Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-24 / 199. szám

Égy év után a föld alatt Elkészült az Astoria-állomás Ótrészes alagút — Magyar találmány A Fehér úttól a Bazilikáig A gyilkos és áldozata Fullasztó hőség fent. Ingujj- I ban is meleg van. Lent pufaj- I kában is fázom. 36 méter mé­lyen járunk. A fölöttünk dü­börgő forgalom süketen hal el 1 a vastag földrétegben. Buda- | pest, Astoria-állomás. Ismerik országszerte. Itt épült a főváros első gyalogos aluljárója, ami már összeköttetésben áll a föld­alatti vasúttal- Ott lesz a lejá­rat, ahol most az élelmiszer-és cigaretta-automatasor áll. Már közeledik a nap, amikor találkoznak az építők — az As­toriától a Blaha Lujza tér felé haladva. Egy éve jártam a föld alatt utoljára. A suhanó kas másod­percek alatt száll alá velünk a 12 emelet mélységbe. Már ki­nyitották a zsilipkamrákat. A keszonos munkahely az állomás térségéből eltávolodott a Rókus kórház alá. Áll az oszlopcsarnok — Itt az állomás — mutat körbe Gaál Imre, a Földalatti Vasút mérnöke és műszaki el­lenőre. Az oszlopfők szép sorjában nyújtóznak egymás mögött. Mintha a vállukon nyugodna az egész roppant alagút. Kibonta­koztak a kapuzatok is. Eszten­deje még hatalmas tárók, min­denütt a földmunkálatok, ma meg már kialakult rend- Száll a szikra. A csiszolókorong sír a vasfelületen. Végiglátni a 120 méteres állomáson. Még gyen­gefényű villanykörték sávja húzza meg a határokat, de így is impozáns. Gombnyomásra, láthatatlan kezek irányítják a csilléket. Mellettünk úgy suhan­nak el, terhüket cipelve, mintha az elvarázsolt kastélyban jár­nánk. Minden szervezetten, pon­tos ütem szerint történik. „Budapest-típusú” A kezdeti tervek szerint az Astoriánál — ami egyébként a Belváros egyik ütőere — nem akartak állomást létesíteni. A reális elgondolások módosítot­ták az eredeti elképzeléseket. S ez komoly gondot okozott. Ugyanis elkészült már a két szabványméretű vonalalagút, amely — az állomásokhoz kö­zeledve — rendes körülmények között kiszélesedik- Itt azonban változatlan szélességgel futott tovább pályáján. Elbontani a már kész objek­tumokat és újakat építeni he­lyettük, amelyek a középső el­osztó csarnokhoz kapcsolódnak, óriási költséget jelentett volna, így született meg a nagy ötlet, az új találmány, az ötalagutas állomásrendszer. A két vonal­alagút és az elosztócsarnok kö­zé épült még két peronalagút. A kapuzatokon keresztül kap­csolódnak egymáshoz. Oly öt­letes és gazdaságos megoldás ez, hogy a továbbiakban még három ilyen, talán bátran ne­vezhetjük: „Budapest-típusú” állomás épül. Három mozgólépcső A lejtakna, a mozgólépcső alagútja már kész. Impozáns látvány a hatalmas, 30 fokban dűlő tübbing-alagút. A mély­építési munkálatokat befejez­ték. Az alagút a három mozgó­lépcső beépítésére vár. Kettő mindig a forgalom fő irányának megfelelően halad majd- Bár­milyen nagy legyen is az utas- forgalom, ha mindkét peronra egyszerre is fut majd be szerel­vény, a mozgólépcsők könnyen, fennakadás nélkül szállítják az utasokat. Szovjet fúrópajzs A Bazilikától új technikával készül már az alagút a Déli­pályaudvar felé, keresztül a Du­na alatt. Megérkeztek a szov­jet gyártmányú mechanikus fú­rópajzsok. A fizikai munkát szinte teljesen megszünteti ez a nagyszerű gépi berendezés, s segítségével meggyorsul az elő­rehaladás. Végigmegyünk a peronon, Nem kis büszkeséggel, hisz mióta, a sok huzavona után is­mét teljes tempóban megindult az építkezés, a munkálatok egyik legnagyszerűbb eredmé­nye ez. Igaz, még hiányzik a burkolat, a díszítés, de a lé­nyeg, az alap már készen áll. Mintha hallanánk, hogy suhan be majd 1969-ben méltóságtel­jesen az első szerelvény a sok tértől mindössze 8—10 perc lesz száz utassal. A Blaha Lujza a Déli-pályaudvar, 14—16 perc alatt végigszáguld a szerelvény az egész útvonalon. A pártkongresszus tiszteletére felajánlották az építők, hogy határidő előtt, az év végéig be­fejezik a vonalalagút építését az Astoria és a Blaha Lujza tér között is. Sajnos, megyénkben elég sok élet és testi épség elleni bűn- cselekményt követnek el. Az országos statisztikában szomorú számadatok tanúskodnak erről. Csak nehezíti a helyzetet, hogy megyénk bortermő vidék, s bi­zony, a rendszeresen és nagy­mértékben italozó emberek nagy számban találhatók itt. Három éhező ggyerek Italozó életmódja juttatta a vádlottak padjára Balázs Má­tyás Kelebia, Dózsa György ut­ca 12. szám alatti lakost is. A 31 éves embernek három kisko­rú gyermeke van, akikkel vaj­mi keveset törődött. Emiatl többször figyelmeztetésben, dor­gálásban részesült, de ez nem használt. A gyámhatóság végül is határozottan közbelépett és 1964. novemberében állami gon­dozásba vette a gyerekeket. Miért vált ez szükségessé? Az anya — az orvosszakértők szerint — szellemileg fogyaté­kos- Annyira tudatlan, hogy a pénzt is a színek alapján kü­lönbözteti meg. Ez sajnálatra méltó, szomorú körülmény. De nem fajul eddig a helyzet, ha legalább az apára támaszkod­hatott volna a család. Balázs Mátyás azonban gyenge jelle­mű, megbízhatatlan ember. Ki­lenc éve alkoholista. Munkáját — különböző helyeken dolgozott — elvégezte ugyan, de sohasem tartozott azok közé, akikre va­lamiben is komolyan lehetne számítani. Az erős ember Az áldozat több mint tíz év­vel volt idősebb Balázs Mátyás­nál. összes keresetét borra, pá­linkára költötte. A faluban rendkívüli testi erejű férfinak tartották. Az a, vélemény ala­kult ki róla, hogy kötekedő, iz­gága ember, aki a legkisebb neki nem tetsző megnyilvánu­lásra azonnal ütéssel válaszol. Androvics Mátyás feleségétől, családjától különváltan, egyedül élt kelebiai lakjásán- Verekedé­sei miatt többször került a vád­lottak padjára, súlyos és köny- nyű testi jjpértfsekért a bíróság nem egyszer elítélte. Az eset előtt néhány nappal jött ki a börtönből, ahol tartási kötele­zettség elmulasztása miatt ült. Balázs és Androvics szomszé­dok voltak, s gyakran ittak együtt a közeli Italboltban. And­rovics azonban rendkívüli mó­don bírta az italt. A gyilkosság napján például — mint utólag az orvosok megállapították — annyi bort fogyasztott, ameny- nyi másnál már eszméletlensé­get, esetleg haljált okozott vol­na. Rajta alig látszott meg. Együtt az éjszakában Kelebián ivócimboráknak tar­tották őket. Az eset napján, egy vasárnap is egész délután együtt ittak. A kocsmából zár­óra után már mindketten tán­torogva, egymásba kapaszkodva és énekelve indultak egyik zug- bormérőhöz, aljol szintén bort fogyasztottak, ! majd hazafelé vették útjukat Mikor az italbolt elé értek, Androvics tréfálkozva birkózni hívta társát és rögtön derékon is kapta. Mindketten a földre kerültek, de komolyabb vere­kedéssé nem fajult a dolog- Egymást segítve álltak fel. Ba­lázs meg is jégyezte: „Matyi bácsi, ne cirkuszosunk, men­jünk haza. jteggel dolgozni kell.” A halálos szúrás Alig haladtak azonban né­hány métert, Androvics Mátyás ismét hetvenkedni kezdett, de most már durván szidta a má­sikat. Balázs elővette a zsebké­sét és kinyitotta. S mikor And­rovics újból derékon akarta fogni, nagy erével mellbe szúr­ta a durva, de' végeredményben tréfálkozó embert. A kés szíven találta Androvicsot, aki össze­esett és pár perc múlva meg­halt. Balázs mitsem törődve társá­val, hazament lés a zsebkést a tűzbe dobta. Androvics Mátyást csak órák múlva találta meg egy járókelő, aki rögtön értesí­tette a rendőrséget. Mivel a délután és az ejste folyamán Ba- lázssal látták, 1 elsősorban ő ke­rült gyanúba, őrizetbe vették és másnap beismerte cselekmé­nyét­A megyei bfróság emberölés és ifjúság ellepi bűntett miatt Balázs Mátyást halmazati bün­tetésül 9 évi szabadságvesztés­re ítélte, öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és — te­kintettel alkoholista mivoltára — kényszerelvonó kezelésre kö­telezte. Fellebbezés folytán az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, ahol Balázs büntetését 11 évi szabadságvesztésre emel­ték fel. Az ítélet jogerős. Gál Sándor PETŐFI NÉPE A Magyar Szocia’ista Munkáspár- Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiállja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelő® kiadó: Mezei István igazgat' Szerkesztőség: Kecskemét. Varosa Tanáesház Szerkesztőségi telefonközpont- 26-IS. 25-16. Szerkesztő Dlzottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Poeta. E!őfl2etési dij I nőnapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskémé» - Telefons 11-8S índazi ffi 053 — si — Meg csak a vaku fénye világít. ■ Hajsza Pali Mail áfán lamelyik játékos ép­elhasalt a Vasas— i meccsen. Pontosan in-az irányban, ahol klám-palánkon ezt a zatos szót pillantot- meg: Pali Mail. No. dóm magamban ez lult a sors keze. •t történt, hogy fel- a a figyelmem a Mall-ra. inni kellene! — dön- m örömömben, mi- az első gól megrez- ; a hálót. [ig vártam, hogy egy pénzmag gyűljön a lembe, rohantam Pali 1-t vásárolni. Legkö- bb a csemegebolt Lezseren dünnyö- i: — Ügy... olyan decis palack Pali 1-t kérek. áromszac ismételtem. de egyre különösebben nézett rám az eladó. Már a raktárajtót leste a sze­me sarkából. Látszott, megijedt tőlem. Ott volt a telefon is. Kereket ol­dottam. Közel van a rendőrkapitányság, még majd átszólnak. A Hírős-ben jobban is­merős vagyok. Azzal kezdtem hát a kisasz- szonynál a rendelést. Határozottan. — Legyen olyan kedves szólni a konyhán, ne tegyenek most annyi sáfrányt a Pali Mall-ra, mint a múltkor. Nehezemre esett, hogy a mindig barátságos kis­lány, ugyancsak harmad­szori felvilágosításom után, zordonan kijelen­tette: — Ne haragodjon az elytáps. de ittas ven­dégeket tilos kiszolgál­nunk. Kecskeméten egész le­járattam magam, így á legközelebbi pesti útra tartogatom a további próbálkozásokat. Nézzük csak. — töprengtem — hol nem röhögnek a ké­pembe, ha megint mel­léfogok a kívánságom­mal? Megvan. Kígyó utca — souvenir bolt. Oda külföldiek járnak, márpedig minálunk leg­főbb érték a külföldi, ha jó boltot szimatol vala­ki. Ördögöm volt. Az üz­let falán megláttam ugyanazt a reklám-szót, ugyanolyan betűtípussal, amit a tv-ben észrevet­tem. Jódarabig mélán el­néztem a szép kiszolgáló kék szemének mélyét, aztán keleti mosollyal és titokzatossággal mutat­tam a két szóra: Pali Mail. Ű odé-bblejtett. levett egyik polcról egy dobozt, és bájos mosollyal tette elém. Reszkető kézzel nyi­tottam a pénztárcámat, s elegánsan a pultra ej­tek egy százforintost. Hátha ebből kitelik ez a micsoda. Már csak az is megéri, hogy rájövök, mi van az iskátulyában, és pontot teszek a Pali Mail végére. A gyönyörű szőke nő úgy tolta vissza a száz- forintost, mintha már használta volna valaki. Igéző szeme csupa bánat volt. míg szívalakú ajka közölte. — Nur für Dollar . .. mein Herr! — Csak dol­lárért, uram... Kábultan oldalogtam ki. Mostmár hová, hová? Sipirc a Ferihegyre! — öntöttem erőt magamba. Ott is van souvenir, biz­tos lesz Pali Mail is, jó kis forintért. Rutino­san kértem már a bizo­nyos dobozt. Ám a vá­lasz — a százforint át- nyújtása után ugyan­az volt: — Nur für Dollar, mein Hóit! Mostmár nem bírtam tovább. Könyörögtem, legalább azt árulják el, mi az a Pali Mail, ab­ban a dobozban? Meg kell adni, itt gyöngédeb- ben reagáltak, mint ott­hon a csemegeboltban. Úgy beszéltek, mint a beteggel, amikor meg­mutatták a titokzatos va­lamit. A Pali Mall-t, az amerikai cigarettát. Milyen jó, hogy rek­lámozzuk a Népstadion­ban. Kíváncsian várom, hogy amikor mondjuk Firenzéből közvetítenek kupamérkőzést, meglá­tom-e ott a mi reklá­munkat: Ezerjó. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom