Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

* Kezdeményezők a kommunisták Rendet a kiskőrösi vasútállomáson! Örömünk teljes lenne... Mi rejlik a súlyos, elma­rasztaló szavak mögött, melye­ket — érzem — a helyzet tart­hatatlansága és a kommunista felelősségérzet diktált a kiskő­rösi vasútállomás alapszerve­zetének — a párt belső helyze­téről tárgyaló — taggyűlésén? Ennek felderítése iránti vágy hajtott a községi « pártbizott­ságról az állomásra. S útban oda, minduntalan a fülembe csengtek a július 1-i taggyűlé­si jegyzőkönyvből ismert mon­datok: , „Ha bírálni merünk, a bu­meráng mindig visszaüt... Jól mondta a beszámoló: a párt­nak — a tömegszervezetek ve­zetőinek és a dolgozóknak jo­guk van belenézni, hogyan, milyen szempontok szerint irá­nyítják a munkákat. Annyira nem becsülnek bennünket, hogy szinte észre sem veszik, hogy vagyunk és dolgozunk... Itt a gazdaságvezetés problé­mája. Immár egy éve lesz, hogy az igazgatóság szégyen­szemre nem tudja megolda­ni...” Vagy: „A párt tagjainak állomásunkon nincs részük megbecsülésben, annak ellené­re, hogy legtöbbje kiváló dol­gozó ...” Szemrehányó, vádoló, de meg­fontolt szavak. Hogyan lehet, hogy éppen a párt belső hely­zetét tárgyaló taggyűlésen hang­zottak el? A taggyűlési jegyzőkönyv nyomában — Arról hallgatni, ami hosz- szú ideig az állomásunkon zaj­lott, nem lehetett tovább. Egy­formán érezték és érzik ezt a párttagok és pártonkívüliek — vallja kertelés nélkül a szak- szervezeti titkár, Salac István. S jelezve, a kusza szövevényt —. melyet pár év alatt a ta­valy szeptemberben leváltott állomásfőnök: Földesi Sándor teremtett — lényegre törően vázolja a kialakult áldatlan helyzetet. — Amikor 1963-ban Földesi ide került, egy ideig nem volt semmi baj. Közvetlen termé­szetű, könnyen barátkozó fő­nöknek bizonyult. Hamarosan tapasztalhattuk, hogy akadnak jó barátai a minisztériumban és a szegedi igazgatóságon is. Sűrűn jöttek a látogatók az irányító szervektől, s útjuk rendszeresen a főnök lakására vezetett. Ott aztán evés-ivás következett, és nem maradtak el a pincelátogatások sem. Egyszercsak kezdtek jelentkez­ni a bajok. Földesiék szinte gyerekesen túlzásba vitt, sül- ve-vőve együtt barátkozásait követték az összeveszések és a különböző törvénytelenségek. Azon vettük észre magunkat, hogy nincs már meg az egy­más iránti bizalom, sok a fe­gyelmezetlenség. Ez utóbbi vé­gül is emberéletet követelt... Nézze csak elvtársnő, a sín­menti meszezés nyomait. Drá­ga tanulság,.. EJJeinte nem értem az össze­függést. A további beszélgeté­sek azonban segítenek. Miért halt meg Szentgyörgyi György? Földesi Sándor főnöksége ide­jén néhány dolgozóval gyak­ran előfordult, hogy ittasan állt szolgálatba. Tehették, hi­szen a főnök védelme alatt álltak. Hálából, amiért gon­doskodtak a kiürült demizso- nok ' feltöltéséről. Számtalan­szor megesett, hogy Földesi Sándor fektette le az állomás valamely zugában az alkohol- mámorosan munkába álló — pár héttel azelőtt halálra gá­zolt — Szentgyörgyi György szénrakodót és társát Ba Pált. Vagy a jobbik esetben egysze­rűen hazaküldte őket. — A tragédia bekövetkezése, amennyire megismerhettem a helyzetet, szinte törvényszerű volt — mondja Dobcsányi Já­nos, az állomás július 19-én szolgálatba lépett új főnöke. — Az a csoda, hogy már jó­val korábban nem történt meg!... — vélekednek szinte egyöntetűen az állomás dolgo­zói. — Salac elvtárs szakszerve­zeti titkár. Nem próbálta fi­gyelmeztetni a hajdani főnö­köt a káros jelenségekre? Ki érti ezt? — Veszélyes volt az ilyesmi. A békesség kedvéért olykor próbáltam védeni is <így bizo­nyos pontig, de az első, legki­sebb neki nem tetsző észrevé­telért is visszaütött. Említsem a magam példáját? Tavaly, vasutasnapkor a miniszter elv­társ személyesen adta kezem­be a Kiváló Vasutas kitünte­tést, augusztus 12-én pedig 210 forinttal kevesebb fizetéssel, alacsonyabb munkakörbe he­lyeztek. Minden indokolás nél­kül. Utána megkeresett az igazgatóság személyzetise és arra kért, adjam írásba, hogy az alacsonyabb beosztást én magam kértem ... No, de az én esetem csak egy a többi kö­zött. Beszéljen például Budai- néval, a segédhivatal vezetőjé­vel, ő hogyan járt? Budai Antalné így kezdi; — Lehetetlenek voltak már itt a körülmények. Mi is jó­ban voltunk Földesiékkel, gyak­ran összejártunk. Ilyenkor a volt főnök kibeszélte valame­lyik kollégát, akinek családjá­val szintén összejárt. Elég sok időbe telt, míg rájöttem, hogy másutt meg mi vagyunk a „baráti” beszélgetés, a pletyka tárgyai. Egy napon aztán min­den magyarázat nélkül tudo­másomra hozták, hogy áthe­lyeztek Kunszentmiklósra. Pe­dig korábban mindig elismer­ték a munkámat. De az én he­lyem éppen egy másik „barát­nak” kellett. Végül is a dön­tőbizottság igazságot szolgál­tatott nekem, visszakerültem a helyemre. De mit kellett ezért átélnem! Az árupénztárban dolgozó, megfontolt, kevés beszédű Gyu- ricza Sándor azt nem érti, ho­gyan lehet, hogy Földesi Sán­dor leváltása óta is kapja a főnöki fizetést, holott menet­irányítóként szolgál. S hogyan lehet, hogy a felettes szerv egy év alatt nem volt képes megoldani az állomásvezetői problémát. De hogyan is érthetnék meg a kiskőrösi vasútállomás dol­gozói a köröttük zajló dolgo­kat, amikor Földesi Sándor még a közelmúltban is han­goztatta: „Ne hallgassatok Eob- csányira, leszek én még itt fő­nök!” Ami előrevisz és ami visszahúz... Július 19-e óta új — Földe­si leváltása óta az ötödik — főnök áll a kiskőrösi állomás parancsnoki aoszüäa. Qt igg jellemzi a szakszervezeti tit­kár: — Határozott, egyenes em­ber. Jó vele együtt dolgozni. Ha ő még nem is, de mi, akik ismertük a korábbi helyzetet, máris le tudjuk mérni a vál­tozást a fegyelemben és tiszta­ságban egyaránt. Csak tisztel­ni tudjuk, hogy volt bátorsá­ga azonnali hatállyal elbocsá­tani Ba Pál szénrámolót, a szerencsétlenül járt Szentgyör­gyi társát, aki a tragikus na­pon szintén részegen dolgozott, s utána még írásba is adta, hogy nem tud a szeszről le­mondani. De mi lesz, ha az új főnök is elmegy? Mert a felet­tes szervek nem váltották be a neki adott ígéretet! Ezt vetjük fel mi is. Mert a nyugalmában felbolygatott, fe­gyelmében fellazított állomás irányítását, rendjének helyre- állítását Dobcsányi János — két iskolás korú gyermek ap­ja — olyan ígéret mellett vál­lalta, hogy augusztus 25-re, illetve az iskolakezdés idejére beköltözhető lesz a főnöki szol­gálati lakás. Nem lett belőle semmi. Ma is Földesi Sándor lakja, aki — mert a szegedi igazgatóság Szentesen alakít ki számára lakást —, szemrebbe­nés nélkül hangoztatja: „Nem is költözöm el, ha nem tartom megfelelőnek. Mert engem az igazgatóság nem kérdezel t meg, milyen legyen a lakásom!” És az állomás dolgozóival együtt felvetünk még egy kér­dést: vajon mi bátorítja Föl- desit, hogy annyi mindent — büntetlenül — megengedhetett, sőt megengedhet magának? A kiskőrösi vasútállomás pártszervezetének kommunistái a Vezetőség újjáválasztására, s1 a párt IX. kongresszusára ké­szülnek. Ennek jegyében pezs- dült fel a politikai tevékeny­ségük, ennek jegyében fára­doznak munkahelyük — 1363- ban a megyei pártbizottság dicsérő oklevelével is elismert — jó hírnevének helyreállítá­sáért. Törekvésükben nincse­nek egyedül. Segíti őket, töb­bek között, teljes tekintélyével a községi pártbizottság. Nélkü­lözhetetlen azonban, hogy a szegedi felettes szerv pártbi- zóttsága is erőteljesebben mel­léjük álljon. Aki érdekelt, mindenki nagy örömmel fogadta a kecskeméti Expressz étterem megnyitását. Örömünket azonban zavarja né­hány — könnyen száműzhető — bosszúság. Az egyik ilyen: egy vagy másfél órát kell várakoz­ni, mire a közületek kiszolgá­lása után a magánosokra is sor kerül. Ha az egyszerre történő kiszolgálás akadályba ütközik, s emiatt várakoznunk kell, két- > három pad elhelyezéséért igen hálásak lennének a többnyire j idős vendégek. Hasznos célt" szolgálna egy-két kerékpártartó felállítása is, hogy a kerékpáro­kat ne a drága pénzen létreho­zott étterem falához támasszák Akadály: a cementhiány Községi tanácsunk legutóbbi ülésén megállapította, hogy az elmúlt évben sokat javult Har- tán a gazdaságszervező tevé­kenység. Különösen eredményes a termelőszövetkezetek gazdál­kodása. Sikeres volt azonban az előrelépés a helyi tanács köz­ségpolitikai munkájában, javult a kommunális ellátottság. Az eredmények eléréséhez a tanács­tagok több értékes kezdeménye­zéssel és szervezéssel járultak hozzá. A tanácsülés után a járási községfejlesztési állandó bizott­ság a helyszínen megtekintette a járdaépítést; melyet kizárólag társadalmi munkában végez a lakosság. A Kossuth Lajos ut- rsiak például két nap alatt 400 folyóméter elsőosztályú beton­járdát létesítettek. Harta tanácstagjai ugyanis 10 kilométer járda építésére kö­töttek társadalmi munkaszerző­déseket a választókkal. Ennyi járda elkészítéséhez 21 vagon cementre lenne szükség. Eddig azonban mindössze 5 vagonra kaptunk diszpozíciót, amiből a helyi fmsz-i tüzéptelep útján ed­dig 100 mázsa jutott el hozzánk. Sajnos, a cement hiánya miatt kénytelenek vagyunk községfej­lesztési tervünket megváltoztat­ni, ami annyit jelent, hogy adott szavunknak eleget tenni nem tudunk. Nánai András vb-elnök az idelátogatók. A kis előtér sem nyújt megfelelő védelmet az időjárás viszontagságai ellen a sok várakozónak. Hátha se­gíteni lehetne ezen is. Ha a vendéglátó vállalat fi­gyelembe veszi a vendégek jel­zéseit és megtalálja a segítés módját, örömünk teljes lenne. Keresztes László Kecskemét w?mm Veszélyes tolatás Augusztus 27-én este három­negyed hét körül Kecskeméten tódult a közönség a vásártéren sátort vert cirkuszhoz. Azaz, hogy csak tódult volna, mert a sorompó zárva volt, tolatást vé­geztek. Kissé tUrelmetlenül vá­rakoztak az emberek, de mit le­hetett tenni? Egyszer azonban felnyílt a sorompó, annak elle­nére, hogy a mozdony az út közepénél állt. Mindkét oldal­ról kocsik, autók, gyalogosok, kerékpárosok igyekeztek kihasz­nálni az alkalmai, hogy eloson­janak a pöfögő mozdony előtt. Nem éppen kellemes érzés pél­dául a gyalogosnak a sarkában egy Wartburggal, mellette pe­dig bármelyik pillanatban meg­induló mozdonnyal sétálgatni. Hangsúlyozón), alig volt any- nyi hely, hogy! a mozdony és a sorompó oszlopa között egy teherautó elférjen. Jött egy lo­vaskocsi. A lovak megijedtek, a kocsit neki rántották az osz­lopnak, az emberek jobbra-balra ugráltak ijedtükben. A stráfko- csi és a mozdony között alig egy méter hely lehetett, s itt közlekedtek a gyalogosok. Egy váratlan pillanatban azonban nagy lendülettel megindult a mozdony. Hajszál híján elgá­zolt egy idős asszonyt, akit a mellette haladó fiatalember rán­tott el az ütközőtől, akkor, ami­kor az már meglökte. A követ­kező másodpercben a mozdony szinte felnyársálta a kocsit és megállt. A tömeg felzúduit. ká­romkodások, fenyegetések és si­kolyok szálltak .a levegőben. Ki­derült, hogy a hosszú szerel­vényt a túlsó végéről nyomta egy másik mozdony. Ezek után csupán az a kér­désünk: miért j nyitották fel a sorompót, ba a tolatást nem fe­jezték be az alsó-pályaudvaron. Ki irányította ezt a „műveletet”, aminek majdnem emberhalál lett a vége és hajszálon múlt, hogy nem okozott tömeges ka­tasztrófát. Szerencsére a szerel­vényt nem tolta tovább a hátsó mozdony, mert) akkor teljesen összetörik a kocsi a rémült és tehetetlen közönség szeme lát­tára. A gazda végülis kifogta a lovakat, a szerelvény hátrált és kiszabadították a kocsit. S ami ugyancsak érthetetlen; egy * * rendőrautó a közelben állt. a benne ülő rendőr pedig szinte figyelemre sem méltatta ezt az igen veszélyes helyzetet. — dorgál — ___ t P ETŐFI N E P E A Magyar Szoda’ista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő- dr. Weither Dániel. Riadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadót Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont; 28-13. 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér t/a. Telefon: 17-08. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési dü t hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefoni U.-8S ! • Indes« SS 063 Perny Irén Pihenő csónakok a Sugovicán (Tóth Sándor felvétele.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom