Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-27 / 202. szám
SSXW. augusztus yj, szombat a. oT3 a! A refori ok sodrában Miben áll a gazdasági reformok hasznosítása egy termelő- szövetkezetben? Erről beszélgetünk Sárdi Józseffel, a kisszállás! Petőfi Tsz elnökével. — A tavalyi árutermelésünk 32 millió forint volt — mondja. — Évek óta arra törekedünk, hogy minél kevesebb önköltséggel, minél nagyobb terméshozamot érjünk el. Az említett áru- értékesítésünk is ennek köszönhető. Magasak az átlagterméseink, itt-ott már elértük a maximális szintet. Mégsem vagyunk elégedettek, további milliókkal akarjuk növelni az éves bevételt. Nemcsak azért, hogy az egy tagra jutó átlagos részesedés ne álljon meg a tavalyi 21 ezer forintnál, hanem, hogy eddiginél is nagyobb tartalékot képezhessünk. Miért jó ez? Egy példái pár héttel ezelőtt a Dunántúlon szállítószalagot és lucernamagot vásároltunk. Mindkettőt hoztuk is magunkkal, mivel készpénzzel fizettünk, nem kellett bajlódnunk a hiteligény- léssel. Önállóság a beruházásokban; az új gazdasági mechanizmusban ez csak pénzkérdés lesz. Termesztés és felhasználás Gabona, takarmány, néhány ipari növény (főként cukorrépa és fűszerpaprika) — ezek uralják a szövetkezet 3400 holdas Barakk-lak6k. . . Kecskeméti „Mária-Valéria telep”. . . Régi keletű probléma. Jól ismeri már a közvélemény, hiszen lapunk — jelezve a helyzet súlyosságát és sürgetve a megoldást — nem egy alkalommal tette már s>zóvá a szinte kivétel nélkül sokgyermekes, 25 család rendkívüli, lakásgondját. Küszöbön az esőt hozó ősz. Gyakran sűrűsödnek a sötét felhők — szinte minden percben bekövetkezhető vészt jósolva az 1961 óta az ÉM „Fémmunkás” Épületlakatos és Tömegcikkipari Vállalat területén álló barakkok lakóira. (Közöttük nem egy arra érdemes család akad, s bármily különös, hosszú esztendők óta mindössize egy jutott lakáskiutal ásíhoz!) A régi keletű, sok éve megoldásra váró probléma körüli huzavona ía különböző ígéretek, s azok be nem váltása, az 1964-ben az ÉM* tárca által lakásépítés céljára felkínált egymillió forintos hitelkeret fel nem használása- stb.) részletezése — bár nem lenne érdektelen — mellékes most. Hiszen legfrissebb értesüléseink szerint a Csiliéry-tele- pen megkezdődött a barakk-lakók helyzetét — minőségi cserék révén — megoldani hivatott bérház építéközös szántóterületét. A vetés- szerkezet kialakult, s lényegében ezután sem változik. S jó hal- ; lani, hogy a Petőfi Tsz-ben a' tervkötelezett kenyérgabona nem „muszáj-növény”, hanem — kifizetődő. Egy mázsa búza megtermelése mindössze 57 forintba kerül. A rozs 15 mázsás átlagtermése pedig szinte példa nélküli. És a takarmányok? — Nemcsak a nagy átlaghozamok elérése a fontos — így az elnök. — Meg is kell óvni a termést, egészen a felhasználásig. Nálunk az Ősszel elsőrendű feladat lesz a kukorica hideglevegős szárítása. S még egy lényeges feladat a felhasználással kapcsolatban; a takarmányt „fel kell tárni”. Vagyis a legjobban emészthetővé tenni az állatok számára; amit lehet, őrölni, pépesítenj kell. Ezáltal százezreket lehet megtakarítani, s csak jelentéktelen beruházásokra van szükség. További megtakarítás is ígérkezik; ősztől kezdve a sertós- és a marhatápot már helyben állítják elő, csak a koncén trá- tumot hordják a mélykúti keverőbői. A gyöngytyúk haszna Az éves bevétel 60 százalékát az állattenyésztés adja. Ez nem rossz arány. S ráadásul megtalálható itt nemcsak a sertés és se. A lakások a leggyorsabb ütem mellett is csak a jövő évben készülnek el. Mi lesz azonban addig a közvetlen életveszélyben levő, sokgyermekes családokkal?! A helyszínen győződtünk meg róla, hogy a lakás céljára eleve sem alkalmas épülettákolniány bármely pillanatban maga alá temethet több benne élő családot. Közöttük becsületben megőszült nyugdíjas, vagy még ma is tisztességgel helytálló nagycsaládos munkásembereket. Aki az illetékesek közül nem járt még a helyszínein, annak hadd mondjuk el: nincs a barakkban egyetlen helyiség, melyben a behulló esőt ne kellene dézsával, teknővel felfogni, melyben a korhadt gerendázat ne fenyegetne bármely pillanatban a beomlással, melyben a megrepedt falakat már szinte a gondolat sem fogja össze. Emberéletek forognak kockán! Ilyen körülmények között hagyni az érdekelteket — bűnös kockázat lenne. A tavaszi belvízikárosultaknak nyújtott megoldásokhoz hason- 1 lóan a barakk-lakók ügyében is azonnali beavatkozást parancsol a szükség. Perny Irén ! a szarvasmarha, de a juh és a baromfi is. Miért e sokféleség? | — Hitvány, homoki legelőini két csak a juhtartással hasznosíthatjuk — hangzik az indokolás. — Hozzávaló épületeink js vannak. Fejlesztjük ezt az ágazatot, jövőre már ezer anyajuhunk lesz. & a baromfi? A ráfordítás itt gyorsan, hetek alatt hatványozódik, s ugyanakkor egy gondozónő, viszonylag nem nehéz munkával, évente 300 ezer forint értékű csibét nevel. Nem elhanyagolható szempont. Gyöngytyúkot pedig mi nevelünk a járásban, egyedül. Tízezer van belőle, szállásuk kezdetleges, nyári fészer, ám az elhullás aránya a fél százalékot sem éri el. És kilónként 28 forintot kapunk érte. Nyugaton igen keresett cikk. Az alap: a sertés és a szarvas- marha. Olyonnyira, hogy az előbbiből 3500-ra szerződtek, de előreláthatólag négyezret adnak át. Értékesítenek 275 hízó marhát, egyenként öt mázsás súlyban, tízezer forintért. Zuhanyfürdő, kártoló üzem Sokféle új elgondolás érlelődik a Petőfi Tsz-ben. Ezekről igen szívesen beszél az elnök, láthatóan kedvenc témája a melléküzemágak megteremtése. Miről is van szó? Például a komplett építőbrigádról. Jónéhány szolgálati lakást építettek már az idén, a nem idevalósi szakemberek részére. A majorságban zuhanyfürdő működik, állandó hidegmeleg vízzel. Jövőre a belma- jorban üzemi konyhát létesítenek. Igaza van Sárdi Jó; ?fnek: ezeknél a dolgoknál kezdődik a városi színvonalú munkakörülmények megteremtése. A szövetkezet, a családtagokat is ideszámítva. 4—500 gazdának nyújt többé-kevésbé állandó elfoglaltságot. Minél inkább rendszeressé tenni az elfoglaltságot — ezt szolgálja majd a savanyító, a kosárfonó és a seprűkötő melléküzemágak létrehozása. Sőt a gyapjúkártoló üzem megteremtése is szóba került már, amely egymillió forintos beruházást igényelne. Ám így a gyapjút kilónként 200 forintért értékesíthetnék, a jelenlegi 70 helyett. Sokszor elmondjuk: a gazdasági reformok azokat segítik majd, sodrába azok kerülnek, ! akik élni tudnak a lehetőségekkel. A kisszállási Petőfi Tsz ezek közé tartozik. Hatvani Dániel Azonnali intézkedést parancsol a szükség A segédmunkásból szakmunkás lett azalatt. Az üzemi szb-tit- kárból megyei titkár, aki a Köz- gazdasági Egyetem magasabb évfolyamait közelíti már sikeres vizsgáival. Természetes, hogy párszáz helyett tízezer ember ügyének szakszervezeti képviselője lett. Egy vállalattal szemben 20 — különböző profilú üzem gondját viseli. — Nem könnyű a változás, ugye? — hangzik a szinte felesleges kérdés. _ Ami szakszervezeti munka, úgy érzem, nem nehéz — felel gondolkodás nélkül Laczi elvtárs. — A gazdasági vonatkozású tudnivalók között azonban sok az új. Más szakmák, más bérezési rendszerek, rendeletek, határozatok ... Esténként otthon is folyik velük az „ismerkedés”. Minden — hozzá tartozó — üzemet meglátogatott már. — Igen szívesen fogadtak mindenütt — szögezi le, s külön, mosolyogva említi a kecskeméti vállalatokat. — Ezekben, ha eddig más szakmában is dolgoztam, sok barát, ismerős van ... Hiszen futballoztam is, meg tagja vagyok az MHS intéző bizottságának. — Mit tapasztalt, milyen iparágakban kell legtöbb segítség? — A téglaiparban. Nemcsak szakszervezeti munkában, hanem a politikai-gazdasági irányításban, ellenőrzésben is erősítésre van szükség, örömmel tapasztaltam, hogy ebben a Csongrád megyei Téglaipari Központnál is egyetértettek velem az elvtársak. Máris sok segítséget kaptam a szakirányítás megjavítására. Bizonyítják a termelési eredmények. Első negyedévben csupa lemaradással zártak üzemeink. A második negyedévi tervet már „hozta” a kecskeméti, keceli, kiskunhalasi téglagyár, és az első negyedév adósságait is nagymértékben rendezte. Ezután részletes és konkrét elhatározások következnek. Egy reális szemléletű, szervezni, lelkesedni tudó szakszervezeti vezető tervei — a mélypontról kivezető út továbbfolytatására. A szakszervezeti vezetés hatékonyabbá tételéről, stabil téglagyári munkáskollektívák kialakításáról, s nem utolsósorban az elhanyagolt üzemek korszerűsítéséről. Említi, hogy az Építők Szakszervezete Központi Vezetőségének legutóbbi ülésén ez ügyben interpelláció hangzott el egyenesen Trautmann elvtárshoz intézve. A válaszból arra lehet következtetni, hogy a segítség nem fog elmaradni. — Beszélhetünk-e szociális ellátottságról, kulturált munkakörülményekről, amikor például a hajósi téglagyár munkásainak „öltözője, fürdője, mosdója” a homokbányában van? — teszi fel a tagadást is magá- bafoglaló kérdést a megyei titkár. — Vagy nincs igaza a katy- márí és keceli munkásoknak, amikor panaszolják, hogy a rozoga, balesetveszélyes tárolóhelyek miatt sokszor elkedvetlenednek. Rossz időben tönkremegy munkájuk eredménye... Az tudja igazán, mit "jelent ez, aki már próbálta, mi munka egész napon át 40 ezer téglát megforgatni. Mert annyi a teljesítményátlag. Tessék ezt 3,80—4 kilóval beszorozni;.. Hallgatom az új szakszervezeti megyei titkár];, és eszembe jut egyik munkás véleménye — még abból a régi üzemből. — Laczi elvtár egyenes, nyílt ember. Ha kellett, ötször kopogtatott az igazgatónál, míg el nem intézte ügyünket. Ha jogos volt az igényünk. De ha nem Hová lett a dinnye magja? Éppen akkor jártunk a Duna —Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben, amikor szüretelték a magnélküli dinnyét. Mintegy száz mázsát szállítanak ebből a különlegességből exportra az idén, de néhány mázsa jutott már a kecskeméti üzletekbe is. Kiss Árpád igazgatóhelyettes, aki már évek óta mind nagyobb sikerrel foglalkozik ezzel a dinnyefajtával, éppen egy nyugatnémet szakfolyóiratba készülő cikken dolgozik. A téma természetesen: magnélküli diny- nye. — Hogyan lehetne egyszerűen megmagyarázni a közvéleménynek a magnélküli dinnye lényegét? — kérdezem. — Talán egy „öszvér” hasonlattal. A ló és a szamár utóda erős, egészséges állat, de meddő, vagyis nem szaporodik tovább. Így van ez nemcsak az állattenyésztésben, hanem a növény- termesztésben is. Két különböző dinnyefajta keresztezésével jön létre a hibrid, amely meddő, vagyis magnélküli. — Néhány mag azért akad benne? Kiss Árpád a magnélküli dinnyével. volt igazunk, azt is a szemünkbe mondta meg. Jól ismertük a szavajárását, ha értetlen emberrel vitatkozott: „Hidd el szaktársam, ha szűzmáriához mégy ezzel az üggyel, akkor se érsz el eredményt. Ha neked vágy bárkinek igaza van, azt én itt házon belül elintézem. Ha az ajtón kiküldőnek, bemá- szok az ablakon, de kiverekszem, ami jogos ...” Emlékszem egy másik esetre. A munkások mesélték. Egyszer az egyeztető bizottság a dolgozó javára ítélt meg több ezer forint követelést. A vállalatvezetőség fellebbezett. Laczi Endre nem hagyta annyiban. — Vegyétek tudomásul, hogy a következő fórumon személyesen fogom képviselni a munkást. Akárhogy is nehezteltek- neki van igaza! A vállalatnak ki kellett fizetni a summát, s meg kellett írni a nem éppen hízelgő jelentést is — felsőbb szervhez. Görbén is néztek egy ideig Laczi Endrére. Mikor most felemlítem az esetet, jókedvűen csak ennyit mond. — Én is kibírtam — Ók is megbékéltek.. j Tóth István Fehér Béla technikus ellenőrzi a szedést. — Igen, azonban az öt-hat- száz mag helyett, ami általában egy normál görögdinnyében található, csak tíz-tizenkét mag van. Azok sem kifejlettek, általában csak képződmények és természetesen csírátlanok. — Mi a jelentősége ennek a dinnyefajtának azon kívül, hogy magnélküli? — Az, hogy kiváló minőségű, zamatú. A genetikai törvények szerint ugyanis az utódok általában tökéletesebbek, mint a szülők. Ezt jól bizonyítják a különböző hibridek, amiket már eddig is előállítottak a kutatók. Elég, ha megemlítem a hibrid kukoricát. Az utódok általában egészségesebbek, nagyobb ter- mőképességűek, számos kedvező gazdasági tulajdonsággal rendelkeznek. Így van ez a dinnyénél is. Tehát ez esetben tudjuk garantálni a jó minőséget a fogyasztónak. — Hogyan lehetne a magnélküli dinnye termesztését nagyobb mértékben növelni? — Ez az, ami nehéz. A hibridet állandó keresztezések útján lehet csak előállítani, mivel nem szaporítható. Ez kézi munkával történik, ami elég lassú és költséges. Nagyobb mértékben a világon, egyedül Japánban foglalkoznak vele. Itt két jelentős cég termeszti, szállít külföldre is, elsősorban az Egyesült Államokba. — Tehát a dinnyenemesítésnek más útjait is keresni kell? — Igen, foglalkoznak a kecskeméti vöröshúsú görögdinnyefajta nagyobb mértékű termesztésével, illetve elterjesztésével. Egy heterózis fajta előállításán is dolgozunk. — Az idén sok panasz hangzott el, hogy nem elég zamatos, édes a dinnye. — Ez más években is előfordul. Nagyrészt az időjárás az oka ennek, azonban nem egyszer a dinnyetermesztők nem elég éretten szedik le a termést, vagy megcsavarva az indát kényszerérést idéznek elő. Et azért van, mert egyik napról a másikra nagy árkülönbségek jelentkeznek a piacon. Ha hamarabb tudja értékesíteni, akkor nagyobb árat kap érte, és ez a dinnyénél jelentős. Véleményem szerint a minőséget kellene megfizetni a felvásárlónak is és a piacon általában ezt kellene előtérbe helyezni. — Valóban így van ez, hiszen a múltban például az uradalmak a gazdaság emblémájával jelezték a dinnyén, hogy garantálják a minőséget. Érdemes lenne gondolkodni ezen mezőgazdasági nagyüzemeinknek, hiszen hasonlóan jó, sőt jobb minőséget ők is tudnának nyújtani a fogyasztónak. Búcsúzom a kutatótól e hasznos beszélgetés után, aki továb' írja értekezését a magnélküli dinnyéről» K. S.
