Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-20 / 222. szám
196«. szeptember 2«. kedd 1 oldal Magasabb termés - kisebb önköltség Gondolatok a paradicsomtermesztés jövőjéről A Duna—Tissa kosi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet az országos felelőse a paradicsom- nemesítéssel, termesztéssel kapcsolatos témáknak. Ennek az előre bocsátásával, a bevezetőben szeretnék néhány szót szólni a paradicsomtermesztés általános helyzetéről. Hazánkban holdanként 85 mázsa a holdankénti átlegtermés ebből a kedvelt élelmezési cikkből. Ez csak 56 százaléka a világszínvonalnak. Mi az oka ennek? Elsősorban a nem kielégítő agrotechnika, másrészt a fajták nem megfelelő kiválasztása. Tájéko- zatianság tapasztalható egyes fajták agrotechnikai igényével kapcsolatosan is. A termesztésre negatívan hatnak egyes esetekben az átvételi árak, s az átvétellel kapcsolatos bonyodalmak. Az idén szép termést takarítottunk be paradicsomból. Minél nagyobb azonban a hozam, annál több a gond. Ez veti fel a paradicsombetakarítás gépesítésének szükségességét. Erről a későbbiekben lesz szó. Most elsősorban a termelés és az önköltség összefüggéseit szeretném röviden elemezni. Közismert, hogy minél alacsonyabb az átlagtermés, annál magasabb a termelési költség. Hetven mázsa holdankénti termés esfetén 120 forintba kerül egy mázsa paradicsom. Százötven mázsa holdankénti hozamnál pedig már csak hetven forintba. Természetesen a termésátlagok növelésének technikai és szakmai feltételei vannak. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a korszerű paradicsomtermesztés e feltételeinek megteremtése csakis kielégítően gépesített, korszerű gazdaságban lehetséges. A hagyományos paradicsomtermesztés viszont rendkívül munkaigényes. Míg egy hektár gabona megtermesztésé- hez évi tizennégy, ugyanennyi cukorrépához évi 76, addig ugyancsak egy hektár konzervipari paradicsom megtermesz- téséhez évi 120, export paradicsoméhoz pedig évi 182 tízórás munkanap kell. Az előbbiekben szóltam arról, mennyire nagy gond a paradicsom szedése. Az intézetben könnyen lerázható, két kézzel is szedhető, gépi betakarításra alkalmas paradicsomfajtákat állítottunk elő. Eredményeinkre felfigyeltek a külföldiek is. Amerikai, holland. olasz, osztrák szakemberek jártak nálunk. Az Egyesült Államokban kipróbált, gépi szedésre alkalmas törzseink jól szerepeltek. Az Egyesült Államokban az idén megrendezésre kerülő nemzetközi kertészeti kongresszuson ezeket a fajtáinkat is bemutatjuk. A termékenyebb kézi szedés következtében a tapasztalatok szerint 17 munkanap-megtakarítást lehet elérni holdanként. Ugyanis a könnyen szedhető, lerázható fajták két kézzel is szűre telhetők. Az Egyesült Államokban a gépi szedéssel már 12 éve foglalkoznak és számottevő eredményeket értek el. Mi 1963-ban már megkezdtük egy szedőgép konstruálását, de le vagyunk maradva. Jól használható paradicsomszedőgéppel még nem rendelkezünk. Véleményünk szerint külföldről kellene a legjobban bevált géptípusok közül importálni. A paradicsomtermesstés évről évre fejlődni fog és ez egyben figyelmezteti a feldolgozóipart is arra, hogy nö- 1 velje a kapacitást. Már az idén jelentkeztek gondok. Reméljük, hogy a jövőben nem lesznek zökkenők az átvételnél. Intézetünk sokirányú munkát végez, foglalkozik a nemesítésen kívül a vetőmag-szaporítással, de a termesztésfejlesztési munkából is kiveszik részüket a munkatársak. A tudomány és a gyakorlat közelebb kerülése érdekében öt termelőszövetkezettel kötöttünk szerződést. Ezek a megye különböző részeiben gazdálkodnak. Egyelőre csak paradicsomtermesztésre vonatkozott a megállapodás, de a jövőben a szakmai tanácsadó hálózatot ki akarjuk terjeszteni paprikára és egyéb zöldségfélére is. Máris több tapasztalatcserét szerveztünk és az a célunk, hogy a tudomány eredményei minél előbb megvalósuljanak a gyakorlatban. DR. MÉSZÖLY GYULA, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Intézet igazgatója Érdekes teherpróba Vidéki László és Vukovich Lajos, a Duna—Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet munkatársai ötletes, új gépet szerkesztettek, amelynek segítségével a paradicsom téherbíróképessége állapítható meg. Főként az exportszállításoknál döntő jelentőségű ugyanis, hogy milyen mérvű megterhelésnél reped meg a bogyó héja. A 3—4 kilogramm terhelést iír elbíró fajták a legjobbak, a 2 kilogrammon alul repedő héjú viszont exportszempontból alkalmatlan. A képünkön Szilágyi Lászlóné laboráns által vizsgált K—524 fajtájú bogyó például 3,2 kilogramm terhelésnél repedt meg, és ezt a körülményt az automata karja nyomban papíron is rögzíti. A gyorsaságon, pontosságon túl ez a regisztráló képesség a legfőbb előnye az idén használatba vett gépnek. Jó segítséget jelent a nemesítő munkájában, a legelőnyösebb fajták kiválasztásában. (Pásztor Zoltán felvétele.) Továbbfejlesztik a betonelemgyártó ipart A betonelemgyártó ipar az utóbbi öt évben mintegy 30 százalékkal növelte termelését. A harmadik ötéves tervidőszakban az Építésügyi Minisztérium mintegy 530 millió forintot fordít az iparág további bővítésére. A váci, a dombóvári és a bod- rogkeresztúri falazóblokk üzemben máris új gépsorokat szerelnek fel. A magánházépítők anyagellátásának további javítására a következő években Dunaújvárosban 'egy, az Alföldön pedig két helyen állítanak fel új blokkgyártó üzemet 1970-ben már 200—210 millió téglának megfelelő falazóblokkot ad az iparág magánházak építőinek. Üjabb gépek és automaták üzembehelyezésével a harmadik ötéves terv végén évente már csaknem egymillió négyzet- méterrel több mozaiklapot készítenek, mint 1965-ben. Szolnokon épül már az iparág új elemgyára. Az üzem 1968. második felében kezdi meg a munkát. Bővítik a budapesti 1-es számú és a zsolcai épületelemgyárat, valamint a szentendei és a lábatlani betonárugyárat. vés eredményeinek, alkalmas arra. hogy megbízhatóan tájékoztassa a vállalatot és az irányító szerveket. Nélkülözhetjük tehát a részmutatókat, a részletes előírásokat, s a vállalati gazdálkodás mércéjéül — nem jobb híjján, hanem a szükségszerűség parancsára — elfogadhatjuk a nyereség alakulását. Miután a nyereség — megfelelő árrendszer esetén — a gazdasági tevékenység minden oldalára érzékeny, ezért a a legalkalmasabb arra, hogy összehangolja a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdeket. VÁLLALATI kifejezi nyereség a termelés összege mennyiségét és összes költségét. de kifejezi az értékesítés tényét — mert realizálás nélkül nincs nyereség —, s ezzel együtt a vevők piaci értékítéletét is. Könnyen belátható például, hogyha csökkennek az anyagköltségek, ha jobban hasznosítják a különböző termelési tényezőket, s így csökken a fajlagos eszközlekötési járulék stb., akkor nő a nyereség. Ha nő a termelékenység és így csökkennek a relatív bérköltségek, akkor szintén a nyereség nő. A sort hosszasan folytathatnánk. (M indennek természetesen az ellentéte is igaz!) A nyereség növelésére való törekvés a termelési tényezők optimális hasznosítására ösztönöz, de nem feltétlenül a termelés nagyságának maximális bővítésére. Figyelemre méltó, hogy a nyereség az intenzív módszerek és az intenzív fejlesztés alkalmazására is ösztönzően hat. Az előzőkön kívül az egy főre jutó nyereség maximálissá tételére Irányuló törekvés is ezt a szándékot erősíti majd (ha a vállalati nyereségtől tesszük függővé a személyi jövedelem bizonyos részének alakulását). AZ ELMONDOTTAK nem azt jelentik, hogy csakis a vállalat munkájától függ a vállalati nyereség alakulása: a vállalat tevékenységét sok olyan külső tényező is befolyásolja, amelyek — ha nem Is tartósan — hatással lehetnek a nyereség alakulására. Ilyenek lehetnek: a piaci viszonyok megváltozása, bizonyos szezonszerű ingadozások stb, Amikor azt mondjuk, hogy a vállalati érdekeltség fő mozgató rugója a nyereség növelése lesz, akkor ezzel nem azt állítjuk, hogy ez az egyetlen kritériuma a vállalati munka megítélésének. A nyereség alakulásán kívül azt is figyelembe kell majd venni, hogy milyen eredményeket ért el a vállalat a műszaki fejlesztésben, az új termékek gyártásának előkészítésében stb. AZZAL KELL tehát kiegészítenünk az eddig elmondottakat, hogy valójában a tartósan elért nyereség alapján kell megítélni a vállalatok munkáját. Lehet ugyanis, hogy az egyik évben-a vállalat azért ér el nagy nyereséget, mert nem készült fel a következő időszakra, s az is lehet, hogy azért kisebb a nyeresége, mert nagy áldozatokat hozott a technológia fejlesztéséért, új gyártmányok kibocsátásának előkészítéséért, s ez csak a jövőben hozza meg gyümölcsét. Ezért nem volna helyes, ha egyetlen év nyeresége alapján ítélnénk meg a vállalatok tevékenységét. Dr. Varga György Százhúsz fiatal mezőgazdasági szakember Tudott do log, hogy a szövetkezetek gazdálkodásának színvonalát sok minden meghatározza. Függ ez a vezetés szak- képzettségétől, rátermettségétől, ide tartozik a tagok szorgalma és munkafegyelme. Van arra is számos példa, hogy a jó vezetés megszilárdította a munkafegyelmet, minek következtében a gazdálkodás számottevően megjavult. A jó eredményt elért szövetkezetek szinte valamennyien képzett szakemberekkel rendelkeznek és rendszeresen foglalkoznak azzal, hogy a gazdák tudása egyre gyarapodjon. Törődnek a szakemberutánpótlással is. A csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezetben két főiskolát és hat mezőgazdasági középiskolát végzett szakember dolgozik. Az idén újabb négy gyakornokot vettek fel. A tiszakécskei Tiszagyöngyében két főiskolát és négy mezőgazdasági középiskolát végzett vezető van és négy gyakornokot nevelnek. A mélykúti Alkotmány Tsz-ben öten végeztek főiskolát és tízen mezőgazdasági középiskolát. Azonkívül van hat gyakornokuk. Tovább lehetne sorolni a megye minden részéből a kiválóan dolgozó termelőszövetkezeteket, amelyeknél a szaktudás igen fontos szerepet játszik. As állam igen nagy gondot fordít a szövetkezetek szakemberekkel való ellátására. A megyében 10—11 millió forintot fordítunk évente erre a célra. A főiskolát és felsőfokú technikumot végzett gyakornokok részére egy évig biztosítjuk a béralapot. A szakemberutánpótlás a különböző főiskolákból és technikumokból kikerült szakemberekkel oldható meg legfőképpen. Más munkaterületről, gyakorlattal rendelkező szakemberek áthelyezésére ma már nincs nagy lehetőség. Ezért helyes, ha a megye szövetkezeti gazdaságai minél több fiatal szakembert, gyakornokot fogadnak és ösztöndíj-szerződéssel már előre biztosítják az utánpótlást. Számottevő fejlődésről tanúskodnak a számok. A megyében 1964-ben hatvan, 1965-ben száz, és az idén már 120 gyakornok helyezkedett el a közös gazdaságokban. Az a tapasztalat, hogy a fiatal szakemberek jól megállják helyüket. Többségük a termelőszövetkezetet választotta végleges munkahelyéül, többen közülük vezető beosztásban dolgoznak. Helyes, ha a fiatal szakemberek kezdeményeznek, de legyenek ugyanakkor szerények, igyekezzenek megismerni a Szövetkezet helyzetét, feladatait, gondjait. A termelőszövetkezetek vezetői pedig legyenek segítségükre, hogy megtalálják helyüket a szövetkezetben, támogassák őket, hogy a KLSZ-fiatalok munkájába bekapcsolódjanak. A lakás és étkezés legtöbb esetben csak a termelőszövetkezeti vezetőség segítségével oldható meg számukra. A járási tanács vb mezőgazdasági osztálya, a járási KISZ-bizottsággal közösen hívja össze a fiatal mezőgazdasági szakembereket és beszéljék meg helyzetüket, gondjaikat A tapasztalt és a fiatal szakemberek összefogva jelentősen elősegíthetik a termelőszövetkezetek további fejlődését. Szántosi János
