Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-18 / 246. szám

S. oldal fogj. . . - l , * "t*66. október 18. kedd % állítani a legdivatosabb üdülo­Azt azért nem lehet megállni, hogy meg ne kóstolja az ember a mézédes szőlőt! Ha megtelik a billenő tartály, traktor húzza a présházhoz. galmasak a fiatalok, szeretjük nuló érzi előnyét, azzal a 112- őket és szívesen látjuk gazda- vei szemben, akik naponta ha­ságunkban. zautaznaík autóbuszon. Ök ké­Ebben a gazdaságban öröm is nyelmesen dolgozhatnak. De a dolgozni. A panelekből épült hazajárókra sínes panasz, az ő tábort nyugodtan oda lehetne munkájuk is sok dicséretet ér­demel. Dr. Váczi Margit, a tábor or­mán. Balogh József Hogy jobb legyen a TV-műsor Közvélemény kutatás és országos konferencia a televíziós adásokról Könyvkiállítás, új könyvesboltok Megyeszerte megünnepelték az őszi könyvhetek megnyitását szüret /' A levegőben úszó ökömyál — ezt mondják a szabad termé­szet tudósai — hosszú őszt je- , *lent. Kell is, mert sok még a : munka kint a földeken. Itt pél- i§ dául ezen a 300 holdas szőlő- táblán, ahol most éppen a kis- •?' kunhalasi gimnázium 309 diákja szedi a fürtöt, hordja a put­tonyt. . Sallai Sándor igazgató maga /üs ott van a diákokkal, amint- Í hogy az egész nevelőtestület ;>f részt vesz a 10 napig tartó szü- % rétén. Minden osztály külön | munkacsapat, felügyelője az osztályfőnök. — Jobban megy így a munka. ,• összeszokott a kollektíva — ez a véleménye Jeremiás Bélának, a Il/a osztályfőnökének. Ez az osztály kezdettől fogva vezet a munkában, nevük a teljesít­ménytáblán első helyen áll. De nagyon jól dolgozik Péter Irén tanárnő osztálya, az I/a és Szá­lai Zsófia osztálya, az I/d is. Feltűnő: a kisebbek komolyab­ban veszik a munkát, szorgal­masabbak, mint a nagyok. Kerekes Antal üzemegységve­zető nagyon elégedett a diákok munkájával: .— Tizenkétezer mázsa termést várunk a 300 holdon, ennek fe­lét a diákok szedik le. Ha a halasiak végezitek, jönnek a Fél­egyházi Móra Ferenc Gimná­zium tanulói. Lelekesek, szor­A versenytárs sem alszik helyi-e. ötven ágyas ragyogó tiszta épületekben laknak a ta­nulók, az összkomfort tökéletes higiéniát biztosít. Sportpályák, rádió, televízió, könyvtár: ez mind rendelkezésre áll. Másfél- millióba került ez a csinos kis tábor, évente 1500 diák fordul itt meg 10—14 napos turnusok­ban. Voltak itt a nyáron nóg­rádiak és békésiek is. Molnár László KISZ-tanáasadó tanár, táborparancsnok szigorú fegyelmet vár a diákoktól. De erre nincs is nagy szükség, mert a táborban lakó 197 ta­rosa is kint van a munkaterü­leten, ha sérülés, rosszullét adó­dik, rögtön segít. A kiszállított ebédet ellenőrzi, addig senki sem ebédelhet, amíg a doktornő erre engedélyt nem adott. Nincs hi­ány sportban sem; Horváth Ist­ván testnevelő tanár gondosko­dik erről. Telik a puttony, hordják a duzzadt fürtöket a billenő tar­tályok, bent a pincészetben prés­gépek ontják a mustot. Nagy se­gítség ez, tanuló fiatalságunk szorgalmával és lelkesedésével komoly hasznot bajt a népgaz­daságnak. És emellett megszok­ja a munkát is. És az sem lényegtelen, hogy tíznapos munkájukkal 250—300 forintot kereshetnek meg az üdülésnek is beillő szüret folya­December elején országos kon­ferenciát tartanak Salgótarján­ban a Művelődésügyi Miniszté­rium és a Népművelési Intézet szakemberei a megyék népmű­velési vezetőinek bevonásával arról, hogyan lehetne a televí­zió népművelő műsorát javí­tani. A konferenciát országos fel­mérés előzi meg. A Népműve­lési Intézet valamennyi megyé­ben közvéleménykutatást végez. Megyénkben nyolc helyen: Ka­locsán, Kiskunhalason, Géder- lakon, Sükösdön, Sodtvadkerten, Szombaton és vasárnap szá­mos ünnepség, író—olvasó ta­lálkozó és új könyvesboltok át­adása vezette be az őszi könyv­heteket, amelyek december kö­zepéig tartanak és a következő hetekben főképp kisebb közsé­gekben, valamint a tanyavilág­ban segítenek új olvasókat és vásárlókat toborozni. Szombaton három új, illetőleg átalakított könyvesboltot adott át rendeltetésének a MÉSZÖV: Dunavec.sén, Soltvadkerten és Kiskunfélegyházán. A legnagyobb ünnepség Kis­kunfélegyházán zajlott le a Mó­ra Ferenc Könyvesbolt megnyi­tóján. A SZÖVOSZ-t Gergely András csoportvezető képvisel­te. Ott voltak a helyi párt- és tanács vezetői, többek között j Sztanojev András, a városi | pártbizottság titkára, dr. Lacz- kó Tibor, a járási pártbizottság titkára, dr. Dobos Ferenc, a vá­rosi tanács vb-elnöke és Feke­te János, a járási tanács vb-el- nökhelyettese. Részt vett az ün­nepségen Kónya Lajos Kossuth- díjas költő is. Délután négy órakor számos érdeklődő jelenlétében Brachna János, a MÉSZÖV igazgatóságá­nak elnöke mondott rövid be­szédet, amelyben a földműves­szövetkezetek kulturális felada­tairól, továbbá az áldozatkész­ségről és erőfeszítésekről be­szélt. amellyel a MÉSZÖV a falusi és tanyai lakosság mű­velődési lehetőségeinek szünte­len bővítésén fáradozik. Több évre szóló tervet dolgoztak ki, amelynek keretében ebben a hónapban — az október elején a Jánoshalmán és Izsákon meg­nyitott boltokkal együtt — már Ladánybenén, Jászszentláiszlón és Borotán összesen 300 kérdő­ívet osztanak ki a népművelési apparátus dolgozói, amelynek segítségével a televízió egyes előre megadott műsorszámárói kérnek véleményt. A kérdőívekre adott válaszo­kat a megyei tanács népműve­lési tanácsadója dolgozza fel és juttatja el a Népművelési In­tézethez. A decemberi országos konferencia minden bizonnyal javítja majd a televízió műso­rát. az ötödik könyvesboltot adják át rendeltetésének. A építésre, illetve az átalakításokra kere­ken egymillió forintot áldoztak. Vasárnap Kecskeméten, az Üjkollégium dísztermében rend­kívül érdekes, nemzetközi vi­szonylatban is figyelmet érdem­lő ritkaságokat tartalmazó kiál­lítás nyílt a Katona József me­gyei Könyvtár és a Református Egyházi Könyvtár közös rende­zésében. a kiállítás az őszi könyvhetek hivatalos megyei megnyitója volt. A megnyitón megjelent Pankovits József né országgyűlési képviselő, a Nőta­nács megyei titkára. Délelőtt 10 órakor Simon Ist­ván Kossuth-díjas költő mon­dott ünnepi beszédet. Méltatta azt a négy évszázados küzdel­met, amely a magyarságot Euró­pa kultúmemzetei közé emelte, s amelynek következtében olyan ritka kincsekkel büszkélkedhe­tünk, mint amilyeneket ezen a kiállításon is látni lehet. Pénz­ben ki sem fejezhető értékek láthatók itt, s a kecskemétiek büszkék lehetnek rá, hogy meg­őrizték ezeket évszázadok viha­rain át. Ugyancsak vasárnap író— olvasó találkozó zajlott le Du- navecsén Gergely Ágnes rész­vételével, valamint Kiskunmaj- sán, ahol Buda Ferenc költő ta­lálkozott az olvasókkal. A kö­vetkező hetekben a többi vá­rosban, számos községben, és a tanyákon is író—olvasó ta­lálkozót, kiállításokat, könyv­bálokat, ismeretterjesztő előadá­sokat rendeznek az őszi könyv­hetek keretében. Bolgár mezőgazdasági küldöttség érkezett hazánkba Losonczi Pál földművelésügyi miniszter meghívására Nikola Palagacsevnek, a Bolgár Nép- köztársaság földművelésügyi miniszterének vezetésével hét­tagú mezőgazdasági küldöttség érkezett baráti látogatásra hét­főn Budapestre. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülő­téren megjelent Losonczi Pál földművelésügyi miniszter. A bolgár vendégek meglátogatnak több termelőszövetkezetet, álla­mi gazdaságot és mezőgazdasá­gi kutató intézetet. (MTI) Nagy a „versenyláz” megyénk­ben, mindenfelé készülnek az október 28-i rádiós vetélkedőre. Ellenfelünk, Baranya megye bizonyára jól felkészült, ezért nem lehet a véletlenre bízni párviadalunk kimenetelét. Tud­ják ezt megyénk hivatalai, in­tézményei és dolgozói. Ezért a nagy hajrá. De nemcsak mi készülünk, vetélytársunk sem alszik. „Kémeink” jelentették, hogy pár napja a kiskunhalasi vas­utasokhoz a Baranya megyei M A V-igazgatóságtól udvarias felkérés érkezett: a vasutasok jegyezzék le a szobrok, műem­lékek feliratait, továbbá gyűjt­senek adatokat a városra és a járásra vonatkozó különféle — előre megadott — kérdésekre. Azonkívüí a megyei lap folya­matosan közöl megyénkre vo­natkozó írásokat, tudósításokat. A cél: minél többen megismer­jék Baranyában is megyénket, hogy ha ilyen kérdés adódik, ne származzék belőle hibapont. A vetélytárs tehát nem alszik. Intő példa, hogy a hátralevő tíz napot mi is hasznosítsuk. B. J, 19. — Ugyan, Nick! Nem akarom tőled elvenni a lányt. Már nem is gondolok rá, csak úgy kérde­zem ... — Én meg csak úgy válaszol­tam ... Rose ... nem fontos ... ő egy másik világban élt és ab­ban a másik világban maradt... Azon a szép tavaszi reggelen hülyék voltunk. Integettünk azoknak a banditáknak, akik bombákat kezdtek ledobni a fo­golytáborra, Képzelheted, mit éreztem, amikor az első bom­bákat megláttam lefelé zuhan­ni. Ez volt az utolsó dolog, amit életemben láttam. Napalmbom­bák zuhantak. A gyújtó-folya­dék szanaszét, fröccsent. Volt, aki halálra égett, volt aki ke­zét lábát vesztette el, én meg­vakultam. A ti átkozott bom­báitoktól! Francis foga vacogott. — Biztosan nem tudták, hogy amerikai fogolytábor van oda­lenn — mondta. — Nem tudták? Hát aztán, ha nem tudták! A fogolytábor épp olyan parasztházakból állt, mint a többi koreai falu, ame­lyekben csak asszonyok, öregek és gyerekele maradtak a háború idején. Ha azokban az átkozott házakban nem mi, hanem ko­reai nők, gyerekek, öregek lak­nak. akkor szabad gyilkolni? Vajon mennyivel vagyunk mi különbek náluk? A támadás után azt mondták, hogy néhá- nyan közülünk a közeli folyó partján tisztálkodtak, s erre a mozgásra figyeltek fel a mi re­pülőink. Olyan magasból való­ban nem lehetett megállapíta­ni, hogy a mozgó figurák ame­rikai hadifoglyok, vagy 10—11 éves koreai gyerekek. De a 10— 11 éves gyerekek hadicélpontok? Nick megállt az elbeszélésben. Francis felsóhajtott — azt hitte, hogy már vége van. De a vak ember összeszedte magát, s hosszabb szünet után folytatta: — Megmondtam őszintén, az a gyanú is felmerült bennünk, hogy a hadvezetőség szándéko­san bombáztatott bennünket. A táborban tevékenykedett egy bi- kebizottság. Akik részt vet;#;, benne, sok levelet és rádióüze­netet küldtek haza, elmondták benne az igazságot is. Sok bor­sot törtek ezzel a nagyfejűek orra alá. Lehet, hogy ezért akar­tak elpusztítani bennünket. Min. denesetre, ahogy megvakultam, s ahogy annyira kihevertem a sebesülést, hogy beszélni tud­tam, én is közéjük álltam. Mondtam már, hogy vakon vi­lágosabban látok, mint azelőtt. Elvesztettem a szemem, elvesz­tettem mindent. Nincs már mit kockáztatnom. Azért nézek bát­ran szembe az igazsággal. És most már mehetsz. Ha találko­zol Rcxseval, üdvözlöm. Mondd meg, hogy nem haragszom rá, Száz közül kilencvennyolc ame­rikai lány ugyanúgy cselekedett volna, mint ő ... Francis már másnap találko­zott Rose-val. A lány megláto­gatta őt szülei lakásán. Fran­cosnak nem igen jutott eszébe az elmúlt két esztendőben a lány, de most úgy találta, hogy ala­posan megszépült. A lányt egyáltalában nem hozta zavarba, hogy ő kereste fel a fiút, nem az látogatta meg őt. — Mit nézel. Francis? Hát öregebb lettem én is, két esz­tendővel ... Francis nevetett: — Most nem tizennolc éves vagy, hanem húsz. Ebben a korban két év nem öregedést, hanem szépülést jelent. Nem vagy már kislány, Rose ... A fiú minden mellékgondolat nélkül szólt, de a lány elértet­te: (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom