Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

1 oldal 1966. augusztus 28, vasárnap „Nagy idők tanúi emlékeznek" Gazdag művelődés program Kecskeméten Nyaralás helyett Mintha nem, is a gépkocsi, hanem egy túlhevítéstől neki­lódult kazán robog­na velünk Kunfe- hértóról Halasra. Déli 12 óra, fény- zuhatag. A töltés tetején a tükörkígyókként vil­logó sínek között sötétbőrű csoport helyezkedik egy áll­ványos fényképező­gép lencséje előtt. Közelebb érve ki­derül, hogy a fény­képezőgép teodolit, a „fotográfus” Csor­ba György mérnök, aki öttagú brigád­jával a felújítandó Kiskunhalas—Bács­almás vasútvonal pályaszintméréseit végzi már a káni­kula kezdete óta, ennek köszönhetik egzotikus színűket. Marika — Csin­osak Mária — leíá- masztja egy pilla­natra a lécet, jól- esően nyújtózik. — Az osztálytárs- nőim azzal gyanú­sítottak, hogy eltit­kolom előlük a bar­nító krémem re­ceptjét. Hiába mondtam nekik, hogy érdeklődjenek a MÁV pályafenn­tartási főnökségén. — Osztálytársnői? — Igen, évközben a bácsalmási gim­náziumba járok, most megyek ne­gyedikbe. — Nem fáj a szí­ve, hogy sok barát­nője most nyaral va­lahol? — Minek fájna? — csattan a nevetése —, reggeltől estig bikinit viselek, épp­úgy elfáradok, mint­ha a Balatonban úsznék, vagy hegy­re kapaszkodnék, hideget ebédelünk tarisznyából, mint a kirándulók. — Na, de a Bala­tonnál órákat hever­hetne a napon. — Ez igaz, itt vi­szont minden órára 5,50-et fizetnek, hogy ne heverjek. — Mire szánja a pénzt? — Ne kívánja, hogy rágondoljak ebben a melegben! Újítom a téli ruha­táram. Minden ru­hadarabra szüksé­gem van, mert érettségi után sze­retnék továbbta­nulni. j— Vasútmémök- nek, vagy geodétá­nak készül? — Nem, nem, védőnőnek. A Gyu­lai Felsőfokú Egész­ségügyi Szakiskolá­ra jelentkeztem. Je­lenlegi munkámnak csak annyi köze van hozzá, hogy a pályaszintrendezés állandóan az eszem­ben tartja, sürgősen rendezni kell a ta­nulmányi szintemet, s felvételhez nem lesz elég az év végi közepesem. A tanulásban me­redeken emelkedő, a munlcához ár­nyékban ereszkedő pályaszintet kívá­nok Marika. És ha esetleg a közeljö­vőben az ismert társasjátékot ját- szaná, így variálja a szöveget: — „Mintha Afri­kából jöttem volna, mesterségem címe­re a jókedv.” Szabó János RENDŐRSÉGI KRÓNIKA* Megölte testv ér báty iát Megnyílt a kecskeméti konzervipari mintabolt Szombaton délelőtt Kecske­méten, rövid ünnepség kereté­ben nyitották meg a Bács-Kis- kun megyei Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat legújabb üzletét, a korszerű konzervipa­ri mintaboltot. Az eseményen jelen volt Berberovits István, a megyei pártbizottság ipari osztályának főelőadója, Reile Géza, a Kecskeméti Városi Ta­nács V. B. elnöke, Gerőcs Ist­ván, a megyei tanács vb ke- reskedellmi osztályának vezetője. Sohajda Ferenc, a BÉK igaz­gatója köszönetét mondott Ud- vardi Lajosnak a tervezési, a Kecskeméti Vegyes Ktsz dolgo­zóinak a színvonalas kivitele­zési munkájukért. Ezután Eu- rits Oktáv, a Kecskeméti Kon­zervgyár áruforgalmi csoport­jának vezetője tett ígéretet: A gyár vezetői gondoskodnak ar­ról, hogy a vásárlók mindig megtalálják a magyar konzerv­ipar legjobb gyártmányait a mintaboltban, ahol a jövő év első negyedében már diabeti­kus készítményeket is árusíta­A szülőik válását rendszerint a gyerek sínyli meg. Vagy azért, mert egyik helyről a másikra s,dobálják”, s ez a kettősség bizonytalanná, otthontalanná te­szi, örökös költözködésből áll az élete. Vagy — mert egyik szülő­nek sem kell—, mehet a nagy­mamához, valamelyik rokonhoz, végső esetben állami gondozásba. A szülői szeretet, a harmonikus családi élet hiánya azonban min­denképpen lelki törést okoz, s hamarosan úgy érzi, nincs sen­kije, nem szeretik, felesleges és csak bonyodalmakat okoz. Ne­héz feladat elé állítja a bírósá­gokat egy-egy olyan ügy, amely­ben a gyermek elhelyezéséről keli dönteni, mint például a most 9 éves N. Rózsika eseté­ben. öt év után A kislány körüli bonyodalom tulajdonképpen két évvel eze­lőtt kezdődött, amikor a szü­lők — öt évi különélés után — hivatalosan is elváltak. A bíró­ság a bontóper befejezésekor az akkor hétéves gyereket az anya gondjaira bízta, mivel a házas­ságot az apa hibájából bontot­ták fel. Hozzá kell azonban ten­ni, hogy a különélés öt éve alatt az asszony egyszer sem volt kí­váncsi a lányára, aki mindvé­gig az apánál lakott. Tévednénk tehát, ha azt gondolnánk, hogy a bírói ítélet hatására az asz- szonyban a gyermek utáni vágy ébredt fel. Nem, ő csupán a férjéh akart bosszút állni azzal, hogy elviszi Rózsikát. Számítá­saiba azonban a kislány is be­leszólt: nem volt hajlandó ott­hagyni apját. Hogy mennyire csak a volt férj iránti gyűlö­let vezette az asszonyt, kiderül abból, hogy egyáltalán nem tö­rődött az érzékeny lelkű gye­rekkel, és a bíróság ítéletét jó­formán erőszakkal akarta érvé­nyesíteni. De Rózsika hallani sem akart arról, hogy aa anyjá­val menjen. Perel az apa A köv&tkexo művelődési évad minden eddiginél gazda­gabbnak ígérkezik a megyeszék­helyen. Tavaly az évad végén kisebb közvéleménykutatást is tartottak a művelődési szervek, s az idén a lehetőségekhez ké­pest igyekeznek eleget tenni a jelzett kívánságoknak. A dós program az eddiginél jobb együttműködést követel a mű­velődés irányítóitól, és a mű­velődési intézményektől. Nemrégiben 6zéles körű meg­beszélést tartott ennek érdeké­ben a városi tanács vb műve­lődésügyi osztálya, amelyen részt vettek a párt- és tömegszerve­zetek képviselői, a művelődési intézmények, a népművelési ta­nácsadó és a megyei nőtanács munkatársai. Az itt született megállapodások néhány érdeke­sebb programpontjáról számo­lunk be ezúttal. A TIT és a művelődési ház ismét megrendezi a városi ta­De az anya — aki közben Bu­dapestre költözött — nem tett le arról a szándékáról, hogy Rózsikát elviszi, csak más mód­szerhez folyamodott. A gyere­ket az apa gondjaira bízó ítélet ellen fellebbezett A tárgyalá­son abban állapodtak meg a szülők, hogy békésen próbálják megoldani a kiskorú elhelyezé­sét. Az asszony azt tervezte, hogy néhányszor magához veszi a gyereket, aki bizonyára meg­szereti majd és véglegesen ná­la marad. Ezért megbeszélte az apával, hogy az idei húsvéti is­kolai szünetre elviszi a kislányt, s addig szüneteltessék a pert. A húsvét előtti napon azon­ban nem az anya, hanem an­nak második férje jelent meg azzal a szándékkal, hogy viszi Rózsikát. De az a kislány aki az anyja társaságában sem volt hajlandó elmenni megszokott környezetéből, a teljesen idegen emberrel ez* méginkább nem tette meg. Sírva tiltakozott az utazás ellen, amiből azután nem is lett semmi. Ügyvédi felszólítás Az anya még ezekután sem adta fel tervét. Ügyvédje útján felszólította a kislány apját, hogy egy meghatározott napon vigye a gyereket Kiskunhalasra, ahol majd 5 átveszi. Az apa nem is válaszolt a levélre, hi­szen teljesen érthető, hogy ha­szontalannak, sőt kifejezetten károsnak tartotta a további hu­zavonát. ■Mivel az ügyvédi felszólítás­ra sem érkezett válasz, az anya tovább folytatta a pert. Arra, — egy eset kivételével — nem is tett kísérletet, hogy a kis­lányt meglátogassa. Inkább a bíróságot, tanácsokat, az ügyvédi munkaközösségeket járta, sok keserűséget okozva az örökös tárgyalásokkal, felszólításokkal, volt férjének, de különösen az érzékeny kislánynak, akit már valóságos idegbeteggé tett a kö­rülötte zajló perlekedés. nács anyagi támogatásával a következő évadban a nagy sike­rű irodalmi szabadegyetemet. A megbeszélésen megállapodtak abban, hogy a szabadegyetem négy előadását üzemekben is megismétlik. A sorozat érde­kessége lesz, hogy elsősorban SZOT-díjas írók és költők be­mutatására vállalkozik ebben az évadban. Még nem alakult ki végle­gesen a filozófiai szabadegye­tem programja, amelynek bőví­tésére érdekes javaslatok hang­zottak el. Végleges már viszont a vállalatvezetők szabadegyete­mének programja. Ez új tovább­képzési forma, remélhetőleg nagy lesz iránta az érdeklődés, hiszen az előadássorozat gerincét az új gazdasági mechanizmus problémáinak taglalása képezi. A Hazafias Népfront támogatá­sával megrendezik a tsz-vezetők agrártudományi szabadegyete­mét is. Különös figyelmet érdemel a KISZ és a városi tanács szerve­zésében tervbe vett „Nagy idők tanúi emlékeznek’’ című sorozat, amelyben a munkásmozgalom nagy veteránjait, nyugalomba vonult ismert nevű országos ve­zetőket kívánnak megszólal­tatni. A megyei könyvtár és a művelődési ház drámatörténeti sorozata ezúttal a szomszédné­pek java alkotásait mutatja be. A lírikusok című sorozatban a könyvtár többek között Áprily Lajos, Csanády Imre és Csorba Győző munkásságát ismerteti, | a költők személyes részvételével. A TIT és a Művészklub a világ nagy képtárainak anyagáról tart előadássorozatot. Az irodalmi szabadegyetemhez hasonló mód­szerrel a humor legnagyobb élő mestereiről szól a Nagy nevet- tetók című sorozat, amely bi­zonyára élénk érdeklődést kelt majd. Rendkívül érdekesnek ígérkezik továbbá az Ország­világjárók programja, s a nő­tanács — két peremkerületben szervezendő — előadássorozata­A VONAT, amely Lakitelek­re hozott, tovább robogott. Ez­zel megszűnt minden mozgás. Kegyetlen kánikula fullaszt minden élőt. A tárgyak is, mint a beton, a homok, az át- tüzesedett falak — forróságot sugároznak magukból. Kókad­tan lógatják lombjukat a po­ros levelű fák. Igazán bátor két ember beszélget csupán a tér egyik kopott padján- A kis vendéglő előtt két stráfkocsi áil. Egyiken tőzeg és szőlőka­ró, a másikon házilag eszká- bált ketrec. A lovak elkínzot- tan nyújtják előre nyakukat, patájuk tompán dübben, ahogy a legyeket zavarják magukról. Embert alig látni. Városi nyüzsgéshez szokott ember hajlamos lenne pusztán ebből a látványból arra követ­keztetni, hogy a vidék, a falu most is olyan eseménytelen, unalmas, tespedt, mint ahogy azt Móricz Zsigmond ábrázol­ta annakidején regényeiben. Fülledt, néptelen világ, poros akácok, stráfkocsi — s a kocs­mában a helység elöljárói sö- röskriglik mellett böfögnek. Lusták arra is, hogy a szemü­ket egészen nyitva tartsák. Élő megtestesítői a testi-lelki elhájasodásnak. Ha megszólal­nak, ilyesfajta bölcsesség fa­kad agyukból: „A munka más­kor se embernek való, hát még ilyen dögmelegben.” Várják, mikor telik le a „munkaidő”, hogy homokfutón repüljenek a tanyára, fröccsözni, esőt lesni­Tragikus családi dráma ját­szódott le pénteken délután Kecskemét tanyavilágában. — Kecskemét, Matkó 10. szám alatti ház udvarán Verdung já- j nos 44 éves földműves egy bog­rácsot súrolt az udvaron, öccse, a 30 éves Verdung Béla földmű­ves, akit néhány hónapja a hoz­zátartozók kérésére engedtek ki az elmegyógyintézetből, a ház egyik szobájában pihent. Az idegbeteg férfi feltételezhetően egy roham hatására kiment az udvarra, a favágó tőkéről fel­— Ez volt régen a kedvetlen, fásult falu vagy kisváros. Vajon itt is megállt az idő, s a külső, hőség okozta mozdu­latlanság mögött is csak éppen csordogál az élet? LÄM, a vendéglő elől nagy robajjal állnak tovább a ko­csik. A presszóból fémzengésű rádiózene szól, majd valami prózai szöveg sziszegő hangjai jutnak el a tikkadt fák alá. A húsbolt elé szekér fordul. Haj­tója bekiált, kisétál a tagba­szakadt hentes, átvesz valami üzenetet. Hogy fér el az a nagydarab ember abban a kis üzletben? A ruházati és önkiszolgáló élelmiszerbolt előtt mennyi ke­rékpár! Tizenhét. Ha egy-ket­A CSINOS, divatos építésű emelte a baltát, s a mit sem sejtő Verdung Jánost többször fejbesújtotla. A baltacsapások következté­ben Verdung János elvesztette eszméletét, akit a baltás táma­dó a dohánypajtához cipelt, majd kerékpárra pattant és szü­leinek bejelentette, hogy meg­ölte bátyját. Az eszméletlen fér­fit a kórházba szállították, ahol a gyors orvosi beavatkozás el­lenére sérüléseibe belehalt. G. G­a tanácsterembe. Mennyi nő résztvevő. Az arcokon fénylik a hőség verte izzadtság- Egy­két vágyakozó tekintet jelzi ki­felé, jó lenne egy kicsit kiülni a fák alá. A földművesszövetkezeti szék­ház helyiségeiben nagy a sür­gés-forgás. Az irodákban ko­pognak az írógépek, a raktár­ban kerekes targoncán rendez­getik az árukat. Kelő József főkönyvelőtől „újságok” iránt érdeklődöm. Jókor. Ma jött be szabadságáról. Mosolyogva so­rolja, hány vendége volt már délelőtt közepéig. Nemrég jár­tak kint a terepen tervezőiro­dai emberekkel. Kisáruház ké­szül, a jelerilegi élelmiszer- és ruházati bolt épületének bőví­tésével. Itt cipő, ruházat, vas­műszaki és kultúrcikkek áru­sítása folyik majd- Nagyobb lesz a cipő- és konfekció-vá­laszték. Megszűnik a mostani zsú­be az épületbe jön a húsbolt, amely ugyancsak szűk már a forgalomhoz kép>est... TIZENEGY óra után a ta­A 9 éves kislány ilyen elemi erejű ragaszkodásának láttán az apa is meglepődött. Most már ő fordult a bírósághoz és kérte, hogy a kislányt, aki tulajdon­képpen születése óta nála ne­velkedik és onnan elmenni nem akar, jog szerint is bízzák az ő nevelésére, gondozására. Kérése tökéletesen indokolt volt, s ezt a bíróság is figyelembe vette. A megyei bíróság a napokban végre véglegesen lezárta a vitát. Rózsika az apánál marad, aki­nek második felesége saját gyer­mekeként bánik vele. Persze, az anyának nem tiltották meg, hogy időnként meglátogassa a kislányt, de erre — az előző évek tapasztalataiból kiindulva- — nem valószínű, hogy sor ke­rül. G. S. tanácsháza folyosójára kihal- latszik valami előadói beszéd. Mindjárt látszik is, hogy az egyik nagy teremben tanács­koznak. Tanácsülés — mond­ják az igazgatási osztályon. Most oda gyűlt be az appará­tus jó része. Majd visszajövök — tizenegy körül. Bepillantok nácsülés is végefelé jár- „Meg­váltás” most a folyosó hűvös­sége. El lehet tölteni a vára­kozási időt azzal is, hogy el­nézegeti az ember a hatalmas világtérképet... USA — ilyen melegben ott mindig szépség­nak­Pereskedés egy kislány körül Kern történik semmi? tőre felszáll a gazdájuk, jön ' helyükre más. A vasbolt előtt biciklik. A kies park mélyén lapuló tanácsháza körül bicik­lik, motorkerékpárok, autók. A posta előtt biciklik, a másik élelmiszerüzlet előtt is tizen­egy- Hosszú a falu, minden nagy távolságra van. Hát még ha a tanyavilágból jön valaki vásárolni. foltság, tetszetősebb lesz az árubemutatás. Az önkiszolgáló élelmiszerboltot ide helyezik át a központi épületbe. Na­gyobb eladótérrel, teljesen új, modern berendezéssel. Szerez­tek be hűtővitrint, így tudnak tartani mirelitárukat, melyeket falun is igen keresnek. Több lesz a hús-töltelékáru is. Eb­

Next

/
Oldalképek
Tartalom