Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-08 / 212. szám

1966. szeptember 8, csütörtök 5. oldal Dús program — fiataloknak Könyvtár — nehéz helyzetben Az akasztói szép művelődési Otthonban sokat törődnek a fia­talokkal. Második otthonukat találják meg itt. — Szívesen jönnek hozzánk — büszkélkedik Maros Zoltán igaz­gató. — A következő évadra is igyekeztünk olyan programot összeállítani az Ifjúsági Klub részére, hogy mindenki megta­lálja a magáét. Valóban: a program eleven, rokonszenves. Bőven van benne Kár, hogy a klisé nem éle­sebb, nem mélyülhetnek el ol­vasóink kellően a képen látható csodálatos falvédők részleteiben. Hát még ha színesen nyomnánk a lapot! Láthatnának paprikás szalon­navörösen vérző alkonyt, eper- íagylaltgombócként vigyorgó hajnali napot, zománckék eget, dagadó pehelydunna-felhők- kel. A bal felső sarokban egy kissé szélhűdött jellegű ifjonc csókdossa gyöngéden szende kisasszonya kezét, miközben a méregzöld bikkfák mögött ab- roncsszoknyás nimfák enyeleg- nek. Egyenesen a XVIII. szá­zadi francia kastélyokból men­tette át a művész a falusi tűz­helyek fölé. De kijut ám a fé­lelemből is! A középső falvédőn borzadályos sziklák meredez- nek, olyan élesen szögletes va­lamennyi, mint az ötödikes mértankönyvben az egyenlőszá­rú háromszög ábrái. (Ha Csont- váry erre a megoldásra rájön, nem piszmogott volna annyit a Tarpatak szikláival.) És a tech­nika, kérem! A fűszálakat egyenként meg lehet számlálni. (Az embernek kedve lenne szá­lanként kitépni őket.) Komlós Aladár írja A líra műhelyében című könyvébeh, hogy a giccs szó egyik értelme­zése szerint a német „verkit- schen”-ből származik, jelentése: olcsón eladni. Kétségkívül olcsón kínálják olcsó eszközökkel derítő-borító rémségeiket a mindenütt fel- felbukkanó ^művészek”. Gyak­ran még lakásunk ajtaját is megkocogtatják óvatosan elő­húzva aktatáskáik mélységeiből a halovány holdat, a gombo­lyaggal dribliző cicákat, a kér­dőjel-nyakú hattyúkat és a mű­faj más klasszikusait. Üzleti fo­gásaik kifogyhatatlanok. Hol a szórakozás, meg művelődés is. Lapozgassunk csak kicsit a cí­mek között. Havonta négyszer lesz rendez­vény a fiatalok számára. Min­den esetben konkrét céllal, meg­alapozott témával. Ismertetik a folyóiratokat, az ifjúsági, a ma­gyar és szovjet képeslapokat. Szamos alkalommal könyvismer­tetés, irodalmi est lesz írók, költők személyes részvételével. Az év eleji első rendezvények meg nem értett művész sorsát festik éjszín ecsettel, hol mézé­des mosollyal a páciens kifino­mult ízlését és kifinomult alko­tásaikat próbálják közös neve­zőre hozni. Valójában nagyonis drágán fizetünk jutányos áruikért. Fel­mérhetetlen az az ízlésrombo- liás. amit a giccs végez még napjainkban is. Képzőművészeti kiállításaink­ról már eltűnt lassacskán (mert giccs volt a birkózóizmú, vörös vándorzászlós vidoran veríté­kező vasöntő is!), maradt a vá­sárponyva és a porcelánboltok kirakata. Mikor fagyasztja már meg dí­szítőiparunk minőségi ellenőr­zése a giccsek melegágyának tenyészdús levegőjét? Meddig tart még a hattyúk szűnni nem akaró hattyúdala? Sz. J. élménybeszámolókkal kezdőd­nek: ki hol járt a nyáron, mit látott, mit tapasztalt. A beszá­molókhoz földrajzi előadások kapcsolódnak Ki mit tud a föld­tanból? címmel vetélkedő, majd ezzel egybekötve talajtani elő­adás következik. Gyakran lesz „ülik — nem illik” szellemes illemtan óra. Szóvá teszik ez alkalommal az idősebbek tiszteletét, az öltöz­ködést, az étkezést és a társa­ságban való viselkedést. Tár­sasjáték-tanulás, szórakoztató játékok megismerése. Táncórá­kon megtanulják a csárdást, ke- ringőt, tangót és az év divatos új táncát. Nemegyszer tartanak hanglemez bemutatót is a leg­újabb táncdalokból; Novemberben vitaest: „A fia­talok helye és szerepe a mező- gazdaságban” címmel. Január­ban a televízió műsoráról vi­tatkoznak, februárban a ház­tartás kémiájáról, márciusban pedig arra igyekeznek feleletet adni, mit tenne ki-ki, ha tanács­elnök volna. Márciusban mag­nósok részére szakelőadás és bemutató, júniusban zeneeszté­tika és zenetörténet népszerű nyelven, júliusban pedig nyári kozmetikai tanácsok. És még sok más, érdekes és vonzó téma. Azt mondják, a múlt évadban is sokan látogatták az Ifjúsági Klub rendezvényeit. Bizonyos, hogy az idén sem lesznek nép- telenek ezek az esték. Nehéz helyzetben van a kunszentmiklósi községi könyv­tár. Nem könnyen szereztünk erről tudomást, mert Bognár Lászlóné könyvtáros a nehéz­ségekről nehezen beszél, Inkább a sikereket mondja el. Nem dicsekvésből, hanem örömé­ben. Régebben, a közigazgatási át­rendezés előtt járási könyvtár volt itt, amelyhez hozzá tar­tozott a szomszédos szoba- konyhás lakás is. Azóta azt le­választották, egy magános férfi lakik benne. A könyvtárnak mindössze egy helyisége van. — Tessék körülnézni — mondja a könyvtáros asszony. Körülnézünk, Festett aszta­lok, székek — közönséges konyhaszékek. Rozoga bútorok. Ám az asztalokon tiszta terítő és kerámiaváza. Látszik a jó ízlés. A polcok is olajfestékkel festve, de „házilagosan”. Könyv könyv hátán, szűk a helyiség. Kilencezer kötet szorong a polcokon. Megnézem a statisztikát: „sze­zonban” , vagyis ősszel és té­len 100—120 látogatója van a kis helyiségnek naponta. El­képzelhetni, milyen szűkös helyzet alakul így ki. ősztől kezdve legalább 400 iskolással gyarapodik az olvasó létszám — mondja Bog­nár Lászlóné. — A gyerekek szívesen maradnak a könyv­tárban, nézelődnek, olvasgat­nak. Végeredményben ez a he­lyes: otthonossá tenni a könyv­tárat, hogy az emberek fölös idejüket szívesen töltsék ott. Tizenkét éve szolgál Bognár­né itt és úgyszólván minden percét a könyvtárnak szánja. Sajátmaga fényképez aktuális dolgokat, könyvtári újdonsá­gokat, maga hívja elő a filmet és a képet kiteszi a könyvtár kirakatába. Saját diavetítője van, amit szívesen behozna, hiszen ősztől kezdve ezen ve­títené a gyerekeknek a köte­lező olvasmányokat. Mennyire hasznos volna ez! De hol ve­títsen? A községi tanács igazán gond­ját viseli a könyvtárnak, szé­pen áldoz rá, évi 8000 forintot ad a KÖFÁ-bóí. Egy ponton azonban csak ígéret marad a tanács segítsége. Három év óta ígérik, hogy az előbb említett szoba-konyhát visszaadják a könyvtárnak, de az ígéret csak ígéret marad. Számításba vé­ve a közhasznú célt, annak a családtalan, magános embernek kiutalhatna a tanács lakást és akkor megoldódna a könyvtár nagy gondja, A gondosan rendben tartott kartonokon 760 olvasó neve szorong, de ide tartozik még négy fiók is: Tasskertes, Bösz- tör, Kunbábony és Bodakút. A fiókok területén 300 olvasó. Nem porosodnak a könyvek. Az ottani könyvtárosok, vala­mennyien pedagógusok, lelkes* szép munkát végeznek. Találomra kiemelnek egy kartont a tömegből. Kamasz János a névadója, éjjeliőr a Növényvédő Állomáson. Utolsó bejegyzés: ma. Két könyvet vitt ki, mégpedig Zola: Igazság, és Hughes Richard: Szélvihar Janjaikában című köteteket. Ebben az évben 34 könyvet vett ki a könyvtárból Kamasz bácsi. Beszélgetésünk során Bog- nárné ismét visszatér kedvenc tervére: úgy gondolja, hogy egész osztályok számára lehe­tővé kellene tenni a kötelező olvasmányok diavetítését. Mi­lyen szép is lenne itt a sok gyerek, a sok nyüzsgő fiatal olvasó... Csakhát... A tanács ed­digi kifogástalan gondoskodá­sára apellálunk. Ez a könyvtár nemhogy a község egyik leg­hasznosabb kultúrcentruma, ha­nem a környéken is mindenfe­lé dicsérik eredményeit, mun­káját. Megérdemli, hogy a há­rom év óta csak ígéretként hangoztatott segítség valóság legyen minél hamarabb. Adja vissza a tanács azt a szoba­konyhát a könyvtárnak, hogy a helyiséggyarapodás után a fiatalság második otthona le­hessen. Balogh József B. J. Hosszúra nyúlt hattyúdal 17. S valóban, északkelet felől három repülőkötelék tűnt fel az égbolton. Először csak apró pon­tocskák a felhőtlen, napsugaras csendes-óeiáni égen, majd perc­ről percre nőttek... Már a mo­torzúgásukat is jól lehetett hal­lani. ■'! A lány precíziós messzelátó- jával követte a repülőgépeket. Látta, amint a három csoport egyszerre válik el egymástól. Az egyik a szárazföldi repülőtér fe­lé tart, Wheelenbe; a másik a két, egymás mellett horgonyzó nagy repülőgépanyahajó fölé; míg a harmadik kötelék a sok­sok csatahajó irányába repül. Eltekintve a repülőgépek zú­gásától. Pearl Harbour csen­des volt. . A hajókon, a barakkokban^ a házakban éppen reggeliztek a tisztek és a legénység, vagy szolgálat-átvételre indultak. Ruth Kühne figyelte a mozgást, de csak elvétve látott itt-ott né­hány embert. Anyja lépett a szobába. — Mit akarsz?! — csattant fel a lány, anélkül, hogy hátrafor­dult volna — Biztos vagy benne, hogy nem kell ruhákat vinnünk ma­gunkkal — kérdezte az asszony, kissé idegesen. — Mondtam már. hogy sem­mit, csak a pénzt! — válaszolta a lány. — Menj vissza Hans- hoz, kezdődik!... Még be sem fejeződött a mon­dat, amikor a Ids ház ablakai megzörrentek és a falak meg­remegtek. S néhány másodperc­cel később már hallották a légi- torjjedók első, sorozatának harag­ját. a bombák robbanásának mennydörgését, a zuhanó-bom­bázók baljóslatú süvítését... A japán császári légierők 105. repülőgépe rávetette magát az Egyesült Államok csendes-óceá­ni tengeri és szárazföldi had­erejének e fontos bázisára. Ruth Kühn határozott hangon beszélt apjához, aki egészen tisztán, érthetően megismételte, amit a lánya mondott, s köz­ben a szavakat fényjelekké ala­kította át. A jeleket az ablakon keresztül továbbította. — Telitalálat egy csatahajón..; Egy romboló ég... — villantot­ta Ottó Kühn jelzőlámpájával. És a város másik végében egy japán, ak; ide utazott a Hawai- szigetekre, rádión továbbította a japán flotta parancsnokságá­nak a fényjelek megfejtését.,. Hogy ki volt a japán? Yama­moto, alias Kódúba, Mellette állt Otoiro Okudo japán kon­zul is. Amint a támadás megindult, pánik lett úrrá az amerikaia­kon. De látszólag csak egy pil­lanatra. mert annak ellenére, hogy sem a légvédelmi riasztó rendszer nem működött, sem a flotta, sem a hadsereg nem tar­tott fenn egyetlen felderítő-, vagy partmenti járőrt sem, a hajókon, néhány másodperc múlva működésbe léptek a lég­védelmi ütegek. Nem túl sok eredménnyel. S a japán repülő­gépek szünet nélkül bombáztak. A hajók légelhárítását nem támogatták a szárazföldi légvé­delmi ütegek és a partvéd üte­gek, legénységük ugyanis távol volt. De ha ott is lettek volna, akkor sem sokat tehetnek, hi­szen egyetlen lövésre való lő­szerük sem volt... Mindössze néhány repülőgép és 18 tengerészeti zuhanóbombá­zó támogatta a flotta légvédel­mi ütegeit, azok a gépek, ame­lyek a támadás megkezdésekor még fel tudta kszállni az En­terprise repülőgépanyahaj óról. Ám ezek a készületlen repülő­gépek sem tudtak sokat segíteni. Mindössze egy tizenötperces szünet következett, aztán a ja­pánok ismét folyamatosan tá­madtak. egészen kilenc óra negyvenöt percig. Amikor végül elvonultak, azt kellett megálla­pítaniuk, hogy összesen negy­ven gépet vesztettek ebben a nagy támadásban. Viszont a veszteség, amelyet okoztak, olyan nagy volt, hogy nem csak ütőképtelenné tette az Egyesült Államok csendes-óceá­ni flottáját, hanem ezzel a ki­lencvenöt perces támadással Ja- Báai tengeri és légi fölénye biz-, tosítva volt a Távol-Keleten, le­hetetlenné téve az amerikai és angol távol-keleti tengeri erők kombinációit... A kilencvenöt perces táma­dásból nyolcvan percig Ruth Kühn minden sikert jelentett apjának, aki fényjelekkel továb­bította ezeket Okoiro Okúdé­nak és Yamamotonak, akik rá­dión továbbították a parancs­nokságnak. És a parancsnokság az értesülések alapján adta ki további parancsait. De mielőtt még befejeződött volna a táma­dás, abbamaradtak a jeladások. Nem sokkal fél tíz előtt ugyanis kinyílt a padlásszoba ajtaja. Ruth hallotta ezt. Apja is. De nem fordultak hátra, ab­ban a hiszemben, hogy Kühné jött be ismét. Ruth csak ennyit mondott: — Menj ki! — és tovább fi­gyelte a hatalmas füstgomolya- got. amely a kikötő fölött lebe­gett. A lány csak akkor fordult hátra, hirtelen mozdulattal, amikor apja kiáltását hallotta: I,Istenem!.,.” Aztán egy idegen férfi hangja csattant élesen: „Fel a kezekkel!” Ruth két amerikai kémelhá­rító tiszttel találta magát szem­közt. (folytatása következik^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom