Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-05 / 184. szám

Ki miben első? Lehetséges, hogy a gyako­ri Ki mit tud vetélkedők meg­ihlették a statisztikusokat is? Ezen tűnődtem, miközben a Központi Statisztikai Hivatal Bács-Kiskun megyei Igazgatósá­ga által egy közelmúltban ké­szült adatgyűjteményben lapoz­gatok. A kiadvány ugyanis ti­zenhárom fejezetben a főbb fej­lődési mutatók alapján „rang­sorolja” megyénk járásait, vá­rosait. Készítőinek bármi is ad­ta az ötletet, célt értek. Gon­dolom nemcsak én, hanem me­gyénkben sok-sok ember forgat­ná szívesen ezt az adatgyűjte­ményt, s keresné benne: mivel Tanszervásár Néhány nappal ezelőtt szerte a megyében megkezdődött az idei tanszervásár. A papír- és írószerboltok bő választékkal vár­ják a diákokat és szüleiket, akiknek gondolatai már a szeptem­beri tanévkezdés körül járnak. Képünkön: A Kecskeméti Állami A ruház papír- és írószerosztályán Bognár József né a legújabb tanszerújdonságokat ajánlja. Kibúvót keresők KI NE HALLOTT volna még | ben. Ezt pedig tudomása sze- a tyúkperek hőseiről? Azokról I rint szabad. Ily módon időt az elszánt, önmaguk igazát ke-1 A fp,sr>rp­resőkről, akik bármilyen cse­kélységért is — melyet egy kis jó szándékkal el lehetne rendez­ni a haragos féllel —, időt, pénzt, fáradságot, idegeket nem kímélve a szabálysértési ható­sághoz, vagy éppen a bírósághoz futnak orvoslásért? Jól ismert ez a békességet nem tűrő maga­tartás. Az egyik megyei bíró jóvoltá­ból a napokban ezzel rokon em­bertípussal volt alkalmam meg­ismerkedni. Olyannal, amely nem ismeri a saját botlásával való szembenézést, következés­képpen adós marad önmagának a tanulság levonásával is. Vi­szont minden létező lehetőséget felkutat és próbál kihasználni a felelősség alóli kibúvásra. Hogy szemléletesebb legyen, amit mondok, íme, egy példa: Subicz József tiszakécskei (Obög 125.) lakost a helyi pénz- ügyőri szakasz még 1964-ben cipőben járó” társai is. ha a nyert, de pénzt nem. A felsora­koztatott tanúk ugyanis szinte egyöntetűen állították: eléggé rendszeresen be-betértek Subi- czékhoz 3 deci borért, s ezárt mindig fizettek. A pert tehát elvesztette Subicz József. Még­sem nyugodott, a megyei bíró­ságnál fellebbezett. A TÉNYEK azonban itt is té­nyeknek bizonyultak. A megyei bíróság helyben hagyta az első fokú döntést, s további felleb­bezésnek nincs már helye. A zugbormérő fizetni köteles. Most azonban — két évvel a pénz­ügyőrség eljárása után — nem­csak a pótlólagosan kivetett adót és a bírságot, hanem a ta­núk útiköltségét és 80 forint fel­lebbezési illetéket is. Az elmondottakhoz érdemes még hozzátenni: Subicz József példája nem egyedi. Pedig mennyivel tiszteletreméltóbban járt volna el 5 is és „hasonló 2400 forint borforgalmi adó pót­lólagos befizetésére kötelezte, s emellett 1000 forint pénzbírság­gal sújtotta. Mint bortermelő ugyanis 1962—1964-ig folyama­tosan 800 liter bort és 300 liter pálinkát mért ki engedély nél­kül, poharazgatva. A borforgal­mi adó összegét a megyei ta­nács vb pénzügyi osztálya 2265 forintra helyesbítette, mert 755 literben állapította meg az en­gedély nélkül kimért bormeny- nyiséget. AM A ZUGBORMÉRŐ „nem adta meg magát”. A járásbíró­ságon megtámadta az államigaz­gatási határozatot mondván: ki­sebb tételekben csupán a sző­lőművelő napszámosainak mére­gette a boci — «uaakaber fejé­törvény kijátszása, illetve lelep­leződése után — a kibúvó kere­sése helyett — van ereje szem­be nézni önmaga lelkiismereté­vel. P. I. Népességben a kecskeméti, ruházkodásban a kiskőrösi, újságolvasásban, mozilátogatásban a bajai járás vezeL büszkélkedhet szűkebb hazája, s mi az amiben fel kell zárkóz­nia szomszédaihoz, versenytár­saihoz? Íme néhány részlet az érdek­lődő olvasóknak: A járások között a legna­gyobb területű és lélekszámú a kecskeméti. Népsűrűségben vi­szont — négyzetkilométerenként 58,1 fővel — a kiskőrösi vezet, míg a városok között — négy­zetkilométerenként 287 lakossal retc-’t «ép® **Míl ®ét>8 I *'éíő'ó3%’»‘épo j «épe répa és a napraforgó termésát­laga a bajai, a lucerna hozama a kecskeméti járásban volt a legmagasabb. A kereskedelemmel fog­lalkozó fejezetből megtudjuk, hogy az új kiszolgálási formá­ban működő boltok aránya a kecskeméti járásban és Kalocsán a legmagasabb: 18, illetve 23,7 százalék. Az egy lakosra jutó 1961. forintos bolti élelmiszer- forgalommal viszont a járások között a kiskőrösi, a városok j iUsz-dolgozó szomorú gyermek- között pedig Baja vezet, ahol i korra tekinthet vissza. Korán 3710 forint az egy lakosra ju-! elhalt édesanyját mostoha vál­tó átlagos évi élelmiszer-forga-. íoíta aki őé ötéves korá­lom. Ugyancsak a forgalmi ada- , ban menhelyhe adta< ahonnan tőkből következtethetünk arra, Rimaszombatra került nevelő Egymásra találás Az igaz barátság sokfélekép­pen gazdagíthatja az emberek életét, de azt hiszem annál na­gyobb ajándékkal, mint amiről most szólni szeretnék, nem lep­het meg senkit. A csehszlovákiai születésűi ma Tompán élő Hájas István hogy ruházkodásra legtöbbet a kiskőrösi, legkevesebbet a ka­locsai járás lakói költenek. Az ezer lakosra jutó újságvásárlás- Kalocsa az első, a megye- j ban, mozilátogatásban és az elő­székhely pedig második. As exer lakosra jutó termé­szetes szaporodásban a járások közül a kecskeméti vezet 3,7 fő­vel, ami kétszerese a megyei átlagnak. A városok közül e te­kintetben Kalocsa vitathatatla­nul érdemelte ki az első helyet, s második Kecskemét. Érdekes, hogy a csecsemőhalandóság visz- szaszorításában a kecskeméti járás már a rangsor végére ke­rült. csak a dunavecsei előzi meg. míg a legjobb eredményt Kiskunfélegyháza és járása érte el, ahol ezer élveszületettre ju­tó egy éven aluli elhaltak szá­ma 17,4, illetve 16,2. Ez az arány pedig még az országos átlag ötven százalékát sem éri el. Talán hasznos emlékeztetni arra is, hogy a búza termésát­laga a múlt évben a kiskunha­lasi, a rozs termésátlaga a du­navecsei, a kukorica, a cukor­fizetők arányából ítélve — a rá­dióhallgatásban a bajai járás la­kói jeleskednek, a tv-vásárlás- ban azonban már megelőzték őket a dunavecseiek. Azon is érdemes elgondol­kodni, hogy a bajai járásban ezer közül négyszer annyi 3—6 éves korú kisgyermeket tudnak óvódában elhelyezni, mint a kecskeméti járásban. A váro­sok között e tekintetben Kalo­csa az első. Ezer közűi itt 806 kisgyermeket tudnak fogadni az óvódák, a harmadik helyen levő Kecskeméten pedig csak 355-öt Mindent egybevetve: ez az összehasonlításra jó alapot adó adatgyűjtemény sokoldalú segít­séget adhat a közgazdászoknak, a járások, városok vezető poli­tikai és állami testületéinek. Hiszen nemcsak helyzetelemzés­re késztet, hanem új célok meg­valósítására is ösztönöz. E. É. Mi készül a dinnyestand mellett? Kecskeméten a Móricz Zsigmond ] Ezen mozivásznat feszítenek ki, és utca és a Nagykőrösi út sarkán le­vő üres telken, a dinnyeárusító pa­vilon mellett piros-kék színű külön­leges kerítéseket állítanak fel. A járókelők kíváncsian kérdezik egy­mástól: — Mi készül itt? — Am vá­laszolni csak kevesen tudnak a kér­désre. Mi megadjuk — a Moziüzemi Vál­lalat tájékoztatása nyomán — a vá­laszt. Beklámfal lesz itt, mégpedig a kö­vetkező rendeltetéssel. Szeptember 11-ig a Kecskeméti Országos Lovas­napok és a Szüret az Aranyhomo­kon vászonra festett reklámjait he­lyezik el a fakereteken. Szeptember 11-e után a soron következő játék­filmek reklámjai kerülnek ide, ha­sonlóképpen vászonra festve. A középső kereten pedig. .. Éppen ez az érdekes és eredeti elgondolás. Országjáráson az eszperantisták Két autóbuszkaraván több száz eszperantistát vitt alföldi látogatásra; az egyik csoport Kecskemétre ment, onnan Sol­ton keresztül Dunaújvárosba érkeztek, s innen jöttek vissza Budapestre, a másik társaság pedig Dunaújváros, Solt, Kecs­kemét megtekintésével érke­zett vissza este a fővárosba. Nagyszámú csoport hajókirán­duláson járt a Dunakanyarban, másokat külön autóbuszok vit­tek a Balatonhoz, itt kishajók­kal „sétáltak” a magyar tenge­ren, strandoltak, tábortüzeket gyújtottak, szőtték az ezerszálú barátságokat. (MTI) PETŐFI NEPE A Magyar Bzodaitota Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és ? megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Ir. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelő* kiadó: Me2el István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-3Í Kiadóhivatal: Kecskemét., Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-99 Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Terjeszt: a Magyar Posta. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint. 46. 4356 Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét Index) 25 06^ a telek belseje felől a műsoron kö­vetkező filmek előzetesét vetítik rá. Az elgondolás ötletes, eredeti, csu­pán egy aggályunk van. Honnan fog­ják a mozivetítést nézni a járókelők? A járdák keskenyek, tömörülés esetén kész a közlekedési akadály. Marad a Sörkert területe. Ám ahhoz, hogy valaki az előzetes vetítést biztonsá­gos helyről megnézhesse, be kell fizetni a birkahúsra és sörre, más­ként kinézik a piacéról. Ez pedig nem túlságosan olcsó belépődíj, mármint a birkahús sörrel. ICülö- nősen, ha csak a film kedvéért fi- j és új barátok segítsége családját zet be valaki a vacsorára... I adta vissza. szülőkhöz. A háború kegyet­len sodra tőlük is elszakította, végül Magyarországon telepe­dett le. Innen próbálta felkutat­ni már 1947-ben édesapját és testvéreit. Sikertelenül. Az évek múlásával lassan beletörődött abba, hogy szüleifői. testvéreitől örökre elszakadt. Egyetlen vá­gya látszott csak megvalósítha­tónak; az hogy egyszer ellátogat szülőföldjére, felkeresi a régi barátokat, iskolatársakat. El­képzelhető hát, hogy amikor az útlevelet megkapta, milyen örömmel indult útnak feleségé­vel és két kisgyermekével. A vendéglátás programjából természetesen nem maradt el a szokásos ajándékvásárlás, mi­közben magyar szó ütötte meg a fülét. Ismerkedés közben ke­rült szóba, hogy elveszítette szüleit testvéreit a háború alatt. Űj ismerőse — akiről később kiderült, hogy igazgatási, köz- rendvédelmi munkakörben dol­gozik — arra kérte, hogy min­dent, amit tud, mondjon el szü­leiről, testvéreiről, hátha segít­ségére lehet a keresésben. Hogyan is gondolhatta volnai hogy annyi sikertelen próbál­kozás után éppen most lesz sze­rencséje? Néhány nap múlva azonban bolti ismerőse jelentkezett test­vérei és édesapja címével. Is­kolatársa és új barátai személy- gépkocsijukkal siettek segítségé­re, hogy a még egy-két napi szabadsága alatt eljusson a 450 kilométerre levő Csalavárra. Először a nagynénit találták meg, aki boldog örömmel vezet­te el az ugyancsak Csalaváron élő egyik testvéréhez és édes­apjához— Az öröm leírhatatlan volt és az ma is, hiszen a régi S. L. A masszázs Egy egész család­nak szeretném a kö- szönetem nyilvání­tani, egy familiá­vább sohasem tart a romlásnak indult hajamtól egyre in­kább megszabaduló nak, amelynek csak főm gyúrása, a létéről tudok, de Kedden délelőtt megközelítően sem azonban rám mo- ismerem úgy, ahogy solygott a szerencse. honfitársaim több­sége országszerte is­meri, kedveli. Ami­kor évekkel ezelőtt ismerkedni próbál­tam vele, az első alkalommal úgy ki­ábrándultam belőle, hogy azóta sem éreztem szükségét a nexus felvételének. S most mégis kö­szönettel tartozom neki. Egy havonta általában rosszul ki­elégített szenvedé­lyem kapcsán. A szenvedély pe­dig az, hogy mód­felett szeretem, ha hajnyírás után a fodrász megmasszí­rozza a fejemet. Nem bánva, hogy többletkiadást je­lent, erre mindig mag is kérem. A baj csak az, hogy egy-két percnél to­ll a vallásos volnék, azt mondanám; a kopaszodó férfiak védőszentjei könyö­rültek meg rajtam. Csak ültem kilá­tástalan sorsomba beletörődve a tükör előtt, s arra gondol­tam: milyen jő vol­na, ha időnként ki­rály lehetnék, vagy arab kalifa (az egyikről olvastam, hogy háremének a tagjai órákhosszat vakarásszák), mert bizisten külön tar­tanék néhány bor­bélyt, akik felváltva dögönyöznének ott, ahol állítólag az agy fészkel. E fiatalem­bert is ■ megfogad­nám, aki készen van már a frizurámmal, mert eléggé markos legénynek látszik. Ám a masszázs meg­kezdése előtt látha­tóan másutt kalan­dozlak a gondola­tai, mintsem az én vágyálmom valóra- váltása körül. Ezt mondja: „Par­don, tizenegy óra, bekapcsolom a rá­diótMeg is teszi. S szeretnék vattát dugni a fülembe. Dé aztán egyre inkább hegyezni kezdem említett ér­zékszervemet. A fia­talember ugyanis annyira elmerül a rádióból hallottak­ban, hogy eltelik egy perc, kettő, há­rom, öt, tíz, s még mindig gyömöszöli gépiesen a fejem bőrét. Az előadás­sal egyidőben hagy­ja abba. Én meg majdnem felujjongok, de jól- neveltségem léket rak a nyelvemre. Ezért írásban rög­zítem a magamba fojtott szót: „Vég­telenül köszönöm néked te drága és végtelen Szabó csa­lád.ff —-a —a

Next

/
Oldalképek
Tartalom