Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-31 / 205. szám

% Jövőre 290 ezer bel- és külföldi üdülés Messze még az üdülési sze­zon vége, sőt az optimisták sze­rint a nyár csak ezután kezdő­dik, de a SZOT Üdülési és Sza­natóriumi Főigazgatóságán már a jövő évi igénnyel foglalkoz­nak. Szakszervezeti üdültetésben sok százezer dolgozó vett részt az eltelt 18 évben. Jövőre még többet kívánnak nyújtani fel­nőtteknek, gyermekeknek. A szakszervezeti üdülők jövőre 272 OOO pihenni vágyót fogad­nak be: 9000-rel többet, mint az idén. A már meglevő üdülőépü­letek helyeit célszerűbben hasz­nálják ki, meghosszabbítják az idényt az időszakos üdülőkben, és a szállodai bérlemények, va­lamint a május elsején vízre- szálló új üdülőhajó is sokat se­gítenek majd az üdülők létszá­mának növelésében. A dolgozók egészségvédelmét, pihenést szolgáló gyógyüdülte- tésben a szakszervezeti üdülte­tés keretein belül jövőre más­fél ezerrel többen vehetnek részt: az idén befejeződött a balaton­füredi SZOT-szanatórium teljes felújítása. Sokan vettek részt már eddig is a külföldi üdülésekben; jö­vőre ezeknek száma is nő. A Budapest nevű üdülőhajón kívül az új üdülőhajóval és a MA- HART-tól bérelt üdülőhajókkal 72 hajóutat tervez a SZOT Bratislavába, az Al-Dunára és Ausztriába. Lesz csereüdültetés és más üdültetési forma is külföldre, — összesen 18 000 szakszervezeti tag részére. A létszám bővítése mellett korszerűsítik, felújítják az üdü­lőket és berendezéseiket, a par­kokat még szebbé varázsolják. Több kulturális felszerelést kap­nak az üdülőtelepek, újabb sportlétesítményekkel, sportpá­lyákkal gyarapodnak, a megle­vőket pedig felújítják. Az üdü­lők korszerűsítésével együtt jár majd az alkalmazottak munka- körülményeinek, munkavédelmi és egészségügyi helyzetének ja­vítása, s szállodaépítésre is na­gyobb összeget áldoznak. Az elavult, üdülésre alkal­matlan épületeket" —. ezek fel­újítása nem lenne gazdaságos — lebontják, és a harmadik ötéves tervben fokozatosan megkezdik újjá­építésüket. A szakszervezeti üdültetés jö­vő évi tervei tehát biztatóak, és még inkább azzá teszi az a 202 millió forint támogatás, amellyel az állam hozzájárul majd a dolgozók szervezett üdültetéséhez. V. A. Parkinson után... Ha irigyelném Parkinson profesz- Bzor babérjait, akkor az alábbi tör_ ténet alapján akár két örök érvé­nyű törvényt is alkothatnék: 1. A bürokrácia kitűnő táptalajra lel a bükk-erdők avarjában is. 2. Vannak, akik még fel tudják ugyan ismerni a bürokrácia kór­okozóit, de a védekezés módját már régen elfelejtették. Késő este érkeztünk az árnyas- lombú Bükk-hegység egyik sátortá­borába, amit — jó magyar szóval — kempingnek szokás nevezni. A gondnok — miközben 25 rubrikába más-más csoportosításban bejegyez­te adatainkat, majd újabb kimuta­tások garmadáját szedte elő — így panas zkodott: — Látják uraim, ez az én keresz­tem, ez a tengernyi papírmunka. Ebbe őrülök bele lassan. Hátha még megmutatnám azokat a statisztiká­kat is, amelyeket időről időre el kell készítenem, pontosan feltüntet­ve honnan érkeztek a tábor vendé­gei: szocialista, kapitalista, avagy egyéb országból, mikor érkeztek, miért érkeztek, mivel jöttek, med­dig maradnak, stb. stb. Meghatott a szívhez szóló panasz és már éppen együttérzésemről akar­tam biztosítani a kemping aktaten­gerben fuldokló gondnokát, amikor felcsillanó szemmel így folytatta: — De talán orvoslást kapok végre az én nagy-nagy bajomra. Cgy néz ki, hogy feletteseim beadják a de­rekukat és engedélyeznek mellém egy adminisztratív munkaerőt. Ha ez megtörténik, akkor egyelőre épí­tünk egy kis irodát a jelenlegi mel­lé. Később persze, jó lenne még egy helyiség irattárnak. Az irattárosi munkakörbe természetesen, akár egy félműszakos nyugdíjas is megfelel­ne. Mert takarékoskodjon az ember, ahol tud. Békés Dezső TVL AZ ORSZÁQH AT ÁRON Látogatóban Bem apó szülőföldjén A ItasrománYOS törté- — természetesen felszívják a lékeinek megtekintésekor, mi- nelmi barátságon túl a közvet- környéki falvak szabad mun- után az idegenvezető befejezte teáVmW*itttot- kaerőit is- az ismertetést, a templom sek­véri kapcsolat, amelyet a kiskö- .Látogatásunk előtt tudtunk restyése magyarul szolalt meg: rösiek immár évek óta rola> hoSv Lengyelországban „Isten éltesse a drága magyar mindenütt szeretettel fogadják népet!” Majd elcsuklo hangon a magyarokat. Ott-tartózkodá- lengyelül folytatta, hogy a há- lonoWl barátainkkal Aztán sunk alatt lépten-nyomon ta- ború idején Magyarországon Kecskemétre hozott ievelet a Pasztalhattuk is, hogy a magyar élt, mert a fasiszták elüldözték S^bSu iegS hí! állampolgárság ténye olyan hazájából. A magyar emberek ápolnak — levélváltások és csönös látogatások útján — a rű Bem apó szülővárosából. Fel­adó: a Tarnow Városi Tanács, a helyi kisipari termelőszövetke­zetek és a magyarbarátok he­lyi társasága. A levél tártaim: pedig? Meghívás egv harminc­tagú — tanácsi, és helyi — ipari képviselőkből álló — küldöttség számára, ezzel a céllal: hadd terebélyesedjen a testvéri barát­ság Bem apó és Petőfi Sándor tágabb értelemben vett szülő­helyének dolgozói között. A felejthetetlen élményt nyúj­tó látogatásról pár héttel ezelőtt visszatért a megyei küldöttség s a közeljövőben a vendéglátás viszonzására készül — tele iz-. galommal. Hogy miért? — Mert bennünket mindent felülmúló szeretettel, valóban testvérként fogadtak, s ismertet­tek meg mindennapos életükké' — beleértve sikereiket és őszin­tén feltárt gondjaikat is — a lengyel elvtársak. — mondj? Ablaka István, a delegáció egyik tagja. — Még a gondola­tainkat is ellesték, annak elle­nére, hogy nyelvileg csak tol­mács útján értettük meg egy­mást. S ezt szeretnénk méltón viszonozni. — Nagy adósságunk még az útibeszámoló — így Buda Gá­bor, a megyei tanács vb elnök­helyettese, aki a küldöttsége' vezette. — Pedig tamowi elv­társaink bizonyára figyelik, mi­lyen benyomásokról adunk szá­mot idehaza, hiszen rendszere­sen olvassák megyei lapunkat A legnagyobb meglepetéssel ta- . ..... .................. paszt ái tűk ezt. amikor kint-tar- fer;« tózkodásunk alkalmával több ^ barátunknál is felfedeztük a Petőfi Népét. Ezt Bem-emlékmű előtt. megosztották vele az utolsó fa­latjukat is —. mondotta —, s soha nem lehet elfelejteni. Vendéglátóink jóvoltából jár­tunk Auschwitzban is. Hátbor­zongató. nyomasztó élmény. A német fasiszták négymillió em­bert irtottak ki itt. közöttük négyszázezer magyart. A halál­tábor levegője még 20 év után is áthatja a látogatót, szinte elevenen idézi az elkövetett bor­zalmakat. Tériünk azonban vissza Tamowba. Mint már utaltunk a járási székhely ipari jellegére, volt tehát alapja ilyen vonat­kozású tapasztalatszerzésünk­nek is. Meglátogattunk több minisztériumi, tanácsi és szövet­kezeti üzemet. Jártunk a tar- nowi, „Dzserzsihszkij Félix” ne­vét viselő kémiai nagyüzemben. Az üzem nagyságára jellemző, hogy mintegy 10 négyzetkilo­méter területen fekszik és 13 ezer dolgozót foglalkoztat. A vállalat igazgatójának tájékoz­tatása szerint a legnagyobb fej­lődést a elmúlt öt évben érte el az üzem, s a jelenlegi ötéves tervben megkétszereződik a ter­melése. Ipmonáló az a techni­kai színvonal, amelyet különö­sen az új üzemrészeknél tapasz­taltunk. A műszaki fejlettség magas színvonalát láthattuk a tarnowi tégla- és cserépgyárban is. ahol szinte valamennyi munkafolya­mat automatizált. A földgáztü­zelésű kemencék és a gyártó "épsorok között hasonló rendel­tetésű gyáraknál szokatlan tisz­taság és rend uralkodik. et" kulcs, mellyel Lengyelországban ™rom tanácsi és három szö­adosságot törlesztve, mindenhová el lehet jutni _ a vetkezeti üzemet látogattunk le galább vázlatosan hadd vall- műemlékekhez, természeti szép- ’?leg: Sf,k \ó. mŰS£aki, I^eg°!d1fSIí jón tehat a Lengyelországban Egekhez és az emberek szívé- ®s otletes kozszukscgteti cikkek töltött felejthetetlen hétről a h„ bialmába egyaránt Lengyel gyártását láthattuk, amelyeknek küldöttség két krónikása: Ab- barátetnk rLdkTvül mé^ üsz- * keletje lenne. A sfeer­laka István és Tohai László. telettel őrzik történelmi hagyó- ^Pusztaiatokat igyekszünk m . » c munkánk során hasznosítani. A magyar—lengyel ha- ^“f^ettel Síneket- Valamennyi meglátogatott tárt atlepve, az első feledhetet- te^tt szeretettel * üzemre jellemző volt a nagytó­len élmény a vendéglátók sze- S “.JSSSwrttoSd ba- kú rend és tisztaság, s a dol- retete, a festői szépségű Zakó- Szorosra fűzik Ezekre gozók szociális és kulturális el­pane. Innen vezetett utunk az ^^m bnflfhf vták a fiavei Mtottsága. A hatszáz munkást « »”—•m'*- sasiSrÄ5?SÄÄ?8: ,rr" rs » daul salat kulturhazzal es udü­nek patinás szépségét szeren­csére megkímélte a háború ke- eso vo“' gyetlensége. Tarnow 85 ezer la­kosú város, járási székhely a krakkói vajdaságban. Igen fej lővel rendelkezik. Mely nyomokat hagytak Az ipari üzemekben tett láto- bennünk azok a spontan meg- gatás meliett küldöttségünk egy nyilvánulások, amelyekkel is- kisebb csoportját a városi párt­az állami mind a szövetkezeti mer?ílei\ emberelc re- bizottság titkára és a városi ta­d a„“u ' „na a sz-ovftKezeti szeroi találkoztunk. Közülük n£cs etaök^ is fogadta E helve­r vári foarffzemef tXb mfnt szeretaénk n?ege™li|®nj. néhá,* ken is kicseréltük a vélemé­50 e^sSlvffog^Lteak Tam?Tba2 nyfket az egymást kölcsönösen Gyönyörű a kilátás innen a toronyból. Me­rőlegesen tűz a Nap, miközben Rácz Lajos, a tűzőr távcsővel „pásztázza” a szemha­tárt, reggel 6-tól este 6 óráig. Százhuszonhat lépcső vezet a 46 méter magas toronyba. Az öreg tűzőr Jancsi uno­kájának meg sem koty- tyan a sok csigalépcső, a nagyapa viszont pa­naszkodik. — Bizony, vigyázni kell mostanában, az én lábaim már megérzik az időt, s nem is tu­dom mi lenne, ha Jan­csi abbahagyná a „fu­társzolgálatot”. — Hányszor kellett az idén félreverni a ha­rangot tűz miatt Kun- szentmiklóson ? — Egyszer sem. Csak olyankor vagyok mér­ges, ha égetik a gazt a határban, mint az imént is, Nem az u A TORONYBAN baj, hogy égetik, ha­nem hogy nem jelentik be előzőleg a tanács­házán. Hát honnan tudjam akkor, hogy a gabona, vagy a gaz ég a határban? Igaza van Lajos bá­csinak, aki szívesen kölcsönadja a „guk- kert”, miközben ma­gyaráz: — Amott, dél-nyu­gati irányban Dunaúj­város látható, Kelet fe­lé a bábonyi és a kun- peszéri erdő, Dél felé az a esik a vasútvonal, és Észak felé tiszta idő­ben idelátszanak a Bu­dai hegyek. A toronyban az óriás és a kisebb harang mellett telefon, amely közvetlen kapcsolatban áll a községi tűzoltó őrszobával. — A bajt az őrszoba ügyeletesének szoktuk jelezni, most Mikus László van szolgálat­ban, őt is érdemes meglátogatni, hiszen a község egyik legidő­sebb tűzoltója — hang­zott a javaslat a tűz- figyelő toronyban. — Nem foglalkozás, hanem hivatás a tűz­oltó munka — magya­rázta néhány perc múl­va Mikus Laci bácsi a tűzoltó őrszobán —, aki szíves örömmel fo­gadta a látogatást. Az Űj Élet Tsz 77 éves nyugdíjasa fél évszá­zaddal ezelőtt kezdte a tűzőrséget. Kissé elmo­solyodik a bajusz alatt, amikor felidézi a le­tűnt éveket. — Huszár voltam és fiatal, s a huszárnak vigyázni kellett a szé­nára és a szalmára is. Nagy felelősség volt ez, de a mostani ennél is nagyobb, öt éve ve­szek részt a rendszeres tűzfigyelő szolgálatban, s örülök, hogy a fiata­lok is segítenek, ha baj van. Az önkéntes tűz­oltógárda bármikor ké­szen áll, a szertárunk igen jól fel van szerei­vé, de szükség esetén a dunavecsei állami tűzoltókat is hívhatjuk segíteni. Cseng a telefon, a községi tanácstól ér­deklődnek. — Nem, nem érke­zett semmi jelzés — adja a felvilágosítást Laci bácsi. — Remé­lem, „sima” lesz a mai nap is — fűzi hoz­zá —, de ha szükség van rá, a tűzoltásra minden pillanatban ké­szen állunk... Bubor Gyula emlékét. A bensőséges ünnepség latokról lezajlása után egy munkaruhás „ . férfi lépett csoportunkhoz és A testven Lengyelország- tört magyarsággal mondotta: ban szerzett számtalan élmény Elnézést kér, hogy nem az al- közül csak egy csokrot nyújtunk kálómhoz méltó öltözékben je- át ezúton. A feledhetetlen lá- lent meg, de hallott küldöttsé- toga tás emlékeit, tapasztalatait günkről, s ebédszünet alatt el- azonban még sokáig idézzük kéredzkedett munkahelyéről, munkahelyeinken, barátaink, is. hogy találkozhasson velünk, méréseink körében. Frantisek Románnak hívják, gyermekéveit Budapesten töltöt­te, s 45 éve került ki Lengyel- országba. Kérte, hogy a készülő fényképekből neki Is küldjünk, majd megölelve küldöttségünk körötte álló tagjait megható- dottan sietett vissza munkahe­lyére. Krakkóból őrizzük a má­sik hasonló epizódot. A királyi várban — Wawelben — jár­tunk, a koronázási templom mű­emlékeit csodáltuk sok száz tu­ristával együtt. Az altemplom­ban elhelyezett királyi sírok le­járata előtt hosszú sorokban kí­gyóztak az emberek. Amikor az idegenvezetőnk szólt, hogy ma­gyar csoport érkezett, a vára­kozók félre álltak, hogy soron- kívül utat engedjenek nekünk. A híres Mária-templom múem­P. 1. PETŐFI NÉPE A Magyar Srocla'tsta Munkáspárt Báos-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő,- dr Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat felelős kiadót Mezed István Igazgat­Szerkesztőség: Kecskemét, Városi ranáeshá? Szerkesztőségi telefonközpont" 26-19. 23-16. Szerkesztő Bizottság 10-36 Kj a dóm va tál: Kecskemét. Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Poéta. »TlSfizetésl dH 1 Hónapra 13 forint; Báes-Kiskun megyei Nv-mda v. Kecskemét — relefuaf n-8g Indes: ES S6S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom