Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-05 / 157. szám

' 1966. július 5, tedd 5. oldal ORVOSOK ■J a az ember hallja — Épí- -*■* tők Napja. Pedagógusok Napja —, nemcsak úgy általá­ban gondol kőművesre, tanító­ra. E szakmák, hivatások se­regnyi művelője közül mindig kiválik az emlékezet film­vásznára egv vagy több „konkrét” személy. Olyanok, akikkel dolgunk volt életünk­ben, s magukról nyomot 4s hagytak bennünk. Orvosok, gyógyszerészek napja. Kik is jutnak „privá- tim” az én eszembe? Elsőnek hatalmas termetű, csizmás, fe­kete parasztkalapos bácsi je­lentkezik a messzi gyermek­korból. Kicsit meredt, fakókék szeme volt, de olyan jámbor ar­ca, hogy amikor térde közé állított — „Na, hadd lám a torkodat” — már maga fél gyógyulás volt. Látom a „ren­delőjét” is. De akárhogy eről­tetem a memóriámat, csak egy nagy, puritán parasztszoba tű­nik elém. Búboskemence meg homály volt odabent, és a műszerek, orvossá gos üvegek valami falra akasztott, csillo­gó ablakos dobozban sorakoz­tak. agányos, szófukar em- bér volt — és gazdag. Ä párszázboldas parasztfami- liák közé tartozott az övé is. A gazdálkodás azonban nem érdekelte. Csinálta helyette a feles vagy harmados... Igaz, most jut már eszembe. Eúzás- zsákoíé, répa, krumpli, meg földre rakott lekváros üvegek is díszelegtek a ^.rendelő” egyik zugában. Háza, a magas, ..kanfaros” tetejű, poros falú épület még megvan. Rozoga kerítésén mindig tárva-nyitva állt a kis­kapu. Az udvar is olyan szo­morú, elhagyatott volt. mint a gazdája. Sose mondta, ennyi jár vagy annyi jár a vizitért. Ki meny­nyit fizetett neki, ránézés nél- . kül zsebre tette. Rendkívüli biztonsággal tudta azonban, hol van nehéz helye a pénz­nek. Szegény emberektől so­sem fogadott el ötven fillért sem. Akinek van, maguk helyett is megfizet — dörmögte. — Holnap ilyenkor megint eljö­vök. Tartsák be, amit mond­tam. .. Felült rémséges ócska bi­ciklijére. melyen a nyereg fél­oldalra kajszult jelentős sú­lya miatt. Aztán elnyiszorgott a járdán. Nézett az első ke­rék elé, szájában pipa lógott, s ha ráköszöntek, bólintott nagy fejével, meg egy pilla­natra szétnyílt a szájaszéle a csutora felett. Temetésén csak a szegény emberek sírtak... ök. az idő­sebbek ígv emlegetik ma is K.-on: „Jószívű ember, arany­kezű orvos volt.. IMásodikként G. I. sovány, borostás arca jelenik meg. „Aranykeretes” szem­üvege mögött okos fekete szem fürkészett. Komolyan vizsgál­ta a beteg arcát, szemét, az­után melegen, halványan mo­solyogva kezdte: „Ugye ked­ves, itt kínozza valami?.. Megörült, ha sikerült „rá­tapintani”, de most már meg­kezdte a beteg tüzetes vizsgá- lását. Kedves csevegés közben szedte ki a tüneteket, de már eközben úgy tudott bátorítani, hogy mire receptírásra került a sor, a beteg el is hitte: egy­kettőre meggyógyul. Ö „szabályosabb” orvos volt, mint S. P. Rendelője a város központjában, állt, s olyan tiszta, pedáns környezetben, ami illett „aranykeretes” szemüvegéhez. A városban öt is kerékpá­ron lehetett látni. Az egyik keze nemcsak a kormányt, ha­nem a hosszúkás orvostáskát is fogta. Ha éjszaka kellett orvost hívni, őt közelebb ér­ték, mint S. P-t. Mikor a sö­tétben biciklizörgés hallatszott a járdán, mindenki leállt az ösvényre. Akkor még kevés ilyen jármű volt, így a gye­rek is tudta, hogy „Ez inkább G. doktor úr, mert gyorsab­ban halad...” A pénz nála fontosabb volt, hiszen gyerekeit taníttatta, de azt is nagyon jól le tudta ol­vasni az emberek arcáról, hogy zavarban vannak, nem tud­ják, miként kezdjék... Ilyen-, kor.ő még jobban restelkedett, máris., szabadkozott, anélkül, hogy valamit is szóltak volna. — Ebből ne csináljanak ügyet... Majd ha lesz, felke­resnek. .. Mondják, az orvos­ságot ki tudják váltani? Meg se várta a választ, nyúlt a pénztárcájába. TI a emlékét idézik, róla J1 szintén így beszélnek: „Jószívű ember, aranykezű or­vos volt...” öngyilkos lett. Fia is, az okos. barátságos T.. aki már egyetemista volt... Azt az ut­cát, azt a negyedet akkor már kezdték gettóba hurcolni. T. I. ten forgatom. Már az első sza­vak mellbe vágnak. Nem tudom mi tévő legyek. Olvassam to­vább. vagy dobjam el. Csak most rám ne zörgessen valaki: Olvasd és add tovább! „Magyarok! Munkások, parasztok és polgá­rok! Délvidéken több ezer polgári lakost ítélet nélkül végeztek ki Horthy hóhérlegényei. Gépfegy­verrel lekaszabolták két dél­vidéki falu ártatlan lakosságát Újvidék tiltakozását vérbe foj­tották, és számtalan békés pol­gárát legyilkolták. Ma Újvidék, szerbek, horvátok és zsidók, hol­nap a háborúval és nyomorral elégedetlen magyar nép kerül a puskacső elé. Ki felelős ezért? A Bírdossy-kormány kapitu•• lációs politikája .., Abba kell hagyni a háborút! Szakítani kell Magyarország elnyomóival’ Ki kell lépni a háromhatalmi szövetségből. Ez a szövetség Ma­gyarország életét, vérét és nem­zeti becsületét veszi el... Olyan kormányt az ország élére, amely szembeszáll a né­met elnyomókkal és megvalósít­ja ezeket a követeléseket! Eayesítsük a nemzet erejét az ország ellenségei és árulói el­len! össze kell fogni minden ma­gyarnak, hogy megszabaduljunk a német hódítóktól, hogy leráz­zuk a nemzet testéről az áruló labancokat: a nyilasokat. Imré- dyéket, Bárdossyékat. Félre kell tenni mindent, ami megoszthat bennünket. i Együtt kell haladnunk a ve­lünk együtt élő népekkel a kö­zös ellenség ellen — a közös szabadságért.” Nincs türelmem minden so» rát elolvasni a gyűrött papírlap­nak, már csak itt-ott kapom el egy-egy mondatát: „Rövidítsük meg Magyaror­szág háborús szenvedéseit! Azonnal békét Magyarország­nak! Egy magyar katonát se Hit­lernek! Bíróság elé a délvidéki vé­rengzés bűnöseit! Magyar búzát, magyar nép­nek! Le a drágasággal! Földosztást! Független, szabad, demokra­tikus Magyarországot! „Kommunisták Magyarországi Pártja” Az utolsó sorokat szaggatott vonallal húzták alá, az írógép betűi imitt-amott elmosódtak. Ismét beleolvasok. „Németország gazdasági és ka­JELENTÉS TASSRÓL m Pontosan egy éve hírt ad­tunk arról a lelkes munkáról, ami sokéves tespedés után végre felbuzgóit ebben a há­romezer lakosú községben. Volt mit dicsérni, bár még csak az elején tartottak. Mi történt egy év alatt? Mennyivel jutottak előbbre? A legutóbbi községi vb-ülé- sen értékelték a művelődési otthon munkáját és számos po­zitívumot találtak benne. Rutkai Imre, a tassi művelő­dési otthon igazgatója pontos ki­mutatást vezet a munkájáról. Feljegyzéseiből kiviláglik, hogy 1961-ben 28 ismeretterjesztő rendezvény volt a községben 2124 hallgatóval. Közvetlenül ta­valyi cikkünk megjelenése előtt — az 1964/65-ös népművelési időszakban — tízféle ismeretter­jesztő rendezvény 42 előadását 1420-an látogatták. Az említett múltkori vb-ülés csupán az 1965/66-os időszak első félévé­nek munkáját értékelte. Ez idő alatt 16 ismeretterjesztő formá­ban 98 előadást, rendezvényt tartottak, amelyeken 6351-en vettek részt. Ismételjük: ez csu­pán félévi eredmény! A tassi művelődési ház báb­csoportja, amelynek szereplői 16—17 éves gyárimunkás lányok, első lett a járási kulturális szemlén. A Győri Ödönné ve­zette kézimunka- és díszítőmű­vész szakkör torockói és matyói hímzéseit, kézimunkáit már a járáson túl is kezdik megismer­ni; most éppen a bajai kiállí­tásra készülnek. A Csepel Autó­gyárban dolgozó hat fiatal mun­kás és egy gimnazista alkotja a már nyilvánosan is szereplő tánczenekart, amelyet Kiss Sán­dor dömsödi tanár irányít. A 20 tagú repülőmodellező szakkör­ben igen mozgalmas az élet. Az ifjúsági klubot most szervezték újjá. Ennek keretén bélül gyer­mekklub is működik Rutkai Im- réné vezetésével. Legutóbb 38- an az Operaházban voltak elő­adáson. Nem ritka az ilyen fő­városi kirándulás. m Tasson eddig nem volt TIT- csoport, egymaguknak kellett megküzdeni a munkával a mű­velődési házhoz közelállóknak. Küzdeni — mondjuk. Mert ebben a községben egészen a legutóbbi időkig az értelmiség érthetetlen okokból távoltartot­ta magát a társadalmi munká­tól. Mintegy 40 értelmiségit szám­lálhatni a községben, ebből a Hangverseny az egri gyermekvárosban AHOGY kórustagokhoz illik, a Kecskeméti Állami Zeneisko­la növendékei lelkesen végig­énekelték az utat Egerig. Az or­szágos kamarazene fesztiválra utaztak. Lengyel és magyar nép­daloktól több szólamú kónis- mvvekig mindent sorra, vettek, Ennek az „utazó főpróbának" meg is lett a gyümölcse. Szál­láshelyükön, az egri gyermek- városban felkérték őket, hogy adjanak a város ifjú lakóinak rögtönzött hangversenyt. A KECSKEMÉTI kamarakó­rus szívesen tett eleget a kérés­nek, hisz nem volt nehéz a va­lóban nagy repertoárból egy cso­korra valót összeválogatni. Zsúfolásig megtöltötték mo­dern hangversenytermüket a gyermekváros lakói. Tudjuk, hogy ezek a gyerekek jórészt/ igen rossz körülmények közül kerültek az intézetbe. Többnyi­re sérült lelkű, a szülők bűnét szenvedő, nehezen kezelhető fiúk és lányok. Mindannyian mérhetetlenül szomjaznak a sze- retetre, gyengédségre, és a ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a zenei élményekre különösen fogékonyak. MI IS ezt láttuk. Sok apróság még a száját is nyitva felej­tette, merengő szemmel és nagy odaadással hallgatta a lelkes kis koncertet. Úgy éreztük, kamarakórusunk — melynek érdemei Sípos Ká­roly tanár karnagyi munkáját dicsérik — és a három zongora­szólista: Maczelka Noémi, Fa­ragó Márta, Tornyai Lilla nö­vendékek — kellemes perceket szereztek az egri gyermekváros lakóinak, akikkel újabb baráto­kat szereztünk. Danicsné Kiss Éva tonai összeomlás előtt áll. Utol­só csepp vérünket akarja a hitlerizmus kiszívni, hogy meg- hosszabítsa gyilkos életét.” Hogy kerülhetett ez a papír­lap ide? Véletlenül hagyta-e el valaki, vagy szándékosan? És ki lehetett az a valaki? De most ez oly mindegy. A kérdés az, mi legyen vele? Ügy érzem, nincs idő töprengésre. Köpe­nyem zsebébe csúsztatom és las­san végig csoszogok a folyosón Nem tudom mi adta a hirtelen ötletet, egy pillanatra megálltam az egyik tiszthelyettesi szoba ajtajánál és az ajtó hasadékába dugtam az összehajtogatott pa­pírost. Mint aid valami váratlan csínyt követett él. jókedvűen és némi szorongással bújtam a ta­karó alá. Még sokáig nem tud­tam elaludni. • A reggeli sorakozó ezúttal el­maradt. Ügy látszik másutt is találtak röplapokat, mert általá­nos razziát rendeltek el az egész repülőtér területén. Szobaparancsnokunk nem volt irgalmas, még a szalmazsákokat is fel kellett hasítanunk. Zsa- dányinál egy nyilas újságot, a többieknél három ponyvaregényt és egy pornográf füzetet talál­tak. Feri simán megúszta a motozást. Az ágy végénél áll­tunk, mozdulni sem volt sza* bad. Gondolni sem lehetett ar­ra, hogy eltüntessem a láda fe­nekéről a Szép Szót. Beleznai kéjes vigyorral húzta elő a két katonaing és alsó közül a fe­kete-piros díszítésű folyóiratot, látszott, fogalma sincs arról, mit talált, de azért odáig volt a boldogságtól. Mehetett jelen­teni, hogy tiltott dolgot talált a katonaholmik között. Áldottam a sorsot, hogy nem hoztam magammal azt a röpcé­dulát. A jóisten sem mosta vol­na le rólam, hogy valami kö­zöm van terjesztőihez. Csak azt szerettem volna lát­ni, hogy Molnár őrmester mi­lyen arcot vágott, amikor reg­gel a lába elé hullt az a papí­ros. Vajon el merte-e olvasni egyáltalán? A Szép Sző ügyében még az­nap délelőtt jelentkeznem kel­lett a századirodán. Zsadányi már ott állt a folyosón, sorára várva. Csak röhögött az ijedel­memen. Azt mondja, hogy neki semmi baja nem lehet. Mert tilos ugyan újságot hozni a lak­tanya terüleltére, de ő ezt a nyilasújságot az egyik tiszt-is­merősétől kapta. Persze, nem nyilas párttag, a tisztek nem lehetnek párttagok, de szimpa­tizáns. — Mi, öregem, összetartunk. És miénk a jövő. {Folytatjuk.} számból 5—6 ha végzett társa­dalmi munkát. Ezek azután — erejükön felül válalltak mindent. Győri Ödönné, Szőnyegi Sán- domé, Rutkai Imréné, Kovács László és Buczó György — mindannyian pedagógusok — mindig élői jártak a munkában. A közelmúltban azonban meg­tört a jég, szívós felvilágosító munka eredményeként az értel­miségiek megalakították a köz­ségi TIT-csoportot. Lőrincz András gyógyszerész lett a cso­port vezetője. Most készítik a tervüket, amely — ha végre­hajtják — nyilván nagyon jó hatással lesz az ősszel megin­duló ismeretterjesztésre. Sokat várnak dr. Doros&Lay Imre körzeti orvos, a Népfront elnöke és dr. Hajnáczky Károly állatorvos közreműködésétől. De számít a község a tsz-ek agro- nómusainak munkájára is. □□ A termelőszövetkezetek veze­tőinek közreműködése különö­sen nagy súllyal esik latba. A tsz-ek területén ugyanis nincs minden rendben. A tavalyi nagy felbuzdulás­kor, amikor szépen nekilendült a munka, a Rákóczi, a Lenin és a Petőfi tsz vezetői támoga­tást ígértek, de aztán félrehú­zódtak. A művelődési terveket is csak számtalan felszólítás után készítették el, tessék-lás- sék módon. Pedig a tassi termelőszöveft- kezdetben nagy szükség volna a népművelésre. Csak a tagság iskolai végzettségét nézzük meg: a három tsz 703 tagja közül mindössze 78 végezte el az ál­talános iskolát. 579-nek pár osztálya van és 46 teljesen anal­fabéta. Ennek ellenére meddő a művelődési otthon igazgató­jának igyekezete a felnőttokta­tásra és a szakmunkásképzésre, csupán a Lenin Tsz és a Petőfi Tsz hajlandó összesen 7 (!) tag beiskolázásához hozzáj árulni. Gondolkodásra késztető tények! A Rákóczi Tsz 81 ezer forint kulturális alapjából 10 ezret, a Petőfi 172 ezer forintból 25 ez­ret, a Lenin pedig 40 ezer fo­rintból 15 és fél ezret költött kulturális célra. A többit? Azt mondják, nincs rá szükség, a gazdasági munka a fontos. A bsz-klubok megalakítását is ha­nyagolják, pedig a tanyai fia­talságnak nagy szüksége volna rá. Talán most... Jelek van­nak rá, hogy a tsz-ek vezetői is belátják: minél műveltebb az ember, annál többet ér a mun­kája. Most kezdenek mozgolód­ni mindhárom tsz-ben, remél­jük nem átmenetileg, mint ta­valy. DE] Az elért eredményekért — mint mondottuk — a művelődési otthon köré tömörült néhány lelkes értelmiségit dicséret il­leti. — De — úgy látszik — most már a többség lelkiismerete is felébredt. A közelmúltban ugyanis megalakult az értelmi­ségi klub is Tasson, Horváth At­tila, rajztanár vezetésével. Most kezdődik a klubélet, művészet- történeti előadássorozattal in­dítják. Az értelmiség magáratalálá- sával egyidőben még valaminek el kellene következnie. A mű­velődési otthon élén álló — je­lenleg csak névleges — társa­dalmi bizottságnak az újjáala­kításáról van szó. Tarthatatlan ugyanis az, hogy főbenjáró kul­turális kérdéseket tárgyaló meg­beszélésekre a 25 tagból csak 6—8 megy el Az lenne a javas­latunk, hog^ ezt a testületet, amely azonos a községi Műve­lődési Állandó Bizottsággal, fris­sítsék fel azokkal, kik készek a tevékeny munkára. Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom