Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

9. «Mal Í96S. sseptember 11, vasárnap Bizalom és demokrácia , Versenyt az idővel \ Két megjegyzés A vasárnapi futballmeccs eseményeit megvitathatjuk az­zal az ismerősünkkel is, aki­vel egyébként a ,jónapot”-on és a sablonos „hogy van?”-on kívül alig váltunk szót. De ha egy számunkra fontos kérdés­ben akarunk tanácsot kérni, akkor már a családunk vala­melyik tagjához, jó barátunk­hoz, vagy közvetlen munka­társunkhoz fordulunk. Azzal, hogy kit tartunk ér­demesnek a bizalmunkra, mintegy rangsoroljuk a kör­nyezetünkben élőket. A biza­lom természetesen csak köl­csönösségen alapulhat: attól várhatunk támogatást, aki tud­ja, hogy adott esetben ő is megkapja tőlünk ugyanezt. * * * Ismét előbbre kell lépnünk a gazdálkodás frontján. Na­gyobb önállóságot kapnak a vállalatok és ezzel párhuza­mosan növekszik a gazdasági és politikai vezetők felelőssé­ge. Eddig sem nélkülözhették a dolgozók alkotó javaslatait, de ezután még nagyobb szük­ségük lesz a nagy család, az üzemi kollektíva támogatásá­ra. A bizalom csak kölcsönössé­gen alapulhat. És ez nemcsak a „civil” életben, hanem a munkában is érvényes elv. » * * „Rendszeresen megtartjuk a termelési tanácskozásokat. Kér­jük és hasznosítjuk is a jó ja­vaslatokat” — hallottuk egy üzemvezetőtől nemrégiben, amikor megkérdeztük tőle, mit tesznek azért, hogy a vállalat­nál kialakuljon a bizalom lég­köre. Helyes és igaz is, amit mondott. De mint később ki­derült: nem elég. Ugyanebben az üzemben az egyik dolgozó elpanaszolta, hogy bizonyos kérdésekről so­hasem tájékoztatják a kollek­tívát. Például hetek óta suttog­nak, a gépek mellett arról, hogy a vezető állású X. Y. ko­moly fegyelmi vétségét bizo­nyára megint elsimítják, mint legutóbb is. Mások azt vetet­ték fel, hogy a termelési ta­nácskozásokon megismerked­hetnek ugyan egy hosszabb időszak eredményeivel és hi­báival, de a két tanácskozás közötti időben — tájékoztatás híján — nem tudják figyelem­mel kísérni a legfontosabb gazdasági mutatók alakulását. Vannak-e olyan „kényes” kérdések, amelyekről valóban nem ésszerű az egész kollek­tíva előtt beszélni? Egyetlen szóval válaszolhatunk: nincse­nek. Meggyőződhettünk róla, hogy a szóban forgó üzemben nem simították el a vezető állású dolgozó fegyelmi vétségét sem az első, sem a második alka­lommal. Helyesebb lett volna tehát nyíltan feltárni a ténye­ket az ilyen jelenségekre kü­lönösen érzékeny dolgozók előtt. Annál is inkább, mert a vezetők fülébe is eljutott, hogy miről suttognak az öltö­zőkben. A tények elhallgatása álta­lában több kárt okoz, mint hasznot. Ezt bizonyítja az izsáki példa is: felmerült a gondolat, hogy a jelenlegi vasüzem helyett gyümölcsszá­rítót létesítenek a községben. Az illetékesek kezdettől fogva számoltak azzal, hogy a vasa­sok számára munkaalkalmat kell teremteni, senki sem ke­rülhet az utcára. A tervről hónapok óta tudtak a telep dolgozói, de csak másodkézből kapott információk alapján. Sokáig senki sem vette a fá­radtságot, hogy nyíltan el­mondja, miről van szó és meg­nyugtassa őket: nem forog ve­szélyben a megélhetésük. Le- het-e csodálkozni azon, hogy a nyugtalanság már-már gát­lójává vált a termelési felada­tok teljesítésének? * * * H angsúlyoznunk kell, hogy — kevés kivételtől eltekintve — nem a dolgozók lebecsülé­se szüli azt a véleményt, hogy nem minden tartozik a nyil­vánosság elé. Inkább felesle­ges óvatossággal, ritkábban ké­nyelmességgel magyarázhatjuk egyes vezetők álláspontját. Nem elég utólag beszámolni a változásokról akár fegyelmi vétségről, akár átszervezésről, akár a termelési problémákról van szó. Igaz, hogy nem lehet nap mint nap termelési ta­nácskozást rendezni. De a párt­ós szakszervezeti bizalmiak se­gítségével könnyű választ ad­ni a kollektívát érdeklő kér­désekre akár naponta is. É® választ is kell adni, m,ert csak így alakulhat ki az al­kotásnak kedvező légkör, csak így beszélhetünk üzemi de­mokráciáról. Békés Dezső Hétvégi jelentés a földekről Tsz-einkben harmincezer holdon kel az őszi kalászosok mag fa A megye szántóföldjein a hét elején a kukorica kivéte­lével általában kezdetét vette a kapások termésének betaka­rítása. A cukorrépa szedése, szállítása, továbbá a burgonya betakarítása jelenleg is több mint ötezer szövetkezeti gazdá­nak ad munkát. A bajai járás öt legnagyobb iparinövény-ter- melő gazdaságából rendszere­sen szállítják már a cukor nyersanyagát, s a szedéssel az egyéb gazdaságokban is az elő­re kialakított ütemterv szerint haladnak. Kihasználva a kedvező idő­járást, gyorsult a silókukorica betakarításának üteme is. A fővetésű silónakvaló 40—50 százaléka került már feldolgo­zásra. Ennek ellenére tovább kell gyorsítani a munkát, hi­szen még mintegy 20 ezer hol­don várja a másod vetésű zöld­takarmány, hogy szilázs ké­szüljön belőle. A talaj előkészítésben és a vetésben nincs lemaradás. A legutóbbi héten az ősziek mag­ágyát újabb 17 ezer holdon ké­szítették elő, s a friss vetés már 30 ezer holdon kel. A sza­badszállási Lenin Termelőszö­vetkezetben befejezték a rozs vetését, a kunszállási Alkot­mány Tsz-ben pedig 900 hol­don vetették el eddig a homok kenyérgabonáját, s a hátrale­vő egynegyed résznek a vetésé­vel is rövidesen végeznek. Jól bevált as „ABC“ Tarthatatlan álláspont Még az idén befejeződik az építkezés Kecskeméten, a Leninvárosban. A bámészkodó hajlamos ugyan rá, hogy kételkedjék az ígéretekben, mert a le­endő áruház és környéke még igen zilált képet mu­tat. De P. Sörös József és Juhász István ácsok — Vad Sándor hét esztendeje szo­cialista brigádjának tagjai — erősködnek, hogy úgy lesz. A jövő esztendőre csak a belső munkák maradnak. Rajtunk nem múlik — mondják. — Hajtunk, mert amint hallottuk, vár már a következő munkahely, a vá­ros másik végén induló épít­kezés. De addig még sok tenni­valójuk lesz itt is. Képün­kön: P. Sörös József és tár­sa a cukrászda födémszer­kezetén dolgozik. A háttér­ben az ÁBC-áruház még csupasz homlokzata. A Szüret az Aranyhomokon kiállításán szerepel egy nagyon ízléses vikendház, amely némi átalakítással gépkocsigarázs­nak is használható. A Bács- Kiskun megyei Nádgazdasági Vállalat készítette préselt nádlemezből. A 12 négyzetmé­ter nagyságú szobán kívül egy kétnégyzetméteres főzőhelyiség és egy 4 négyzetméteres terasz képezi az épületet. Közismert, hogy az ilyen vikendházak iránt rendkívül nagy a keres­let, s tudvalevő az is, hogy hasonlót csak két-háromszoros árbn lehet beszerezni. Tehát olcsó, praktikus, s azonkívül szép is az épület, jól beleilleszthető a környezetbe. Összeállítását a helyszínen né­hány nap alatt meg tudják ol­dani a vállalat szakemberei. A préselő gépek rendelkezésre állnak és szükség esetén lehet növelni a gyártási kapacitást. Tehát akkor minden rendben van — mondhatnánk. Hanem a dolog nem olyan ' egyszerű. A Könnyűipari Minisztérium helyiipari igazgatóságának il­letékesei vétót emeltek. Ez nem tartozik a vállalat profil­jába — mondják, már mint az, hogy fel is építsék a vikend- házat. Az az építőipar dolga. A vállalat adja át a TÜZÉP- nek a nádlemezeket, aztán majd aki szeretne egy ilyen épületet, onnan beszerzi. Te­hát egy szerv közbeiktatásá­val már lehet növelni egy-két ezer forinttal a költségeket. Nem beszélve arról, hogy az építtetőnek jelentős időveszte­séget okoz szakember után sza­ladgálni. Ily módon drágábban és több huzavonával építtethet magának vikendházat. Nem fogadható el ez a véle­mény, hiszen nem egy jelentős építkezésről van szó. Ilyen egyszerű épületet külföldön elő­re gyártott elemekből házilag is összeállítanak. Enyhén szól­va tehát tarthatatlan a mi­nisztérium álláspontja. K. S. Nemcsak pénzkérdés « Mi is tudnánk, hogy mit és hogyan tökéletesítsünk az üzemben, de ha egyszer nincs rá pénz — hallja sokszor az ember az üzem­vezetőktől, ha a beszélgetés végén kiszalad a száján: — Ilyen kevés műszaki fejlesztés valósult meg egy év alatt? A magyarázat nem egészen alap­talan, hiszen akár a gyártás, akár a gyártmányok korszerűsítéséhez pénz kell. De sokszor nemcsak, és nem is elsősorban az anyagiakon múlik, hogy elszomoritóan kevés fejlesztésről tudnak számot adni egy-egy vállalatnál. A Kalocsai Sütőipari Vállalat szinte a semmiből teremtette meg egy új gyártmány bevezetésének a feltételeit. A Ropogós néven 0r" szágszert© ismeirt és kedvelt süte­mény házilag átalakított régi os- tyasiitőgépen készül, tiszta, de pa­rányi műhelyben. Nem véletlenül idéztünk példát éppen Kalocsáról az ötletes gyárt­mányfejlesztésre. Ugyanis néhány száz méterre a kalocsai pékektől, egy másik üzemben, igen nagy szükség lenne most valami jó el­képzelésre. A Kalocsavidéki Fűszer­paprika- és Konzervipari Vállalat­ra gondolunk. Ott ugyanis hónapok óta szünetel a tésztagyártás, a ré­gi szakképzett tésztások más mun­kakörben dolgoznak. Miért? Egyszerűen azért, mert a kereskedelemnek nem kell a Kalo­csán gyártott áru. Egy másik kon­zervgyár jobb gépekkel, jobb eljá­rással, jobb minőségűt készít. A „paprikások” gépei valóban nem korszerűek, de jó állapotban vannak, hiszen nemrégiben újítot­ta fel a tésztagyártó műhelyt a vállalat több mint egymillió forint költséggel és szakemberekben sincs hiány. Kár lenne veszni hagyni ezeket az adottságokat. Talán ki­sebb műszaki változtatással, egy jó új gyártmánnyal még versenyképes maradhatna a hazai piacon az üzem. A kalocsai kocnzerveseknél a tész­ta csak másodrendű gyártmány * számukra az a legfontosabb, hogy a paprikaőrlemény és a savanyú­ság „menjen”. De a gazdasági re­formok megvalósításának a küszö­bén nem tanácsos lemondani ilyen könnyen egy gyártmányról, nem tanácsos kihasználatlanul hagyni — álltukban is pénzt „evő” — gépe­ket. Mert, aki kényelmes — és ea nemcsak a paprikásoknak szól — könnyen arra ébredhet néhány év múlva, hogy másutt mindent job­ban, olcsóbban gyártanak, g j) Ez év április 2-án nyitotta meg a kecskeméti földművesszö­vetkezet a megyeszékhely legna­gyobb' élelmiszer jellegű üzletét a piac mellett. Az új ÁBC-áruház iránt kez­dettől fogva a várakozásnál na­gyobb volt az érdeklődés. Az illetékesek ugyanis 1 millió 350 ezer forintos havi átlagforgalom­ra számítottak ebben az üzlet­ben, s már az első hónapban; 1 millió 100 ezer forintot for­galmazott, a megnyitást kövefő ötödik hónapban, augusztusbr pedig 2 millió 100 ezer forint ér­tékű árucikket vásároltak itt a kecskemétiek és környékbeliek; . Horváth Imre elv- » n -» S Ö« A A párttitkárának az alap­'társ vizsgára készül HB B ÉH ilff szervezet tagsága. Meg­most. Nem érettséginek -L Ä- fii bízták, hogy küldöttként hívják, de azzal egyen- képviselje őket a vá­ló fokot jelent a Marx Károly Közgazdasági rosi pártértekezleten. Mikor megkérdezem, mi- Egyetemen elvégzett iparüzemgazdasági tanfo- ről beszélne ott, ha felszólalna, kicsit -töpreng, lyam. Kedves otthonuk kertje csupa virág, — — A részletekről nem gondolkoztam, de any­legszebbek a rózsák benne —. s közöttük ké- ^nyi biztos, hogy az Erőmű helyzetéről okvet» szült a nagy erőpróbára az elvtárs, aki derese- lenül szólnék. dó hajjal, a művezetői felelősség mellett — pó­tolta, ami mostani fiataloknak olyan természe­tes jussa: a tudás. Gondoikodtk hol is kezdje. — Ma bemegyek — szakítja meg a csendet —; mivel fogadnak? Csőrepedés. Az egyik ka­Nemcsak a művezető gondjai vannak a vM- eá’kát állni. TiSXizenhV óra ki- lan. Alapszervezeti parttitkara is a DAV Kecs­keméti Erőművének. Mint kommunista, elsősor­esés... Pedig évről évre növekszik az igény munkánk iránt: mi látjuk el a Konzervgyár Il-es telepét, a Béke Tsz palántahajtatójáí, a ra. Nem egészen véletlen tehát hogy ennél a hét ta- *S SuVkÄ orrf támláin ki« alarfszervpzptnpl műszaki PSVP- lenmvarOSl ldKOlL-iep . . . az ISKOia IS. r>.et Ka ban önmagával szemben igényes. így ösztökél­het nyugodt lelkiismerettel másokat is tanulás­sása»«« sc sís “äss' riss munistäk között. A napokban lezajlóit vezető- kor növekednek a höelllLíl gondíí' segvalasztó taggyűlésén is nagy súllyal szere- ------ 5 pelt a párt- és állami oktatás a beszámcüöban, k~ es a vitában A nyílt, egyenes bírálat győzte nek_ mennek> terveznek, nyugdíjba vonulnak, a meg azt az elvtarsat is a tovabbtanulas szűk- minden marad a régiben... Ebben az évben végre egy kazánt, kapunk — a ZIM számára. Majd talán 1970-re kettőt. ségességéről, aki régebbi pártmegbízatására hi­vatkozva szabadkozott: „Akkor jó voltam a négy elemimmel?” Ez az elvtárs is megfogadta: nem nyugszik meg, tovább képezi magát. De jobban kellene szorgalmazni. Mi lesz, ha hidegre fordul az idő? A Leninvárosnak fel­A budapesti vizsga előtti napon beszélgetünk tahaitatónak is Milosv ha h paaP Horváth elvtárssal Eevszerű őszinteséeeel ön- ,tahaJlatonak is. Mi lesz ha hol egyikkel, hol másik- Horvatn eivtarssai. Egyszerű őszinteséggel, on kai le kell állnunk mert javítani kell? Egy kazán Äab,ÄÄ SAT' alapszervezet élete „szűkösködte” meg, hogy ne- Rángathatod! partertekezleten er‘ ki, meg más elvtarsnak is — a tanulást kellett szorítania ^ János utca sarkan zömök, nyu* A termelőmunkával nem volt semmi baj. Az TA dere,s{íő művezf: Erőműnél nem csupán szólam, hogy a kommu- l ’ 1 , -lvt,ár®,.]ott..W nisták elől vannak, ahol meg kell fogni a do- S-S i-® ^on.>’vek kozul- Figyeli a log végét. Ezért jellemző hasonló helytállás az . ’ !?. e-l®ben gazdasági torve­ötvennégy főnyi kollektívára is. Mert az Erő- r-/,ci^t^-f-,-/u„-t!i.' ,XvXYe^ műnél nem egyszer kell. váratlan kompliká­anyag részletei cserélgetik egymást, — közben arra is gondol, nem lesz-e baj a kazánokkal az tÄÄÄÄ.'SSÄ n"neP”P’ «A l.«-e fennakadás asárnap számítani lehet mindenkire. 4 munkahelyhez való hűségből is pél- dt vehetnek a kommunistákról. Horváth Imre az üzemek­ben, ahová éjszakai műszakra vonulnak az em­berek? Legtöbb helyen vacsorailiat száll a lugasok- ftitkár például 1948. óta dolgozik az üzem- ból. Gyerekek vidám hangja kíséri a kanálcsör- n. Tőle tudjuk, hogy a legfiatalabb kommu- gést. Az ablakokból a tv kékes-sejtelmes fény­s- i—-—---- csóvái lebegnek. Nyugalom — nyugtalanság. vJ Tóth István i ista is legalább 10 éve van náluk. Öt 1957. óta most már negyedszer választotta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom