Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-09 / 161. szám

1966. Július 9, szombat

5. oldal

Szigligeti Ede

történelmi drámájával nyitott a gyulai várszínház

Énekkarok és tánccsoportok seregszemléje

Á hatszázéves gyulai végvárban idén július 7-én dördültek el a várágyúk, és jelezték a fanfárok a várjátékok kezdetét.

Harmadik esztendeje már, hogy a Békés megyei Jókai Színház tagjai meghívott fővárosi és vidéki művészekkel együtt színházi estéket rendeznek a helyreállított középkori vár udvarán. Idén nyáron már két bemutatót tartanak, elsőnek Szigligeti Ede: Béldi Pál című történelmi drámáját játsszák, majd július 22-én Heltai Jenő: A néma levente című vígjátékát, Latinovi ts Zoltánnal a címszerepben.

A Szigligeti-drámát, amelyet

hosszú évtizedekkel ezelőtt játszottak utoljára Magyarországon. Mlszlay István, a Békés megyei Jókai Színház fiatal, tehetséges rendezője állítja színpadra. A drámában főszerepet kapott Greguss Zoltán Érdemes művész, a Madách Színház tagja, valamint Gumik Ilona Já- szai-díjás, a debreceni. Iványi József Jászai-díjas a pécsi, és Stefanik Irén Jászai-díjas a békéscsabai színház tagja is.

Gyulán a várjátékok időszakában a tavalyinál sokkal nagyobb idegenforgalomra számítanak, külföldi vendégeket is várnak. A várjátékök alkalmával emlékeznek meg arról is,

hogy a híres végvár szerencsétlen körülmények között négyszáz évvel ezelőtt. 1566-ban került török kézre.

A tervek szerint a Szigligetidrámát a Magyar Televízió is közvetíti majd a gyulai várból.

Sass Ervin

Háromszázezer

vendéget vár az ünnepi hetekre Szeged

Szegeden a rövidesen megkezdődő szabadtéri játékokra, az ipari vásárra, az egész nagy nyári, ünnepi eseménysorozatra mintegy 300 ezer hazai és külföldi vendégre számítanak, hatvanezerrel többre, mint tavaly. Kulturált fogadásukra, ellátásukra már felkészültek a kereskedelmi-, vendéglátóipari vállalatok és az idegenforgalmi hivatal.

Naponta öt és fél ezer vendéget szállásolnak el a szárazföldi és víziszállodákban, a ti- szaparti kempingekben és a diákszállodákban.

A szegedi éttermek, vendéglők, cukrászdák száma 110-re emelkedett, s ezekben naponta 35 000 ebédet, vacsorát szolgálnak majd fel.

ÖNKRITIKA

Mindeddig abban a hitben éltem, hogy zenei érzékem töretlen és vitathatatlan.

A tv első táncdalfesztiválja ingatta meg alapjaiban a hiedelmet. Peregtek a táncszámok, miközben jómagam teljes odaadással fogyasztottam szerény vacsorámat, mondván, hogy felőlem ugyan kiüvöltheti a hangszálait az éppen ernyőn levő illető, ebből sláger úgysem lesz, lássuk tovább a műsort. Igen ám, de ekkor a magasba emelkedtek a táblák a zsűritagok két számjegyű véleményével; tompolt, őrjöngött és újrázott a publikum.

No, mondom, ha ez is tetszik valakinek, akkor én máris elmehetek zabot hegyezni, vagy egyéb hasonló őstermelő foglalkozást űzni. És tetszett, a macska rúgja meg: az előadó immár negyedszer hörögte el a jejejét, a jelenlevők kitágult pupilláján pedig a legmagasabb fokú műélvezet kéj dús extázisa honolt. Ekkor jelentettem ki első ízben, hogy a könnyűzenéhez hatökör vagyok.

Aztán jött egy kedves fiú: dallamdús, invanciózus, fülbemászó táncszámmal. Ismételnie is kellett.

— Ha ezt is lepontozzák — jelentettem ki —, már vihetik is a nagyképemyőst az ócskavastelepre. — Lepontozták. A balta, sajnos, épp nem volt kéznél ... Másodszor ekkor vált nyilvánvalóvá teljes muzikális analfabétizmusom.

Tovább nem is csűröm-csa- varom a szót. Amit én az év slágerének szántam: szánalmas torzszülemény volt csupán, öthat pontra, ha méltó. Azok a számok viszont —. hogy őszinte legyek, a bemutatottak zöme —, amelyekben szerintem tobzódott az ötlettelenség, s néhol a giecs is: a nézők és a bíráló bizottság osztatlan tetszésével találkoztak, s vitték el á pálmát...

Bevonom hát vitorlám azzal, hogy ebben az életben többé slágerről véleményt nem nyilvánítok. Minek? Beletörődtem már, hogy akit az istenek közönségsikerre méltatnak, annak bizonyára tehetséget is adnak hozzá.

Jóba Tibor

AZ ELMÜLT héten minden

út Bajára vezetett, ahol gyorsan pergő, változatos program várta a városba érkező vendégeket. A több napos eseménysorozat méltó betetőzése volt a vasárnapi program, amelynek egyik kiemelkedő színfoltja az énekkarok II. országos minősítő versenye.

A kétévenként sorra kerülő versenyt országos szinten kategorizálja a kórusokat, öt fokozat — aranydiploma és koszorú, aranykoszorú, ezüstdiploma és koszorú, ezüstkoszorú és bronzkoszorú — szerint. Hét kórus lépett a zsűri elé, amíg a Szolnoki Ságvári Endre Énekkar és a Kecskeméti Kodály Kórus versenyen kívül mutatta be műsorát

A DÉLELŐTT legkellemesebb perceivel a Bajai Liszt Ferenc Kórus és a Kecskeméti Bartók Béla Énekkar ajándékozott meg bennünket. A bajaiak műsora a preklasszikusoktól a modem szerzőltig terjedően csaknem valamennyi főbb stílusterületet felölelte. Vígh László karnagy munkáját, s a kórus tagjainak fegyelmezettségét dicséri a rendkívül kiegyenlített hangzás, amelyet a zsűri aranykoszorúval jutalmazott. Az egyes szólamokban rejlő lehetőségek öko- nomikusabb kihasználása talán az egyetlen további feladat a kitűnő együttes számára.

Két éve ezüstkoszorút, most pedig ezüstkoszorút és diplomát kapott a Nemesszeghy Lajos vezette Kecskeméti Bartók Béla Kórus. Kiemelkedően sikerült Haydn Pillanat című művének megoldása, melyét érdekes felfogásban, kissé visszafogottan, s éppen ezért rendkívül sejtelmes és szuggesztív megszólaltatásban hallottunk. A kórus kamara jellegének minden erénye szabadon érvényre jutott.

A KISKOROST Petőfi Kórus elsőízben vett részt minősítő versenyen, és mindjárt ezüstkoszorúval tért haza. Igen fegyelmezett. jó hanganyagú kórust ismerhetett meg a közönség. Műsoruk legsikerültebb réI szének a Bábos feldolgozás te^ kinthető. Olykor azonban formálisnak tűnő hatások rontották az egyébként meglepően jó teljesítményt. Ugyancsak ezüstko- szorút kapott a szép tradíciókra visszatekintő solti énekkar. Sikerük titka egyenletes teljesítményükben rejlik. Bronzfokozatot kapott a jánoshalmi földmű- vesszövetkezet vegyeslcara.

Megyénk kórusainak nagy erőpróbája örvendetes sikerrel zárult tehát. A verseny résztvevői pedig az átélt izgalmak után este nyugodtan ülhettek be a Sugovicán felállított víziszínpad zsúfolt nézőterére, hogy megtekintsék a nap záróaktusát a II. Megyei Népitáncfesa- tivált.

ESZMÉNYI környezetet biztosított a bajai társadalmi szervek összefogása és a honvédség műszaki alakulata a rendezvény számára. Este 8 órakor gyulladtak ki a reflektorok és az éjfélig megállás nélkül pergő műsorban valamennyi számottevő együttes a közönség elé lépett.

A VÁNDORSERLEGET a Kalocsai I. István Gimnázium diákjai nyerték Kontyoló című népi ihletésű táncjátékukkal, amely lakodalmas népszokást elevenít meg. Friss, üde és eredeti produkció volt, népviseletük már magában véve etnográfiai érték.

A zsűri díjait (amely nem jelent egyben rangsorolást), a hercegszántói délszláv tánccsoport, az érsekcsanádi Búzakalász Termelőszövetkezet csoportja és a Kecskeméti Hírős Együttes kapta.

Az énsekcsanádiak dalai nagyszerűen harmonizáltak táncukkal.

KÜLÖN ki kell emelni a hercegszántói délszláv csoport teljesítményét. Régi probléma, hogy a délszláv táncok ritmi- kailag egymástól igen távol- esőek. harmonikus kompozícióvá ötvözésük együtteseinknek eddig csak részben sikerült. A hercegszántóiak sikerrel oldották meg ezt a feladatot, s ez nagy minőségbeli előrelépést jelent.

A Béldi Pált alakító Iványi József Jászai-díjas (balról) és és Tyll Attila, a Nemzeti Színház tagja.

születése? — derültem fel a különös szövegen.

Aztán még egy bír:

„Kivégeztek tizenhat kommunistát Szerbiában. A Német Távirati Iroda jelenti: Illetékes helyről közlik: Kommunista bandák letöréséért vívott harcok során Topolya és Palánka között sikerült elfogni egy banda 16 tagját. Valamennyiüket agyonlőtték.”

Már - fáj a szemem, de azért még kiböngészem egy cikk vagy egy hír végét, az elejét nem találom:

.. .kiviláglik ez abból a tényből is, hogy a szakasz alapján keresztény férfinak zsidó nővel szabad házasságon kívül nemi érintkezést folytatnia, fordítva azonban, tehát zsidó férfinak keresztény nővel nem szabad.”

A házassági törvény magyarázata, ha jól sejtem, ami még a nyáron született valamikor és megtiltja a zsidó és keresztény összeházasodást. Sőt ezek szerint még az egyéb kapcsolatokat is, de csak egyoldalúan. Micsoda humánum, na persze a keresztény férfiak érdekében.

Nincs kedvem tovább silibi- zálni az újságmaradékot. Különben i% sötétedik. Már alig látni. Hanyatt vetem magam a priccsen. A gondolataim messze járnak.

Az a feketehajú, alacsonytermetű kislány jut az eszembe, akit Lala még az ősszel bemutatott a tánciskolában. Helyes kislány volt, szépen táncolt. Aztán még egyszer találkoztunk, az elutazásom előtt, karácsonykor. A templomból jött ki és

én hazaikísértem. Azt mondta, hogy református tanítóképzőbe jár, de nem biztos, hogy megszerezheti az oklevelet. Csodálkozva néztem rá és ő akkor ugyanolyan meglepett arcot vágott:

— Hogyan, hát nem tudja, hogy az apám zsidó? A bátyám is. Csak mi lányok lettünk reformátusok, mivel anyám is az.

Ismertem az édesanyját, egyszerű külsejű kereskedősegéd volt egy nagyobb röfös cégnél. Hogy zsidó, vagy nem zsidó, ezen soha nem gondolkoztam.

— Bejön? — kérdezte Judit a kapuban. S ha előbb nem is állt volna szándékomban, akkor határozottan feleltem:

— Hát persze, ba megengedi.

Jó kis likőrrel kínáltak. Tréfáltunk, nevettél tünk. Aztán megjött az édesapja és egy kis idő múlva elkomorult a hangulat. A mama szemét könny futotta el és átvonultunk a másik szobába.

— így\ van ez minden nap, amióta azt a törvényt kihozták. Pedig ránk még nem is vonatkozik. De majd jön az újabb. Azt mondják, az sokkal szigorúbb lesz. Állásba sem mehetünk. Mert nem tudjuk igazolni a tiszta árja származást. És ez ma bűn.

A nővére csitította, vigasztalta, de a kedvük már nem tért vissza többé. Ügy köszöntem el, mint akinek valami súlyos bűn terheli a lelkiismeretét. Bűn, amiről maga sem tehet, de mégis részese, akaratlan is, mert tanúja volt a tett elkövetésének. *

A cella teljesen besöitétedett.

Villanyt csak arra az időre gyújtottak, amíg elfogyasztottuk a vacsorára beadott marmaládét és kenyeret.

— Kelemes diéta, mi? — jegyezte meg az őrvezető.

— Vigyáznak a vonalainkra

— fűztem hozzá. Ezzel be is fejeztük az aznapi társalgást. Kint az udvari mozgás szintén a vacsora utáni időszakot mutatta. Megszűnt a harsány vezényszó, az ide-oda vonuló alakulatok zsongása, lármája, Már éppen ágyazhattam, pokrócot igazgattam, amikor gyenge kocogást hallottam az ablakon. Azt hittem csak ág csapd ássa, de nem, a zörej ismétlődött.

— Nézz már ki, mi a fene az

— szólalt meg Krizsán.

Felkapaszkodtam az ágy végére és megpróbáltam kinyitni a szellőző ablakot. Kicsit be volt ragadva, szobatársam addig nem sokat használhatta a levegőcserére. Igyekeztem a rács közé dugni a fejem, hogy kilássak, de ez sehogyan sem sikerült.

— laci. te vagy az? — ismertem most fel kintről Feri hangját.

— Én vagyok. Honnan tudod, hogy ez az ablak az enyém?

— Azzal most ne törődj. Hogy vagy cimbora?

•— Finoman. Már a körülményekhez képest. Itt van Krizsán is, tudod az őrvezető.

— Add át neki üdvözletemet. Kérdezd meg, nem akar-e üzenni valakinek. A családjának, vagy az ügyvédjének.

— Az ügyvédjének?

— Hát persze. Sose lehet

tudni.

Krizsán akkor már ott kapaszkodott mellettem.

— Köszönöm Ferikém. Nem tudom meghálálhatom-e még valamikor.

— Ezen ne törd a fejed. Itt ez a csomag. Ebben van ceruza és papír. Holnap megint eljövök, vagy én, vagy a barátaim közül valaki. Addig írd meg, amit akarsz. A többit bízd rám.

— Karakán fickó vagy. Hadd szorítom meg a kezed. Vigyázz, el ne kapjanak.

— Meg van ez szervezve, ne félj.

Halkan fütyült, mire a fák mögül jött rá a válasz.

— Szervusztok, viszlát. Holnap ilyen tájban.

Ezzel el is tűnt a sötétben.

Krizsán hangosan nevetett.

— Megáll az eszem. Erre nem gondoltam volna. Hogy ezek a gyerekek... Tudod, hogy irigyellek miattuk.

— A te barátaid is. Azt hiszem nem is énmiattam jöttek.

— Na, ne túlozz.

— De komolyan. Én már jobban ismerem őket.

— Te, ebben más is van, nem csak papír meg ceruza! Két szelet kenyér meg szalonna. Kalória. Azt hiszem mégis csak kell a kalória. Ezek a srácok visszaadták a bizalmamat — mondta, miközben a csomagot bontogatta.

A hűvös cellában olyan ió- ízűt aludtunk a pótvacsora után, mintha kiránduló sátorban lennénk. Mtk? az álmunkat sem zavarták nyugtalan gondolatok.

Lám, milyen kevés kell az emberi reménykedéshez.

(Folytatjuk.)

A Hírős Együttes cigánytánca lehiggadt precíz teljesítmény, összképében is inpozáns. A férfi táncosok a „Sárközi legé- nyes”-ben ragyogó technikai felkészültséget árultak el. Szívesen láttunk volna azonban modernebb hangvételű, kevésbé hagyományos műsoranyagot, melynek színpadra állítását az együttes felkészültsége feltétlenül indokolja.

AZ EST átütő közönségsikerét a kalocsai cigánytáncegyüttes alakította. Eredetik temperamentumos táncok sorozatát adták elő brilliáns egyéni tel j esítményekkel teli tű zdel ve.

Megérzésünk szerint átgondoltabb kompozíciókban ezek az értékek még jobban felszínre kerülhettek volna, de már nyilvánvaló, hogy nagy jövő vár erre a retkes csoportra! Örömmel üdvözöltük a jánoshalmi FMSZ csoportjának törekvését is, akik egy népballada tematikus feldogozását vállalták magukra. Sajnos, azonban produkciójuk nem volt mentes a szentimentális hatásoktól.

A MŰSORT az ÉDOSZ „Szeged” Együttes zárta — és koronázta be. Országos hírnevüket igazolták nagyszerűen komponált tematikus táncaikkal, remek egyéni teljesítményeikkel. Megyénk csoportjai nyilván kamatoztatni tudják a tőlük kapott értékes perceket és az elkövetkező III. Megyei Néptáncfesztiválon már ezeket az eredményeket is láthatjuk.

Vass 1, Zoltán