Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-28 / 255. szám

1966. október 28, péntek 5. oldal Költözik a múzeum A pártértekezletek vitájából „Tájmúzeum” — hirdeti a felírás az ajtó felett, öreg ház, utcára nyíló helyiségében mér­te a húst Petrovics István itt Dunavecsén. Felemelt kézzel el­érni a plafont, amelyen akkor mécses lógott. Ma villany szór­ja a fényt Megszépítették, megerősítet­ték a házat, ma visszaköltözik a kis múzeum a két helyiségbe. Bolvári László járási nép­fronttitkár a vezetője. Hatalmas zöldszínű cserépkor­sót hoz az ölében a szomszédos iskolából. (A tatarozás alatt itt őrizték a kis múzeum anyagát az igazgatói irodában.) A múlt­századi csizmadia céh korsója. Cirkalmas felírás, hivatalos szö­veg keveredik rajta pajzán kí­vánságokkal. — Van néhány ilyen értékes edényünk — mondja Bolvári László — fából is, meg cserép­ből, üvegből. Aztán összegyűj­töttük a csizmadia és kalapos- mesterség szerszámait. Ez a gyűjteményünk komoly népraj­zi érték. Az egész lakosság részt vesz a gyűjtésben. Vészeli Lász­ló tanár vezetésével a helytör­téneti szakkör igen lelkes mun­kát végez. Lassan rendeződnek a szekré­nyek, polcok. Az egyik vitrin­ben sárguló kéziratok. „Három rózsabimbó’“. Irta: Szendrey Jú­lia, saját kezével. „Jó diák da­la”. Irta: Vörösmarty Mihály. Ugyancsak saját kezével. Rend­kívül becses darabok. Emitt Klapka György tábornok egy kézírásos jelentése. Barabás Miklós Petőfi arcképe, reproduk­cióban, Osváth Júlia operaházi művész ajándéka. Morelli fa­metszetek, az egyik Garai Obsi­tosához. Fábián Lajos egykori dunavecsei lakos, most párizsi polgár ajándékozta a gyűjte­ménynek. A kicsiny udvaron kőtár, en­nek egyik értékes darabja ugyancsak Petőfihez kapcsolódó emlék: Nagy Zsuzsika édesap­jának, Nagy Pál gazdáitok már­vány síremléke. Tőle bérelte a költő édesapja a mészárszéket. Aztán még néhány római kor­beli kőemlék. Találhatunk ős­kori leleteket, a kőkorszakból, a bronzkorból, majd az Árpád­korból vannak itt tanúbizonysá­gok. Kevés — az igaz, de a lel­kes honismereti munkának és a gyűjtőszenvedélynek a bizo­nyítékai. Egy ilyen gyűjtemény­től nem is a tudományos rend­szerezést várhatnék, hanem azt, hogy minden egyes darabhoz él­mény- és tudásanyag fűződik és minden újabb lelet szítja a kör­nyezet és múlt megismerésének vágyát. Hiszen ezt akarják a kis táj­múzeummal Dunavecsén is. A lelkes ks kollektíva évek óta rendszeresen összejön a Fetőfi- évfordulókon (születése, halála napján, március 15-én és szep­tember utolsó napján). Ezek a napok a honismereti mozgalom ünnepei a községben. Még más megyékből is jönnek ilyenkor vendégek. A kis honismereti körnek nagy tervei volnának: szeretné­nek negyedévenkint sokszorosí­tott Honismereti Híradót kiadni. Felszabadulásunk negyedszáza­dos évfordulójára csinos kis kö­tet összejönne. Ám nincs pénz rá... A járási és községi tanács nem tudna-e ezen a gondjukon segíteni? Az a lelkesedés és szorgalom, amellyel Bolvári László, Németh Gábor könyvtá­ros, dr. Tóth Ferenc OTP-fiók- vezető, Czinkóczi Rál rendőr-fő törzsőrmester, Feró Ernő kira­katrendező és még sokan ápol­ják, gyűjtik a község és a járás emlékeit, hagyományait — meg­érdemli a támogatást. Balogh József A bbi rr (OVO A bajai városi pártértekezlet vitájában részt vett dr. Lantos Istvánná, a középiskolai párt- alapszervezet titkára, a Hl. Bé­la Gimnázium igazgatója is. Felszólalásának kivonatát alább közöljük. Antikor az előbb bevonultak ide a kis úttörők és KISZ-ese- ink a pártértekezlet üdvözlésé­re, furcsa érzés kerített hatal­mába. Mintha kitágultak volna a falak, végtelenbe nyúltak vol­na, mintha nemcsak mi ültünk volna itt, hanem itt lett volna valamennyi párttag és minden pártonkívüli, aki ebben az or­szágban él és dolgozik, s ne­künk az ő nevükben is beszél­nünk kell, jelentést kell ten­nünk, mint ahogy azt Maja­kovszkij gyönyörű versében megírta: mi érdekeset. Az oroszokkal kölcsönösen felfedjük egymás aduit, s kész! — Mondom, zöldfülű vagy! Naív, mint egy szűzlány! Hát éppen az az érdekes, hogy mi belenézünk az oroszok lapjai­ba, de nekik csak az egész pak­lit mutatjuk, azt is a hátlap­jával! Figyelj rám csak egy ki­csit. Elolvastad alaposan Ike javaslatát? — Nem — rázta meg Rowers a fejét. — Csak átfutottam, mondtam már, hogy az ilyesmi­hez nem értek, s őszintén szól­va nem is érdekel. Én megte­szem, amiért fizetnek, s kész! Smith figyelmeztetően fel­emelte az ujját: — Téged most azért is fizet­nek, hogy gondolkozz. A CIA- nál nem tudunk használni be­gyepesedett fejű fickókat. Mi látjuk el értesülésekkel a mi­nisztériumot és magát az elnö­köt is. Mit gondolsz, miért van szükségük a mi munkánkra? A terveikhez. Nos, akkor elvár­hatják tőlünk, hogy megismer­jük az elképzeléseiket, mert csak így tudunk segíteni. Vi­lágos? Rowers bólintott. — Nos, akkor figyelj rám — folytatta az őrnagy. — Ha a tervet alaposabban elolvas­tad volna, akkor neked is fel­tűnik, hogy csupán két ország­ra terjed ki, a miénkre és az oroszokéra. Azt pedig tudod, hiszen magad is az egyikről jöttél, hogy nekünk vagy hat- száz támaszpontunk van szerte a világon, jobbára az orosz ha­tárok közelében. — Jó, rendben van —mond­ta Rowers. — Van hatszáz tá­maszpontunk. Aztán azokat is szépen lefényképezik az oro­szok, szép sorjában! Smith nevetett: — Azokat aztán nem! Ép­pen itt zseniális az elnök ja­vaslata. Az csak az Egyesült Államokról és a Szovjetunió­ról beszél. Azok az országok, amelyeknek a területén ezek a támaszpontok vannak, szóba sem kerültek. Az ő területük felett nem lesz szabad fényké­pezés! Ott továbbra is azt csi­náljuk titokban, amit akarunk! — Az ördögbe is, erre nem gondoltam! — Sok mindenre nem gon­doltál még, Rowers. Arra sem, hogy nekünk nagyon fontos az oroszok fényképezése... — Ezt már tudom —mond­ta Rowers, aki itt a klubban megengedett magának egy kis bizalmaskodást az oktatótiszt­tel. Fejhangon, ahogy Smith szokott beszélni a kiképzésen, utánozta. „Lefényképezzük a káposztát a levesükben .. Smith nem sértődött meg, ellenkezőleg, fellelkesedett: — Ügy van! Lefényképezzük! Akár engedik, akár nem... Rowers hallgatott. — Te fogod lefényképezni! — mondta jókedvűen Smith. — Ti fogjátok lefényképezni! Nagyszerűen klappolnak a dol­gok, Az elnök előáll azzal a „nyílt éggel”. Az oroszok szív­ják a fogukat, nem egyeznek bVle. Köztünk legyen szólva, bolondok lennének, ha igent mondanának. Dehát nekünk nem kell az ő engedélyük. És ez jobb is így. Mit gondolsz, fizetnének neked annyit, ha az oroszok beleegyeznének, hogy felettük repüljél? Egy nyavalyát, kisfiam! És a ve­szély akkor sem lenne kisebb, mint így. Nulla, kisfiam, nulla. Clarence értette a dolgát... (Folytatása következik.) nemzedék érdekében „Lenin elvtárs, hadd mondok pár kurta szót, Nem szóigálatilag, szívből csu­pán” Igen, szívből csupán ... A mai értekezlet más mint a többi. Először is szeretnék őszinte kö­szönetét mondani az elvtársak­nak, akik lehetővé tették, hogy a beszámolót időben megkapjuk, átgondoljuk mondanivalónkat, s ezzel igen sok időt takarítottak meg a vitára. A beszámoló és a szóbeli kiegészítés egy-egy pont­jához szeretnék hozzászólni. Ezután arról beszél Lantos elvtársnő, hogy a beszámoló rö­viden kitér arra is, hogyan nö­vekedett a középiskolás tanulók száma, de iskoláink nemcsak számban, hanem tartalmukban, minőségükben is megváltoztak. Szólni kell erről, mert büszkék lehetünk rá. Két felsőfokú ok­tatási intézményünk van, ami­vel kevés kisváros dicsekedhet. Beszél a gimnázium tagozatosí- tásáról, kiemelve a matemati­ka-fizika tagozatot, amelynek főleg azért nagy a jelentősége, mivel a továbbtanuló érettségi­zettek 80 százalékának e két tárgyból kell felvételit tenni. A szakközépiskolák széles körű létrehozásával is fiataljaink fej­lődését, tanulását akarjuk elő­segíteni. A felvételi előkészítő igen jól bevált A régi típusú tanulószo­ba-rendszer átalakítása során szakszerű korrepetálással segítik a hátrányos helyzetben levő gyermekek fejlődését. Hangsúlyozza, hogy a szak- középiskolák feladata az érett­ségizett szakmunkások biztosítá­sa, a gimnázium feladata pedig, hogy jól előkészítse a tanulókat az egyetemi továbbtanulásra. A III. Béla Gimnáziumból 40 érettségizettet vettek fel egye­temre. Ebből 29 fizikai dolgo­zók, 10 parasztok gyermeke, te­hát ha nem is országos kép, de ilyen megoszlás is van, s re­méljük, hogy ez lesz néhány év múlva az általános helyzet. Ezek a fiatalok kellő segítséggel jól megállják helyüket az egyete­meken. A továbbiakban az ifjú­ság jellemvonásairól, magatar­tásáról beszélt. E kérdésben — mondotta — hol optimisták, hol pesszimisták vagyunk aszerint, hogy milyen megnyilvánulásról hallunk. Az egyetemi építő tá­borokra, a „Ki miben tudós” versenyekre büszkék vagyunk, a huligáncsoportok leleplezésénél viszont elkeseredünk. A fiata­lok átmeneti lények, tele gát­lásokkal, küszködésekkel, kíván­csisággal és makacssággal. A szülőknek és nevelőknek kell munkás embereket formálniuk belőlük. A társadalom munkája a szobrászéhoz hasonló, aki az élettelen anyagból alkot, de sokkal nehezebb a szobrászénál. Ö a durvára sikerült idomokat könnyen levési, nekünk azonban úgy kell nevelnünk, hogy ne később kelljen faragni, hanem az általunk nevelt fiatalok tar­talmas és tökéletes emberek le­gyenek. Sokszor kifogásoljuk, hogy a fiatalok kritikusok, kö­vetelőzők, nem tisztelik a fel­nőtteket. A fiatalok azonban csak azt tisztelik, akire felnéz­hetnek, akire büszkék lehetnek. Viszgáljuk meg, milyen felnőt­tek között élnek azok, akikkel bajok vannak? Mit látnak tő­lük, mit tanulnak, mit tekint­hetnek példának? Fiataljainkat meg kell ismertetnünk olyan emberek életével, harcaival, akik egész életüket a szocializmus építésé­nek szentelik, s mind munká­jukban, mind magánéletükben példát matatnak. Ezeken keresz­tül tanulják meg majd a fiata­lok tisztelni a felnőtteket. Mind­ez a társadalom, a párt egészé­nek közös összefogását igényli. Befejezésül ismét Majakovszkij­ra hivatkozik, akinek szavai — érzése szerint — erre az érte­kezletre is illenek: „Az egyes ember — butaság, semmi az egyes ember, egy ember, bár hatalmas, nagy lehet, ötaraszos gerendát egymaga nem emel meg, hát még egy házat, öt emeletest. A párt az millióknak válla, váll szorul a vállhoz, mell szorul a mellre, a párttal palotákat tornyozunk az ég boltozatára, egymást támogatva, fogva és emelve.” OKTOBER 29, SZOMBAT 20.20: Imádok férjhezmenni — Egy feleség két férjjel. A háború zűrza­varai hozták létre ezt a fonák hely­zetet. Maugham vígjátékot’írt a té­mából. Nem bölcs homorú elemzést, elegáns, könnyed, szórakoztató já­tékot. (A József Attila Színház elő­adása.) OKTOBER 30, VASÁRNAP 10.55: Magyar népi hangszerek. — A Néprajzi Múzeum munkatársai a múzeum gazdag anyagán szemlél­tetve népi hangszereink fejlődését mutatják be a legprimitívebbektől napjainkig. 13.50: Magyarország—Ausztria. — Válogatott labdarúgó-mérkőzés a Népstadionból. 111. találkozásunk lesz ez az örök ellenféllel. 20.45: Temetetlen holtak. — létez­hetnek-e körülmények, amelyek fel­jogosítják az embert arra, hogy le­mondjon a felelősségvállalásról? Ezt a kérdést szegzi a nézők elé a Sartre híres drámájából készült tv- játék. A német fogságban sínylődő, kínvallatástól rettegő francia ellen­állók feszült története a nagy író sokrétű, gondolkodó, de egyértel­műen humanista válasza. NOVEMBER 1, KEDD 18.50: Falusi dolgokról. — Riport­műsor a termelőszövetkezetek, a nagyüzemi termelés és a falusi élet időszerű problémáiról. 19.50: Seott kapitány. — A magya­rul beszélő angol film a tragikusan végződött századeleji délsarki expe­díció hőseinek állít emléket. NOVEMBER 2, SZERDA 19.20: ítélet Nürnbergben. — A nagy mozisiker után képernyőn is láthatjuk a kétrészes amerikai fil- 1 met, ame% a nemzetközi bíróság 1948-as nürnbergi tárgyalásainak anyagából merítve döbbent rá a fasizmus kiszolgálóinak aljasságára. A múltidézésnél sokkal több ez a film. Leleplezi a jelenkori nyugat­német polgárság felemás állásfogla­lását is, határozott ítéletet mond az elvakult nemzeti érzésekről. Az ak­kor életfogytiglani börtönre ítélt vádlottak rövidesen kivétel nélkül szabadlábra kerültek. Nem múlt el a veszély! A film főszereplői: Marlene Diet- rich, Spencer Tracy, Burt Eances- ter, Maximilian Schell. NOVEMBER 3, CSÜTÖRTÖK 18.55': Hazai tükör. — Megemléke­zés az MSZMP és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megala­kulásának 10. évfordulójáról. 21.00: Harangozó Gyula. — A +9 perces1 portréfilm Opéraházunk nagy tudású balettmesterét, világhírű ko­reográfusát mutatja be, aki évei számát tekintve talán idősnek mond­ható, de még jelenleg Is aktív szó­lótáncos: tehát fiatal. Pályázat A Magyar Televízió négy adásból álló játékos nyelvi versengést hirdet a nyelvészkedni vágyó fiatalok szá­mára. Ezt megelőzően azonban részt kell venniük a Magyar Ifjúság három­fordulós nagy nyelvi rejtvénvpályá- zatán is. A pályázaton legjobb ered­ményt elérők bekerülnek a Magyar Televízió nyilvános döntőjébe. A nyertesek külföldi társasutazá­sokat és egyéb értékes díjakat kap­nak. A három forduló feladatait a Ma­gyar Ifjúság október 29-1, november 5-i, és 12-j száma közli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom