Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-30 / 257. szám

í

Kedves, mosolygós arcú fiatalasszony. Most nagyon gondterheltnek látszik, nagyobbik fia délelőtt, focizás közben eltörte a lábát. Mintha bizony az édasanyának más dolga sem lenne, mint aggódni értük. Márpedig neki sok más gondja is van. ö a Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezet párttitkára, s a város kommunistái — 22 társával együtt — őt is megbízták, képviselje őket a megyei pártértekezleten.

Amikor Horváth Elek- nét megláttam, nem sejtettem, hogy a derűs, fiatalos külső, fordulatokban gazdag életutat takar.

Szülei mezőgazdasági munkások voltak, ő is már 12 éves korában egy kertészetben dolgozott. A fel- szabadulás után, amikor Mohácson ipari építkezésbe kezdtek, kőműves inasnak ment. Követte az építőket Dunapentelére is. Itt az építkezés női részlegének vezetője lett. Emellett részt vett az ifjúsági szervezetek munkájában, ifibrigádokat szervezett.

1951-ben lépett a pártba. Nemcsak a piros könyvért. A legszorgalmasabb pártmunkások egyike lett, majd politikai munkatársa a dunaújvárosi pártbizottságnak. Közben férjhezment. A családfő katonatiszt, akit sűrűn áthelyeznek. Így azután a fiatalasszonynak is többször kellett munka-' helyet változtatnia.

Politikai felkészültsége azonban mindenütt feltűnt. így adódott, hogy 12 év óta, ahol csak elhelyezkedett, rövidesen párttit- kámak választották. Férje az egykori angyalföldi munkásfiú, méltán lehet büszke élettársára:

A városi pártértekezleten idő hiányában már nem került sor felszólalására. A Háziipari Szövetkezet eredményeiről, dolgozódnak gondjairól akart beszélni. Termékeik 70 százalékát exportálják, terveiket rendszeresen túlteljesítik. Szükség lenne azonban már a műhelyek bővítésére, ebédlő, mosdó létesítésére.

Élete értelme, célja? Most a nyáron érettségizett. Szereti a családját, ö a szüleitől a becsületen. munkaszereteten kívül nem kapott semmit. Gyermekeire — mint mondja — nagyon gazdag örökséget kíván hagyni: olyan társadalmat, amelyben megelégedettek, boldogok lehetnek — a Szocializmust! Ennek felépítésén fáradozik két évtizede teljes erejével, minden idegszál ásraU

Ha Jakabszállás gazdasági, társadalmi és politikai életének a fejlődéséről esik szó, az azt szolgálók soraiból elsők közt emlegetik Nagy Bélának, a Népfront Tszcs elnökének a nevét

1 Jóllehet két év múlva tölti be a negyedik „ikszel”, a községben kevesen rendelkeznek annyi élet- és mozgalmi tapasztalattal, mint ő. Jakab- szállási kisparaszti család gyermekeként kilenc éven át mint ipari munkás a j fővárosban dolgozott, majd a néphadsereg egyik egységiénél, ahol katonai szolgálatát teljesítette, három évig függetlenített DISZ-titkár volt. leszerelése után visszatért szülőfalujába, s 1961-től négy évig a községi ta- i nács vb-elnökhelyettesi tisztét töltötte be. Ezután a később egyesült két termelőszövetkezeti csoport elnökévé választották. öt év óta tagja a pártnak, a községi párt- vezetőségnek és a tanács végrehajtó bizottságának is, ott van tehát mindenütt, ahol megvitatják, s meghatározzák a község előrelépésének lehetőségeit. feladatait.

Hogy minél alaposabb félkészültséggel vehessen részt a közös tennivalók megjelölésében és végrehajtásában, a kecskeméti Marxizmus—Leninizmus

Esti Egyetemen bővíti politikai ismereteit.

Nem elégszik meg az elért eredményekkel, egészséges nyugtalansággal állandóan keresi, kutatja a jakabszállásiak boldogulásának újabb és újabb lehetőségeit. Jól példázza ezt, hogy bár a község 820 parasztcsaládját magában tömörítő nyolcezer holdas Népfront Tszcs közös vagyona a tavalyi 8 millióval szemben ez év végére már 12 millió forintra növekszik, — ő már azon munkálkodik, hogy a meglevő gépműhelyen és darálón kívül újabb segédüzeme legyen a tszcs-nek, s a lakosságnak nyújtott javító-szolgáltatás hálózatát bővítsék.

Jól tudták hát a kecskeméti járás kommunistái. hogy nem méltatlan emberre szavaznak, amikor pártórtefcezletükön Nagy Bélát is megválasztották a megyei értekezlet küldöttének.

— Nagy megtisztefflte- tés ez számomra — vallja be. — Az ilyen fórum, tudom jól, sok segítséget nyújt az embernek a politikai és gazdasági feladatok megoldásához.

Rigó Imrénét. a mélykúti Alkotmány Tsz kertészeti brigádjának 25 éves vezetőjét a kiskun- halasi járási pártértekezleten küldöttként választották meg a megyei pártértekezletre. Rigóné portréját jól érzékeltetik azok a szavak, amelyeket a járási pártértekezleten elmondott:

„Köszönöm, hogy fiatal kommunistaként a tanácskozáson részt vehetek, és szólhatok az ifjúság problémáiról. Akár munkáról, akár mozgalmi életről esik szó, az ifjúság mindkét helyen megtalálható. Tapasztalataim szerint jó és eredményes munkát végeznek és megállják a helyüket. Mégis előfordul, hogy az idősebbektől méltatlan vagy rosszindulatú bírálatot kapnak. Ha egy ifjú kommunista valamilyen hibát követ el, gyakran hallható az általánosítás: ezek a mai fiatalok. Szeretném ismételni, hogy nem szabad általánosítani, mert a fiatalok többségének a hibákat elkövetőkkel nincs azonos jellemzője. A felnőttek serkentsék, bátorítsák a fiatalokat és legfőképpen bízzanak bennük, akkor majd idő múltán mind a munkában, mind a társadalmi életben oda fognak jutni, ahová a mai idősebbek. Bírálni könnyebb, de segíteni nehezebb. Már pedig a segítséget, amelyet elsősorban párt- és gazdasági vezetőktől várnak, nagyon meghálálják a fiatalok. Éppen ezért ne forduljon elő olyasmi, hogy vezető embert meghívnak a fiatalok rendezvényeire — például klubdélutánra —, de az elfoglaltságára hivatkozva távolmarad. Ezzel a fiatalok lebecsülve érzik magúkat és azt, hogy nem tartják figyelemre méltónak különféle kezdeményezésüket. A párt minden tagját arra kérem, hogy érdeklődjön a fiatalok ügye iránt, jóindulattal kezelje botlásaikat. Jó munkabefektetés a fiatalokkal foglalkozni,

A nők gondjaival kapcsolatosan is van néhány szavam. Sajnos a nők fixálón Cérjhezmenve megszüntetik kapcsolatukat a tömegszervezetekkel, s ha ez a kapcsolat egyszer megszűnt, később már nagyon nehéz felújítani. Szükséges, hogy a fiatal házasok kölcsönösen vegyék figyelembe addigi politikai ténykedésüket és ugyancsak kölcsönösen biztosítsák a

Szalonnás Mihály, a bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezet rokonszenves elnöke, 1949. óta párttag és 11 éve áll a közös gazdaság élén. 4200 holdon hatszáz taggal gazdálkodik jelenleg a Petőik Az elnököt ismerik, szeretik. Szalonnás élvtárs szülei uradalmi cselédek voltak. Életútja azonos számos hasonló származású parasztemberével. Sok szorgalommal, erőfeszítéssel küzdötte fel magát a jelenlegi funkcióba. Munkája éMsmeré- saképpen az új járási pártbizotság a végrehajtó bizottság tagjai közé választotta.

A járási pártértekezleten beszélgettünk. Magáról nem szívesen szólt.

És mindjárt rá is tért, hogy a gazdák szorgalmas, igyekvő munkája nyomán milyen eredemé- nyeket ért el a Petőfi Termelőszövetkezet.

— A kongresszusi versenyben 700 ezer forint értékű vállalást tettünk. Éppen nemrég értékeltük az eddigi eredményeket, csaknem félmillió forintot teljesítettek vállalásaikból a gazdák. A járási pártértekezletre — többek között — vállaltuk a kenyérgabona-vetés befejezését Ezt is teljesítettük.

Irányításával a termelőszövetkezet egyre jobb eredményeket ér el. Céltudatos talajjavítással például olyan homokterületeken. ahol azelőtt néhány mázsa rozs termett, már tavaly 20—22 mázsa tengerit takarítottak be májusi morzsoitban számítva. 250 holdon telepítettek új szőlőt és gyümölcsöst. További elképzeléseik a homok hasznosításával kapcsolatban: csemegeszőlő- és nyárfa- telepítés.

— A gazdaság fejlődését elősegíti a párt helyes politikája — mondja Szalonnás elvtárs. — Ezt most, félreértés ne essék, nem szólamként hangsúlyozom. A tagság hangulata jó, eredményesen dolgozni pedig csak így lehet.

Nagyon helyesnek tartom, hogy a megyei és a járási pártbizottság gondot fordít a gazdasági irányító munkára, segíti a különböző tapasztalat- cseréket, amelyeken sokat tanulunk egymástól. Ez is elősegíti, hogy a jövőben még jobb eredményeket érjünk el a gazdálkodásban. Erre megvannak a lehetőségeink — bizakodik a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke.

Aki először találkozik Kelemen Sándorral, s nem tudja róla, hogy a kiskőrösi Petőfi Szakszövetkezet elnöke, ifjúsági vezetőnek vélhetné. Nemcsak a fiatalos külseje, vidámságra könnyen hajló természete miatt is. amely szavaiból árad, amikor az ifjúság örömei, gondjai kerülnek szóba. Pedig hovatovább, 20 éve már, hogy Kiskőrös-Alsócebén ő maga is tevékeny részese volt az ifjúsági szervezet műkedvelő csoportjának, ezüstkalászos tanfolyamainak. Sokan ismerik.

Milyennek? Olyannak, hogy katonaidejének letöltése, családalapítása után az 1954-es választáskor így döntöttek: „Legyen Kelemen bácsi most leszerelt fia a mi tanácstagunk.” S hogy önzetlen közéleti tevékenységét köz- megelégedésre végezte, bizonyítja: 1962. óta a járási tanácsi testület, s egyúttal végrehajtó bizottsága tagjaként munkálkodik.

A mezőgazdaság szocialista átszervezésekor 1961- ben az alsócebeiek közül sokan a fiatal tanácstagjuk példaadásához igazították elhatározásukat, amikor a Törekvés Szak- szövetkezetbe tömörültek. Kelemen Sándor elnökségével. S bizony, kissé nehezteltek is érte, mikor röviddel később a Hazafias Népfront járási titkári tisztségét vállalta:

A néhány éven át végzett népfrontmunka azonban jó befektetésnek bizonyult. Hiszen az eközben szerzett sok tapasztalatát, kiszélesedett látókörét hasznosan kamatoztathatja Kelemen Sándor, a hajdani Törekvés jogutód szak- szövetkezetében, ahová a gazdák bizalma ez év elején visszaszólította.

— Régóta a magaménak " vallom a párt célkitűzéseit. Ezek szelleme irányította és irányítja a munkámat. A végleges elhatározás 1964-ben érlelődött meg bennem, azóta vagyok tagja a pártnak. És nagy megtiszteltetés számomra, hogy a megyei küldöttértekezleten én is képviselhetem a járás kommunistáit. Ha arra

gondolok, hogy öt évvel ezelőtt szakszövetkezetünk tagjai közül sokan milyen bizalmatlanok voltak, ellenezték az első traktor megvásárlását., és összehasonlítást teszek: nagy út van mögöttünk. Tudom, nem lesz mentes a gondoktól a további sem. De az emberek bíznak az együttes erőben, szívesen gyarapítják a közöst. És igazuk vacj ,>.^ _

A nemrég lezajlott bajai városi pártértekezlet huszonnégy szavazati joggal rendelkező küldöttet választott meg a megyei pártértekezletre, köztük Gyáfrás Imrénét, a Bajai Férfi Ftehémeműgyár munkását

Mivel érdemelte ki ezt a bizalmat.?]

— Ügy érzem, munkatársaim és a gyár vezetői szeretnek és megbíznak bennem — mondja elfogó- dottan. — Számomra ez mindennél fontosabb. Sokszor előfordul, hogy én még olyankor is pártmunkát végzek, amikor munkatársaim már régen otthon vannak családjuk körében. De azért nem pa- naszkodhatom, mert otthon is minden rendben van. Férjem, aki szintén tagja a pártnak, sőt sokkal régebben, mint én, segít nekem az otthoni munkában is. Két gyermekem van, közülük a nagyobbik, Imre fiam elsőéves hűtőipari tanuló, kislányom, Eri Ica négy és fél éves. Reá édesanyám vigyáz napközben, tehát viszonylag gondtalanul végezhetem a gyár kollektívájában a napi munkámat és pártfeladataimat.

— Miótá tagja a pártnak?

— A bajai tangazdaság pártszervezete vett fel 1953-ban aj tagjelöltek sorába. Majd ezután kerültem a Ruhagyárba, ahol azóta is megszakítás nélkül dolgozom, jelenleg már mint MEÖS, és tagja vagyok a gyár egyik újonnan megalakult szocialista brigád jajnak, sőt helyettes brigád vezetővé is megválasztottak.

— Miből áll a pártmunkája? — kérdezzük Gyáfrás Imrénét.

— A vezetőség újraválasztásakor tagja lettem az üzem pártbizottságának és ismét pártcsoportvezető lettem. Gondolhatja, hogy e két funkció nem kevés tennivalót rejti magában.

— Még j azt is elmondom, hogy} az elmúlt két évben elvégeztem a Marxista—leninista két éves középiskolát. Az elméleti tudás, amit ott szereztem jól hasznosítható a munkámban.

Beszéltein Gyáfrás Im- rénéről munkatársaival, a gyár vezetői közül is néhánnyal. Tényleg minden irányból árad felé a szeretet és a megbecsülés. Gyáfrás Imréné kedves, mosolygó arcú, megnyerő külsejű fiatalasz- szony, akit dolgozótársai szeretető kísér a kecskeméti megyei pártértekezletre.