Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-11 / 189. szám
/ Sérelmes minősítés? Javítgatás helyett korszerű csomagolást! 1966, augusztus XI. csütörtök A kecskeméti bútorbolt három alkalmazottja munkaidejének nagy részét azzal tölti, hogy javítgatja a szállítás közben keletkezett hibákat; újra enyvezi a kilazult széklábakat, belakkozza a szekrényajtókon éktelenkedő karcolásokat. Ha nem túl nagy a károsodás — sajnos, ez sem ritkaság —, akkor a vevő észre sem veszi az utólagos orvoslást — bár a karcolások elkendőzésére használt lakk kétségkívül rövidebb életű, mint az eredeti. De ha feltételezzük is, hogy a javító brigád kezéből kikerülő áru egyenlő értékű azzal, amit a gyári meó elsőosztályúnak minősített, akkor sem nyugodhatunk bele a jelenlegi gyakorlatba. Mert nem törvényszerű az, hogy szállítás közben alaposan megrongálódik a drága bútor, korántsem természetes, hogy a bútorboltokban külön javító brigádok tevékenykednekBizonyítja ezt, hogy a külföldről, például Csehszlovákiából, vagy Jugoszláviából érkező árun ritkán találhatók sérülések. Pedig ezek a bútorok sok száz kilométerrel többet „utaznak”, mint a hazai iparban gyártottak. Barátaink ugyanis nemcsak az áru, hanem a csomagolás minőségére is nagy gondot fordítanak. A magyar csomagolási szabványnak megfelel ugyan a hullámpapír és lécborítás, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy az ilyen burkolat nem óvja meg kellőképpen a bútort a vasúti szállítás viszontagságaitól. A préselt lemezek alkalmazása, az erősebb lécezés, kétségkívül megdrágítja a csomagolást- De vajon a 8—10 ezer forint értékű garnitúrák nem „érdemlik” meg a pluszköltséget is? A kecskeméti bútorboltban három szakember tölti munkaidejének zömét a javítgatással Az, ország összes boltjaiban bizonyára sok száz. Munkabérük nem kis összegre rúghat évente. És ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a bútorok egy része olyan nagy sérülést szenved, hogy csak leértékelt áron/lehet forgalomba hozni, akkor feltétlenül a csomagolási technika korszerűsítése mellett kell lándzsát törnünk. Bútoraink minősége sokat fejlődött az utóbbi években- Ideje lenne felülvizsgálni és korszerűsíteni az elavult csomagolási szabványt is. B. D. ISein nevezhető kiegyensúlyozottnak a M ÉK és a lászló- falvi Űj Tavasz Tsz közötti kapcsolat. Állításunk igazolására kéznél van a példa: a pár héttel ezelőtt a szövetkezet által első ízben megszedett 50—60 mázsa paradicsomnak a MÉK csak 20 százalékát minősítette első osztályúnak. A gazdaság vezetői ezt sérelmezték, s nyomban úgy határoztak, hogy az árut nem adják át. inkább megkísérlik a fővárosi piacon értékesíteni. Másnap azonban mégis letettek erről a szándékukról. s a paradicsomot újra válogatva — átadták a felvásárlóknak! Az, hogy a szövetkezet vezetői belenyugodtak a MÉK minősítésébe, csak látszólagos. Paprikát, paradicsomot saját gépkocsijukkal azóta többször szállítottak Budapestre. Tehetik ezt szerződésszegés nélkül, hiszen egyrészt a paradicsom átlagtermése meghaladja a 200 mázsát — a tervezett 106 mázsa helyett —, másrészt a piacon eladott mennyiség egyébként sem számottevő, mivel a szövetkezetnek nincs állandó elárusító standja. Az íig V szempontjából ennél nagyobb figyelmet érdemel a sérelem oka. Szántó Gyula főkönyvelő arra hivatkozik, hogy amikor a MÉK öt forintot fizetett á primőrparadicsom kilójáért, ugyanazon a napon a főváros üzleteiben kilenc forint volt az ára. S a maidnem száz mint két kilométer hosszúságban emelt nyúlgát — amelynek létrehozásán mintegy ezerkétszázan szorgos- kodtak. —. o fegyelmezett, jól szervezett munka 130 hold fű- szerpaprikát (benne a rekordtermést dajkáló ■parcellákat), továbbá a burgonya 32 és a zöld- trágyának vetett nap. raforgó 75 holdját mentette meg a közösnek. A fajsziak megtették a magukét. S amit elrabolt tőlük az ár pusztítása, azt jó munkával, s az év még hátralevő feladatainak gondos elvégzésével igyekeznek ellensúlyozni, pótolni. • ' A. X. eredetileg ő is kisiparos: női szabó. Az ám, miért hagytak fel korábbi foglalkozásukkal? — Magas volt a jövedelem- adó, nem tartottuk kifizetődőnek — felelik, szinte egymás szavába vágva. És ez kifizetődő? Ebből megélnek? Bólintanak, hogy igen. Tavaly már 320 Shawer-jük volt. De most eladják, ha jelentkezik rá vevő- A növendékek —ezekből lesz az új, az eddiginél jóval nagyobb állomány — szépen fejlődnek. Korábbi foglalkozásának jó hasznát veszi a házigazda: önetetőket készített, most pedig a szelepes önitatók felszerelésén van a sor. A vízvezeték már bent van az ólban. Eddig jórészt kézi szivattyút használtak a vízellátásra. Tagja egyébként a Haladás Tszes-nek, s van két és fél hold földje. Itt megterem a takarmány egy része- A többit vásárolja. S állandóan képezi magát, mindig a legújabb szakkönyvet olvasgatja. Kezdettől fogva járatja a Baromfitenyésztés című szakfolyóiratot. Nem régen ennek főszerkesztője, dr. Gonda Irén, a megyei baromfi- tenyésztési felügyelő. Varga József kíséretében felkereste. A százalékos árrés egyéb zöldségfélére vonatkozóan is tapasztalható. Kétségtelen, a MÉK árainak kialakítása, ütemezése nem mindig találkozik a gazdaságok érdekeivel. A főkönyvelő álláspontja nem minden igazság nélkül való. De ez nem a teljes igazság! Mert a piaci árusítás előnyei csak a koraiaknál jelentkeznek, amelyek az össz- mennyiségnek meglehetősen csekély hányadát képezik. A MÉK viszont ez évtől kezdve a paradicsomért garantált árat fizet, s eszerint az első osztályú áruért 1,20, a másodosztályúért egy forintnál kevesebbet nem adhat, bármekkora is a felhozatal. A gazdaság tehát biztonsággal számíthat arra, hogy csupán a tervben szereplő meny- nyiség átadása után is megkapja a bevételként előirányzott egymillió 272 ezer forintot. És ez a lényeg: a biztonság. Mert 50 hold termését — ennyire szerződtek a MÉK-kel — nem lehet kitenni a piaci értékesítés kockázatának, főleg nem, elárusítóhely hiányában. A minősítést illetően pedig először is azt kell leszögeznünk, hogy legjobb tudomásunk szerint sehol a világon nem termesztenek olyan paradicsomot, amely kizárólagosan csak első osztályú terméssel fizetne. S nyilván így van ez a lászlófalvi Üj Tavasz Tsz-ben is. Ám ezenkívül módunkban állt szemügyre venni a válogatás színvonalát is. Ottiártunkkor Horváth Gábor főkertész kénytelen volt a csomagolószínben dolgozó asz- szonyok egy csoportját a paradicsom újraválogatására utasítani. Egészen más volt a tapasztalatunk a tiszakécskei Ti- szagyöngye Tsz-ben, ahol évek óta ugyanazok a személyek végzik a zöldségfélék szakszerű csomagolását. Véletlen talán, hogy eddig még semmiféle nézeteltérésük nem volt a MÉK felvásárlóival? Úgy tervezik az üj Tavász Tsz-ben, hogy jövőre 150 holdra növelik a paradicsom területét, ám a MÉK-kel nem, csak a konzervgyárral szerződnek. A korai és a „fölös” meny- nyiséget a piacra hordják. Tegyék — a gazdálkodás növekvő önállósága erre különben is módot ad. De ne feledjék: a piacon is az érvényesül, aki ugyanazért az árért szebb paradicsomot kínál. (—i —1) lapban méltató cikk jelent még az állományról- Nem maradt el a hatás: azóta seregnyi látogató érkezett; Soltról, Hartáról, Soltvadkertről, sőt még Szek- szárdról is. És nem utolsó sorban a helybeliek közül. Olyanok is, akik pár évvel ezelőtt még kimosolyogták a vállalkozást, nem nagy jövőt jósolva annak. Az érdeklődést fokozta, hogy jó másfél hónapja megalakult a baromfitenyésztő szakcsoport Kerekegyházán, amelynek Gen- geliczki János lett az elnöke. Eddig tizennégyen vannak, s részükre több mint 2500 Sha- wer-csibét rendeltek meg. Központilag, a földművesszövetkezet közvetítésével kapják a tápot, s tojásonként húsz fillér nagyüzemi felár illeti meg a tagokat —, akik között van termelőszövetkezeti gazda is- Minden tojás után öt fillért bent -tartanak a közös alapra, s ezt használják fel majd az évenkénti korszerűsítésre. A csoport tagjai már hozzáfogtak a háztáji tehénistállók átalakításához. S EZZEL nemcsak náluk, de másutt is új lehetőségei nyílnak meg a jelenleg sokfelé kihasználatlanul heverő háztáji ólak hasznosításának. Hatvani Dániel 3. oldal Ikerfogalmak azdasági vezetőkkel be- szélgetve eléggé általános tapasztalat: a gazdaságirányítási rendszer reformjával kapcsolatban csak szigorú értelemben vett gazdasági kérdésekről, kategóriákról hallunk. Árról, ösztönzőkről, értéktörvényről, a piac nagyobb szabadságáról, kockázatról, érdekeltségről igen gyakran beszélünk — ez nem is hiba —, ám nem vizsgáljuk eléggé azokat a szálakat, amelyek az áru termelésével, értékesítésével összefüggő folyamatokat a társadalmi-politikai élet egészével összekötik. Más szóval: érdemes alaposabban kutatni, milyen hatással lesz a szocialista demokrácia fejlődésére a gazdaságirányítási rendszer reformja. Mert — más összefüggésekről most nem beszélve — a reform nagy politikai haszna-jelen tősége ebben van. Bizonyos, hogy az erősen centralizált, központilag irányított gazdaság kedvezőtlenül, a sokoldalúbb önrendelkezési jogot, nagyobb cselekvési szabadságot adó új mechanizmus viszont serkentően, éltetőén hat a szocialista demokráciára. A demokrácia különféle fórumait már megteremtettük. Gyűlés, tanácskozás, társadalmi szervezet, ahol véleményt lehet mondani, ahol megvitathatok a közélet ügyei, elégséges — néha már fölös — számban vannak. Mit ér azonban a bizottságban, a gyűlésen elmondott szó. ha a közélet — s ez elkerülhetetlen — a gazdaságnak megfelelően centralizált, mintegy folytatása a gazdálkodásnak? A magunk gyakorlatából, hétköznapjainkból tudjuk, hogy míg a gazdaságban valamely legegyszerűbb ügy eldöntéséhez főhatósági hozzájárulás kell, .ugyanúgy az egyes állampolgár is csak mérsékelten szólhat bele közvetlenül a közügyekbe. Márpedig a szocialista demokrácia egyik lényeges része, feltétele, hogy az állampolgárok minél több dologban mondjanak véleményt, maguké gyanánt kezeljék a közügyeket. sok észrevételük, javaslatuk legyen. izonyos, hogy a gazdaság- irányítási rendszer reformja, az új mechanizmus ehhez kedvező hátteret teremt a gazdaságban. Tartalmat, hatáskört kapnak olyan szervek, amelyeknek eddig — mert tőlük oly kevéssé függött a döntés — csak formák voltak, s igényelt, ám hiányzó belső lényegük. S ezzel gyakorlati értelmet nyernek azok a jogok, amelyek minden embert eddig is megillettek, de-gyakorlásuknak útját állta a mindenre kiható centrális irányítás. Természetesen nem változik majd ideg minden máról holnapra. s nem is kell mindennek megváltoznia: életrendünk alapja ezután is az egyetlen elképzelhető helyes elv. felfogás és gyakortat. a demokratikus centralizmus marad. Csakhogy az új mechanizmus keretében kialakuló új feltételek között — s ez erőteljesen hat majd a közélet minden területére — az eddiginél nagyobb hangsúlyt kap a demokratikus és csak az indokolt határok között szabályoz a centralizmus. Mert szabályoznia feltétlen kell, mindig és mindenkor, ahol és amikor a nagy és a szűkebb közösség érdekeltségét kell mérni, hogy a döntés mindenkor az összességet szolgálja a kisebbséggel szemben. Igaz viszont az is hogy a szélesebb, sokoldalúbb demokratizmus még a központ: irányításra, a központi döntésre is serkentően hat. megköny- nyíti a felelősséggel tartozéka* az elhatározásban. JáT orszerűbb irányítási rend- szer a gazdaságban — kiteljesedettebb demokratizmu- a közéletben: együvé tartóz' ikerfogalmak. Elvégzésre váró következetes munkánk testesül majd meg benne, L. h. A vén Duna — amely hol a bőség és a szépség forrása, hol meg annyi bajt okozó, haragos elemi csapás — július végén ismét nyugtalankodni kezdett. Iszapos hullámai ki-kicsaptak a mederből, s a vízügyi előrejelzések sem sok jóval kecsegtettek. Árhullám ... Csak az tudja, mit jelent, aki ott él a szeszélyes víz szomszédságában. Mint a fajsziak is, a Kék Duna Termelőszövetkezetbe tömörült gazdák. akiknek kenyere nem kis mértékben függ a vízállástól. A hullámtérben — több milliót érő termény, közte a fűszerpaprika, amely negyedGasdák a gáton száz holdon rendkívül szép termést. ígért. A gazdák egy emberként mondták ki a fenyegető veszély közeledtével a szentenciát: menteni, ami menthető! És kezdetét vette a tavaly épített védőgátak megerősítése, s a helyzetnek megfelelően nyúlgátak emelése. Az éjszakában, fáklyák rőt fénye mellett is folytatódott a megfeszített ütemű vagyonmentés. Vasárnapra a nyári gátakat már körülvette a víz. Kézről-kézre jártak a földdel töltött vödrök, lankadatlanul folyt a küzdelem az ember, és a gát tetején már-már átcsapó hullámok között. A gazdák éjjel-nappal fáradhatatlanul őrködtek a nyúlgátak épségén. Kezük ügyében. minden eshetőségre készen, a homokkal teli zsákok. Bár az árterület jelentős része, a jószándék és az igyekezet ellenére is, a víz martalékává vált és nagy kárt okoztak az imitt- amott felfakadó belvizek is: a szövetkezeti gazdák helytállása, erőfeszítése mitsem veszít értékéből. A több Lakatosból baromfitenyésztő A KOPOTT cégtáblán még Városföldi Állami Gazdaság főjél kibetűzhető: Gengeliczki Já- állattenyésztője javasolta, hogy nos műszerész és lakatos. De foglalkozzam inkább tenyészba- amott, a kapura kiszögezett pa- romfival. Alakítsak ki korsze- pír már azt hirdeti, hogy a ház rű tojóállományt, lakójának iparengedélyét, saját Néhány hetes gondolkodás, kérelmére, néhány héttel ez- számítgatás után megfogadta a előtt bevonták. ^'szakember tanácsát. Az első vaAki belép a házigazda kapu- lamirevaló állományra három ján, s szétnéz a tágasnak alig- évvel ezelőtt tett szert. Másfél- ha nevezhető falusi portán, száz Leghornja volt- Ez volt a könnyen kitalálhatja, mivel cse- próbálkozás éve, s print ilyen, rélte fel foglalkozását a kerek- sikertelen volt. Rá nem egyházi Gengeliczki János. Egy- fizetett ugyan, de vajmi kevés forma fehér, illetve vörösbarna jövedelemről adhatott számot- tyúkok nagy csapata kapargál, — A következő évben már tollászkodik a dróttal elkerí- 300-as állományom volt: 120 tett részen- Az egykori tehénis- Shawer és 180 Hampshire. In- tállót, sőt, annak padlását is a nen számíthatjuk a sikert. De baromfifarm céljára alakították megfigyeltük azt 's, hpgy az át. A tetőt faforgáccsal szige- előbbi fajtának hu^.z százalékkal telték, s a friss levegő állandó nagyobb volt a hozama, s még- beáramlására ventillátort alkal- is, a napi abrakfogyasztása há- maznak. Az itt levő tyúkok zárt rom dekával volt kevesebb, tartásban vannak, hiszen a lét- mint az utóbbinak. Ekkor rész- ra csak a házigazda és a fele- ben már tojótápot használtunk, sége közlekedését teszi lehető- Három hónapon át a kecskemé— Háziállatok tartásával mindig szívesen foglalkoztam ti keltetőnek is szállítottunk tenyésztői ást. HASZNÁLTUNK, szállítotkezdi a beszélgetést Gengelicz- tunk — a többes szám nem véld János. — Mondhatni, ez a letlen- Hiszen, főleg amíg a hobbym. Korábban inkább ser- családfő gyakorolta az ipart, téseket tartottam- Négy vagy öt jórészt Gengeliczkinére hárult évvel ezelőtt Molnár Mihály, a az etetés-itatás gondja. Holott
