Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-06 / 210. szám
1966, szeptember 6, kedd % oldal A kertészeti növényfajták szerepéről, a kertészeti kutatások eredményeiről és feladatairól tanácskozik a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola hétfőn délelőtt kezdődött „Lippai János” tudományos ülésszaka. A tudományos ülésszak bevezető előadását dr. Kozma Pál, a főiskola rektora tartotta Kertészeti növényfajták szerepe a gazdaságos termesztésben” címmel. Ezután átadták az „Entz Ferenc” emlékérmeket. A kertészeti kutatásban és termelésben kimagasló érdemeket szerzett szakemberek részére alapított emlékérmet az idén Kocsis Pál Kossuth-díjas szőiőnemesítő, dr. Csapody Vera botanikus és áb- rázolóműyész, valamint Szatmári Géza, a Gyógynövény kutató Intézet tudományos főmunkatársa kapta. A plenáris ülés után a főiskola klubhelyiségében bemutató nyílt a legújabb nemesítésű gyümölcs-, szőlő- és dísznövényfajtákból. Hétfőn délután megkezdődött a „Lippai János” tudományos ülésszak öt szekcióülése, (MTI) Kitüntették Kocsis Pál Kossuth-díjas szőlőnemesítőt Egyenletesen húz a Pannónia motorja a kaskantyúi homok végtelen dűlőútjain. Gyet- vai Ferenc fiatal kertészmérnök a vezetőm. Gurul alánk a sivár, vizenyős vidék. De micsoda éles átmenet! Az egyik fordulónál hirtelen feltűnnek az új szőlő friss, rendezett sorai. A kiskőrösi Petőfi Szakszövetkezet ültetvénye. Jókora tábla, nem is látni a végét. Ujjnyi vastag vesszők támaszkodnak a dróthuzalokra. A négyéves, simavesszővel telepített tőkéken hatalmas, sötétbogyójú fürtök csöngenek. Érik a kadarka. — Hivatalosan ez a tábla csak jövőre fordul termőre — jegyzi meg a kertészmérnök. — De az idén szüretelünk róla ezer, vagv 1200 mázsát. Holdanként meglesz a húsz mázsás átlag. A levelek arról árulkodnak, hogy sem a peronoszpóra, sem a lisztharmat nem tudott kárt tenni bennük. Holott a védekezéssel ugyancsak résen kellett lenni —, főleg a porozással. Ennek igen nagy fontosságot tulajdonítanak , a szakszövetkezetben. Tervezik is, hogy jövőre újfajta gépeket szereznek be, s legalább négyszer végzik el a porozást. A tábla szélén új raktár- épület, amott permetlékeverő torony látszik. Alatta ugyancsak raktár, valamint többszemélyes zuhanyozófülke található. Ez utóbbi itteni ötlet, de létrejöttében a szőlőművelők kívánsága is érvényesült. Kik az építők? Őket keressük. — vagyis a szakszövetkezet idén alakult építőbrigádját. Üjból motorra ülünk, s ki tudja hány kilométer után végre megpillantjuk őket. Azazhogv inkább csak az épülő keverőtomyot, amely mint valami sivatagi erődítmény emelkedik ki a homokpusztából. Itt ugyanis csak második éves a szőlő, az apró hajtások között még a futóhomok uralkodik. Heten dolgoznak az építkezésen. Aprócska öregember a brigádvezető. a készülő kádak zsalui közé tömködi a betont. Andriska Pál a neve. 76 éves nyűgei jas kőműves mester. De nyugdíjáról inkább lemondott, csakhogy itt dolgozhasson. Előszóé arról érdeklődöm, mit építettek már az idén. Sorolni kezdi: — Csővázas raktárt 290 ezer forintos költséggel, az ittenin kívül egy másik keverő tornyot, s rendbehoztuk a kultúrtermet is. Ezután? Ha itt végzünk, erjesztőkádakat. utána a vágóhídi raktárunknál műtrágyatárolót és gépszínt, s ha lesz még időnk, a Petőfi-tónál víkendhá- zat csinálunk. — Pövőre mit építenének legszívesebben? — Egy kultúrottbont a szak- szövetkezetnek — feleli. — Másfél ezer gazda van. Talán mód is lesz rá, hiszen mindenképpen hozzálátunk a központi irodaház kialakításához. Majd az építési naplót mutatja. Kiderül, hogy az ipari ke- verőhöz mindössze három hete fogtak hozzá. Néhány nap múlva elkészülnek. — Hát még ha többen lennénk — sóhajt. — Főleg szakmunkásból kellene több. Hogy boldoguljunk, naponta 13 órát dolgozunk. Mindnyájan Kiskőrösön lakunk. A többiek motorral, meg biciklivel járnak ki. Kinek mije van. Én már egy Traktoros tanulók a nagyüzemben Első pillantásra furcsa látvány: mit keres egy tsz-köz- pontban — a diákszálló. A nagy hálóterem, 16 emeletes ággyal, s a valamivel kisebb előtér, padokkal, viaszos vászonnal borított asztalokkal. Ám a meglepetés csak az első perceké. Kiderül, hogy a mélykúti Alkotmány Tsz központjában a jánoshalmi traktorosképző szakiskola kihelyezett osztálya működik. Méghozzá a hathónapos gyakorlati foglalkozásra. Harmincegy tanuló, s a Kecskemétről ide lehelyezett fiatal tanár: Kasza József. — Országos viszonylatban is kezdeti próbálkozás, hogy a szakiskola tanulói termelőszövetkezetben töltsék el a gyakorlati időt — mondja. — A kezdeti tapasztalatok nem rosz- szak. A fiúknak sokkal nagyobb lehetőségük van itt arra. hogy nagyüzemi méretekben ismerjék meg a gépi munka minden csínját-bínját, mint az iskola gyakorló parcelláján. A szövetkezet mindig biztosít számunkra megfelelő területet. A tanulók zömmel a környező falvak szülöttei, de jöttek a megye más tájékáról, még Tiszakécskéről és Lászlófalvá- ról is. Az iskolából két traktort „hoztak” magukkal. Hét óra munka a napi műszak, ám hogy a gépeket jól kihasználják, a diákok egyik fele délelőtt, másik fele délután „treníroz”. Előfordul persze, hogy utánuk a szövetkezet traktorosainak kell véglegesen elmunkálniuk a területet, dehát a tanulóidőben ez még megbocsátható. A szabadidő olvasással, lab- dázással, s nem ritkán csoportos kirándulásokkal telik el. Jól érzik itt magukat a leendő mezőgazdasági gépészek. Egészen a jövő év február elejéig. Akkor ugyanis az újabb turnusnak adják át helyüket. A kihelyezett osztály állandó jelleggel létesült. (hd) kissé öreg vagyok, inkább a kis- vonattal közlekedem. Megkérdem, mennyire van ide a vasúti megálló. — Lehet vagy három kilométerre — feleli, olyan természetességgel, mintha csak arról számolna be, hogy itt van száz méternyire. Azt mondja, nem fáradt, hiszen megszokta a munkát. Több mint félévszázada dolgozik az építőiparban. Kisbócsa vasúti megállónál, ahol reggelenként Pali bácsi szokott lelépni a vonatról, több vagon kavics szikrázik a napsütésben, s ugyancsak néhány vagon oltott mész hever a földben. Nagy építkezés kezdődik majd itt: három szakszövetkezet, a kaskantyúi Sárfehér, a kiskőrösi Rákóczi és Petőfi közös, _ 50 ezer mázsa kapacitású szőlőfeldolgozója, s 16 ezer hek- tós, később még bővíthető pincéje. A 14 millió forintos beruházás kivitelezésére az ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalattal kötöttek megállapodást. A vállalatnak már meg kellett volna kezdenie a munkát. Ám a felvonulásnak egyelőre nyoma sincs. Pedig az idő sürget. Jövőre a három szakszövetkezet 500 hold új szőlőjéről 40 ezer mázsa szőlőt szüretelnek. És ez szerény számítás. Hatvani Dániel fl huszadikról az ötödik helyre Tavaly még a huszadik helyen végzett az iparági munkaversenyben a kiskunfélegyházi Húsipari Vállalat. Idén. az első félévi értékelésnél, már előrukkolt az ötödik helyre. Az üzem nemrégiben befejeződött korszerűsítésén, a műszaki színvonal emelésén kívül közrejátszott a fejlődésben az is, hogy a pártkongresszus tiszteletére széles körű munkaverseny bontakozott ki a vállalatnál. A brigádok mindenekelőtt az áru minőségének a javítását, a termelés gazdaságosságának a fokozását tűzték ki célul. Képünkön: még egy utolsó zuhanyt kap a frissen hasított sertéshús, aztán indul tovább a feldolgozó üzemekbe. (Pásztor Zoltán felvétele.) Nehéz a pályakezdés HÁROM érdekes hírt kaptunk az utóbbi hetekben a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megyei vezetőségétől: Szeptember 10-én konferenciát rendeznek a kecskeméti üzemekben dolgozó fiatal műszakiak részére. Készül a megye műszaki katasztere. A megyei tervező irodát megbízták az évek óta nem használt kecskeméti zsinagóga átalakítási tervének a kidolgozásával. Ebben az épületben kapnak majd otthont a tudományos egyesületek és a TIT. Ezek az események is azt bizonyítják, hogy a ma már 1500 tagot számláló tudományos egyesületek lassan túl jutnak a szervezés időszakán és a megyei vezetők támogatásával egyre inkább betöltik hivatásukat. De mi is a tudományos egyesületek legfőbb hivatása? Nehéz lenne egy mondatban válaszolni e kérdésre, mégis úgy véljük, hogy kiinduló alapul elfogadhatjuk az MTESZ egyik vezetőjétől hallottakat: „Szerintem az az elsődleges feladatunk, hogy támogassuk a fiatal műszakiakat a pályakezdés nehéz időszakában, segítsük a továbbképzésüket és nem utolsósorban alkalmat teremtsünk számukra ahhoz, hogy a vállalati teendőkön túl is tornáztassák szellemüket.’’ ELSŐ HALLÁSRA talán furcsán hangzik a ,,pályakezdés nehéz időszakában” — megfogalmazás. Köztudott ugyanis, hogy a megyei ipar — egyébként Budapestet kivéve országosan sem jobb a helyzet — jóval több műszakit tudna foglalkoztatni a jelenleginél és éppen ezért különösen megbecsülik a fiatal szakembereket. Hogyan lehet tehát nehéz számukra az indulás? Válaszoljunk e kérdésre úgy, ahogy a kezdő mérnököktől igen gyakran hallja az ember: — Tele voltam ambícióval, amikor ide jöttem és most olyan munkát vagyok kénytelen végezni, amihez a technikumi érettségi is sok lenne. Az ilyen bánásmód „letöri” az embert. Ez a panasz azonban féligazságra alapul. Annyi igaz, hogy a friss diplomás fiatalt — hacsak nincs égető szükség erre — nem állítják azonnal nagy felelősséget, alapos gyakorlati ismereteket igénylő munkakörbe. A kezdeti feladatok valóban egyszerűek, de — és ez az igazság másik fele — indokoltan egyszerűek, mert csak ilyen fél- adatok mellett nyílhat alkalma a fiatal műszakinak arra, hogy körülnézzen munkhelyén, megismerkedjen ezernyi olyan dologgal, amiről akkor sem hallott eddig, ha kitüntetéssel végezte tanulmányait és jól hasznosította a nyári szakmai gyakorlatokat. HOL TANULHATTA volna meg a konzervgyárba kerülő fiatal mérnök például azt, hogy melyik körtéből lehet igazán jó befőttet készíteni, vagy hogyan kell minősíteni a vagontételekben érkező paradicsomot. Hol tanulhatta volna meg az embe- íekkel való bánásmódot, a vezetés ezernyi fortélyát. Pedig különösen a kisebb üzemekben — tehát a megyei üzemek zömében —, a mérnöki beosztás nem valamiféle elszigetelt kutató tevékenységet jelent. A műszakiak sokszor a munkásgárda közvetlen irányítói is. Mindezt nem könnyű megértetni az ambícióval teli és szakmai tudását egyszer-más- szor túl is becsülő fiatallal. Nem beszélve arról, hogy az anyagi lehetőségek is szőkébbnek bizonyulnak kezdetben annál, amit egy igényes ifjú kíván. Szóval nehéz és buktatókban gazdag a pályakezdés időszaka. Elkel ilyenkor a segítség, a baráti 'jótanács, amit a tudományos egyesületekben az idősebb kollegáktól megkaphat a fiatal műszaki. Alkalom nyílik itt arra is. hogy fölös ambícióját kiélje, hiszen a különféle munkabizottságok érdekes műszaki problémák megoldását tűzik maguk elé. EZÉRT TARTJA elsődleges feladatának az MTESZ megyei vezetősége a fiatal műszakiak bekapcsolását a tudományos egyesületek munkájába. Ezért veszik számba a vállalatoknál dolgozó műszakiakat, rendezik meg a fiatal szakemberek tanácskozását és ezért áldoz jelentős összeget a megye a tudományos egyesületek korszerű otthonának a megteremtésére. Békés Dezső
