Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-01 / 154. szám

me. jolit» 1. péntek

S. oldal

Csak fiataloknak!

Akik segítségre várnak

Ezúttal nem a rádió népszerű tánczenei műsoráról esik szó, hanem annak tizenhat-tizennyolc éves hallgatóiról.

A közelmúltban egy érettségizett fiúval beszélgettem. Egyszerű parasztszülők gyermeke, aki tanyai iskolából indult el az egyetem felé. (Most készül a felvételi vizsgákra.) Már az általánosban tehetséges gyereknek tartották, aki még sokra j viheti, s így a tanító addig no- | szogatta az apját, amíg az be nem íratta a gimnáziumba. Ezután naponta ült korán reggel vonatra és csak este került haza, alaposan kifáradva.

Az iskolai anyagot rendszerint már a tanulószobában megtanulta, így hazafelé olvasgatott. Szenvedélyesen érdekelték a könyvek, elolvasott mindent, válogatás nélkül, ami csak a kezébe került. A könyvtárban —• ahol mindennapos vendég volt — sokszor szeretett volna megkérdezni valakit, hogy mit ajánl a modem szerzőktől, mi az a bibliográfia, mit jelent az ag- noszticizmus és még sok mást is, de szégyellte. így gyakran hihetetlen erőfeszítések árán jutott újabb ismeretekhez, amit a tanárok dicsérettel és most jeles érettségi bizonyítvánnyal jutalmaztak. De vajon ezt a sok energiát, amit elpazarolt, nem lehetett volna megtakarítani, vagy más célokra felhasználni? Erre kerestem a választ.,.

... Amikor egy hét múlva a Kalocsai Nagy Lajos Könyvtár igazgatójával, Nyitrai Lajossal beszélgettem, őt már évek óta foglalkoztatta ez a kérdés.

— Azt hiszem, a serdülőkorú olvasóközönség ellátása könyvtáraink egyik sarkalatos és mindeddig csak részben megoldott problémája. Nem elég ezeknek az olvasóknak könyvet adni. ök még nagyon rászorulnak az útmutatásra, tanácsainkra. Ezért határoztuk el pár éve, hogy tömöríteni próbáljuk a könyv iránt érdeklődő tizen- négj-tizennyolcéveseket, s így szakavatott vezető segíti első lépéseiket az irodalomban, a tudományban. Kezdetben önképzőkörnek neveztük ezeket a foglalkozásokat, melyeket többnyire pedagógus irányított. Ez az elnevezés körülbelül fedte is a munka tartalmát. A résztvevők többnyire gimnazisták voltak,

akik a szépirodalom és a filozófia iránt érdeklődtek. Könyvtárunkban azonban naponta harminc-negyven ipari tanuló fordult meg, akiket szintén szerettünk volna tömöríteni. Érdeklődési területük — és minden sértő szándék nélkül mondom — képzettségük persze nem volt azonos a gimnazistákéval. Ez tanulság volt számunkra és egyben ötletet is adott. Ősszel megindítjuk a ifjúmunkás könyvklubot, melynek vezetésére az iparitanuló-iskola egyik tanárát szeretnénk felkérni. Célkitűzésünk: elsősorban az iskola szakmai jellegű tananyagát kiegészíteni, de igyekszünk megfelelő szépirodalmi és művészeti alapismeretekkel is — az érdeklődést figyelembe véve — ellátni őket. Természetesen a gimnazistákra továbbra is számítunk a középiskolás könyvklubban.

A két szekció nem egymástól hermetikusan elszigetelve működne. Az egyes előadások, viták iránt érdeklődőket mindkét helyen szívesen látjuk. Minden foglalkozás tanári felügyelet mellett zajlana, pontosabban nem is felügyeletről van j itt szó, hiszen a pedagógus csak a szükséges ösztönzéseket adná | meg, az eseteges hibákat kor- j rigálná, vagy a kialakuló vita eredményét összegezné. Eltökélt szándékunk a tanulók maximális önállóságára építeni. Merniük kell beszélni. Ehhez csiszolni I kell beszédkészségüket, növelni j önbizalmukat. Továbbá: a fogalmak tisztázására is nagy gon- ! dot fordítanánk. Bevezetjük a | „cédula-rendszert”, ami azt jelenti, hogy a gyerekek a számukra ismeretlen kifejezéseket egy papírdarabra felirják, s azt a pedagógus megmagyarázza.

Tervezünk illusztrált irodalmi esteket, ahol a szemelvényeket a helyi irodalmi színpad tagjai mutatnák be, meghívunk írókat, egyes szakterületek neves ismerőit, akik előadásokat tartanak, ahol a gyerekek közvetlen kontaktusba kerülnének velük, ami érzelmileg és értelmileg is rendkívül sokat jelent számukra.

IVem szenzációs tervek ezek. Mi csak segíteni szeretnénk, mert úgy érezzük, az ilyen segítségre még szükség van.

V ass I. Zoltán

bálja le magáról a zubbonyt, az inget. Félmeztelenül hadonász:

— Jól figyeljenek. így jár, aki a feljebbvalója parancsát megtagadja.

Aztán újra vezényel:

— Ládát fogj!

Jóska nem bir lehajolni a ládáért, valaki felemeli a kezéhez. A láda inog, amikor a feje fölé nyomja.

— Őrült, tisztára megőrült! — kiáltja Aczél és már ugrik is ki az ajtón, mert a tizedes fenyegetően feléje fordítja a pisztolya csövét.

Aczél biztosan a napostiszthez megy, de Jóskán már ez sem segíthet. Szinte emberfeletti, amit csinál, tudom, hogy felét sem bírnám ki annak, amit már eddig is elviselt. De talán tizedét sem bírta volna el ez a szadista ördög. Jocó már tizedszer nyomta ki feje fölé a ládát. A gázálarc üvegén belül már pára ült, az izzadság eltömíti a szűrőt is, hallani lehetett a sípoló zihálást. Aztán a láda félrebillent, nagy puffanással esett le a padlóra.

És Jóska Í6 zuhant vele, melléje.

A fiúk felugrálnak, Beleznai éles, üvöltő hangja sem képes a helyükre parancsolni őket. Közrefogják a mozdulatlanul heverő testet. Korbély a derékszíját veti le róla, Ackermann a gázálarcot bogozza,

vajon mit segíthetnék? A csajkát lekapom a polcról és kirohanok vízért. Még hallom Beleznai hangját:

— Mindenki maradjon a helyén, aki elhagyja a szobát, azt lelövöm!

Igaza van Aczélnak, ez megőrült teljesen. Hamar fordulok a csaptól és félrelökve a többieket a vizet Jocó arcába loccsantom. i

Beleznai ott áll a szóba közepén, de már nem olyan határozott, mint az előbb. Ha Jocónak valami baja esik, azért ő is megütheti a bokáját, jegyzőkönyv, vizsgálat, talán még hadbíróság is lehet, ott pedig nem lehet eltusolni a dolgot. Lesi hát, amint élesztgetjük katonacimboránkat.

Jóska arca lassan pirosodni kezd, a lélegzete helyreáll, s ez megnyugvással tölt el valamennyiünket. Nem, úgy látszik mégsem lett komolyabb baja. Ha gyengébb a szervezete, talán nem is éli túL

A tizedes most már ismét elemében van, zavar szét bennünket. Aztán Intézkedik, hogy tegyük fel az ágyra és megparancsolja Ring Sanyinak, hogy tüntesse el a nyomokat. A gázálarc a helyére kerül, a padlót is felsöprik.

Agyszomszédom magához tér a szeme zavaros és vérben

Négyezer gyerek tanítója volt

A barátságos verandán idős ember fogad. Előtte nagy szerszámos láda. Reszel.

— Bárdot készítek. Elkel az itthon a háztartásban — mondja. — Édesapám késes mester volt itt Kecskeméten. Tőle tanultam^ Mióta végleg nyugdíjban vagyok, mindig kitalálok magamnak valami munkát. El kell ütni az időt.

— Ügy tudom, János bácsi június 30-án, csütörtökön ünnepelte 90. születésnapját...

— Igen. 1936-ban mentem nyugdíjba. Bizony annak már 30 éve. Hetvenegy évvel ezelőtt kaptam meg a képesítőt. 1894házban, itt Kecskeméten. A tanítványaim voltaic a szereplők.

— Aztán 13 évig dolgoztam a Kuruc téri iskolában, mint igazgató-tanító. Akkoriban hat tankerületre osztották fel a várost. Az enyém lett a Kuruc téri. Ez volt a legnehezebb terület.

— A felszabadulást Helvécián értem meg. Ott van egy kis szőlőm, meg házam. Láttam ám, hogy a gyerekek csak úgy kószálnak szerteszéjjel, senki sem törődik velük. Fogtam magam, a feleségemmel együtt — mert ő is tanító volt — összeszedtük őket, aztán nekiláttunk tanítacsit, hogy a mai nagyapákat, nagymamákat valamikor még én tanítottam ...

— Ha kedvem van, akkor színházba meg moziba járok. Harminc éve veszek bérletet a Katona József Színházba. A moziban nyugdíjas bérletem van ...

Jámbor János több mint 40 évig tanított becsülettel, fáradhatatlan munkakedvvel. Tagja volt a községi iskolaszéknek. Számos pályázati jutalmat kapott és sokszor honorálták áldozatos munkáját pénzjutalommal. Nyugdíjba vonulásáig egyetlen nap szabadságot sem vett ki. Nyugdíjazásakor elismerő levelet kapott munkájáért a minisztertől.

Jáno6 bácsi nyilvántartotta: Pontosain 4265 gyerek került ki a keze alól. Most, hogy 90 éves lett, rokonaival, ismerőseivel, tanítványaival együtt kívánjuk neki, hogy még sok évig éljen derűsen, szépen, jó egészségben — mint eddig ...

_ K. Zs.

Lássuk, mi újság a nagyvilág ban!

ben kezdtem tanítani Izsákon. Utána Kecelen, majd 20 évig egyfolytában Helvécián.

— Akkor még nem volt olyan könnyű dolguk a tanítóknak, mint most Hat osztály tanult a kezem alatt. Száznegyven gyerek. És ezekkel egyedül én foglalkoztam ... Nekem is volt otthon öt gyerekem. Szépen, becsülettel felneveltem, kitanít- tattem őket. Ehhez bizony sokat kellett dolgozni. Írtam kertészeti, gazdasági szakkönyveket pedagógiai tanulmányokat meg cikkeket a Néptanítók Lapjába.

— Jól forgott a kezemben a toll. Még színdarabot is írtam a gyerekeknek. Kettőt. Be is mutatták a Katona József Szülni. Senki sem kért meg rá, de úgy éreztem, kell.

— Mikor megindult az élet, rám már nem volt szükség. Ismét nyugdíjba mentem. De tíz évvel ezelőtt megint tanítóhiány volt Kecskeméten, s én ismét munkába álltam. Belső- Nyírben, meg Ballószögön tanítottam.

— Most már csak itthon te- szek-veszek a ház körül. Sétálok, vásárolni járok, barkácsolok. Hetenként egyszer-kétszer kijárok Helvéciára, aztán elbabrálok egy kicsit a szőlővel. Ott még vannak régi tanítványaim. Mind öregember már. Nem is hiszi, mennyire szeretnek. Bizomy, hihetetlen egy kiJúllus i-&n:

16.25: Moszkvai fiatalok hangversenye. Nemrégiben érkeztek hazánk- ! ba a moszkvai zeneiskolák küldöttei, hogy összemérj éik tudásukat a mi legtehetségesebb fiataljainkká;, s viszonozzák ' a budapesti zeneiskolák növendékeinek tavaszi moszkvai látogatását. A Zeneakadémia nagytermében június 12-én megtartott forró sikerű hangverseny néhány müsorszámat mutatja be az adás. A szereplők némelyike már nem is csupán a jövő ígérete, hanem érett művészegyéniség! 17.05: Idegen vér. Magyarul beszélő szovjet mim. (10 éven felülieknek.) So- lohov elbeszéléséből filmre írta: Arnold Vitölj. Az öreg kozák egyetlen fiát küldi a polgárháborúba a vörösök elleni harcba. A fiú nem tér vissza, és a távoli falú életébe is behatoló események úgy hozzák, hogy az öregek egy harcban megsebesült komisszárt vesznek házukba, s ápolják hónapokig. . . A film- változat a táj és az emberek felidézésében egyaránt híven tolmácsolja a világhírű író művének hangulatát. 18.40: A tv jelenti. Aktuális riportmúsor. 19.35: Sardou: Váljunk el. Háromfelvonásos zenés vigjáték. (16 éven felülieknek.) A Veszprémi Petőfi Színház társulatának vendégjátéka a szombathelyi kultúr- és sportpalotában. E darabból szórakoztató formában tudjuk meg, hogyan vélekedik a szerző a századvég francia társadalmáról, a nő és férfi akkoriban modem kapcsolatáról, no meg arról az ügyetlenségről, mellyel az emberek ősidők óta érzelmeikkel bánnak...

Július 3-án:

9.30: Lenin gr ádi fehér éjszakák.

Az Intervízió műsora. 10.00: Támadás a király ellen. A sakkfigurák ezúttal — tőlük szokatlan módon — zenére lépnék, és a szó szoros értelmében fegyvereiket szegezik egymásnak. A műsorban ugyanis látványos élősakk formájában elevenedik meg a sakkirodalom egyik érdekes játszmája. 10.45: A Tenkes kapitánya TV. A fürdőmester (ism.) 11.15: Mesterfokú tornászbajnokság. A szerenként! döntő közvetítése a Sportcsarnokból. Riporter: Radnai János és Kabos Gábor. 17.10 : 9000 kilométer. Eck Imre és Gerő György útifilmje (ism.). 17.55: Foxi Maxi kalandjai. 18.20: Dzsessz-randevú a Karancs alján. Részletek a salgótarjáni amatőr dzsessz- és tánczenekari fesztivál gálaestjéről. Közreműködik: a Nautilus-tánczenekar (Sopron), a Fábián-dzsessz-trié (Budapest), a szegedi ifjúsági dzsessz-klub dixieland-együttese, dr. Kiss Ernő dzsesszegyüttese (Debrecen), a Mok- ka-tánczenekar (Dunaújváros), a Belgrádi Művészklub dzsesszegyüttese. 19.00: Napló. 1941 — Jugoszláviában megalakul az első partizán- osztag. 19.05: A magyar tudomány nagy öregei. Dr. Novobáczky Károly. Közreműködik: dr. Marx György és Gosztonyi János. 20.00: Vasárnap esti szórakoztató műsor Varsóból. Intervizió-adás. 20.55: Egy este a strandon. .. Vidám, játékos műsor a Gellért-fürdőben. Riporter: Szepesi György. Talán kissé szokatlan, hogy esti időpontban látogatunk él a strandra, de hát nyár van, és ez már önmagában véve is indokolja a helyszínt. .. Kb.: 22.50: Jó éjszakát, felnőttek! Gusztáv plusz egy fő.

úszó, a homlokát törülgetjük vizes ruhával. Ackermann éppen a bakancsát fűzi ki Jocó lábán, amikor a napostiszt Aczél Vendel kíséretében megérkezik.

A második szakasz parancsnoka, a magas, soványarcú Gyeraes törzsőrmester van éppen szolgálatban. Tudjuk róla, hogy pilóta, és elég emberséges magatartású altiszt, örülhet, aki a szakaszába került. De most vajon mit tehet, ezzel a szadizmusban is rafinált kiképzővel szemben, aki máris ugrik, nekünk vigyázzt vezényel és szolgálatkészen, szabályszerűen jelent.

— Főtörzsőrmester úrnak alázatosan jelentem, a szobalétszám tizenhat fő. Igazolatlanul nem hiányzik senki. A foglalkozás tárgya, csendes pihenő.

A napostiszt továbbot int, aztán szó nélkül Bognárhoz lép. Mintha orvos lenne, megfogja a csuklóját és a pulzust nézi. Végigj ártatja a tekintetét a szoba lakóin, aztán int Be- leznainak, hogy kövesse.

A tizedes öltözik, elcsatolja a derékszíját, aztán vigyázzt vezényel és peckes tartással, hátrafelé egy gúnyos vigyort vetve a törzsőrmester után lépdel.

Aczél pihenjt vezényel, majd ijedten az órájára néz:

— Mindjárt sorakozó. Ackermann, Korbély! — int két erősebb legénynek — vigyék a gyengélkedőre. A többiek kivonuláshoz élőkészülni.

A gondolkozásra nincs idő. Kezdődik a délutáni kiképzés. Ezúttal kispuskalövészet a hangárok mögötti kis házi lőtéren. Ez lesz az első ismerkedésünk igazi lőfegyverrel.

A folyosón rajonként! fölállás, majd indulás az udvarra.

Beleznai most halad el mellettünk. Arcáról vidám, megkönnyebbülés sugárzik, s szeméből a gúnyos megvetés érződik elénk. Ügy látszik, ezúttal is megúszta egy kis fejmosással, mint már annyiszor.

A betegszobán látott őrvezető jut az eszembe, aki azt mondta, hogy csak még egyszer kerüljön össze vele valahol, ahol puska is lesz a kezében ...

Vajon képes lenne valaki közülünk, hogy adandó alkalommal beleeresszen Belez- naiba egy ólomgolyót? Még magamnak is alig merem feltenni a kérdést, nehogy szóljak erről az elképesztő gondolatról valakinek.

(Folytatjuk^