esik. Ami újszerű: a témák — rádiós nyelven szólva — több hullámhosz- szon lehetséges vétele. Egy alapos előadás, egy játékfilm, vagy néhány kisfilm és egy kép)-, vagy könyvkiállítás, amely eligazítja azt, aki elmélyültebben kívánja megismerni a témát. , A társadalmi együttélés szabályairól szóló ismeretterjesztő komplexum keretében például bemutatjuk a szovjet Megfelelő ember és a keletnémet Kopaszok bandája című filmet. A filmek cselekménye vonzza azokat is, akik nem sokat törődnek az erkölcsi tanulsággal A film után egy* jogász, egy pedagógus és egy filozófiával foglalkozó előadó fejti ki a témát és az azzal összefüggő társadalmi kérdéseket. Mindegyikük saját szakmája szemszögéből, és lehetőleg kötetlen beszélgetés formájában, alkalmat adva a közbevetett kérdéseknek is. A filmet és az előadást könyvkiállítás egészíti ki. Négy halasi üzemben és ktsz-ben rendezik meg ezt a műsort és a vándorkiállítást. Vagy: „Miiyen tulajdonságokat akarunk fejleszteni az ifjúságban?” „Állkapocsfeszítően” unalmas előadásokat lehetne tartani erről. De Csuhraj filmje, a Ballada egy katonáról, biztosan világos és érdekes illusztráció lesz. A Nehéz emberek című nagysikerű dokumentumfilm felháborító visszaélései kitűnő tényanyagot és érzelmi előkészítést adnak a társadalmi bíróságok szerepének megértéséhez. Ha nem szakmánk, többnyire nehezen lehet bennünket rávenni arra, hogy a tudomány legújabb eredményei iránt érdeklődjünk. De ilyen előadáscím, hogy „Mivel fűtünk kétezerben?” megmozgatja a kíváncsiságot. És a kíváncsiság gyorsan átváltozhat a tartós érdeklődés hajtóerejévé. Más esetben viszont éppen az előadás segít a filmnek és a kiállításnak. „A Szovjetunió a békés egymás mellett élésért.” Két városszerte ismert, köztiszteletben álló ember turis- taútjának élményeivel hozza közel a hallgatósághoz a kiállítás és a filmek anyagát. Az ismeretterjesztési terv ÍGY ŐSSZEL. amikor a mezőgazdaságban sürget a betakarítás. diákok is dolgoznak az idénymunkában. Állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink, konzervgyáraink szívesen is látják az iskolák tanulóit. Ám, hogy ez a munka a nevelést is szolgálja, a művelődési miniszter rendeletben szabályozta a diákok foglalkoztatását. A rendelet kimondja, hogy: 1. a halasztást nem tűrő betakarítási és idénymunkában legyenek a tanulók a népgazdaság segítségére; 2. a két hétig tartó elfoglaltság legyen alkalom arra, hogy magával a munkával foglalkozzanak. mindkét cél tiszteletreméltó, egyetérthetünk vele. Csakhogy a végrehajtás nem mindig fedi ezt a célt. A tanulók többnyire teljesítménybérért dolgoznak. Ezzel aztán egy-egy vállalat, termelőszövetkezet — enyhén szólva — visszaél. Olyan munka elvégzését bízzák a tanulókra, amelyet a tsz tagsága nem vállal el. SZÜLŐI értekezleteken hallottuk: akkora gazban szedetnek krumplit és paradicsomot a diákokkal, hogy ki sem látszanak belőle. Vagy: olyan tábgazdag, ötletes és merész. Az első pillanatban talán kissé túl merésznek is tűnik. Négy-öt téma egy hónapra több előadásban is. Csak zökkenőmentes, átgondolt szervezés válthatja valóra. H. Béres Erzsébet, a művelődési ház igazgatója válaszol az aggodalmaskodásra: — Nem a levegőbe terveztünk. Az előadások nagyrészéhez már gondoskodtunk képzett előadókról. a tárgyi feltételekről is. Szakköreink alaposan kivették részüket a munkából. Az új létesítményeink nyomában című előadáshoz például a mi amatő- reink készítettek filmet a város- fejlesztésről. Természetesen még sok részletnehézségeket kell áthidalnunk, de reméljük menetközben ez is sikerül. Sz. J. lába küldték őket teljesítményben kukoricát törni, amelynek javát a felnőttek már letörték, csak a seleit maradt száron. Az iskola vezetőségének módjában volna, hogy a visszásságokat kiküszöbölje, vagy meggátolja. Elsősorban azzal, hogy szigorúan körvonalazza a munkát és ügyel annak folyamán a szerződés mindkétoldalú betartására. ELSŐSORBAN a tanulók érdekében! Mert a tanuló ez alatt a két hét alatt sok mindent lát a gyárban, a munkahelyen. Valóban találkozik a munkával — és a munkaerkölccsel. 'Sorsdöntőén hat rá. amit tapasztal, amit a felnőttektől lát. Jó ez a fizikai munka, szükségességét senki nem tagadja. De a végrehajtása során ne csak a tanárok legyenek pedagógusok, hanem egy kicsit a gazdasági vezetők is: ügyeljenek arra, hogy ne csupán a gyár. a tsz hasznát nézzék, hanem gondoljanak a tanulóifjúság erkölcsi gyarapodására is. Arra, hogy a tanulók megszeressék a munkát, lássák értelmét. Ez volna a legnagyobb haszon! Balogh József Napközben A dolgozó diákok on 14. Betty azonban soha nem jutott el odáig, hogy olyanoknak járjon kedvében, akik a filmvilág igaza hatalmasságainak számítottak. Szerződés nélküli segédrendezők és filmstábbeli könyvelők vitték őt haza magukkal, egy vacsorával és több ígérettel jutalmazva a lány szolgálatait. A vacsora után Betty hamar megéhezett, s arra is hamarosan rájött, hogy mit érnek az ígéretek. Három filmben statisztált mindössze. Korántsem arannyal fizették — dehát vajon miért fizettek volna a „Sexbomba” című filmben statisztáló kétezer lány közül egynek is napi két és fél dollárnál többet? Vagy igazán nem ért meg ennél a díjazásnál magasabbat az a szerep sem, amelyet Betty az ölj te, ha élni akarsz című filmben ,, játszott”, ahol több század magával a gyilkos üldözését bámuló tömegét ^alakította”. Ha éppen valamiféle ígéret volt tarsolyában, csigalassúsággal múltak a napok egészen addig, amíg kiderült, hogy ez az ígéret sem különbözik a többitől. Ha pedig ígéretet sem kapott, villámsebesen rohant az idő, mennek a napok, múlik a fiatalság, múlik a szépség, a karrier alapja. Három esztendő múltán Betty valóban szerződést kapott. De nem a Paramountnál, nem is valamelyik filmvállalatnál. Az U. S. Air Force hadtápszol- gálat szerződtette taxigirlnek. Betty különösebb töprengés nélkül írta alá a szerződést. Erkölcsi gátlásai már régen nem voltak — Hollywoodban kevesen maradtak tisztán a szerencsevadász lányok közül. És már torkig volt az éhezéssel, a nyomorral. Ha az U. S. Air Force ajánlata változó lovagokat is jelentett, állandó megélhetéssel kecscgfetoUiv' l W 7 . 1 IX. így került hát Betty a légierők kiképzőpontjának bárjába, ahol ötödmagával szórakoztatta a kiképzésben és tanulásban fáradt, pihenő, szórakozó növendékeket. Betty itt ismerkedett meg Dwighttal, aki akkor a tisztiiskola kantinjában dolgozott. A kereskedősegéd meglehetősen egy ügy ü fickó volt, a növendékek ugratásának állandó céltáblája. OlthatatJan. szerelemre gyulladt Betty iránt, nemcsak elfeledve, hanem tudomást sem véve a lány múltjáról és jelenéről. Bettyt nagyon meghatotta a fiú közeledése, hiszen huszonegy esztendejének utolsó öt évét úgy töltötte, hogy senki nem udvarolt kegyeiért, hanem egyszerűen megvette. Hol dollárért, hol ígéretekért... Dwight és Betty megállapodott, hogy összeházasodnak A kereskedősegédnek azonban meglehetősen alacsony volt a fizetése. Elhatározta: mielőtt családot alapít, megpróbál előbb annyi tőkét szerezni, hogy önállósíthassa magát, egy kis boltot nyithasson abban a városkában, amelyben a repülő- tiszti iskola van. Ki adott volna azonban kölcsön egyetlen centet is egy kereskedősegédnek, hogy anyagi alapot teremtsen magának egy taxigirl- lel való házassághoz? . Nem tudni, kitől származott az ötlet, de Ewight, vesztére, megfogadta. Önként jelentkezett katonának. A koreai háború első hónapjai voltak azok, s ha gúnyolták is, annyi protekciója azért akadt a repülő- tiszti iskolán, hogy bejuttatták a légierőkhöz, fedélzeti géppuskásnak. Ott jóval magasabb a zsold, mint a szárazföldi csapatoknál. Veszélyességi pótlék, bombapénz, s más effélék bizonyára hozzájárulnak majd ahhoz, hogy Dwight, miután hazatér Ázsiából, megnyithatja üzletét és feleségül veheti Betty t... Dwight két héttel azután, hogy a frontra került, a második felszállás alkalmával életét vesztette. A gépet lelőtték, a legénységből senki sem maradt életben. Dwight után nem maradt más, mint egy levéltárca, amelyben Betty fényképét hordta, s 150 dollár zsold, amelyet már nem tudtak kifizetni neki. Mivel Dwightnak semmiféle hozzátartozóját nem lelték, a pénzt bekebelezték a hadsereg pénzügyi szolgálata javára. Betty jelentkezett ugyan a pénzért, mint az elesett katona menyasszonya, de egy nyomtatott cédulán elutasították. Azt írták: nem volt E wight eljegyzett menyasszonya, tehát nem tekinthető hozzátartozónak. A cédula nyomtatásban készült, s ebből arra lehet következtetni, hogy nem ez volt az egyetlen hasonló eset... Ettől kezdve Betty inni kezdett. Nagyon fájt neki a fiú halála, de talán még ennél is jobban, hogy úgy érezte, a parancsnokság megsértette, amikor nem tekintette őt az elesett katona hozzátartozójának, csak idegennek... Betty részegségében újra és újra elmesélte tragédiáját. A repülőtisztek röhögtek. Talán akadt olyan is közöttük, akit meggondolkoztatott Dwight és Betty sorsa, de az is szégyell- te volna igazi érzelmeit megmutatni. Maga Rowers se nem nevetett, se nem érzett együtt a lánnyal. Valahogyan úgy vélekedett, hogy aki egyszer katonának megy, annak számolnia kell az ilyesmivel. Minden businessnek megvannak a maga kockázatai. Aki tőzsdézik, nincs bebiztosítva az ellen, hogy kitör a , krach. A hűtőszekrény-szerelő vállalat tulajdonosát tönkreteheti egy hűvös nyár. Akinek divatáruháza van, könnyen ráfizethet, ha rosszul vásárolta össze a tavaszi kollekciót, nem számolt előre a divat változásaival. Aki katona, azért kapja a dollárt, otthagyhatja a fogát. Ha nem így lenne, fizetnének 800 dollárt egy kezdő repülőtisztnek? (Folytatása következik.1
