Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-24 / 226. szám
1966. szeptember 24, szombat S. »Wal Két krónika A vadszőlővel befuttatott üveges verandán ül Bánáti Miklós nyugalmazott tanító. Keze szeretettel simít végig az asztalon tornyosuló füzetkötegen. Nem iskolai dolgozatok. Két éve már hogy abbahagyta a közel négy évtizedig tartó dolgozat javítást, Császártöltés történetét rejtik a füzetek. Csaknem teljesen készen, néhány apró igazítás hiányzik csupán. — Négy éve fogtam hozzá. Olvastam a lapokban, hogy mindenütt készítik a városi, községi monográfiákat. Nem akartam, hogy kimaradjon annak a helységnek a története, ahol életem nagy része lezajlott. Más vállal. Bánáti Miklós, a falutörténet szerzője. kozó híján magam vágtam neki — Milyen kutatásokat végzett a krónikás ? — A hajósi anyakönyveket böngésztem át, a kalocsai városi és érseki, a Pest és Nóg- rád megyei levéltárban gyűjtöttem anyagot, leveleztem német levéltárakkal is. No és természetesen itt Császártöltésen, ami elolvasható anyagot találtam. — Mi volt a munka legnehezebb része? — A lakosság eredetének kérdése. Nem is sikerült megnyugtatóan tisztázni. A hazai források szerint 1742-ben mecklen- burgi német telepesek tették lakhatóvá a Vörös mocsár környékét. A német levéltárak mitőrnagyot, akinek pillanat alatt kell döntenie a maga és a gép sorsáról. Sóhaj jelzi a sorokból, hogy még így, elmondva is milyen hatással van a hallgatóságra a történet. Egy-egy fiatalember fején átsuhan, a gondolat: én mit tettem volna? — Amikor a parancsot megkaptam. éppen lakott terület fölött szálltam. Itt nem hagyhatom el a gépet, hiszen lent emberek élnek, dolgoznak, akiknek élete, munkája, egészsége mindennél fontosabb. De bennem volt az is. hogy mi lesz a drága repülőgéppel, megtet- tem-e mindent, amit lehetett? Eeláttam, azonban hogy más kiút nincs a számomra. Egyet mégis el kell érnem: a gépnek a határban kell földet érnie. Elszálltam a város fölött, s a következő pillanatban megnyomtam a gombot. A katapult hatalmas erővel lökött ki az ülésből. A legelső asztalnál egy szőke, bogárfekete szemű lány kezébe rejti arcát, aztán ismét felemeli. Mintha nem hinne a szemének, hogy ezek után most valóban az az őrnagy áll előtte, aki a nagy magasságban bukdácsolva zuhant a föld, a fák, virágok tarka egyvelege borította táj felé. — Körülbelül ötszáz métert sem tudnak erről. Nagy segítségemre volt a keletnémet sajtó. A neubrandenburgi Norddeutsche Zeitung és a Demokrat ismertette munkámat, felhívásokat tett közzé. Sajnos, a háború rengeteg német levéltári anyagot elpusztított. Mégis kaptam egy érdekes hipotézist, Mecklenburg helyett Münster külvárosával, Mecklenbeckkel vettem föl a kapcsolatot. Sikerült 35 családnévegyezést kimutatni a császártöltési telepesek és a korabeli Mecklenbeck lakói között. — Hogyan csoportosította az összegyűjtött anyagot? — Általános földrajzi leírással kezdődik a falukrónika. A második fejezet az eredetkérdést tárgyalja, a harmadik a község általános történetét, majd szakterületek szerint, a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a közlekedés, az egészségügy, a közigazgatás, a kultúra, az oktatás és az egyház fejlődését részletezem. A függelékben adattárat és olvasmányosan feldolgozott történeteket közlök. — Mondana az utóbbira egykét példát? — Rekonstruálni próbáltam a 48-as és a 19-es forradalmak helybeli eseményeit. Néhány furcsaságot is ismertetek, például a XVIII. század legnagyobb császártöltósi bűnperét, egy apagyilkosságat, aztán a község egykori teljhatalmú gazdasági „minisztere”, a malom- és kocsmabérlő Rokkenstein Lőrinc működését, aki arról is nevezetes, hogy ő tartja a község életkorrekordját: 123 éves korában halt meg 1825-ben. — A császártöltési párt- és tanácsvezetőség támogatta a község történetének megírását? — Nagyon örültek elhatározásomnak, és biztattak. A kutatáshoz szükséges utazásaim költségét fedezték. Ígéretet kaptam rá, hogy szorgalmazzák a kiadást is, segítenek a sajtó alá rendezésben. A másik krónika díszes, vö- rötskötésű album. Szerkesztője, Dikán Erzsébet, a 23 éves tanítónő nem kis büszkeséggel lapozgat benne. — A szerzők nálam is fiatalabbak, 12—14 évesek. A művelődési ház honismereti szakkörének tagjai. Körülbelül ott kezdtük el a munkát, ahol Miklós bácsi bevégzi. Mi nem is krónikaírók, csupán az események jegyzői vagyunk. Az iskola legügyesebben fogalmazó tazuhantam, amikor teljes élességgel ismertem fel a helyzetemet. Fölpillantottam és az ernyő fehér kupoláját kerestem, de az nem volt sehol. Helyesebben rajtam volt, a csomagban. Addigra már ki kellett volna nyílnia. Egy határozott mozdulattal megrántottam a kioldót, s abban a percben fölém bomlott a biztonságot jelentő selyemkupola. MAG ASFESZ ÜLTSÉG Az érdeklődő arcok láthatóan megenyhülnek, hiszen az ember megmenekült, kinyílt az ernyő és teljes biztonságban ereszkedik lefelé. Senki sem gondol a gépre, csalk azt látja lelki szemeivel, hogy tempós nyugalommal ereszkedik le a még parányi ejtőernyő, s az összefutó zsinórok végén az őrnagy, akinek volt bátorsága a minden pillanatban felrobbanással fenyegető gépet lakatlan terület fölé vezetni, s ezzel saját életét kockáztatva menteni másakét. — Ahogy ereszkedtem lefelé, még mindig az járt a fejemben: megtetbem-e mindent, hogy a hajtóművet ismét megindítsam? Újra és újra végiggondoltam az összes lehetőségeket; műszaki, technikai folyamatokat, s ismét arra a következtetésre jutottam, hogy nem voll más választás. Dikán Erzsébet a honismereti szakkör naplójával* nulói írják be a könyvbe a helyi nevezetes eseményeket, de a hétköznapok egyszerű történetét is. — Hogyan sikerül állandóan ébren tartani a hírszerzés figyelmét? — Minden területnek van egy felelőse a szakkörben. Rendszeresen felkeresik a párt, a KISZ, a tanács vezetőit, a téeszeket, vállalatokat. Mindenütt szívesen látott vendégek, senki nem akár kimaradni a krónikából. A könyvtár segítségével figyeljük a folyóiratokat, újságokat. Minden császártöltési vonatkozású írást kivágva az albumba ragasztunk. A fotoszakkör képekkel illusztrálja az eseményeket. — Kik a legszorgalmasabb munkatársak? — Wicker Juli és Erika, Kerty Mária, Fiedler Magdi, Bergmann Erzsi, Cserjés Edit, Szabados Erzsi és még jónéhányan. Közülük többen most végezték el a nyolcadik osztályt, új gárdát kell szerveznem a kisebbekből. Két krónika. Bánáti Miklósé 220 küzdelmes évet foglal össze: amíg a kalocsai érsekség kis német telepéből a mai szocialista község lett. A fiataloké csak napokat lépdel, de egy-egy év többet fog jelenteni olykor, mint a régi históriában egy évtized. Aki a következő kétszáz év történetét írja meg, annak minden bizonnyal nehezebb, de talán sokkal szebb munkája lesz. Szabó János Néha lenéztem az alattam elterülő táblákra, s kezdtem szá- mítgatni, hol érek majd földet. Talán háromszáz méter lehetett még hátra, amikor megrémülve láttam, hogy a szél egyenesen egy magasfeszültségű távvezetéknek sodor. A huzalokban sok ezer voltos feszültség. Ha nekiütközöm, az biztos halál! Gondolkodásra nem volt idő. Fölnyűltam és összefogtam öthat szálat az ernyőből, s megpróbáltam „kormányozni”. Sikerült. Néhány méterre a vezetéktől értem földet. A KITÜNTETÉS A többi már simábban ment. A földetérés után első dolga az volt, hogy telefonáljon a többieknek: itt és itt vagyok, nincs semmi bajom, gyertek.' Elvtársai a parancsnoki gépkocsin hamarosan megérkeztek. A laktanyában mindenki gratulációval, bajtársi öleléssel, kemény, katonás kézfogással várta. És mi lett a géppel? Ez a kérdés még ott ül a figyelő arcokon, a színes lámpákkal megvilágított teremben. — A gép egy lucemaföldre esett. Pontosan déli 12 óra öt perckor. Délelőtt egy ember kaszálta ott a takarmányt, de amikor megkondult a harangszó, letette a kaszát és ebédelni Gazdag téli program Dávodon A BAJAI JÁRÁSBAN eredményes, lendületes munkát végez a TIT. Főként a pedagógusokra támaszkodik, de a kollektív mezőgazdaságban egyre több jól képzett szakember kap helyet és a legtöbb esetben szívesen kapcsolódnak be ők is a TIT munkájába. Gazdag János iskolaigazgató mindössze két éve irányítja a dávodi TIT-csoportot. Addig is — immár 14 éve — végzett ismeretterjesztő munkát, de két év óta mások mimikájáért is felelősséggel tartozik. Mit tett a dávodi TIT-csoport ez alatt a két év alatt? Sokat. Számokban kifejezve — csak röviden — hadd mondjunk el a tényekből néhányat. TIZENEGY tagja van Dávo- don a TIT-csoportnak, de hamarosan több is lesz. számos agrármérnök jelentette be csatlakozási szándékát. Kell ez, mert a mezőgazdasági jellegű előadások iránt nagy az érdeklődés.. A két év alatt 3216 hallgató vett részt a községből a TIT előadásain és ebből 960 a tsz- akadémia 24 előadását látogatta. Különösen a filmmel egybekötött előadásoknak volt nagy sikerük, ezért a jövőben valamennyi előadást filmmel igyekeznek összekapcsolni. A mezőgazdasági előadások eredményeit gyakorlatilag is le lehet mérni, hiszen a hallottakat valamennyien a hétköznapi munkában igyekeznek megvalósítani. A zöldség- és növénytermesztési, valamint állattenyésztési előadások nagyban hozzájárulnak a Rákóczi Tsz és az Augusztus 20. Tsz gazdasági eredményeinek javításához és így a tagok keresetének növeléséhez. MIT TERVEZ a következő évadra a dávodi TIT-csoport? Erről így nyilatkozik Gazdag János igazgató: — Kulturális esték címen hat alkalommal tartunk előadást földrajzi témákról. December és március között a Szovjetunió, a népi demokratikus államok és Vietnam politikai és gazdasági élete kerül ismertetésre filmmel és vitával egybekapcsolva. Politikai jellegű vitaestet négy alkalommal rendezünk. Mindkét tsz-ünkben kollektiven, mező- gazdasági szakemberek vezetésével nézik meg a TV -szakfilm- jeit. Akadémiai előadássorozat lesz mindkét tsz-ben 12—12 előadással. Vezetjük a mezőgazda- sági szakmunkásképző tanfolyam kertészeti és állattenyésztő tagozatának tanfolyamát. A KlSZ-tagok számára 10 előadást terveztünk, a Szülők iskoláján 25 előadást tartunk az óvodások és általános iskolások szülei számára. Az Anyák iskolája 10 előadással szerepel programunkban, azonkívül kiállítások, országjáró 'kirándulások, író-olvasó találkozók. A PROGRAM nagyon szép és ha sikerül megvalósítani, a dávodiak az idén is a járás legjobbjai közé fognak számítani. Tóth Sándor (Jieltápfák a UiskchMai nfpo/sslet múltját Kiskőrös a 250. évfordulóra készül. A készülődés láza elfogta a lakosságot és mindenki a maga munkaterületén igyekszik valamit tenni, hogy ez az évforduló minél eredményesebb legyen. így a diákok is. A Petőfi Gimnáziumban például a napokban két szakkör is alakult ezzel a céllal. Az egyik a néprajzkutató szakkör. Aradszky László történelemszakos tanár vezetésével azt határozták el a szakkör tagjai, hogy a község -szlovák ajkú lakosságának színes népviseletét, a betelepedés óta esetleg feledésbe ment népszokásait feltárment. Mondanom sem kell, hogy a gép felrobbant és több tonnás testéből alig valamit találtunk meg. A KISZ-fiatalokból álló hallgatóság még most is moccanatlanul ül a széken. Fejüket gon- gondolkodva lehajtják, majd kérdően felpillantanak a katonára, aki ezalatt a fél óra alatt hőssé magasztosult a szemükben. Az az ember, áll előttük, aki bebizonyította, hogy akár élete kockáztatásával is helytáll a legnehezebb, a legveszélyesebb helyzetekben. Bizonyára nem ő az egyedüli, akiben bátorság és képesség van ahhoz, hogy teljes emberként hajtsa végre feladatát. A hősök itt élnek közöttünk. Találkozunk velük az utcán, mellettük ülünk a moziban, autóbuszon. Már menni készülnek az ifjúmunkások. de látszik rajtuk, hogy jólesik együtt lenni, egy levegőt szívni ezzel az alacsony, szerény emberrel. Az előbbi szőkehajú kislány még bátortalanul megkérdezi: — És utána mi volt? — Élek és repülök tovább. Azt elf élj tettem mondani, hogy az eset után kitüntetést kaptam. A Vörös Csillag Érdemérmet. Gál Sándor jják és közkinccsé teszik. A szakkör a magyar néprajztudomány. Inak is nyilván hajt majd hasznos szolgálatot. Az irodalmi szakkörön belül 'alakult irodalmi kör Sárkány lErnőné tanárnő vezetésével azt a célt tűzte maga elé. hogy Petőfi Sándor munkáinak külföldi I kiadásait és a vele kapcsolatos idegen nyelvű irodalmat gyűjti össze. Az irodalmi kör nagyarányú levelezésbe fogott. Nyilván nagyon sok országra kiterjed majd ez és rendkívül széles ismeretséget kell kötni ahhoz, hogy a cél sikerüljön. Am a feladat igen vonzó és megéri a fáradságot. A diákok munkája nyomán olyan bibliográfiát állíthatnak össze Kiskőrösön, ami talán párját ritkítja a magyar irodalomban. B. J* Budapesti Zenei Hetek a rádióban és tv-ben A Magyar Rádió szeptember 26-án közvetíti a Zeneakadémiáról a Budapesti Zenei Hetek nyitó hangversenyét. A rádió hallgatói hallhatják többek között Irmgard Seefried dalestjét, Wolfgang Schneiderhahn hegedűművész koncertjét a nemzetközi Liszt—Bartók zorgoraver- seny győzteseinek bemutatóját, a cseh filharmonikusok és a budapesti filharmóniai társaság koncertjét, Kentner Lajos zongoraestjét, Igor Ojsztrah hegedűestjét, a Tátrai-vonósnégyes jubileumi hangversenyét. A Magyar Rádió összesen 17 alkalommal ad műsort a Budapesti Zenei Hetek hangversenyeiből. A legérdekesebbeknek ígérkező koncerteken ott lesznek a tv kamerái is.