Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-31 / 205. szám

r ÜSB. augusztus 31, szerda 5. Oldal ben pár nap pihenőhöz jutot­tak. Az aszonykának arra is van ideje, hogy a négyéves Gyöngyikével játszón és mesél­jen neki. Férje elutazott a Ba­latonhoz. No nem üdülni. Egy ismerőse építkezik és segít reki. Azért néha csak megmártózik a nagy vízben. Igazán rászolgált. Balogh József Új épület a felsőtaoozatosoknok Közel 2 millió forintos költ­séggel elkészült Harta hatodik iskolaépülete. Tágas, nagyablakú, egyemele­tes épület. Friss festékszag lengi át a négy vakítóan tiszta, pasz- tellztHd ajtós osztályt. Hat felsőtagozatos osztály jár majd az új termekbe, itt lesz a nemzetiségi anyanyelvű tanulók német nyelvű oktatása és az úttörőszoba is. Sajnos, még min­dig kevés a hartai diákoknak, két műszakban kénytelenek ta­nulni. Müller Ferenc igazgató el­mondotta, hogy a műszaki át­adáson néhány apró. könnyen helyrehozható hibát találtak csupán. Jövőre sportpályát és konyhákertet szeretnénk létesí­teni az iskola körül. ami ellenkezik az ONT kíván­ságaival: a japánok, amíg csak lehet, ne fogjanak gyanút az adatok hitelességéről. Rövidesen azonban már ott tartott, hogy tovább nem bírja a feszültséget- A menekülés különböző módozatain tűnődött s végül is kidolgozott egy le­leményes tervet. Az egyik reggel lement a szálloda halijába, s miután meggyőződött róla, hogy a hozzá megbízói- Feltűnt neki mindenütt jelenlevő németek hallják amit mond, megkérte a portást, rendeljen neki egy taxit délutánra, mert el akar menni egy helyre a városon kívül, amely közismert szépsé­géről. .. Blake tudta, hogy ez egy elhagyott vidék.., A megbeszélt időben le is ment a hallba, és látta, hogy a németek már nincsenek ott. Nyilván előre mentek a meg­jelölt helyre, amely alkalmas­nak tűnt feladatuk végrehajtá­sára. Blake gondosan válasz­totta meg az időpontot: mert fél órával később egy menet- rendszerű repülőgép indult az Egyesült Államokba- A szobá­jában elrejtett mikrofon miatt ugyan nem mert helyet foglal­ni a repülőgépre, de azt remél­te, hogy az utolsó percben is kap majd jegyet. Amikor táskájával lejött a hallba, odalépett a portáshoz és elmondta neki, hogy éppen most kapott egy levelet hazul­ról, amelyben közük vele, hogy édesanyja nagyon beteg. — Ezért szeretnék gyorsan elutazni a legközelebbi repülő­géppel. Megkaphatnám a szám­lát? — Természetesen... — vá­laszolta a portás. — őszintén egyetértek önnel, s nagyon saj­nálom, hogy itt kell hagynia bennünket.. • — Nagyon aggódom ... sze­gény édesanyám a mindenem... Nem is tudom, mit csinálnék, ha valami baja történne. •. Mit gondol, kapok jegyet a gépre? — Hát ezt nem tudom uram. — Mikor indul a következő gép, ha most nem kapok je­gyet? A portás megmondta. Blake-nek mindezzel csupán az volt a célja, hogy a jóem­ber el ne felejtse, miért is uta­zott el amerikai vendége olyan váratlanul... Ügy számított, hogy a japánok feltétlenül ér­deklődni fognak utána a szál­lodában, s ha a hirtelen eluta­zás okát nem látják megalapo­zottnak, esetleg kétségbe von­ják a kapott információs anyag hitelességét is. Amikor Elake kiérkezett a repülőtérre, ugyanazt végigját­szotta a jegyárusító-kisasszony- nyal, amit korábban a portás­sal: — Váratlanul vissza kell Holnap tanévnyitó Tisztán, rendben az iskola ¥¥árom utcára néz a kecs­keméti Hosszú utcai ál­talános iskola. Még végigjárni is időbe telik a nagy U alakú épületet, nemhogy naponta ki­takarítani. Estére bizony felsza­porodik sr szemét, de reggelre ismét ragyogni kell, mire be­ront a viharzó gyereksereg. És mégis tiszta minden reggel. Kecskeméti Antal hivatalsegéd és felesége gondoskodik róla, hogy így legyen. Nyáron csendes az iskola, de csak a gyerekzsivajtól. — Van itt munka éppen elég, — így vélekedik Kecskeméti Antalné. — Ebben az irdatlan nagy épületben most végeztük el férjemmel a nagytakarítást. A tantermek legnagyobb ré­sze már rendben, a padok fe­gyelmezett sorokban várják a zsibongó sereget. Ajtók-ablakok tisztára mosva, a falak kime- s.zelve. A folyosón van még né­mi rendetlenség, két teremben melegpadlót csinálnak és csak félig készültek el vele. Ezért nem lehet a folyosót is feltaka­rítani. — Nem sok ez a munka? A sovány fiatalasszony őszintén válaszol: ■ - Bizony tanév közben nem fekszünk le fél 11 előtti Fel van osztva köztünk, nekem jut 5 tanterem, 3 iroda és az egyik mellékhelyiség takarítása. Csak­hogy .:. Az iskola két műszak­ban dolgozik, így a takarításra késő este kerülhet sor. Aztán meg egész nap fűteni kell. A tíz vaskályha eszi ám az iszap- szenet. Minden szünetben fel nyitni az ajtajukat, megpiszkál­ni a parazsat, megtölteni a kály­hát, ha már hunyni kezd a pa­rázs. Sokszor a karom szinte ki akar szakadni, olyan súlya van a szeneskannának. Dehát... Persze, a férjének is kijut a munkából, arányosan több, mint neki. A nehezebbje. A kazánt is ő fűti a tornateremhez. Van ugyan egy szerződéses kisegítő, de hárman is alig győzik .;. A pedagógusok áldozatos munkatársai ők. f-Biába pihen nyáron az isko- la, rájuk talán éppen akkor szakad a legtöbb gond, takarí­tás az iparosok után, akik a kisebb nagyobb javításokat vég­zik. Aztán a csinosítás, hogy mire jön a szeptember ... Mint Kecskemétiék esetében. Most augusztus második felé­BAJA 1966 Halász Rezső írta a Foto című folyóiratban öt évvel ezelőtt, a Duna Fotoklub második kiállí­tásának értékelésében, hogy a város lüktető élete és a táj is csak a Dunát, a Sugovicát örökíti meg, kifogyhatatlan, örökké változó szépségében — de ember nélkül, a tájat élve­ző és azonfelül folytonosan ala­kító ember nélkül! Érvényes ez még a várost ábrázoló képekre diaképet mutatott be a közön­ségnek az Alkotmány’ ünnepe alkalmából megrendezett kiál­lításon. Mivel a kiállítás be­mutató jellegű, a fotósok zsű­rizés nélkül, egyéni ízlésüktől vezettetve állították össze az Görbe Ferenc: Korlát című díjnyertes képe. anyagot. Művészi színvonala így igen szélsőséges határok között mozog. A tematika vi­szont meglehetősen gazdag. A fotó valamennyi műfaja képvi­selve van az anyagban. A ki­állítók többsége törekszik az emberábrázolásra, az alak be­állításával merészen bánnak — ha nem is mindig a legsze­rencsésebben. Némelyik kép azonban már másodszor, har­madszor szerepel félegyházi kiállításon. A jövőben a szer­zőknek erre is gondolniuk kel­lene. Különös figyelmet érdemel viszont, hogy ez a kiállítás ér­dekes újítással szolgál. Az OFOTÉRT is részt vett rajta, fotocikk-bemutatóval, s a cik­keket ott helyben meg lehe­tett vásárolni. Bemutattak és árultak olyan cikkeket is, ami­ket az O FOTÉ RT-boltokban csak később fognak árusítani. A kiállítás és a fotocikk- bemutató igen ízléses rende­zésben került a közönség elé. Ez az OFOTÉRT boltvezetőjé­nek, a városi népművelési el- ü gyeiének és a művelődési ház művészeti előadójának hozzá­értő, áldozatkész munkáját di­cséri. Megyénkben elsőízben rendeztek fotókiállítást ilyen szerencsés társítással. Remél­jük, a kezdeményezésnek foly­tatása lesz, méghozzá ennél is jobb. Mert a fotósok nagy bá­natára B2 ORWO-filmet pél­dául még itt sem lehetett kap­ni. A kiállítás kiemelkedő ké­peiként kell megemlíteni Csen- ki László Skála, dr. Malatinsz- ki Iván Sarjadó élet, Rácz Gyula Alkonyat és Terescsényi Endre Esti fények című képét. Krisch Béla Az építőkön múlik... Még raktárakat is felhasznál- nak Kiskunfélegyházán az ipari tanulók oktatására, mert az 1200 tanuló elhelyezése súlyos gond. És az lesz még legalább két évig. Az iskola építéséhez ugyanis csak ezután kezdenek. — A teljes tervdokumentá­ció és a megrendelés már a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnál van. A Munkaügyi Minisztérium a teljes költségve­tési összeget biztosítja, most már csak az építőktől függ, hogyan viselik szívükön a félegy­házi ipari tanulók sorsát. Remél­jük, hogy megértik nehéz hely­zetünket és 1968. májusáig fel­építik az új iparitanuló iskolát, — így nyilatkozik Serege Gá­bor igazgató. Az építők már sokszor kitet­tek magukért. Ebben az esetben nagyon indokolt volna a szor­galmas igyekezet utaznom San Franciseóba. Súlyos beteg lett az édes­anyám. Most kaptam az érte­sítést ... — mondta hangsúlyo­zottan, miközben a kisasszony kiállította a jegyet. — Remélem, nem lesz sem­mi baj, s felesleges az aggo­dalma, uram — udvariasko- dott a légitársaság jegyárusító­ja, s ez már elég volt Blake- nek ahhoz, hogy bizonyos le­gyen felőle: ha a japánok eset­leg itt is érdeklődnének utána, ugyanazt a magyarázatot kap­ják majd a hirtelen elutazás okáról, mint a szállodában. Az izgalmaktól terhes napok után Blake most már bizton­ságban érezte magát a Csen­des-óceán felett úszó repülőgé­pen. •. Ügy tervezte, mihelyt megérkezik, azonnal felkeresi az ONI embereit, s védelmet kér tőlük. Mert hogy a japá­nok, illetve a németek nem tesznek le bosszújukról — ha megtudják, hogy becsapták őket —, abban biztos volt. Blake megérkezett San Fran- ciscóba, s néhány óra múlva már az ONI vendégszeretetét élvezte: elhárító tisztek kísére­tében az egyik déli államba utazott, s el is „tűnt” jó két évre... Stanley hadnagy eközben elé­gedetten dörzsölte a kezét. Nyomon volt.. • Már korábban is sejtette, hogy Yamamoto ne­ve valaki mást takar, s vala­mi köze lehet a japán diplo­máciai testülethez. Egyik em­berének sikerült üldözőbe ven­nie, amint sokadmagával, szin­te teljesen egyforma ruhában kilépett a Vörös Malomhoz címzett bordélyház ajtaján, majd nagy cikk-cakkban egyik utcából a másikba átvágva egy várakozó kocsiba ugrott. Az ONI embere taxit fogott, s kö­vette Yamamotó kocsiját. Jó órás „keringő” után, a japán megállt a konzulátus előtt. Az amerikai ügynök elrejtőzött a közelben, s figyelte az épüle­tet, hogy később is Yamamoto nyomában legyen. De aznap már nem látta kijönni a kis japánt. Késő este volt, amikor tapasztalatait jelentette Stan­ley hadnagynak. S ekkor működésbe lépett ismét az ONI gépezete- Előke­rültek a japán konzulátus tag­jainak fényképei, s az egyiken felismerték Yamamotót, aki a konzulátus adminisztrációs sze­mélyzetéhez tartozott, s Kochi- ba néven szerepelt az amerikai nyilvántartásokban. Stanleynek és feletteseinek nem volt ne­héz most már arra következ­tetniük, hogy a konzulátus em­bereihez, pontosabban Kochi- bához futnak össze azoknak az ügynököknek a jelentései, akik az USA tengeri flottája után kémkednek. Vajon mit tudhat­nak? Ki kell kémlelni... IFolytatása következik.) [ is. Az élet hiányzik a művek­ről, a fekete-fehér képekről is, a diákról pedig még inkább. A kiállításra kereken 130 kép érkezett. Ez az anyag Baja eleven életéhez képest ke­vés. A zsűri 55 fekete-fehér ké­pet és 37 színes diát fogadott el. Az előbbi kifogások ellené­ben örömmel jegyezzük meg, hogy fejlődés mutatkozik leg­alább a témák változatosságá­ban. S mindenesetre dicséretes a szándék, hogy évről évre nyilvánossághoz juttatják a város legjobb fotósait. A Magyar Fotóművészek Szövetségének jóváhagyásával alakult zsűri tiszteletdíjban ré­szesítette a fekete-fehér cso­portban: Kolláth Mária Pantomim, Makkos László Falak és tetők, Szőke György Tél, Horváth Péter Kút, Szíjártó Tiborc Háló, Kovács Béla Éva, dr. Pump József Első hó és Gör­be Ferenc Korlát című képét. A színes dia kategóriában tiszteletdíjat kapott: Görbe Ferenc Hajóroncs és Szíjártó Tiborc Esti fények cí­mű képe. A zsűri oklevéllel jutalmazta Rajkai Vilmos Ház­tetők című diáját. 70 PAPÍRKÉP, 100 DIA A Kiskunfélegyházi Móra Fe­renc Művelődési Ház fotoszak- köre 70 fekete-fehér és 100 szépsége „■. ■ képben csak akkor tud igazán teljeset adni, ha az nemcsak szürke látlelet, hanem a szerző egyéniségén keresztül átalakított művészi valóság tük­röződése is.” Az akkori intés ma is helyt­álló, ma is szükséges. A Duna Fotoklub az idén immár nyol- cadízben rendezte meg évi ki­állítását. A képek többsége ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom