Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-10 / 188. szám
1966. augusztus 10, szerda 5. oldal Augusztus 13: az első tájelőadás Szeptember 16: évad nyitás a megyeszékhelyen Társulati ülés a Kecskeméti Katona József Színházban Az első, rendkívüli ízléses színházi plakátok, a társulat régi és új tagjait bemutató tabló és az egész évi műsortervet ismertető színes, nagyméretű hirdetmények csaknem egy héttel megelőzték a Kecskeméti Katona József Színház augusztus 9-én tartott első társulati ülését, mely az idén is, az előző esztendőkhöz hasonlóéin — ünnepélyes külsőségek között zajlott le. Elsőnek Radó Vilmos igazgató mondott részletes tájékoztatót és a szokásokhoz híven a színház-vezetőség nevében üdvözölte az új és régi tagokat. Nagyobb méretű átszervezést hajtottak végre színházunknál és sor került a társulat jelentékeny megerősítésére is — hangoztatta tájékoztatójában Radó Vilmos. Megoldódott egyebek mellett a főrendező kérdés: Turján György személyében főrendezőt kapott a színház és rendezői megbízatással szerződtették Margittá Gábort és Földeák Róbertét. aki csaknem egy évtizeddel ezelőtt már tevékenykedett mint rendező a kecskeméti színházban. A színház új dramaturgja Osztrovics Levente lesz. Tizenhárom újonnan szerződtetett művésszel erősödött a színház. Üjból Kecskemétre szerződött többek között Csorba István, Perlaki István. Sárosi Gábor, Gombos Júlia. Az új tagok között üdvözölte az igazgató Károlyi Máriát, Mester Jánost, Pap-p Lászlót, Sas Józsefet, D. Szabó Józsefet, Szepes Pétert. Lengyel Istvánt, Bende Ildikót. ós7. igazgató hangsúlyozta, hogy ebben az esztendőben minden feltétele meg van a művészeti színvonal további emelésének. adva vannak a lehetőségek. hogy a színház betöltse szép és nemes hivatását, vállalt küldetését, melyet nagyra becsül színházlátogató közönségünk, a megye közvéleménye. Az eddigi eredmények érzékeltetésére emlékeztetett arra, hogy az elmúlt esztendőben három nívódíjjal jutalmazott előadás mutatta az eredményes erőfeszítéseket. Túrián György főrendező tájékoztatta ezután a társulati ülés résztvevőit az évadkezdés teendőiről és részletesen ismertette az idén megvalósításra kerülő műsort. Eszerint szeptember 16-án nyitja az évadot a megyeszékhelyen a Kecskeméti Katona József Színház. (A tájelőadások már jóval korábban, augusztus 13-án elkezdődnek.) Az első bemutató Romain Roland Szerelem és halál játéka című történelmi drámája, mely Benedek András új fordításában kerül a közönség elé. A darab rendezője a szintén Kecskemétre szerződött Margittá Gábor. A zenés évadnyitás szeptember 30-án lesz, amikor Buday Dénes Csárdás című nagyoperettjét mutatják be. Nagyjelentőségűnek ígérkezik október 28-án Szofoklész Elektrájának bemutatója. Ez lesz a görög, klasszikus színmű irodalom első jelentkezése az államosítás óta a kecskeméti színpadon. Az idén egyébként nemcsak a naptári év végéig, hanem egészen az évadzárásig kitűzték a premierek időpontját, a bemutatók sorrendjét. Eszerint az Elektra után az országban már több helyen bemutatott Szegény kis betörő című zenés vígjáték kö- vekezik, utána december 2-án pedig egy eddig még be nem mutatott Móricz Zsigmond dráma: a Boszorkány kerül műsorra, melyet a nagy író lánya Móricz Virág átdolgozásában láthat a közönség. Karácsony táján mutatják be Nóti Károly Nyitott ablak című bohózatát, majd 1967-ben Sós György vígjátékát, melynek ideiglenes címe Arthur a szigeten. Utána Ábrahám Pál egyik nagysikerű operettjét, a Viktóriát újítják fel, melyet Arthur Miller drámája a Pillantás a hídról követ Az évad utolsó bemutatói közé tartozik az Oscar Wilde darabból átdolgozott Igaz ami nem igaz című zenés darab. Shakerpeare Vihar című tragédiája Behár: Éjféli randevú című revűoperett- je. Az évadot a nemrégiben meghirdetett országos drámapályázat egy még ki nem választott, díjnyertes művével zárja a színház. A társulati ülés résztvevőit rövid beszédben üdvözölte a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében Madarász László vb-elnökhelyettes, majd Urbán Pálné szólalt fel a szakszervezetek megyei tanácsa képviseletében.. A társulati ülés pénzjutalmak kiosztásával és az évadnyitás első napjainak munkarendje ismertetésével zárult. Cs. L. Kcskcnyfilmes mozik, szélesvásznú vetítés Sokszor írtunk már arról a hasznos újításról, amelyet Ba- ranyi Ferenc és Rohrbacher Béla, a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat műszaki dolgo- gozói hoztak létre és amely szerint megfelelő vetítőberendezés házilagos elkészítésével lehetséges a falusi mozikban 16 mm-es keskenyfilmről a szélesvásznú vetítés. Az újítás iránt országos érdeklődés nyilvánult meg, megyénkén kívül már száz moziban vetítenek ezzel a módszerrel szerte az országban. A vetítőberendezést az újítók készítették el. illetve alakították át régi típusú vetítőgépekből. Mint értesültünk, az Országos Filmtechnikai Vállalat meg. kezdte a 16 mm-es szélesvásznú berendezések sorozatgyártását, így pár éven belül az ország valamennyi falusi mozijában lehetséges lesz a szélesvásznú vetítés. A vállalat az első esztendőben ezer ilyen vetítőgép gyártását tervezi. Röviden a filmről A hős, aki fél Csehszlovák ' játszott a „antifilmet” Kecskeméti Árpád Mozi. Csupán két napig és pillanatnyilag nem szerepel a film a megye más filmszínházainak műsorában sem. A megyeszékhelyen is épp hogy nem üres ház előtt vetítették a csütörtöki utolsó előadást- Érthető ez? Igen is, nem is. A hős, aki fél — tulajdonképpen érdemes a megtekintésre. Megfilmesített regény, elsősorban a gondolati elem és nem a filmművészet sajátos képi nyelvére épül. A megelevenedett regény történetében a főszereplő igyekszik eligazítani a nézőt, időnként felénk fordulva magyaráz. Ezért tartom „anti- filmnek”. Viszont a regény az eleven valóságot dolgozza fel- S úgy látszik, mi, a baráti államok emberei nemcsak azonos rendszerben élünk, hanem ebből következően nagyon azonosak problémáink is. ¥7 lünk ugyanis egy társada- lomban, amely emberré tette a kétkezi munkást is, kiemelte, vezető posztokra állította. De ahogy telt-múlt az idő, a munkáskáder irodista — hogy a film témájánál maradjunk — egyre inkább felvette az irodista típus jellemjegyeit, s az embert, akivé a rendszer tette, ez ködbe burkolta. A különböző „ügyekben” épp ezt a formalizmust teszi felelőssé a film, felszámolására serkent, hogy a társadalom egészséges előrehaladása, tagjainak jó közérzete, dolgos kedve megmaradjon. Nos, ezekről a valós gondokról szól ez a cseh film. Sajnos, hogy csak szól róluk- Befejezi a valóság szemrevételezését azzal, hogy „emberek vagyunk”, sok hibával, önzéssel, egzisztencia-féltéssel, próbáljuk meg mindezeket számításba véve — emberebbül dolgozni, vinni a dolgokat. ]\J em elégíti ki a nézőt, 1 * mint várakozó, figyelő, valamiféle tanulságra, befejezettségre vágyakozó, kíváncsi szemlélőt. De a máról szól, ezért aztán a gyér nézőközönség mégiscsak végigülte Kecskeméten „A hős, aki fél” előadását. B. K. Belépés csak az olvasónak A SZINKRON KÉSZÜLT... A hazai néző beül a moziba, pereg a film, s legyen az japán, szovjet, vagy éppen olasz, anyanyelvükön, magyarul hangzanak a dialógok. Talán nincs szükség arra. hogy ecseteljük ennek a fontosságát. Hisz mindannyian tudjuk, hogy még a leggyorsabban olvasótól is időt rabol el a fölirat áttekintése. FIATAL MŰVÉSZET Hazánkban a szinkron a fel- szabadulás előtt. — néhány magánvállalkozást leszámítva, — jelentéktelennek nevezhető. írunk, ami legjobban megfelel a film mondanivalójának, szereplői egyéniségének. Ezzel már el is mondtam, hogy az úgynevezett „tükörfordítás”. —< azaz szó szerinti fordítás — szinte lehetetlen, legalábbis értelmetlen. Mert egy-egy kifejezés, ami pontosan átfordítva magyarra, nekünk nem mond semmit, az az eredeti nyelvben igen komoly jelentőségű lehet — mondja Wessely Ferenc dramaturg. Ezután a vágóasztal előtt a dramaturg szinte képről képre — Felvétel indul: Szűcs Ildikó, Márton András főiskolai hallgató és Karikás Péter. 1950-ben az államosított filmiparban — bár igen sok vita közepette — megindult a szinkronizálás, bár egyelőre igen mostoha körülményék között, a Hunnia Filmgyár apróbb épületeiben, kiselejtezett mozigépekkel. 1950-ben felépítették, festői környezetben, közel Hűvösvölgyhöz a Pannónia Filmstúdió mai épületét. Itt már meg voltak a lehetőségek, amelyeknek segítségével — rövid idő alatt — a magyar szinkronizálást világszínvonalra emelték. Külföldi szakemberek, több nyelven beszélő nézők egybehangzó véleménye szerint tökéletesek a magyar nyelven beszélő idegen nyelvű filmek. HOGYAN KÉSZÜL A SZINKRON? — Hogy is kezdődik? Megnézzük a filmet, még az eredeti, idegen nyelvű hangján. S aztán hozzálátunk. Olyan szöveget Három néni ül a padkán, Sárika, Mária, Zsófia. Majdnem úgy, ahogy a nóta mondja. A füves árokpartba vágott padka kellemes pihenőhely. öreg vadgesztenyefa borít rá árnyékot akkor is, ha legtetőn jár a nap. Sárika bordó selyemruhás, sovány. Éles orrcsontja majdnem átvágja a bőrt. ö a legidegesebb természetű, mert folyton Izeg- mozog, s a szeme gyanakvóan jár körül, nem figyeli-e valaki beszélgetésüket, ö még csak negyven körüli. Mária haja fehér. Kövér, de petyhüdt. Az ő szeme is csupa eleven ravaszság. Mindazonáltal bölcs mosolygással szemléli a világot, a főutcán elhaladókat. Kicsit piros ráncos szemhéja időnként félig leereszkedik; ilyenkor fejét se mozdítja. Les- kelődik, mint egy szunyókáló kotló. Most éppen egy terhes állapotú Alomfejtők menyecskét méreget. Majd hirtelen teljesen kinyílik a „pasztillája”, fontoskodóan súg oda valami huncutságot, jobbra is. balra is. Utána összehajolva marad a három, kendős fej. Merev tekintettel kísérik az asszonyka lépteit. Közben hol egyiknek, hol másiknak mozog a szája. Egyetértőén bólogatnak. Zsófia is szürke hajú már. Talán azért olyan feltűnő vastag, fekete szemöldöke. Alattta amolyan „csodalátó” a halkék szeme. Szürke kartonruháján éppúgy kék kötényt visel, mint Mária, a középső. Üldögélnek, piheg- nek, fénylik szikkadt, vagy lágyan telt képük. Izzadság ragyog nyakuk ráncaiban, melyet kioldott kenitatvesedöjük sarkával gatnak fel. A bántalmakról, reumás fájásokról már kibeszélték magukat. Most a halkék szemű Zsófia fordítja arcát a szomszédasszony felé. — Marilca néném, mit jelent az. hogy álmomban fogat húztam? Én. a saját fogamat ... Még húsdarab is jött vele. A másik kettő hátrahőköl egy keveset, egyszerre rebben a szemük, és majdnem egy- időben. válaszolják. — Haláleset... — Mégmeg közeli hozzátartozó... Rögtön látszik, hogy a kérdező is jártas álomolvasásban, mert egyetértőén, aprókat bólogat. — Ugye?..'. Az apósomra gondoltam mindjárt, ö van olyan állapotban,,, Mondr tam is az uramnak az álmot, mindjárt ahogy felserkentem... — Na de csak akkor fájt — korrigál a beesett arcú Sárika. — Neem. nem fájt — erősíti Zsófia. Ekkor csuda rafinálton, alig észrevehetően összenéznek amazok. A leskelőlő. piros szemhéjú, ravaszdi Mária csak úgy mellékesen kérdezi, — Még mindig a szalmazsákjában su- tyorgatja az apósod a húszezer forintot, amit harmadéve kapott a régi. szőlőbeli szer■ számaiért? .. -. Ügy van vele, hogy azért 6 izzadt meg valamikor, mi? Zsófia nem felel. Mintha nem is hallotta volna a kérdést. Ügy tesz, mintha halaszthatatlan dolga volna. Felkászmálódik, eligazítja magán a verejtékfoltos ruhát, és indul. — Na, én megyek. Tóth István „lejátsza” — most már a megírt szöveggel — a filmet. Figyeli, hogyan hat az új magyar szöveg, nem cseng-e hamisan, és még nagyon-nagyon sokat korrigál, javít rajta. A film. miután elkészült a magyar forgatókönyve, a rendezőhöz kerül. A rendező, ahogy ezt filmberkekben mondják, a stáb feje. Talán úgy lehetne a legjobban jellemezni, hogy a dramaturgtól kap egy kottát, amit neki, mint karmesternek kell vezényelnie az előadáson. Ég a páros lámpa az ajtó fölött. Felvétel van. A hármas stúdió rendezői és hangmémö- ki szobájában ül dr. Márkus Éva szinkronrendező és Bársony Péter hangmérnök. — Egy nagyon bájos szovjet filmen dolgozunk — mondja dr. Márkus Éva Nagy öröm jó filmet szinkronizálni. S ebben oly sok a líra, oly eredetiek a fiatal szereplők, hogy valameny- nyien örömünket leljük a munkában. — Ez az első szinkron-fősze- rep>em — mondja Szűcs Ildikó. Az első „ki mit tud?” után kerültem a békéscsabai színházhoz és mert diplomám nincsen, nagy kitüntetésnek érzem ezt a bizalmat. Igyekszem méltóan eljátszani a szerepet. ÉVENTE 140—150 FILM A hangmérnök feladata, gondja az érthetőség, a hangzás minősége, szépsége, a térben való elhelyezése. A stúdióban pereg a tekercs. Elindul a kép, vele párhuzamosan a magnó. Int a rendezőasszisztens, és megindul a munka. Ötször, tízszer, húszszor ismételik, ha kell. Hosszú a folyamat, míg tökéletes lesz a film. A néző mindebből az izgalmas munkából csak annyit lát, hall. hogy egyre tökéletesebb a kép és a hang egysége, azaz — szinkronban vannak. Évente 140—150 szinkronizált film készül. A főcímen csak ennyi: „A szinkron készült a Pannónia Filmstúdió termei- ben.!3
