Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-24 / 226. szám

1966. szeptember 24, szombat S. »Wal Két krónika A vadszőlővel befuttatott üveges verandán ül Bánáti Mik­lós nyugalmazott tanító. Keze szeretettel simít végig az asztalon tornyosuló füzetkötegen. Nem iskolai dolgozatok. Két éve már hogy abbahagyta a közel négy évtizedig tartó dolgozat javítást, Császártöltés történetét rejtik a füzetek. Csaknem teljesen ké­szen, néhány apró igazítás hi­ányzik csupán. — Négy éve fogtam hozzá. Olvastam a lapokban, hogy min­denütt készítik a városi, községi monográfiákat. Nem akartam, hogy kimaradjon annak a hely­ségnek a története, ahol életem nagy része lezajlott. Más vállal. Bánáti Miklós, a falutörténet szerzője. kozó híján magam vágtam neki — Milyen kutatásokat végzett a krónikás ? — A hajósi anyakönyveket böngésztem át, a kalocsai vá­rosi és érseki, a Pest és Nóg- rád megyei levéltárban gyűjtöt­tem anyagot, leveleztem német levéltárakkal is. No és termé­szetesen itt Császártöltésen, ami elolvasható anyagot találtam. — Mi volt a munka legnehe­zebb része? — A lakosság eredetének kér­dése. Nem is sikerült megnyug­tatóan tisztázni. A hazai forrá­sok szerint 1742-ben mecklen- burgi német telepesek tették lakhatóvá a Vörös mocsár kör­nyékét. A német levéltárak mit­őrnagyot, akinek pillanat alatt kell döntenie a maga és a gép sorsáról. Sóhaj jelzi a sorokból, hogy még így, elmondva is mi­lyen hatással van a hallgató­ságra a történet. Egy-egy fiatal­ember fején átsuhan, a gon­dolat: én mit tettem volna? — Amikor a parancsot meg­kaptam. éppen lakott terület fö­lött szálltam. Itt nem hagyha­tom el a gépet, hiszen lent em­berek élnek, dolgoznak, akik­nek élete, munkája, egészsége mindennél fontosabb. De ben­nem volt az is. hogy mi lesz a drága repülőgéppel, megtet- tem-e mindent, amit lehetett? Eeláttam, azonban hogy más kiút nincs a számomra. Egyet mégis el kell érnem: a gépnek a határban kell földet érnie. Elszálltam a város fölött, s a következő pillanatban meg­nyomtam a gombot. A katapult hatalmas erővel lökött ki az ülésből. A legelső asztalnál egy szőke, bogárfekete szemű lány kezébe rejti arcát, aztán ismét fel­emeli. Mintha nem hinne a sze­mének, hogy ezek után most valóban az az őrnagy áll előtte, aki a nagy magasságban buk­dácsolva zuhant a föld, a fák, virágok tarka egyvelege borí­totta táj felé. — Körülbelül ötszáz métert sem tudnak erről. Nagy segít­ségemre volt a keletnémet sajtó. A neubrandenburgi Nord­deutsche Zeitung és a Demokrat ismertette munkámat, felhívá­sokat tett közzé. Sajnos, a há­ború rengeteg német levéltári anyagot elpusztított. Mégis kap­tam egy érdekes hipotézist, Mecklenburg helyett Münster külvárosával, Mecklenbeckkel vettem föl a kapcsolatot. Sike­rült 35 családnévegyezést kimu­tatni a császártöltési telepesek és a korabeli Mecklenbeck la­kói között. — Hogyan csoportosította az összegyűjtött anyagot? — Általános földrajzi leírással kezdődik a falukrónika. A má­sodik fejezet az eredetkérdést tárgyalja, a harmadik a község általános történetét, majd szak­területek szerint, a mezőgazda­ság, az ipar, a kereskedelem, a közlekedés, az egészségügy, a közigazgatás, a kultúra, az ok­tatás és az egyház fejlődését részletezem. A függelékben adat­tárat és olvasmányosan feldol­gozott történeteket közlök. — Mondana az utóbbira egy­két példát? — Rekonstruálni próbáltam a 48-as és a 19-es forradalmak helybeli eseményeit. Néhány furcsaságot is ismertetek, pél­dául a XVIII. század legna­gyobb császártöltósi bűnperét, egy apagyilkosságat, aztán a község egykori teljhatalmú gaz­dasági „minisztere”, a malom- és kocsmabérlő Rokkenstein Lő­rinc működését, aki arról is ne­vezetes, hogy ő tartja a község életkorrekordját: 123 éves korá­ban halt meg 1825-ben. — A császártöltési párt- és tanácsvezetőség támogatta a község történetének megírását? — Nagyon örültek elhatáro­zásomnak, és biztattak. A kuta­táshoz szükséges utazásaim költ­ségét fedezték. Ígéretet kaptam rá, hogy szorgalmazzák a ki­adást is, segítenek a sajtó alá rendezésben. A másik krónika díszes, vö- rötskötésű album. Szerkesztője, Dikán Erzsébet, a 23 éves taní­tónő nem kis büszkeséggel la­pozgat benne. — A szerzők nálam is fiata­labbak, 12—14 évesek. A műve­lődési ház honismereti szakkö­rének tagjai. Körülbelül ott kezdtük el a munkát, ahol Mik­lós bácsi bevégzi. Mi nem is krónikaírók, csupán az esemé­nyek jegyzői vagyunk. Az isko­la legügyesebben fogalmazó ta­zuhantam, amikor teljes éles­séggel ismertem fel a helyzete­met. Fölpillantottam és az er­nyő fehér kupoláját kerestem, de az nem volt sehol. Helyeseb­ben rajtam volt, a csomagban. Addigra már ki kellett volna nyílnia. Egy határozott mozdu­lattal megrántottam a kioldót, s abban a percben fölém bom­lott a biztonságot jelentő se­lyemkupola. MAG ASFESZ ÜLTSÉG Az érdeklődő arcok láthatóan megenyhülnek, hiszen az ember megmenekült, kinyílt az ernyő és teljes biztonságban ereszke­dik lefelé. Senki sem gon­dol a gépre, csalk azt látja lel­ki szemeivel, hogy tempós nyu­galommal ereszkedik le a még parányi ejtőernyő, s az össze­futó zsinórok végén az őrnagy, akinek volt bátorsága a minden pillanatban felrobbanással fe­nyegető gépet lakatlan terület fölé vezetni, s ezzel saját életét kockáztatva menteni másakét. — Ahogy ereszkedtem lefelé, még mindig az járt a fejemben: megtetbem-e mindent, hogy a hajtóművet ismét megindítsam? Újra és újra végiggondoltam az összes lehetőségeket; műszaki, technikai folyamatokat, s ismét arra a következtetésre jutottam, hogy nem voll más választás. Dikán Erzsébet a honismereti szakkör naplójával* nulói írják be a könyvbe a he­lyi nevezetes eseményeket, de a hétköznapok egyszerű történetét is. — Hogyan sikerül állandóan ébren tartani a hírszerzés figyel­mét? — Minden területnek van egy felelőse a szakkörben. Rendsze­resen felkeresik a párt, a KISZ, a tanács vezetőit, a téeszeket, vállalatokat. Mindenütt szívesen látott vendégek, senki nem akár kimaradni a krónikából. A könyvtár segítségével figyeljük a folyóiratokat, újságokat. Min­den császártöltési vonatkozású írást kivágva az albumba ra­gasztunk. A fotoszakkör képek­kel illusztrálja az eseményeket. — Kik a legszorgalmasabb munkatársak? — Wicker Juli és Erika, Kerty Mária, Fiedler Magdi, Bergmann Erzsi, Cserjés Edit, Szabados Erzsi és még jónéhányan. Közü­lük többen most végezték el a nyolcadik osztályt, új gárdát kell szerveznem a kisebbekből. Két krónika. Bánáti Mik­lósé 220 küzdelmes évet foglal össze: amíg a kalocsai érsekség kis német telepéből a mai szo­cialista község lett. A fiataloké csak napokat lépdel, de egy-egy év többet fog jelenteni olykor, mint a régi históriában egy év­tized. Aki a következő kétszáz év történetét írja meg, annak min­den bizonnyal nehezebb, de ta­lán sokkal szebb munkája lesz. Szabó János Néha lenéztem az alattam elte­rülő táblákra, s kezdtem szá- mítgatni, hol érek majd földet. Talán háromszáz méter lehe­tett még hátra, amikor megré­mülve láttam, hogy a szél egye­nesen egy magasfeszültségű táv­vezetéknek sodor. A huzalok­ban sok ezer voltos feszültség. Ha nekiütközöm, az biztos halál! Gondolkodásra nem volt idő. Fölnyűltam és összefogtam öt­hat szálat az ernyőből, s meg­próbáltam „kormányozni”. Si­került. Néhány méterre a veze­téktől értem földet. A KITÜNTETÉS A többi már simábban ment. A földetérés után első dolga az volt, hogy telefonáljon a töb­bieknek: itt és itt vagyok, nincs semmi bajom, gyertek.' Elvtár­sai a parancsnoki gépkocsin ha­marosan megérkeztek. A lakta­nyában mindenki gratuláció­val, bajtársi öleléssel, kemény, katonás kézfogással várta. És mi lett a géppel? Ez a kérdés még ott ül a figyelő ar­cokon, a színes lámpákkal meg­világított teremben. — A gép egy lucemaföldre esett. Pontosan déli 12 óra öt perckor. Délelőtt egy ember ka­szálta ott a takarmányt, de ami­kor megkondult a harangszó, letette a kaszát és ebédelni Gazdag téli program Dávodon A BAJAI JÁRÁSBAN ered­ményes, lendületes munkát vé­gez a TIT. Főként a pedagógu­sokra támaszkodik, de a kollek­tív mezőgazdaságban egyre több jól képzett szakember kap he­lyet és a legtöbb esetben szíve­sen kapcsolódnak be ők is a TIT munkájába. Gazdag János iskolaigazgató mindössze két éve irányítja a dávodi TIT-csoportot. Addig is — immár 14 éve — végzett is­meretterjesztő munkát, de két év óta mások mimikájáért is fe­lelősséggel tartozik. Mit tett a dávodi TIT-csoport ez alatt a két év alatt? Sokat. Számokban kifejezve — csak röviden — hadd mond­junk el a tényekből néhányat. TIZENEGY tagja van Dávo- don a TIT-csoportnak, de ha­marosan több is lesz. számos agrármérnök jelentette be csat­lakozási szándékát. Kell ez, mert a mezőgazdasági jellegű előadá­sok iránt nagy az érdeklődés.. A két év alatt 3216 hallgató vett részt a községből a TIT előadásain és ebből 960 a tsz- akadémia 24 előadását látogat­ta. Különösen a filmmel egy­bekötött előadásoknak volt nagy sikerük, ezért a jövőben vala­mennyi előadást filmmel igye­keznek összekapcsolni. A mezőgazdasági előadások eredményeit gyakorlatilag is le lehet mérni, hiszen a hallotta­kat valamennyien a hétköznapi munkában igyekeznek megvaló­sítani. A zöldség- és növényter­mesztési, valamint állattenyész­tési előadások nagyban hozzá­járulnak a Rákóczi Tsz és az Augusztus 20. Tsz gazdasági eredményeinek javításához és így a tagok keresetének növe­léséhez. MIT TERVEZ a következő évadra a dávodi TIT-csoport? Erről így nyilatkozik Gazdag János igazgató: — Kulturális esték címen hat alkalommal tartunk előadást földrajzi témákról. December és március között a Szovjetunió, a népi demokratikus államok és Vietnam politikai és gazdasági élete kerül ismertetésre filmmel és vitával egybekapcsolva. Poli­tikai jellegű vitaestet négy al­kalommal rendezünk. Mindkét tsz-ünkben kollektiven, mező- gazdasági szakemberek vezeté­sével nézik meg a TV -szakfilm- jeit. Akadémiai előadássorozat lesz mindkét tsz-ben 12—12 elő­adással. Vezetjük a mezőgazda- sági szakmunkásképző tanfo­lyam kertészeti és állattenyész­tő tagozatának tanfolyamát. A KlSZ-tagok számára 10 előadást terveztünk, a Szülők iskoláján 25 előadást tartunk az óvodások és általános iskolások szülei számára. Az Anyák iskolája 10 előadással szerepel programunk­ban, azonkívül kiállítások, or­szágjáró 'kirándulások, író-olva­só találkozók. A PROGRAM nagyon szép és ha sikerül megvalósítani, a dávodiak az idén is a járás legjobbjai közé fognak számí­tani. Tóth Sándor (Jieltápfák a UiskchMai nfpo/sslet múltját Kiskőrös a 250. évfordulóra készül. A készülődés láza elfog­ta a lakosságot és mindenki a maga munkaterületén igyekszik valamit tenni, hogy ez az év­forduló minél eredményesebb legyen. így a diákok is. A Petőfi Gim­náziumban például a napokban két szakkör is alakult ezzel a céllal. Az egyik a néprajzkutató szakkör. Aradszky László történelem­szakos tanár vezetésével azt ha­tározták el a szakkör tagjai, hogy a község -szlovák ajkú la­kosságának színes népviseletét, a betelepedés óta esetleg fele­désbe ment népszokásait feltár­ment. Mondanom sem kell, hogy a gép felrobbant és több tonnás testéből alig valamit találtunk meg. A KISZ-fiatalokból álló hall­gatóság még most is moccanat­lanul ül a széken. Fejüket gon- gondolkodva lehajtják, majd kérdően felpillantanak a kato­nára, aki ezalatt a fél óra alatt hőssé magasztosult a sze­mükben. Az az ember, áll előt­tük, aki bebizonyította, hogy akár élete kockáztatásával is helytáll a legnehezebb, a leg­veszélyesebb helyzetekben. Bi­zonyára nem ő az egyedüli, aki­ben bátorság és képesség van ahhoz, hogy teljes emberként hajtsa végre feladatát. A hősök itt élnek közöttünk. Találkozunk velük az utcán, mellettük ülünk a moziban, autóbuszon. Már menni készülnek az ifjú­munkások. de látszik rajtuk, hogy jólesik együtt lenni, egy levegőt szívni ezzel az alacsony, szerény emberrel. Az előbbi sző­kehajú kislány még bátortala­nul megkérdezi: — És utána mi volt? — Élek és repülök tovább. Azt elf élj tettem mondani, hogy az eset után kitüntetést kap­tam. A Vörös Csillag Érdem­érmet. Gál Sándor jják és közkinccsé teszik. A szak­kör a magyar néprajztudomány. Inak is nyilván hajt majd hasz­nos szolgálatot. Az irodalmi szakkörön belül 'alakult irodalmi kör Sárkány lErnőné tanárnő vezetésével azt a célt tűzte maga elé. hogy Pe­tőfi Sándor munkáinak külföldi I kiadásait és a vele kapcsolatos idegen nyelvű irodalmat gyűjti össze. Az irodalmi kör nagyarányú levelezésbe fogott. Nyilván na­gyon sok országra kiterjed majd ez és rendkívül széles ismeret­séget kell kötni ahhoz, hogy a cél sikerüljön. Am a feladat igen vonzó és megéri a fáradsá­got. A diákok munkája nyomán olyan bibliográfiát állíthatnak össze Kiskőrösön, ami talán pár­ját ritkítja a magyar irodalom­ban. B. J* Budapesti Zenei Hetek a rádióban és tv-ben A Magyar Rádió szeptember 26-án közvetíti a Zeneakadémiá­ról a Budapesti Zenei Hetek nyitó hangversenyét. A rádió hallgatói hallhatják többek kö­zött Irmgard Seefried dalestjét, Wolfgang Schneiderhahn hege­dűművész koncertjét a nemzet­közi Liszt—Bartók zorgoraver- seny győzteseinek bemutatóját, a cseh filharmonikusok és a bu­dapesti filharmóniai társaság koncertjét, Kentner Lajos zon­goraestjét, Igor Ojsztrah hege­dűestjét, a Tátrai-vonósnégyes jubileumi hangversenyét. A Magyar Rádió összesen 17 alkalommal ad műsort a Buda­pesti Zenei Hetek hangverse­nyeiből. A legérdekesebbeknek ígérke­ző koncerteken ott lesznek a tv kamerái is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom