Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-15 / 218. szám

é

1966. szeptember 15. csütörtök'

&. oldal

UTAK — HUZEUHBAN

Kutatni az újat

Hogyan lehet az utat múzeumba tenni?

Valahogy így fogalmazódik meg az emberben a kérdés, hallván, hogy útmúzeumot létesítenek Kiskőrösön. És — bár nehéz elképzelni — mégis lehet, csak sok-sok ember kitartó munkája kell hozzá.

A kiskőrösi útmúzeumhoz ezt a kitartó, szorgos munkát elsősorban Lévárdy Imre nyugdíjas útmester adja. Az ö ötlete ez tulajdonképpen és a kivitelezésben is az övé az oroszlánrész.

Kiskőrösön, a Lehel utca 26. szám alatti lakásának telkén — , egyelőre összeviszaságban — már sok múzeumba 'kívánkozó emléktárgy hever. Részint az udvaron, részint pedig a kis műhelyben, ahol furó-faragó ügyeskedéseit végzi a nyugdíjas korban ötvenet is alig mutató gyűjtő.

— Honnan támadt a múzeumszervező ötlete?

— Életemet közutak szolgálatában töltöttem el. Megfigyeltem: van múzeuma a kéményseprőknek, a cukrászoknak, a vendéglősöknek, a közlekedésnek is, de az utaknak nincs.

Amíg a kultúrfelelősre vártam a íiszakécskei földművesszövetkezet irodájában, a szö-‘ vetkezet kulturális tervét és a kultúrcsoport egyéb iratait lapozgattam. Feltűnt az áttekinthető szerkezet, a témák logikus csoportosítása, a számadatok aprólékos pontossága. Minden eseményt nyomon követhettem, minden körülmény tisztázva és értékelve került papírra. Amikor elismerésemet fejeztem ki, Lovas Józsefné szerényen elmosolyodott:

— Na hiszen, ez a legkevesebb. Számviteli osztályvezető vagyok, nem is tudnám másképpen csinálni. A mi szakmánk reflexszé teszi a pontosságot, ezt aztán hasznosítom mint kul- túrfelelős is. Más kapcsolat úgysincs főfoglalkozásom és a társadalmi kultúrmunka között.

— Vannak-e az általánostól eltérő sajátosságai a földművesszövetkezeti kultúréletnek?

— Nálunk nem a belső kulturális élet a legfőbb cél, mint általában a városi ipari üzemeknél. Az fmsz vezetősége nem is csak kénytelen-kelletlen elvégzendő, szűk, vállalati ügynek tartja a kultúrmunkát. Azt szeretnénk, ha a mi kultúránk községi kultúra is lenne egyúttal. Meglátszik ez a költségvetésünkön is. Mindössze 185 dolgozónk van ugyan, mégis 58 ezer forintot fordíthatunk ebben az esztendőben kulturális célra. Ebből 11 ezer forintot a községi könyvtár fejlesztésére adtunk. És általában olyan célokat tűzünk ki, amelyeknek az egész község hasznát látja, ahelyett, hogy elapróznánk erőinket.

Két művészeti csoportjuk

a legjelentősebb. A női énekkarnak Lovasné is tagja. Munkája, a szervezés és három fia mellett még erre is tud időt szakítani.

— Csaknem a sző legszorosabb értelmében szakítanom kell időt. De éppen a sok gond, az állandó idegfeszültség miatt szükségem van a zenére. Felold és gyönyörködtet. A kórusunk nélkül egyébként szinte nincs községi rendezvény. Jó fölszerelésünk van, 14 ezer forint értékű lemez- és kottatárunk, lemezjátszónk, magnetofonunk. Zeneileg is sokat fejlődtünk néhány év alatt. Üj műsortervünkben néhány klasszikus és^ romantikus darab mellett elsősorban Bartók és Kodály kórusművei szerepelnek, de fiatal magyar szerzőkkel is próbálkozunk. A művészeti csoportok

Pedig az út egyidős az emberei, fejlődését, történetét nem köny- nyű öszefoglalni. Az utakkal foglalkozó emberek szerszámai, jelvényei, a lassan feledésbemenő, ma már nem korszerű útburkolatok mind-mind — értékes múzeumi, az újak pedig szemléltető, ismeretterjesztő tárgyak lehetnének, ha összegyűj- tenénk. Nemcsak a szakmabelieknek tanulságosak, hanem a nagyközönségnek is.

Érdekes gondolat, különösen ha az ember ezeknek a tárgyaknak egy részét összegyűjtve látja.

Itt van egy kard például, amelyet Lévárdy Imre leemel a szekrény tetejéről.

— Ez egy útbiztosé volt. Még a múlt század közepén is karddal őrizték az utakat. Mert régen az útőr feladata nem a karbantartás, arról más módon gondoskodtak. A felügyelés a rendre, az utak biztonságára. Ez aztán később egyre inkább szükségtelenné vált és az útbiz- tos műszaki emberré lépett elő.

— És útbiztos, vagy útőr nem mindenki lehetett?

— Sokat kellett tanulni, hiszen

lelke egy pedagógus házaspár, Kovács Géza és felesége. Kovácsáé vezeti a kórust, az irodalmi színpaddal közösen foglalkoznak.

50—60 tagja van az irodalmi színpadnak. Fmsz-dolgo- zók, középiskolások, ipari tanulók. Itt is hiány van férfiakból, amint az énekkart is hiába próbálják évek óta vegyeskarrá alakítani. Furcsa, hogy éppen a férfiak húzódoznak a kultármunkától, pedig bizonyára általában több szabad idejük van, mint a nőknek. Az irodalmi színpad így is szép sikereket ért el. Minden járási seregszemlén elsők lettek eddig, Budapestről, Ceglédről, Debrecenből aranyérmeket hoztak haza a fesztiválokról, szerepeltek már a rádióban is. Legemlékezetesebb produkciójuk eddig az „Édes hazám fogadj szívedbe” című József Attila-est és a négerek egyenjogúsításáért küzdő költészetből összeállított műsor, a Harlemi árnyak előadása volt.

— A költészet népszerűsítését tartjuk elsősorban célunknak. Azt szeretnénk fellépéseinkkel bebizonyítani, hogy az igazi költészet lényeges kérdésekről szól, és magával ragadja, cselekvésre ösztönzi az emberket. Ezért a legnagyobb helyet a mai magyar költők és a világirodalom kapja új műsorainkban. Váci Mihály estre készülünk, Mezei András Rózsák a temetőben című oratóriumát mutatjuk be, majd egy válogatást a legharcosabb anti- klerikális és ateista versekből

— mondta Kovács Géza.

A tiszakéeskei példa azt mutatja, földművesszövetkezeteink

a kultúra területén is sokat tehetnek.

Említsük meg itt, hogy a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai főosztálya kezdeményezésére az országban először megyénkben szerveztek tanfolyamot a társadalmi aktivista fmsz kultúrfele- lősök részére. 24 kultúrfelelős fejezte be a közelmúltban sikeres vizsgával a tanfolyamot, kilencen, köztük Lovas Józsefné is, kitűnő eredménnyel.

Az fmsz-ek behálózzák az egész megyét, a legkisebb helységeket is. Ezért az általános megyei kultúréletet erősíti, ha a földművesszövetkezetek nemcsak a kereskedelmi forgalomban játszanak döntő szerepet, de — különösen a községekben

— kulturális területen is széleskörű kapcsolatokat létesítenek a lakossággal.

* ——*o —s

az útnak külön tudománya van. Tessék csak nézni.

Három hatalmas ládára mutat. ezek tele vannak • műszaki könyvekkel, amelyeket mind- mind az utakat szolgáló embereknek kell tudniok. Rendkívül becses is e könyvtár, mondhatnánk, egyedülálló, mert Lévárdy Imrén kívül alig foglalkozik valaki ilyen szívós kitartással az útemlékek gyűjtésével. És tegyük hozzá: ilyen rendszerességgel.

— Milyen stádiumban van ez az útmúzeum?

— A KPM Közúti Főigazgatósága körlevelet küldött valamennyi megyei igazgatóságnak, jelöljön ki egy „muzeológust” az utakkal kapcsolatos emlékek gyűjtésére. Így a gyűjtés immár országos méretű és hivatalból indult.

— És a múzeum elhelyezése?

— Kiskörösön lesz. A járási művelődési ház a Tölgy- széki-féle házban ad ’egy szobát, ahol az útügyi szakkönyvtár, valamint egy komplett út- biztosi iroda nyer elhelyezést. Ugyanitt helyezzük el az útmes- teri iskola régi könyveit, valamint a szabadban ki nem állítható dokumentumokat, személyi okmányokat, kisebb szerszámokat, mérő műszereket.

— És a nehezebb, vagy na- gyob tárgyak?

— Ezeket a Tölgyszéki ház parkosítandó udvarán és a Pető- fi-ház előtt vonuló lezárt Utcában helyezzük el. Az útépítéshez használt építőanyagokat, nevezetesen a kőbányák termékeit kőzettani csoportosításban szintén itt állítjuk ki. Az útburkolatokat 1:5 vagy 1:10 méretnagyságban eredeti anyagból elkészítve, metszetszerűen láthatóvá téve helyezzük el. Az útépítő és karbantartó gépek kicsinyített példányait, hóekéket, jelzőtáblákat, kilométerköveket, egyszóval mindent, ami a közutakkal kapcsolatos, itt mutatunk be a közönségnek.

Az elgondolás igen érdekes és minden bizonnyal Kiskőrös újabb színfolttal lesz gazdagabb, ha megnyitják az útmúzeumot.

Balogh József

ÉRDEKES kimutatást tett elém legutóbb a kiskunhalasi művelődési házban H. Béres Erzsébet igazgatónő. A művelődési ház és a helyi iskolák kapcsolatát foglalta össze a többoldalas jegyzék.

— Nemcsak a rendezvényeink összességéről vezetünk feljegyzéseket, — mondta az igazgatónő— hanem nyilvántartjuk, hogyan alakulnak kapcsolataink a tömegszervezetekkel, intézményekéi, társadalmi szervekkel. Könnyűszerrel áttekinthetjük így, melyiket hanyagoltuk el, hol keletkeztek aránytalanságok, hol van lehetőség újabb együttműködés teremtésére.

A halasi művelődési ház 101 foglalkozást tartott az elmúlt idényben a vasárnap délelőtti gyermekkluboknak, a napköziseknek és a Harangos téri cigánygyerekeknek. összesen 6792 résztvevő részére. Tizennégy alkalommal lépett föl a művelődési ház különböző rendezvényein a leánykollégium szavalókórusa. a Szűcs József és a felsővárosi általános iskola szín- játszóköre, népi táncegyüttese, — összesen hetven tanuló.

SOKAT mondanak a számok is, de ebben az esetben nem erre akarjuk felhívni a figyelmet.

Művészeti csoportok, hangversenyek, klubok, a szülők és az ifjúság akadémiája, tánctanfolyamok, kiállítások, bélyegszakkör, télapó- és fenyőfa ünnepélyek, film-, jelmez- és teremkölcsönzés — mindezeken a területeken nyújtott segítséget a művelődési ház az iskoláknak

Üjat és jót? Űjat, de jót?

Ezen egy kicsit elvitatkozgatunk. Ö azt mondta: „és!” Ügy helyes. Én meg ellenvetettem, hogy megjártuk mostanában néhányszor, a közönség türelmetlenebb részének borsózik a háta az új daraboktól, úgy hogy

’••• x..... • f.v-au,egyelőre nagyon odakívánkozik még az a nyomatékos „de”.

— Bizalmat kérek — mondta ő egyszerűen, s ezzel lefegyver- zett. Csakugyan. Hiszen azért jött, hogy az efféle viták mielőbb időszerűtlenné legyenek.

... Talán elnézi nekem Túrién György, a Kecskeméti Katona József Színház új főrendezője, ha a jövőről folytatott hosszú tűnődésünkből éppen ezt a futó, mozzanatot emeltem ki. Nemcsak azért teszem, mert. a színházlátogatót alighanem ez érdekli legjobban — annyi emlékezetes szép bemutató között sajátságosán megmaradt és eleiemlegetett emlék a néhány sikertelen próbálkozás Is — hanem idekívánkozott azért, mert sokat mond Turján Györgyről magáról, az ambíciókkal és reményekkel érkezett művészről.

Reményekkel? Mit remélhet itt többet, mint Veszprémben, ahol igazgató volt négy évig, tehát a közfelfogás szerint a maga ura. S színháza valóban országraszólót produkált.

Mosolyog: Szervezés, pénzügyek .. Eh, ne is folytassuk,

az elmúlt tanévben. Sokoldalú és igen hasznos segítséget.

De az iskolák is adtak vissza a kölcsönből. A művelődési ház használta diavetítőiket, táncruháikat, bútoraikat és ezen túlmenően: a diákok teremtették meg a művelődési munkában nélkülözhetetlen fiatalos pezsgést, jókedvet. Helyesen ismertek föl Kiskunhalason, hogy színtelen enélkül a legszabály- szerűbben megszervezett kultúr- i §

KÜLÖNÖSEN most. áz iskolaév kezdetén nem ártana, ha gondolkodnának művelődési ott- han^ink és az iskolák igazgatói, KISZ- és úttörő-vezetői a kölcsönös kapcsolatok kiépítéséről. A kiskunhalasi eredmények mutatják, mennyire gyümölcsöző lehet az együttműködés.

Főként az egész héten zárva- tartó, csak a szombatesti tánc- mulatságokon zajos falusi kul- túrházak tehetnének sokat. Ezekben a községekben rendszerint úttörőház sincs, nincsenek eszközei az iskolának a gyerekek tanítás utáni összetartására.

Miért álljon kihasználatlanul a művelődési otthonok felszerelése? Miért lézengjenek szervezetlenül a gyerekele A kul- túrotthon-vezetők igen gyakran pedagógusok, kézenfekvő a kapcsolat, éljenek vele!

FEDEZZÉK FEL a művelődési házak az iskolákat és az iskolák a művelődési házakat! Kölcsönösen hasznos lesz.

SZ, Ja

arra jutott a legkevesebb idő, ami a legfontosabb a színházban: a művészeti vezetésre. Ö tehát mint művész „feltört” most, amikor főrendező lett.

S azután ezt mondja:

— örömmel jöttem, a várost szeretem, hangulatát, nyüzsgését, szép épületeit, a sok fát, zöldet, s a színházat mindenekelőtt természetesen, az ország egyik legszebb színházát...

Amit mond, és ahogyan mondja, nagyon őszintén hangzik eddig is. A további érvek: tervei.

Részt vett az évad műsortervének összeállításában, a múlt év végén, amikor még a veszprémi színháznál is töméntelen dolga volt.

— A színház alkalmazkodott az idén a közönséghez — mondja —. de nem úgy, hogy „eladta” magát.

Ezzel aztán benne vagyunk az utóbbi idők színházi vitáinak a közepében. Itt következett a bevezetőben idézett kis meditáció. Igyekeztem pontosan jegyezni fejtegetéseit. íme:

— A színháznak feladata kutatni az újat. Lehetőségekben is, kifejezési eszközökben és művekben is. De csak azért bemutatni egy darabot, mert új — nem szabad. Legyünk meggyőződve róla, hogy a darab jó, álljunk mellé teljes művészi hitünkkel és hitelünkkel... így érdemes kísérletezni, csak így sikerülhet...

Az évad programjából vettük a példákat:

Móricz Zsigmond Boszorkánya az új főrendező szívügye.

— Mert kötelességünk kiásni a feledésből az értékeinket. Nagy drámai hagyományok ápolásáról ugyanis voltaképpen Magyarországon nem beszélhetünk; Kevés a klasszikus drámánk; De fennmaradt nagyon sok olyan, ami sokkal jobb lehetne, ha szerzőjük megérheti a bemutatást, s tanulhat belőle... Ezekben a művekben benne van a jó lehetősége, a jó irodalmi alapanyag, de hiányzik hogy úgy mondjam: a szakmai érték t>előlük. Mert a megformálásra rányomta bélyegét a hézagos színpadismeret... A Boszorkányt is sokkal jobbá írhatta volna Móricz. Ebben segít most nekünk az író leánya.

Túrián Györgynek már volt egy ilyen sikeres kísérlete Veszprémben. Madách Mózesét mutatták be. Óriási vita előzte meg, _ de nekik lett igazuk: siker volt. És tett.

A jövő évadot talán a Jeruzsálem pusztulásával, Katona József elfelejtett drámájával nyitják. Ezt a művet csupán egyszer adták elő eddig, akkor is Kecskeméten. Másfél évtizede egy lelkes tanár, Pethes György tanította be műkedvelő színpadon.

Turián György átdolgoztatja a művet, „lefordíttatja” a mai kor számára, s „fordítónak” olyan kitűnő stilisztát talált, mint Keresztúry Dezső... .

A kecskeméti közönségről, a megerősödött s felfrissített társulatról, arról, hogy Shakespeare immár háziszerzőnk, az Elektra idei előadásáról, s a könnyű műfajról — mindenről szívesen beszélt Turián György. Csak akkor lett szófukar, ha róla magáról érdeklődtem. Még csak kitérő választ se adott, hogy: „az a fontos, amit az ember tesz...” A színházról beszélt megint

Sokat, színesen, lelkesen.

M, É.

Ä tiszakéeskei példa

Iskola után is.,.