Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-13 / 191. szám
1966. augusztus 13, szombat 5. oldal A Ki mit tud?, Ki miben tudós? után Ki minek a mestere? A TV új országos vetélkedője Chaplin-kavalkád — A Ki mit tud-ból kiderült, hogy a fiatalok tudnak szavalni, énekelni, táncolni. Csak ezt tudnák a fiatalok? Nem! Tudnak számolni, értenek a fizikához, biológiához — miként a Ki miben tudós vetélkedő bizonyította- Csak ezt tudnák a fiatalok? Nem, a fiatalok mesterei a szakmájuknak. Ezt mutatja majd be a Ki minek a mestere új országos vetélkedő, amelyet az MSZMP IX. kongresszusának tiszteletére hirdettünk fiatal esztergályosok részére. Békési Józsefet, a Magyar Televízió ifjúsági osztályának vezetőjét kértük meg, hogy beszéljen erről a — bizonyára megint az egész országot megmozgató — vetélkedőről. — Benevezhet minden fiatal esztergályos, akinek van szak- muekás képesítése, s még nem töltötte be a 30. életévét, jelenleg is a szakmában dolgozik, és tehetséget, kedvet érez, hogy a szakma legjobbjaival összemérje tudását. — Miért az esztergályosok kezdik az elképzelhetően más szakmákra is majd kiterjedő versengést? kerül. Különben kieséses rendszerben bonyolítjuk a versenyt. Az országos döntőbe negyvennyolcán jutnak- Csepelről közvetítjük a legjobb tizenkettő „mérkőzését”. — Hogyan történik az közvetítés, nem túl hosszadalmas? —A döntő lebonyolítására öt adás keretében kerül sor, ez négyszer 90 perc és egyszer 110 perc egyenes adást jelentene. Az elődöntőkről és az üzemi döntőkről a TV jelenti és a TV-híradó számol be folyamatosan. Lehet, hogy egy-egy „mérkőzést” 3—4 részben is közvetítünk. Még az is elképzelhető, hogy más műsort is adunk közben, mert bizony az értékelés hosszadalmas művelet. — Kik lesznek a versenybíróság tagjai? — Az üzemekben a KISZ- bizottság szervezi és a szakoktatók bonyolítják a versenyt- A Magyar Televízió felkérte a zsűriben való részvételre Pataki Lászlót, a KISZ VB titkárát, aki valamikor szintén esztergályos volt, továbbá Horváth Edét, a Győri Vagon- és Gépgyár vezérigazgatóját. Még nem tudjuk, kik fogadják el meghívásunkat a Műszaki Egyetem forgácsoló tanszékéről. Meghívjuk a zsűribe a szakma egyik köztiszteletben álló képviselőjét és az ország egyik legjobb esztergályos szakoktatóját. — A zsűri értékelése alapján mit nyerhetnek a résztvevők? — Oklevelet az elődöntőbe jutottak, emlékplakettet azok, akik az országos döntőbe ve- rekedték — pontosabban esztergálták — magukat.. • és a négy első díj: I. Pannónia motorkerékpár, II. szobaberendezés {12 000 forint értékben), III. Szigma tip- tv-készülék, IV. Simpson, vagy Jáwa-Ideál moped. Az üzemekben megindult az „edzés”. Ügy hallik, a szakoktatók, mérnökök, technikusok alaposan előveszik az ifjú versenyzőket, akik így készülnek fel arra, hogy — elméletben és gyakorlatban — a korszerű szakmai ismeretek követelményei alapján majd összemérjék erejüket. Vincze Judit 1916—17-ben készítette Chaplin ezt a hat kisfilmet. Ötven év telt él azóta, a filmgyártás új és új csúcsokra jutott el, de a némafilm nagy nevettetőit, hajmeresztő üldözések, nyakate- kert félreértések, viharos tortacsaták hőseit nem tudta elfeledtetni. Sőt, a Chaplin-kalálta föl a fenéken billentést. A szőnyeg mindig kicsúszik a lába alól, a tűzoltófecskendő óriáskígyót mímel a kezében és ha látunk egy függönyzsinórt a vásznon, mérget vehetünk rá* hogy Charlie egy másodperc alatt belegabalyodik. Mert hát szegény embert még az ág is — A versenyt univerzális csúcsesztergapadokon rendezzük, ez képileg jól fogható. Meg aztán olyan fontos ez a szakma, hogy úgy érezzük; a versenyen keresztül is kedvet kapnak rá a fiatalok. Még indokolja az is, hogy az országban az esztergályosok száma jelentős, mintegy 30 ezer, ebből körülbelül 13 ezer a fiatal. Körükben erős a Szakma Ifjú Mestere (SZIM) mozgalom, mely alapja lehet a versenynek. Az sem elvetendő szempont, hogy jól összemérhetők az eredmények. — Hogyan történik a jelentkezés? — A vállalkozó szellemű fiatalok az üzemi, városi, járási és megyei KISZ-szervezeteknél jelentkezhetnek- Ehhez munkahelyi javaslat szükséges. A munkahelyek igazolják, hogy a jelentkezők rendszeresen teljesítik a tervet, jó a munkafegyelmük, és selejtmentes munkát végeznek. — Említette, hogy az esztergályosok jó része megszerezte a SZIM-j el vényt. Jelent ez valamit a pontozásban? — Hogyne, aki ifjú mestere már a szakmájának, az felsőbb kategóriába léphet, vagyis közvetlenül a területi versenybe Újra a művelődést szolgálja Lapunk július 27-i számában szóvátettük a kecskeméti MÁV kultúrotthon régóta esedékes, de évek óta késlekedő átalakításának ügyét. A cikkre válaszul a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztálya tájékoztatott bennünket a legújabb fejleményekről. Az átalakítás végleges tervei elkészültek, és végre kivitelező is akadt, a kecskeméti MÁV pályafenntartási főnöksége elvállalta a munkálatokat. A terv szerint még ebben az évben megkezdik, és 1967. szeptember 30-ra befejezik az új, korszerű üzemi étterem építését, és ezzel a vasutas kultúrotttwont ismét teljes egészében átadhatják eredeti rendeltetésének. Makai György: VIETNAM Makai György, az elmúlt év egyik nagy könyvsikere, a „Ki volt dr. Sorge?" szerzője a Vietnami Demokratikus Köztársaságban tett, izgalmas kalandokban és veszedelmekben bővelkedő utazásáról visszatérve most újabb művel áll olvasói elé. Az „Egy ország — egy könyv’’ sorozatban megjelent „Vietnam” szerencsésen egyesíti az ismeretterjesztő útirajz, a színes helyszíni beszámoló és a riport elemeit, Vietnam az ellentétek országa. A trópusi természet bámulatosan gazdag és adakozó — egyes növényfajták egy nap alatt egy métert is nőnek —, de pusztítanak a hatalmas áradások, a tájfunok és az aszály. Nemrégiben még ritkaságszámba ment falun az írástudó, ma az ország egyetemein 26 000 diák tanul. A hősiesség, az emberi méltóság csodáját nap nap után végbevivő vietnaminak nemrég még földig hajolva kellett köszöntenie a falujába látogató mandarint, s tiszteletteljes csókkal illetnie köpenye szegélyét, a ma tudósának apja még hitt a sárkányokban és a föld alatt lakozó ártó szellemekben. Hogyan tehet meg egy nép két évtized alatt ilyen hatalmas utat, a gyarmati nyomor és elmaradottság poklából az emberi életig, a szocializmus építéséig? Hogyan él, dolgozik, harcol, gondolkozik az egyszerű vietnami, a falusi tsz-elnök, a munkás, a háziasszony, az orvos, a katona? Hogyan él a harcoló Vietnam népe? Makai keresi a választ a nagy történelmi kérdésekre, keresi a múlt tovább élő hagyományait, de közelvisz a távoli ország hétköznapjainak valóságához is. Aki könyvét elolvassa, jobban fogja érteni a délkelet-ázsiai eseményeket, világosabban látja majd, milyen forrásokból táplálkozik a harcoló vietnami nép hősiessége. valkád közben inkább arra gondoltunk, ma is a néma bur- leszk táplálja még kiapadhatatlan forrásként a vígjátékok helyzet- és részben jellemkomikumát. Csodálatra méltó az a tökéletesség, amit a burleszk nagymesterei értek el kezdetleges technikai eszközökkel, egyetlen ötletre épült forgatókönyveikkel, néhány szereplővel. De Chaplin közülük is kimagaslik. A keménykalapos, nagycipős, görbebottal zsonglőröző Char- lie-nek örökre biztosítja a nézők szinpátiáját, rendíthetetlen küzdelme, győzni akarása a minden oldalról rázúduló igazságtalanságok ellen. A korabeli közönség magára ismerhetett a vézna, csetlő- botló kisemberben, akit folytonosan hatalmas termetű főnökök, vasvilla-bajszú gengszterek, vagy rendőrök hajszolnak, sőt még a tárgyak is összeesküdnek ellene a legraffináltabb leleményességgel. Pofonok, rúgások érik mindenfelől olyan hihetetlen mennyiségben, hogy a hátam mögött megjegyezte valaki: Ügy látszik, Chaplin tafcjem áfertam hinni a szememnek: a gyerekek szürkületkor minden szül® beavatkozás nélkül abbahagyták a focit, és lázas sietséggel elrohannak. — Ugrás gyorsan a pincébe a vászonért! Mire az autó megérkezik a vetítőgéppel, a vászon már az épület falán feszül. Minden lépcsőház zsibong, a gyerekek konyhaszékeket, zsámolyokat cipelnek. Nem nagy a rend, de annál buzgóbb az ön tevékenység. Az öreg vetítőmasinával valami baj van. percekig nincs kép. Kétségbeesett érdeklődők szaladnak a gépészhez. — Ugye nem marad el az előadás? — Tessék gyonsan megcsinálni, már any- nyira vártuk! Aztán az első fényfoltot zajos üdvrivalgás fogadja. De csakhamar elcsendesednek és izgatottan követik a vadevezősök útját a sebes sodrású hegyi patakon. Lenin téri esték Egy éve kezdte el Kecskeméten a Városi Tanács Művelődésügyi Osztálya a nyári szabadtéri vetítéseket itt a Lenin téren, és any- nyira népszerűvé vált, hogy a művelődési ház is átvette a kezdeményezést. Ezen a nyáron már a Szabadság téren a Csilléry és a Volker telepen is vetítenek kisfilmeket. Könnyen megvalósítható, hasznos formája a népművelésnek. Mindössze 60 forintba kerül egy előadás megrendezése. Ismeretterjesztő és szórakoztató kisfilmeket, és mert a „közönség” nagy része gyerek, mesefilmeket játszanak. A Lenin téren 100-an. 120-an gyűltek össze. A felnőttek is kiballagnak, vagy csak az ablakban, az erkélyen könyökölnek. az arrajárók lelassítják lépteiket, aztán sokan ottfeledkeznek. Közben már egy természetfilm pereg, bojtos uszonyú halak lebegnek a vízben, rákok tapogatóznak az iszapon. — Eszembe se jutott volna elmenni a moziba, ha ilyesmit játszanak — újjong mellettem egy széles- vállú fiatalember. — De itt más, itt van az orrom előtt, rá kell néznem ha megyek hazafelé, aztán egy-két perc múlva látom hogy milyen érdekes. Legközelebb biztos nem zárom el a tv-t, ha ismeretterjesztő filmet közvetítenek. p sak az a kár — V“' szólal meg egy fiatalasszony —, hogy nagyfilmet nem hoznak, ha már nem tudják elintézni azt a kecskeméti kertmozit. Ilyenkor nyáron korán van még lefeküdni, a lakás még most is forró, moziban meg egyenesei megfőne az ember. Vacsora után jólesik szívni egy kis friss levegőt főleg, ha szórakozhatunk is közben. — Bizony — helyesel egy kerékpárnak támaszkodó munkás — jó lenne, ha mi is kapnánk filmet a Mária- városban. Lenne ott is közönség, még ha fizetni is kellene, mondjuk, egy-két forintot. A film végén a mamák hangos szóval, olykor szelíd erőszakkal ágyba terelik a gyerekeket. A felnőttek még csoportokba verődve, beszélgetnek itt is, ott is a cigaretták parazsánál. A filmről, aztán mindenről, ami szűkbe jut. Közelebb hozta őket egymáshoz az este. __ I átja — állít * • meg egy idősebb ember — féltem beköltözni a kertes negyedből bérházba. Azt hittem, itt az emberek bezárkóznak a maguk lakásába, nincs köztük semmilyen kapcsolat. Ilyenkor filmvetítés után ahogy elnézem a teret, olyan, mint egy nagy ház udvara. Mint egy család. Sz. J. 1 húzza. Chaplin mintha erre a népi közmondásra alkotta volna meg végtelen parafrázisként Charlie setesuta történeteit. A Pech szobrát faragta meg burleszkhősében Max Linder, Buster Keaton és Chaplin. De Charlie egyúttal az optimizmus szobra is. Az ember akit ütnek, de aki mindig visszaüt- Vissza még a fizikai valószínűség határain is túl. Nincs az a tagbaszakadt profibokszoló, akinek Charlie megadná magát, és akármekkora bunkóval csapják fejbe, megrázza magát, máris derűs, bizakodó, tűzön-vízen át eléri célját, akár Andersen mesehőse, a rettenthetetlen ólomkatona. Ezért lehet örökös példája a filmművészetnek Chaplin, túl a játék sziporkázásán és a mesterségbeli tudáson. öröm volt viszontlátni filmszínházainkban, de bosszantó volt a Hím zsúfoltsága. A hat rész felére érve már elkészültünk nevetőizmainkkal, fárasztott a gagek boszorkánytánca, mintsem szórakoztatott. Helyesebb lett volna kísérőműsorként mutatni be az egyes részeketÉs vajon mikor láthatunk már egy nagy Chaplin-filmet, a Rivaldafényt, vagy az Arany- lázt?... Sz. J. A napok növekedése Hírek szerint L. Zaksz szovjet kutatóintézeti igazgató megállapította, hogy a földi napok hosz- sza 1963. márciusától 1965. októberéig 1,6 ezredmásodperccel nőtt. Ezzel kapcsolatban az MTI munkatársának kérésére dr, Barta György egyetemi tanár elmondta, hogy a napok hosszának növekedését, más szóval a Föld forgássebességének csökkenését a tudománynak már igen régi időkig sikerült visszafelé nyomon követnie. Jó segítséget adtak ehhez a korallok, amelyek minden nap egy-egy újabb vékony hártyával növelik testüket, s e hártyák vastagsága jellemző kifejlődésük évszakára is. Így a korallhéjak vizsgálatából sikerült megállapítani például, hogy az esztendő a kambriumban, mintegy 600 millió éve még 424, sőt 350 millió éve, a devonban is 400 napból állt. A Föld tehát hajdan jóval gyorsabban forgott mint most.
