Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-07 / 237. szám
1956. október 7, péntek S. oldal Előkészület Iskola as életért fl/hmkábaa Nehezen összegyűjthető statisztikai adatokat — a gazdasági, kulturális és mindennapi élet minden területéről — valamint írók, költők és művészek summázott adatait olvashatjuk abban a stencilen készült kiadványban, amelyet a megyed könyvtár adott ki a „Tiszán innen—Dunán túl” október 28-i Bács-Kiskun és Baranya megyék közötti vetélkedőre. A versenytárs megyék gyorsan, versenylázzal fűszerezve összeszedett jellemzőit böngészheti ebből a füzetből, aki vállalkozik a mérkőzésre. Dicsérni kell azt a gyorsaságot, amellyel a könyvtár dolgozói a különféle helyekről jelentkező igényekre reagáltak. Nem volt kis munka ilyen gyorsan és ilyen jól kiadni ezt a munkát, amely ráadásul még a Baranya megyére vonatkozó irodalmat is közli. Kecskeméten aránylag rövid idő alatt visszaesett az általános iskolát végző felnőttek száma. 1962-ben még 1300- an jártak, az idén mindössze 180-an iratkoztak be. Hozzászokva az évről-évre emelkedő művelődési grafikonokhoz, talán arra gondolhatnánk, a tanulási kedv csappant meg, vagy a szervezés volt rossz. Nem erről van szó. Paradoxnak tűnik, de ez az esés: emelkedés. Oktatásügyünk lényegében pótolta a felnőttek iskolázottságának jobbára a múltból származó hiányait. így van ez országszerte. Nincs szükség a jövőben kampányszerű beiskolázásra. Aki még mindig nem élt a két évtizedes korlátlan lehetőségekkel, nem valószínű, hogy ezután bármilyen rábeszélés hatására is beülne az iskolapadba. Ezek általában nem is végeznek olyan munkát, Tánczene — változó benyomásokkal ALIG néhány héttel Szörényi Leventéék nagysikerű kecskeméti bemutatkozása után újabb tánczene-estet rendezett az Országos Rendező Iroda városunkban. Ez alkalommal a másik közkedvelt fiatal együttes: a Metró- vagy népszerűbb nevén a Zorán-zenekar lépett színpadra. Ök is ugyanazt a „beat”-stílust képviselik tánczenei éltünkben, mint az Illés-együttes, de anélkül az egyéni szín nélkül, amit az előbbieknél Szörényi Levente saját számai jelentenek, önálló zenekari számaikban Zorá- nék szinte kizárólag „import”- zenét játszanak. A stílust ők is tökéletesen tudták, s hogy jó muzsikusok, ahhoz nem férhet kétség. Tetszett például az, hogy az együttes több tagja felváltva játszott különböző hangszereken s természetesen énekelt is (meg kell azonban jegyezni, hogy egyikük nem túl rokonszenves mozdulatokkal kísérte énekét.) Az éneklést persze nem lehet hagyományos mértékkel mérni, úgy tűnik, -mintha ebben a stílusban az énekhang is csupán a hanszeregyüt- tes része lenne. Ez alól csupán Zorán Sztevanovity énekesi teljesítménye jelentett — jó értelemben — kivételt. A HANGVERSENY első része mégis némi csalódást keltett s ez kifejeződött a közönség langyos reagálásában is. Maradéktalan sikert csupán a „Mi fáj?” c. fesztiválsláger aratott. Kevés igazán jó szám hangzott el, amellett az együttes az énekesek kíséretében sok pontatlanságot követett el, annak ellenére, hogy a zenészek szinte „belebújtak” a kottába. Nem utolsó sorban pedig néhány énekes szereplése húzta le a színvonalat: Horváth Vilmos például a legnagyobb igyekezettel sem tudott meggyőzni arról, hogy amit csinál, az kimeríti az éneklés kritériumát, Majláth Jenő pedig már-már a ripacskodás határát súrolta. A MÁSODIK RÉSZ lényegesen jobb összképet mutatott s ez a néhány viharos hatású zenekari szám mellett főként a két tehetséges és népszerű fiatal énekesnő: Ambrus Kyri és Za- latnay Sarolta fellépésének köszönhető. Mindketten kicsit mást adtak, mint amit eddig, főleg a rádión keresztül megszoktunk tőlük, de ez csak igazolta róluk alkotott eddigi jó véleményünket. Angyal János bebizonyította, hogy ha valaki jól utánoz másokat — most egyébként sem nyújtott semmi újat — az még nem föltétlenül áll helyt a konferanszié másféle szerepében is. ötletszegény, de szellemesnek szánt szövegei alatt a közönség alig-alig mosolyodott el néhányszor. Annál több tapsot kapott viszont — méltán — Alfonzó fanyar humorú komé- diázása egyéni műfajú, paro- disztikus magánszámaiban. Kör bér Tivadar hogy elengedhetetlenül szükségük lenne a nyolc osztályra. Vagy ha mégis: részükre nyitva áll a dolgozók iskolája. Azoknak a mostanában felnőtté lett fiataloknak is, akik bár iskolaköteles korukban elvégezhették volna, de saját hibájukból, vagy rajtuk kívül álló ok miatt nem tették. De a felnőttoktatás derékhadát ma már a középiskolások adják. Érdekes, hogy amíg nappali tagozaton erősen csökken a gimnáziumba jelentkezők száma, a felnőtteknél folyamatosan növekszik. Elsősorban a művelődésszomj általánossá válását bizonyítja ez, hiszen a gimnázium nem ad semmiféle szakképesítést. Az emberek ismereteket akarnak szerezni, magasabb szinten gondolkodni, olvasmányaikat, a filmet, a kultúra és a tudomány egyéb alkotásait tudatosan élvezni. Akkor is tanulnak, ha ez nem függ össze közvetlenül munkájukkal, vagy pénztárcájukkal. Kilencféle középiskola esti és levelező tagozatán végezhetik tanulmányaikat a dolgozók: gimnáziumban, mezőgazdasági, mezőgazdasági gépészeti, gép-, építő-, híradás-, fa-, és húsipari és több tagozatú közgazdasági technikumban. (A mező- gazdasági és a gépipari technikumban, az óvónőképző levelező tagozatán felsőfokú képzés is folyik.) Az évfolyamok létszáma minden tanévben gyarapodik. Valószínűleg még erőteljesebb lendületet ad az emelkedésnek a Művelődésügyi Minisztérium ismert rendelet®, amely szerint a szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkezők különbözeti vizsga letétele esetén közvetlenül a dolgozók gimnáziumának második illetve harmadik osztályába léphetnek. Aligha találunk ma olyan üzemet, hivatalt, intézményt Kecskeméten, amelynek alkalmazottai ne gyarapíthatnák szaktudásukat, itt helyben, középiskolában. Ez szinte kita- pinthatóan érzékelteti a párt művelődéspolitikájának irányelveit. A termelés a termelőerők nélkülözhetetlen elemét, az ember tudását, tapasztalatait is újratermeli, maga hívja létre az iskolákat. Minőségileg és mennyiségileg bővített újratermelés ez. Művelődéspolitikánkat. — -ha az oktatás folyamata is a szükségletek szerint valósul meg — aligha kell félteni attól, hogy az iskola nem az életre tanít. Sz. J. a filmhíradó Ök azok, akik mindenütt ott vannak, ahol fontosabb esemény történik. Berreg a kezükben a felvevőgép, éles fényt vet a „karácsonyfa”, az erős izzók sokkarú foglalata. Jól ismerik a megyei filmhíradó munkatársait megyeszerte az üzemekben, és gazdaságokban, művelődési házakban és iskolákban, az árua színházi évad indulása alkalmából, az Aranyhomok ünnep ségek, s néhány egyéb fontos esemény, megmozdulás előtt. Nem soroljuk itt fel valamennyi munkájukat, de külön elismerés illeti annak a sorozatnak elindítását, amely az énekzened általános iskolában készül, s feladata a hazai ének-zeAbrahám János a filmhíradó vezetője forgatás közben a Szakma kiváló mestere verseny megy sä döntőjén. házakban és a kiállítási termékben. Mindössze hatodik éve dolgozik a filmhíradó, de már hatalmas anyag gyűlt össze felvételeikből, amelyek érdekesen, mozgalmasan örökítették meg a megye életét, fejlődését, az utóbbi fél évtized történetét. Jó propagandistái is ugyanakkor filmes kollégáink a megyének azzal, hogy rendszeresen adnak rövid híranyagot a Televíziónak. •Egy-egy fontosabb eseményről az ő jóvoltukból értesül még ugyanaznap este az egész ország közvéleménye. Mindössze hárman dolgoznak a megyei filmhíradónál, munkájuk mégis igen sokrétű és tartalmas. Néhány adatot az idei működésről: Három hiradófil- met készítettek eddig, egy érdekes kisfilmet a májusi nagyszabású úttörő találkozóról, egy negyedórás színes film pedig most van munkában a szüreti napokról. Kecskeméten az Árpád moziban több ízben játszották úgynevezett előzeteseiket is, netanítás legjobb módszereinek megörökítése, s a tapasztalatok átadása. Ezenkívül meg kell említeni a Televízióval kötött megállapodásukat, amelynek értelmében filmet készítenek Kecskemét műemlékeiről, a Néprajzi Intézet számára pedig a kihaló foglalkozásokról. Rendkívül értékes lesz egy másik vállalkozásuk, amelynek keretében port- rékat vesznek fel, a megye tudományos és művészeti életének nagy alakjairól, valamint a munkásmozgalom veteránjairól. Elsőnek Kocsis Pali bácsiról, a kétszeres Kossuth-díjas szőlőne- mesitőről, majd Imre Gábor szobrászművészről készül film. I A riporterek természetesen megkérdezik, hogy ki a kedvenc színésze, mit szokott ebédelni, s mi a véleménye Marilyn Monroe lábairól. Az utolsó kérdésre így válaszol: — Oké! De Roseé szebb! Mire a Paramounth filmválla- lat jelenlevő képviselője mindjárt felajánlja, hogy Rose és ő játssza el a főszerepet abban a filmben, amely majd a hőstettről készül, ö azonban visz- szautasítja a filmszerepet, mondván, hogy egyelőre visszavonul farmjára — amelyet éppen az imént kapott az elnöktől — és ott piheni ki az izgalmakat. Rose viszont elfogadja az ajánlatot. csak azt köti ki, hogy egy hónap alatt fejezzék be a felvételeket, mert akkor lesz az esküvő. Mi sem természetesebb annál, minthogy a filmproducer ebbe is belemegy, s mindjárt száz—százezer dolláros csekket nyújt át mindkettőjüknek előlegül a szerződésre, illetve a „Rowers-story” megfilmesítési jogáért... Rowers addig-addig álmodozott esténként, amíg elaludt. Reggel kába fejjel ébredt, s nyoma sem volt már az esti képzeletbeli hősnek. Sietett az iskolába, de előbb a reggelinél még végigrettegte, vajon apja nem kezdi-e el megint az utóbbi időben egyre gyakoribb témát — mihez lásson Francis az iskola elvégzése után. A fiú az iskolában sem érezte jól magát. Az órák alatt szinte le nem vette szemét Roseról, aki azonban ügyet sem vetett rá. Most már mindenki Nick girljének tekintette a lányt. Francis néhányszor megpróbált közeledni, de a lány nemcsak elutasította, hanem — és ez nagyon fájt a fiúnak — a háta mögött becsmérlően nyilatkozott róla: — Azt hiszi, hogy a széles vállával mindenkit megkaphat! Éhenkórász! Huszonötezer dolláron alul nem állok szóba senkivel! Huszonötezer dollár! Évi huszonötezer dollár! Mr. Rubin „huszonötezer dolláros ember” volt — vagyis évi huszonötezer dollárt keresett. Nick apjának — egy közepes üzem tulajdonosának — évi hatvanezer dollár volt a jövedelme. Vajon hogyan juthat be közéjük? Vajon mikor indulhat hátrány nélkül a Rose kegyeiért folyó versenyben? S ettől kezdve Francis Rowers álmodozásaiban egyre nagyobb szerepet kezdett játszani a pénz. Most már maga elé képzelte a jelenetet is, amikor az ezredirodán minden elsején átveszi a háromezer dolláros csekket, a fizetését. S amikor lelövi az „atombombát szállító orosz gépet”, akkor az elnök nemcsak köszönetét küldi és farmot adományoz, hanem hat- számjegyű csekkel fejezi ki Amerika és az egész emberiség háláját. A dollárezrek azonban egyelőre sehol nem voltak, viszont már csak néhány hónap volt hátra az iskola befejezéséig. Az idősebb Rowers egyre gyakrabban vette elő fiát és nyaggatta azzal, hogy mi lesz majd belőle az iskola befejezése után. világosan tudtára adta: főiskoláról, egyetemről szó sem lehet. Nem olyanok az anyagi viszonyaik, hogy ilyesmire gondolhassanak. Rowersnek minél előbb pénzt kell keresnie, valamihez kezdenie kell. A fiú még mindig nem mert előállni tervével. Józan perceiben maga is komolytalan, gyermekes terveztetésnek tartotta az egészet, hiszen a lapok tele voltak olyan történetekkel, amelyek jóminősítésű világháborús pilótákról szóltak, akik valamiféle alacsonyabbrendű munkából tengetik életüket, mert nem tudnak elhelyezkedni egyetlen légitársaságnál sem, nagy felesleg mutatkozik pilótákban. A hadsereg pedig igen válogatós. A véletlen sietett Francis segítségére. Egy napsütéses koratavaszi napon DeBoer tanár kíséretében két egyenruhás férfi jelent meg Francisék osztályában. DeBoer bemutatta őket. (Folytatása következik.) OKTÖEER 8, SZOMBAT 18.50. A világhírű Friedrichstadt Palast együttes budapesti vendégszerepléséről készült felvétel legsikeresebb számaiból közvetít összeállítást a televízió Nagyrevű címmel. 21.50: Víziók. A történelem nagy pillanatairól „árul” el ez a vidám összeállítás profán titkokat. Ezeket a titkokat olyan kitűnő humorista „leste el”, mint Féleki László, a Ludas Matyi népszerű munkatársa. OKTOBER 9, VAS AHN AP 14,25: Bajnoki mérkőzés a Népstadionból. Bp. Honvéd—Vasas. 16.45; Közkívánatra megismétlik Mihail Komm nagy sikert aratott filmjét, a Hétköznapi fasizmust. 20.20: A nagyváros. A kiváló jel- lemszínész, Spencer T acy a főszereplője ennek az érdekes filmnek; amely az amerikai kisembert fojtogató gengsztervilágot és a bürokráciát mutatja be. OKTOBER 11, KEDD 20.00 Moliére Tudós nők című vígjátéka képfelvételről, a Színház és Filmművészeti Főiskola növendékeinek vizsgaelőadásában. OKTOBER 12, SZERDA 18.45: Üj létesítményeink. Ezúttal a Kecskeméti Híradástechnikai Gyárból ad közvetítést a Televízió. 20.45: Az ember és a háború. Az utolsó nap. Magyarul beszélő francia film. OKTÓBER 13, CSÜTÖRTÖK 20.00: A Tv irodalmi klubja keretében Bárány Tamás Lélekbúvárok című műsorát láthatjuk. Játékvezető Ungvári Tamás.
