Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-19 / 169. szám
Á szép megyeszékhelyért Első fecskék Turis iaűtou Nemrég hívtuk fel társadalmi összefogásra Kecskemét lakosságát a szép megyeszékhely érdekében. Szóltunk a tanácstagokhoz, népfronbosokhoz is, hogy körzeteikben ösztönözzék az embereket lakóhelyük, há- zuktája csinosítására, az elhanyagolt épületek külsejének rendbehozására, létesítményeink megóvására. Javaslataikat is kértük, hogyan lehetne élénk közvéleményt teremteni a város rendjének, tisztaságának magasabb színvonaláért. A napokban keresett fel bennünket egyik belső körzetünk tevékeny tanácstagja. Elmondotta, mennyire időszerű volt a figyelemfelkeltés. Van mit tenni az ő kerületében is. Nem kevés az olyan lakóház, melyet egy kis igyekezettel széppé varázsolhatnának tulajdonosaik vagy lakóik. Beszélgettünk a város jó pár utcájáról, a központibb városnegyedekről, ahol dicséretes tempóban látnák hozzá mind többen otthonuk külső szépítéséhez, vakolják, festik, meszelik a falakat. Egy- egy megfiatalított ház az egész utca hangulatát kedvessé, vdn- zóvá változtatja. Amint a tanácstag vélte, érdemes volna egy-két hónap múltán körutat tenni a városban annak felmérésére, menynyien viselik szívükön Kecskemét megyeszékhelyhez méltó Az SZMT segítsége a szocialista brigádoknak Hasznos kezdeményezést indított el a Szakszervezetek Megyei Tanácsának kulturális munkabizottsága: ezentúl negyedévenként megjelenő füzetet ad ki, amellyel a szocialista brigádok tagjainak művelődését segíti. Ismerteti a legújabban megjelent szakmai és szép- irodalmi könyveket. Közli — egyelőre csak a kecskeméti — művelődési ház rendezvényeit és a brigádok számára hasznosakra felhívja a figyelmet. Hasonlóképpen a nyár folyamán vetítésre kerülő játékfilmeket is felsorolja a füzet. Külön felhívja a figyelmet a kulturális bizottság arra, hogy hasznos lenne, ha a szocialista brigádok az eddigieknél nagyobb mértékben vennék igénybe a művelődési házak rendezvényeit és segítségét mind a kulturális rendezvényeken, mind az ismeretterjesztő előadásokon való részvétellel. Sétány vagy kerékpárút? Valamikor a Marx téri sétány mindkét végén zománcozott tábla hirdette „Fűre lépni tilos.” Régen volt. A táblák eltűntek, a sétányt kerékpárosok vették birtokba és használják „versenypályának.” Az iskolai évben a szomszédos általános iskolák testnevelési órákat tartanak a hajdan pihenést szolgáló sétány füvén. Nyáron a napközi otthonos tanulók — nevelőik vezetésével — veszik birtokba és vívnak izgalmas focimeccseket. Végre időszerű lenne eldönteni, hogy városunk egyetlen sé- tajellegű parkját milyen célra kívánjuk hasznosítani. Legyen közút, sportpálya, játszótér, vagy esetleg sétány, amely a dolgozók pihenését szolgálja. Kovács Imre Kecskemét Köszönet a gondoskodásért Tizenöt éve élek a városi tanács szociális otthonában, ahol sok mindennel igyekszenek megszépíteni az életünket. örülünk az új étkezdének, melyben kényelmes körülmények. között — mint a vendéglőkben —, úgy érezzük Útbaigazítást a tűzfigyélőknek Jászszentlászlón is teljes erővel folyik a gabona betakarítása, s így szükségessé vált a tűz- készültség felállítása. Naponta reggel 6-tól- másnap reggel 6-ig egy kétlovaskocsi áll rendelkezésre és egy gyalogos tűzfi- gyelő őrködik. Kár. hogy a beosztott figyelők nem mindig kapják meg a szolgálattal kapcsolatos eligazítást. Megítélésem szerint helves lenne az őrszobában kifüggeszteni az ügye lettel kapcsolatos tudnivalókat. [ D. J. Jászszenti ászló L javakra mindent megkapunk, amit azelőtt például cselédként álmodni sem mertünk. Ezúton is kifejezzük hálánkat és mondunk köszönetét mindazoknak, akik valamit tesznek otthonunkért. Csalár Julianna Kecskemét PETŐFI N E P E A Magyar Szoda'leta Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: <3r. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgai' Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont- 26-19. 25-16 Szerkesztő oizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér Va Telefon: 17-09 Terjeszt! a Magyar Posta •'tőfizetési dH ! hónapra IS f Bács-Kiskun megyei Nyomda Kecskémé1 — Telefon: 11-85 index: 25 065 magunkat. Nagyon hálásak vagyunk a szociális otthon vezetőinek, akik mindig azon fáradoznak, hogy megteremtsék a családias légkört és mi gondozottak, könnyebben tudjuk elfelejteni korábbi, nehéz életünket, öreg naprendjének, tisztaságának, városképének igényesebb kialakítását. Serkentőleg hatna a sajtóbeli’ elismerés, annál is inkább, mert máris megindult valami mozgolódás. 2alán éppen egyszerűsége miatt hagytunk figyelmen kívül egy körülményt, melyre a szerkesztőségünkben járt körzeti tanácstag véleménye alapján utalunk. Felhozta példának a „Tiszta udvar — rendes ház” mozgalom eddigi tapasztalatait. Mióta az akció megindult, körzete 46 lakóházából évenként a következő fokozatokban érték el a kívánalmakat, melyek után a fenti cím megillette őket: első évben 4 ház második évben 6 ház harmadik évben 10 ház negyedik évben 16 ház. A példa bizonyítja, hogy életrevaló a mozgalom, s ha hivatalosan is elismerés jár a szépre, rendre, tisztaságra törekvésért, nagyobb kedvvel lesznek rajta az emberek. Ezzel kapcsolatban tett meggondolandó észrevételt a tanácstag. Azt a bizonyos szép kis táblát, ameiy szerencsés kiállításával is okvetlenül ráirányítja a járókelők figyelmét a tanács, Vöröskereszt, KÖJÁL együttes elismerését kiérdemelt lakóhely gazdáinak rendszeretetére — csak az első esztendőben kapták meg a feltételeket teljesítők. Azóta oklevéllel jutalmazzák a példás, kulturált környezetet formáló házigazdákat, lakókat. M indetl bizonnyal nagy tisztesség ez is, hiszen az oklevélen rajta áll a városi tanácselnök, a vöröskereszt-titkár, s a KöJÁL-igazgató aláírása. A legilletékesebbek tanúsítják, hogy az adott porta lakói magas fokú követelményeknek tettek becsülettel eleget. Mondotta azonban a tanácstag, hogy mégis minden évben visszatérő óhaja a választóknak, hogy — jóllehet a lakóházuk külső képe is megmutatja a tenne élők kulturáltságát —, az első időkben felszegezett ezüstös színű táblácskákat szívesen elfogadnák házuk falára azok is, akik oklevelet kaptak azóta — tábla helyett. Ha már a szép, rendes, tiszta lakóhelyi környezet kiformálásáért indult mozgalom külső, látható jegyekben realizálódik, legyen a ldtüntetésnek is külső, mások által is észrevehető dokumentuma. Van ebben sok igazság. Több, mint amennyibe egy táblácska kerül. Tóth István Jugoszláviában IV. A minaretek városa Késő délután volt. amikor Neretna. Később a csendes Mostárt elhagyva festői szép- lyam vad, zúgó hegyi patakként: ségű völgyben egy aprócska fa- zabolátlanul nyargal a fenyő- lu, Selo Tasovcici szélén zúgó fákkal borított ezerméteres he- nyárfaligetben ütöttünk tábort, gyek szakadékaiban, amely fe- Alighogy hozzákezdtünk az lett páratlan szépségben panya- ilyenkor olyan szükséges hol- rog az út és a vasút, sűrűn el- mik kicsomagolásához, aprócs- elbújva az alagutak sötétjében. Szarajevó. Egy minaret a nyolcvan közül. ka, barnára sült gyerekek bújtak elő a bokrokból kíváncsian bámészkodva: mit csinálnak ezek az idegenek? Néhány szem sütemény, s a nyolc-tíz éves „srácok” barátságát megnyertük. Ilyen gyorsan még sohasem építettünk sátrat, nem főztünk vacsorát. Igaz, a vacsora elfogyasztásában is akadt segítség. Másnap hajnalban indultunk el Szarajevó felé. Aki egyszer életében végig utazott a Neretna folyó völgyén, amely a tengerparttól majdnem Szarajevóig húzódik, sohasem felejti el azt a szépséget, amelyet a természet olyan bőkezűen adott ennek a vidéknek. A Mostárig emelkedő karszthegyek kopár, ijesztő láncait kék hömpölygő szalagként választja ketté a Faluszélen Űj ikerház épül Városföldön, a falu szélén. A két, kétszoba, komfortos, községfejlesztési alapból épülő lakásban pedagógusok lelnek otthonra. Az egyre magasabbra kapaszkodó szerpentinek a hegyek ormán tűnnek | el, hogy termékeny völgybe 1 csábítsák az utazót. Bosznia-Hercegovina fővárosa. Szarajevó felé közeledve egyre több karcsú minaret integet az utas felé. A faluk utcáin — a jelentős idegenforgalom ellenére — még csodálkozva néztek ránk a szamarakat hajtó, arcukat fátyol mögé rejtő asszonyok, akik előtt telejsen gondtalanul sétálgatott török fezben a férj. Áthaladva a Bosna folyó híd- ján, majd hegynek is beillő dombon ojén^ tárult a volt- ozmán birodalom egyik jelentős városa: Szarajevó. Ma a török jelleget az a nyolcvan minaret képviseli, amely az óváros házainak tetején függeni látszik. S bár a város történelmi múltra tekint vissza, az új negyed ultramodern stílusban épült. Széles utcáin trolibuszok, autók, villamosok özöiie szállítja az örökösen siető embereket. A parkirozóhely, akárcsak Jugoszlávia mák városaiban zsúfolásig tömve volt. s így kénytelenek voltunk a skupstina épülete előtt parkírozni. Az őrt álló, s a nagy forgalmat irányító rendőr mosolyogva vette tudomásul e szabálytalanságot, de városnéző körútra indulhattunk. A Princmoszt híd — ahol Ferenc Ferdinándot meggyilkolták — tövében van a múzeum, amelyben eredeti újságkivágá- sok, festmények dokumentálják az összeesküvés részleteit. A múzeumból a főpapi minaret 450 éves épülettömbjét nézegettük, majd az új állomás ötemeletes palotáját csodáltuk meg. Fájó szívvel hagytuk el a minaretek vámosát, de az időnk már végéhez közeledett, hiszen hosszú út állt még előttünk, s hátra volt még a főváros: Belgrad. Néhány órás szemlélődé^ Belgrádban, s egyre közelebb értünk a magyar határhoz. A határon kissé lemondóan, de a sok élménytől derűsen emlékeztünk vissza e csodálatosan szép turista útra s magunkban így búcsúztunk: „Viszontlátásra Jugoszlávia.” Gémes Gábor
