Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
4. oldal DM, Jlllltn Tii vasämatf önfeiedt pillanatok (Tóth Sándor felvétele.) Folt a becsületen ÖTHÖNAP1 szabadságvesztés. Közel két éven át húzódott per befejezéseként, másodfokon, a megyei bíróság által hozott jogerős ítélet. A kárértéket tekintve tulajdonképpen 2325 forint miatt. S a bírósági döntés indokolása hallatán mégis ezt kell mondanunk: Igazságos ítélet. A közvagyonhoz, a társadalom tulajdonához nyúlni, azzal gondatlanul, pazarlóan bánni, vagy éppen személyes tulajdonként rendelkezni vele — a nagy közösség — valameny- nylünk — ellen való bún. Így könyveljük el. bárki is az elkövető. És érthetően még súlyosabb a megítélés, ha tudásban felkészült, művelt, vezető beosztású személyről van szó. Dt. Meskó József pedig ilyen ember. Gyermeke, kiegyensúlyozott családi élete, kényelmes, szép otthona van. A Kiskunság} Erdőgazdaságban betöltött műszaki csoportvezetői munkaköréhez mért jövedelme pedig a rendezett anyagi körülményeinek alapja. Mi volt hát az oka hogy mégis a közösség vagyonára vetette a szemét? A MŰSZAKI szakember édesapja Kiskőrösön pár évvel ezelőtt családi ház birtokába jutott. Olyan épülethez, amelyben nem volt fürdőszoba. Egy napon — mivel mint a műszaki csoportvezető sem építőanyaggal, sem a munkaerővel követlenül nem rendelkezett —, a gazdaság kiskőrösi építkezésénél dolgozó kőműves- brigádvezetőnek hozta szóba: alakítsák ki édesapja házánál a fürdőszobát. A dolgozók, minthogy a felsőbb szerv vezető beosztásé embere csak utalt rá, hogy az anyagot a'Vállalati építkezéstől szállítsák oda, s azt sem kötötte ki. hogy az építést munkaidő után végezzék. egyértelmű utasításként könyvelték el szavait. dr. Meskó József annak is szánta. Sok minden tanúsítja ezt. A helyszínre szállították az erdő- gazdaság anyagát, vállalati munkaidőben történt az építkezés, készült el a fürdőszoba. Mindezt tudta, látta, a műszaki csoportvezető. Külön munkadíjat a dolgozóknak soha fel nem kínált. Mint természeteset könyvelte el az eljárást, hiszen így képzelte, amikor óvatosan, ráutalón utasított, TULAJDONKÉPPEN ennyi az általa elkövetett, a társadalmi tulajdont károsító bűn- cselekmény lényege. Az erdő- gazdasági építőanyagot és a dolgozók munkabérét számolva összesen 2285 forint értékű előnyszerzés a közvagyon rovására. És még valami: kétszeri fuvar, amit a gazdaság gépkocsijával végztetett el dr. Meskó József az édesapja szőlőjéből. Ezzel kerekedett a társadalmi tulajdon megkárosítása 2325 forintra. S hogy ez miért érdemel külön említést? Mert a műszaki csoportvezető így védekezett a bíróság előtt: — Csupán abban érzem magam bűnösnek, hogy a gépkocsit jogtalanul igénybe vettem ,.. IGEN. Ezért végződött figyelmeztetéssel, de büntetés kiszabása nélkül az ügye a járásbí- rósági tárgyaláson. A fürdőszoba építésére adott, diplomatikusan fogalmazott utasítás vezetett az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárása során ilyen következtetésre: ...... a dolgozók lén yegében maguk rendelkeztek az anyagoknak Meskó György lakásához szállításáról.. Már majdnem megvolt tehát a kibúvó. Ám az ügyész fellebbezett, bölcsen rátapintva a lényegre; „Bár kétségtelen, hogy a vádlott kifejezett utasítást nem adott arra nézve, hogy apja házánál munkaidő alatt dolgozzanak sem arra, hogy a vállalat anyagát használják fel. de utasítása ráutaló jellegű volt.. ”, s ráadásul vezetőbeosztásával élt vissza ÍGY MÉRLEGELT a megyei bíróság büntető tanácsa is. Vezető beosztásban dolgozó embernél az átlagosnál Is súlyosabb emgítélés alá eső, méltatlan magatartásnak, s ha úsy tetszik: a közvagyont fondorlatos módon károsító cselekedetnek bírálta él dr. Meskó József ügyét P. L Érettségi után az üzemben Ismeretségünk óta először fordult elő. hogy fiatal barátom nem széles mosollyal üdvözölt, sőt egy pillanatra úgy tűnt, mintha kínos lenne számára a találkozás. — Mi van veled fiú? Talán valami kislány van a dologban, hogy Ilyen savanyú képpel jársz-kelsz? — próbáltam tréfára fogni a dolgot. Most azonban ez sem segített. Megpróbált ugyan visszamosolyogni, de aztán ismét elborult az arca és végre kinyögte, hogy mi bántja: — Hosszul sikerült az érettségim. Ezzel a bizonyítvánnyal aligha vesznek fel az egyetemre. Fogalmam sincs, mit kezdjek magammal. nn Mint minden évben, idén is több ezer érettségizett fiatal marad kívül az egyetemek, főiskolák kapuin. Vagy azért, mert — mint ismerősömnek Is [ — a kívántnál gyengébb a bizonyítványa, vagy azért, mert rosszul sikerül a felvételije, esetleg nem jut hely a választott szakon. És ezek közül nem kevesen mondják ugyanazt, mint ő: „Fogalmam sincs, mit kezdjek magammal.” A válasz csak egy lehet: mindenekelőtt dolgozni kell és később majd kialakul a dolog. Lehet, hogy mégis csak elérhető közelségbe kerül a középiskolában megálmodott életpálya, ha pedig nem. akkor új hivatást választ a fiatal. így elmondva természetesen egyszerűbbnek tűnik az egész, mint a valóságban. Általában nem ennyire simán zajlik az egyetemről kimaradt fiatal élete addig, amíg egyenesbe nem kerül. I>e beszéljenek erről ők maguk. Mária. Gabriella és Tamás a Bajai. Fipomposztó Vállalatnál dolgozik. Pályájuk nagyjából azonosan indult: mindhárman a helybeli gimnáziumban érettségiztek. nem tudták folytatni tanulmányaikat — és mert dologtalanul nem élhet senki — jelentkeztek az üzembe. 2n Mária szeme még mindig teleszalad könnyel, ha arról beszél, hogy védőnő szeretett volna lenni, mert „imádja” a gyerekeket. Sajnos, nem vették fel a szegedi képzőbe. A könnyek láttán hajlandó lennék azt hinni, hogy egy elkeseredett. helyét nem lelő fiatalra bukkantam. Beszélgetésünk során azonban kiderül, hogy nem egészen így áll a dolog. A könnyék nem hamisak, de igen gyorsan eltűnnek Mária szeméből. Amikor munkájáról, társairól beszél, már nyoma sincs arcán az iménti borúnak. — Keresztorsózó vagyok, átlagosan 1200 forintot keresek. Természetesen valamivel kevesebbet. mint a munkatársnőim zöme, dehát még csak tíz hónapja csinálom. Idő kell hozzá, hogy utolérje az ember a mestereit. — Nem. azt nem mondhatom, hogy különösebben nehéz, amit csinálok. Az igaz, hogy jobb lenne, ha nem kellene három műszakban dolgoznom, de belátom, hogy senki sem lehet kivétel. A jelen után a távolabbi tér vek kerülnek szóba. Mária kétévi munka Után — nagyon helyesen ez a feltétel — textilipari technikumba megy. — Végleg kikötött tehát a vállalatnál és új élethivatásának a textilesszakmát tekinti? — Pillanatnyilag nem tudok jobbat — hangzik a bizonytalan válasz. Arra sem tud határozott feleletet adni a kislány, hogy megpróbál-e bejutni még egyszer a védőnőképzőbe. Bizonyára sokan furcsállják ezt a határozatlanságot. Különösen azok. akik az ő korában már egy család gondját is a vállukon hordták. Engem is gondolkodóba ejtett az, amit tőle hallottam, de úgy hiszem, hogy végül is sikerült megtalálnom a bizonytalanság magyarázatát. . Amíg úgy hitte, hogy védőnő lehet, addig minden világos és egyértelmű volt számára. Az újrakezdéskor azonban tanácsra volt szüksége, és az az útbaigazítás. amit szüleitől kapott, nem egyértelmű. — Apja — egyszerű munkásember — semmi kivetni valót nem lát abban, hogy lánya szakmunkás lesz, annak ellenére, hogy gimnáziumot végzett. Az édesanyja azonban — falun élő. háztartásban dolgozó asszony — szívesebben látná kislányát fehér köpenyben — ha nem védőnőként, hát legalább íróasztal mellett. 3. Gabriella kirakatrendezőnek készült. Készült? Ez azért talán túlzás, mert — mint kiderül — alig tud többet erről a szakmáról annál, amit egyik barátnőjétől hallott. De nem firtatom tovább ezt a kérdést, az érdekel elsősorban, hogy miért akarja itthagyni az üzemet. — A kivarró műhelyben dolgozom. Ez a munka egy kicsit hasonlít a ké zi m u n k á zás h os. Én pedig sohasem szerettem egyhelyben ülve kötni, horgolni. Ha nem lehetek az, ami szerettem volna, akkor legalább olyan pályát választok, ahol több a mozgás, a változatosság, több embert ismerhetek meg. Pincér leszek, ha sikerül. —• Ott talán többet is keres majd — puhatolom tovább az elhatározás okát. — Lehet, de higyje el, ez most számomra másodrangú kérdés — hangzik, az úgy érzem. őszinte válasz. — Fontosabb hogy jól érezzem magam a munkahelyemen. Mert annyit az elmúlt néhány hónap alatt is megtanultam, hogy a kényszernek érzett munka nem okoz örömet az embernek, Gabi baráti körében éppen úgy található jövendőbeli jogász, mint ipari tanuló. Egyszerűen kinevet, amikor azt kérdem, hogy szerinte könnyebben talál-e férjet manapság az a lány, aki egyetemet végzett, vagy legalább kirakatrendező, mint az, aki jpineér. * — Én leszek a riport pozitív hőse? — érdeklődik tréfásan beszélgetésünk kezdetén Tamás. Hármójuk kfezül ugyanis neki sikerült a legjobban az „átállás” az új — a középiskolában el- képzelthez nem is hasonlító — szakmára. Magyar—történelem szakos tanár akart lenni, most pedig művezptőhelyettes a vállalat csomagoló részlegénél. Szorgalmát, I tudását egyaránt elismerik munkatársai és felettesei. Ha olyan pozitív hősre gondol Tamás, mint amilyen egyikmásik. néhány évvel korábban született műben szerepel, akkor azt kell mondanom, hogy nem illik ebbe a szerepkörbe. Távolról sem azért mondott le a tanári pályáról, mert úgy érezte, hogy mint gyárimunkás többet tehet a társadalomért. Egyszerűen nem vették fel és ez bizony őt is elkeserítette akkoriban. Mint segédmunkás két és fél évig emelgette a bálákat az üzem udvarán, és ebben az időben bizonyára irigyelte is szerencsésebb osztálytársait, akik a nyári szünidőben olyan sok érdekeset tudtak mesélni az egyetemisták életéről. De ha igaz értelemben veszem azt a bizonyos pozitív hőst, akkor azt mondhatom, hogy Tamás kiérdemelheti még ezt a címet. Egy kicsit pedagógus itt az üzemben is. Büszke rá, hogy beosztottjai közül egyre többen látogatják a könyvtárakat é3 egyik munkatársát sikerült leszoktatnia az ivásról. Hallottam arról, hogy amikor a hirtelen lezúdúlt zápor elöntéssel fenyegette az' exportraktárai, a fiatal művezető habozás nélkül áldozta fel a délutáni pihenőjét. esti szórakozását és néhány társával együtt térdig vízben gázolva mentette a drága árut. Sok mindent elmondhatnék még róla. De úgy hiszem, eny- nyi Is elég ; ahhoz, hogy bizonyítsam: ő tudta „mit kezdjen magával”. .1 ó lenne, ha ilyen bátran vágnának neki az élete nek mindazok a fiatalok, akik érettségi után nem juthatnak el az egyetemre. Békés Dezső A fogdát meg lehet szokni, pláne ha csak rövid időre lakik benne az ember, s akkor sem egyedül. A kanna szenet még reggel eltüzeltük a kis mozsár- kályhában, de azért egész nap elviselhető volt a hőmérséklet. A szellőző ablakot nem túlságosan vettük igénybe, csak ha már nyomta a mellünket a benti levegő. Napjában egyszer, mint az igazi rabokat, megsétáltattak bennünket, s ez elég volt a felfrissülésre, meg egy-két kinti hír elkapására a jobb érzésű őröktől, aznap bekerült honvédektől. Az éjszakák voltak a leghosz- szabbak, mivel egész nap hevertünk, az alvás nehezen ment. Csak forgolódtunk, s alig vártuk a reggelt. Barátaim, akik közül Lala vagy Bognár Jósl jött el, minden este megjele. tek néhány pillanatra. Sajnc a leveleinket visszafogták századirodánj, így hát csak t írhattunk az ismerősöknek, t lük a hír nem jutott el ’ho zánk. Igyekeztem kipótolni elmulasztottakat és kellem hangulatú megnyugtató soro kai árasztottam el a családi Minek izguljanak, s nincs miért. Hiszen itt vigyáznak rá és még enni is adnak. Lesz jobb dolgom még a katonasá nál? Krizsán Pali két levelet kt dött ki. Az egyiket a menvas szonyának, Budapestre, a más kát nem árulta el, hogy hova kinek, de nem is kíváncsiskoi tam. Már eddig is sokat mej
