Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-21 / 223. szám

r fife#, szeptember Ü, szerda 8. ftftíal Utazni szeretnének... EGYRE NAGYOBB népsze­rűségnek örvend az utazás a kiskőrösi járásban is. Kitárult a világ, elmosódtak a horizon­tok. Mind többen és többen akarnax útrakelni, világot lát­ni. Ezért a járási székhelyen megalakították az Ország-Világ­járók és Természetjárók Baráti Társaságát. Lakos József művel ödésiház- igazgató így beszél a társaság megalakulásáról: _ — Az útlevélnyilvántartásotk és valutáigénylések alapján ösz- "szeírtuk azoknak a nevét, akik akár külföldöm jártak, akár pe­dig onnét jöttek hozzánk. Nagy­jából ez adta a címanyagot az ismerkedéshez. Segítségünkre volt a TIT, az IBUSZ, vala­mint az Expressz Utazási Iroda. A Társaságot irányító társadal­mi bizottság is nagyrészt eziek képviselőiből áll. de csatlako­zott hozzájuk a Természetbarát Szövetség járási megbízottja, valamint a művelődési ház igazgatója is. Nos. ennek az elven ötletnek a megvalósításával a kiskőrösi járásbelieknek most már sok­kal könnyebb lesz a részvétel a bel- és külföldi társasutazáso­kon. A TÄRSASAG éves progra­mot dolgoz ki az utazásokra, de azonkívül havonta egy alka­lommal élménybeszámolót is tartanak a külföldi útról visz- szatértek. Megvásárolták az ed­dig megjelent és kapható vala­mennyi utazási könyvet, útle­írást. azonkívül a bel- és kül­földi utazási irodák propagan­daanyagát is rendszeresen gyűj­tik. AZ ANYAGI ALAP biztosí­tásához pedig elkezdték a kol­lektív és egyéni előtakarékos- ságot. Vannak, akiknél ez egye­lőre nehezen megy, de ha ösz- szegyűjtött pénzből az első cso­portok már részt vettek vala­milyen külföldi utazáson, hat majd a péída és valamennyi tagnak megjön a kedve ahhoz, hogy apránkint összegyűjtött forintok segítségével világot lás­SOn- _____________ B. J. Ismerkedés Izsáki általános iskolások is­merkedtek Kecskeméttel. Teg­nap délután külön autóbusszal érkeztek a megyeszékhelyre a diákok, akik felkeresték a vá­ros nevezetességeit. Az izsáki gyerekek egyébként az iskola szervezésében felkeresik a fő­várost is. vasárnap Budapestre látogatnak. A szerelem és a halál játéka Romain Rolland-évforduló jegyében kezdte évadját a kecskeméti színház Az igazi humanizmus szel- Rolland visszaemlékezéseiben mélyiségeivel találkoznak, átélik lemóriásai közül kevésnek ju- lelkesen ír találkozásairól egy- Rolland vívódását, keresve az tott olyan tisztelet már életé- szerű munkásemberekkel, fej- egyéniség beilleszkedésének le­ben, mint Romain Rollandnak. kendős, elnyűtt munkásasszo- hetőségeit a közösségi életmeg- A világ ebben az esztendőben nyokkal, akik az ő gondolatait nyilvánulásokba. Courvoisier, a fqhős nagy tudós, lelkes közéleti ember, kettős válságba kerül. Megingott lelkében az egyen- s'-*ly a közéleti cselekvés és a saíát lelkiismerete közölt. In- If knbb vállalja az üldöztetést, sőt IPIllliiP^ ; a halált is, de nem hajlandó Ifi! együtt haladni az erőszakos esz- |§§§Jt' A k^ímtZ, WttKxmSföim közök alkalmazóival, mert úgy véli, hogy az erőszak a továb­biakban veszélyezteti a forra­dalmat, a nép boldogulását. A történelem csak a nagy tu­dós lakásának falain kívül zaj­lik. Bent a lelkiismeret és a gondolatok drámai összeütközé­sét látjuk. S a drámai feszültsé­get fokozza, hogy a közéleti konfliktushoz a magánembernek a belső válsága is társul: rá­döbben, hogy felesége mást sze­ret, egy barátját, a halálraítélt girondista képviselőt, akit há­zában bújtattak el, és, akinek a jelenléte mindkettőjüket — őt és feleségét egyaránt — veszély­be sodorta. Courvoisier ebben a belső vál­Dévay, Camilla a darab nyitó jelenetében. ünnepli születésének századik — szerinte — teljesen megér- évfordulóját. Ennek az ünnep- tették, és együtt tudnak lésnek a fényéhez ad hozzá egy szárnyalni eszméivel. Vannak da- szikrányit a harcos humanista rabjai — így a Danton, a Ro- egy nálunk nagyon ritkán ját- bespierre, melyek súlyos politi- szott művének bemutatásával a kai eszmék sodrában mutatták kecskeméti színház is. meg a népet. S vannak, melyek Rolland a nép nevelése szem- egyáltalán nem a színpadra ál­pontjából hatalmas jelentőséget lítás gondolatával születtek, tulajdonított a színpadnak. Ko- A Szerelem és a halál játéka rai törekvései közé tartozott, már nagyon korán, 1925-ben hogy felvetette az igazi „népi történt publikálását követően színház” gondolatát. Hitt abban, nemsokára a magyar színházi hogy a nép, az emberek neve- közönség elé lépett. Hatalmas lése, az író legszentebb köteles- sikere volt, bár a korabeli kri- sége. Ügy vélekedett, hogy ezt tikák erősen félreértették, eltor- a nevelést a legmagasabb rendű zították Rolland humanisztikus erkölcsi értékek megmutatása- gondolatait, val kell kezdeni. Semmit sem Ez az érzelmekben gazdag, gyűlölt jobban, mint a közép- romantikus fordulatokban bő­szerű ügyeskedést. A korabeli velkedő, ragyogó retorikával francia színházat — egész kö- megírt mű nem a történelem tetre való újságcikket, esszét írt közvetlen folyamatát, áradását, a színház pedagógiai hivatásáról a francia forradalom központi — mélységesen elítélte, mert eseményeinek drámaiságát, ha- úgy vélte, hogy csak egy szűk nem a társadalomba, a közös­és erkölcsileg is elerőtlenedett rétegnek szól mondanivalójával, sekélyes problematikájával. Így született meg forradalmi drámaciklusának legtöbb darab­ja és bár a népnek szánt szín­házi előadások csődöt mondtak, Carnot, a matematikus. (Mester János) ságában sem a „saját érdek” át­lag-polgári szempontjai szerint dönt, hanem az önfeláldozás, a a francia forradalom nagy sze­A két Gombár Olyan az egész, mint valami modern mese. A toll önkéntelenül is rajár erre a hangvé­telre: „Volt egyszer egy parasztfiú, aki ad­dig osromolta a tudás várát, míg annak népe meghódolt előtte, s ő győztesként lépett be a várkapun .. Könnyű volna így, ékes-szép szavakkal folytatni, mégis, más prózát kí­ván a történet. Gombár János, az egykori napszámos, a későbbi útmunkás, esz­mélő gyerekkora óta olthatatlan rajongással sóvárogta a betűt, a tudományokat. Nem nyugodott, amíg el nem végezte — már meglett emberként, — az utolsó két általános iskolai osztályt. Majd a ko­moly fővel újból ta­nulás jóízét megkóstol­va, gondolt merészet és nagyot, s a szakmai továbbképzésre is el­szánta magát. De hall­gassuk az ő szavait; — Az útügyi techni­kám volt a célom, ez azonban nem sikerült. Dac ébredt bennem: azért is megmutatom, hogy továbbtanulok. Jelentkeztem a kerté­szeti technikum Kiskő­rösre kihelyezett leve­lező tagozatára. Felvet­tek. Az apa azonban nem feledkezett meg az or­gonasípokként sorako­zó, korban egymástól alig egy-két évre levő öt gyerek taníttatásá­ról sem. Érdekessége, bája ennek — ami e pár sor megírására késztetett —, hogy hó­napokon keresztül a legnagyobb leányával, a most 22 éves Mari­kával együtt ült az is­kolapadban, versengve az ismeretek elsajátí­tásában. Marika egyéb­ként a gimnáziumi érettségi után, külön­bözeti vizsgával, nyom­ban a második techni­kumi osztályba léphe­tett. » — Szó ami szó, nem valami rózsás körül­mények közt tanulhat­tunk — veszi át a szót a nagylány, a Kiskő­rösi Községi Vízmütár- sulat adminisztrátora. — Petróleumlámpa mellett, sok egyéb ten­nivalót félretéve. Bi­zony meg is sínylette a szemem a vakosko- dást! Gombár János idő­közben a kiskőrösi Rá­kóczi Szakszövetkezet­hez került szövetkezet- politikai előadónak. Emellett <5 a párttit­kár is. A gondokból Marika is kivette a ré­szét: nem csupán édes­anyjának segített a háztartásban, de test­véreinek, sőt, iskola­társainak a tanulás­ban is. Az. osztálytársi kol­lektíváról, meg a tan­testületről lelkesen, sze­retettel szólnak mind­ketten. — Jó humorú, együttérző, egymást se­gítő gárda, remek osz­tály volt. Nemes becs­vágy lobogott mind a húsz „diákban”, s egyik ösztönözte, ser­kentette, „vitte” a má­sikat. Idén májusban kap­ták kézhez technikumi ség gondjaiba részt vállalni tu­dó független személyiség konf­liktusát és bukását mutatja. Az élet és az elmúlás géniuszának szárnycsapásai érintik meg a nézők lelkét, akik — miközben legnemesebb erkölcsi cselekvés, a másokért vállalt életveszély mellett. Érdekes, hogy Rolland ebben a művében még nem teljesen realisztikus szemlélettel foglal állást a nagy francia forrada­lom egyes kérdései mellett. Ro­bespierre személyében „esztelen zsarnokot” lát. Csak a. nagy for­radalmárról szóló hatalmas mé­retű könyvdrámájában mondja ki a végső ítéletet: Robespierre a terror véres napjaiban is egyedül a nép érdekeit tartotta szem előtt. Rolland nem volt újító a drá- maszerkesztésben. — Hatalmas, emelkedett" hangulatú monoló­gok uralják ennek a drámájá­nak a jeleneteit is. Monológok, melyek az igazi pátosz, a csi­szolt és lendületes retorika öt­vözetei, a külső cselekvések iz­zó mozgalmasságát a belső lel­ki történés izgalmai váltják Nagy kár. hogy megírása óta sok minden elavult ebben a da­rabjában — bizony, szűknek érezzük szemléletét, darabírói módszerét. Margittá Gábor legfőbb ren­dezői célkitűzése ez volt, hogy a darab romantikus érzelmi gazdagságát hangsúlyozza ki. Nem puszta történelmi körkép, élethű illusztráció amire töre­kedett, a belső, a lelki történés indítékait igyekezett az író szel­lemében világossá tenni. Ez többé-kevésbé sikerült is neki. Nem tudta azonban enyhíteni a házkutatási jelenet színpa­diasságát. egy-egy pillanatra a oklevelüket. Kiemel­kedően jó volt az osz­tály tanulmányi átla­ga, de közülük is a leg­jobbak közt említhet­jük az apát és lányát: mindketten jelesen érettségiztek. A szakszövetkezeti párttitkár számára a napi pihenést ma is az olvasás, a Kertészet és Szőlészet-, a Magyar Mezőgazdaság forgatá­sa jelenti. De még most sem tett pontot tanulmányaira. Mi­után tudását szakmai téren bővítette, az ideo­lógiai fejlődésére is súlyt fektet: pár nap óta a marxista—leni­nista középiskolába jár. — Én mindeddig alig-alig adtam vissza valamit a szüleimnek a gond viselésért, a ne­velésért — mondja csöndesen Marika. — Ezután nagyon sokat szeretnék segíteni ott­hon édesanyámnak, és hozzájárulni kerese­temből a kiadások fe­dezéséhez. Nagy vágya a Ker­tészeti és Szőlészeti Főiskola elvégzése. Jóba Tibor Mezei Lajos, Jerome de Courvoisier alakítója. jelenet groteszk keresettsége ke­rekedett felül, amit csak foko­zott a szereplők túlzott igyeke­zete, hogy minél kegyetlenebb, vadabb színben .tűnjenek fel a nézők előtt. A legvilágosabban, s legszeb­ben Mezei Lajos játékának eszr* köztélén tisztaságában tükröződ­tek vissza az író gondolatai. A nagy összeütközések pilanatai- ban sem vált deklamálássá szö­vegmondása, a kamarajáték bensőségével, de bizonyos nagy­vonalúsággal. túlrészletezőbb pszichológizálás nélkül tükröz­te a válságba került ember ben- sejében lezajló folyamatokat. Camot, a matematikus a forra­dalmi hadsereg nagy szervezője alakját Mester János elevenítet­te meg. Természetes egyszerű­séggel, az élő beszéd frissességé­vel játszotta szerépét. Jelenete Mezei Lajossal az előadás leg­sikerültebb pillanatai közé tar­tozik. A szerelem lángolását és a vihar utáni végső megbékélés csendjét egyaránt jól érzékeltet­te játékával Sophie szerepében Cévay Camilla. Vallee, a halál­ra ítélt fiatal képviselő alakjá­nak megrajzolásával egy kissé adós maradt Szilágyi Tibor, ér­zelemkitörései a darab záróje­lenetében túlzottak, kelleténél nyersebbek hangsúlyai, az egész Vallee a megérkezés viharos pillanataiban (Dévay Camilla és Szilágyi Tibor). alak sötétebb tónusú a kelleté­nél. Említésre méltó Kölgyesl György alakítása. Faragó Sári és Fodor Zsóka szerelmi párharca hangulatos epizódja az előadásnak. Tímár József dísz­lete ' az író elképzeléseivel el­lentétben a forradalomtól egy szinte teljesen érintetlen, gon­dozott családi otthon képét mu­tatta. Csáky Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom