Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-05 / 157. szám
' 1966. július 5, tedd 5. oldal ORVOSOK ■J a az ember hallja — Épí- -*■* tők Napja. Pedagógusok Napja —, nemcsak úgy általában gondol kőművesre, tanítóra. E szakmák, hivatások seregnyi művelője közül mindig kiválik az emlékezet filmvásznára egv vagy több „konkrét” személy. Olyanok, akikkel dolgunk volt életünkben, s magukról nyomot 4s hagytak bennünk. Orvosok, gyógyszerészek napja. Kik is jutnak „privá- tim” az én eszembe? Elsőnek hatalmas termetű, csizmás, fekete parasztkalapos bácsi jelentkezik a messzi gyermekkorból. Kicsit meredt, fakókék szeme volt, de olyan jámbor arca, hogy amikor térde közé állított — „Na, hadd lám a torkodat” — már maga fél gyógyulás volt. Látom a „rendelőjét” is. De akárhogy erőltetem a memóriámat, csak egy nagy, puritán parasztszoba tűnik elém. Búboskemence meg homály volt odabent, és a műszerek, orvossá gos üvegek valami falra akasztott, csillogó ablakos dobozban sorakoztak. agányos, szófukar em- bér volt — és gazdag. Ä párszázboldas parasztfami- liák közé tartozott az övé is. A gazdálkodás azonban nem érdekelte. Csinálta helyette a feles vagy harmados... Igaz, most jut már eszembe. Eúzás- zsákoíé, répa, krumpli, meg földre rakott lekváros üvegek is díszelegtek a ^.rendelő” egyik zugában. Háza, a magas, ..kanfaros” tetejű, poros falú épület még megvan. Rozoga kerítésén mindig tárva-nyitva állt a kiskapu. Az udvar is olyan szomorú, elhagyatott volt. mint a gazdája. Sose mondta, ennyi jár vagy annyi jár a vizitért. Ki menynyit fizetett neki, ránézés nél- . kül zsebre tette. Rendkívüli biztonsággal tudta azonban, hol van nehéz helye a pénznek. Szegény emberektől sosem fogadott el ötven fillért sem. Akinek van, maguk helyett is megfizet — dörmögte. — Holnap ilyenkor megint eljövök. Tartsák be, amit mondtam. .. Felült rémséges ócska biciklijére. melyen a nyereg féloldalra kajszult jelentős súlya miatt. Aztán elnyiszorgott a járdán. Nézett az első kerék elé, szájában pipa lógott, s ha ráköszöntek, bólintott nagy fejével, meg egy pillanatra szétnyílt a szájaszéle a csutora felett. Temetésén csak a szegény emberek sírtak... ök. az idősebbek ígv emlegetik ma is K.-on: „Jószívű ember, aranykezű orvos volt.. IMásodikként G. I. sovány, borostás arca jelenik meg. „Aranykeretes” szemüvege mögött okos fekete szem fürkészett. Komolyan vizsgálta a beteg arcát, szemét, azután melegen, halványan mosolyogva kezdte: „Ugye kedves, itt kínozza valami?.. Megörült, ha sikerült „rátapintani”, de most már megkezdte a beteg tüzetes vizsgá- lását. Kedves csevegés közben szedte ki a tüneteket, de már eközben úgy tudott bátorítani, hogy mire receptírásra került a sor, a beteg el is hitte: egykettőre meggyógyul. Ö „szabályosabb” orvos volt, mint S. P. Rendelője a város központjában, állt, s olyan tiszta, pedáns környezetben, ami illett „aranykeretes” szemüvegéhez. A városban öt is kerékpáron lehetett látni. Az egyik keze nemcsak a kormányt, hanem a hosszúkás orvostáskát is fogta. Ha éjszaka kellett orvost hívni, őt közelebb érték, mint S. P-t. Mikor a sötétben biciklizörgés hallatszott a járdán, mindenki leállt az ösvényre. Akkor még kevés ilyen jármű volt, így a gyerek is tudta, hogy „Ez inkább G. doktor úr, mert gyorsabban halad...” A pénz nála fontosabb volt, hiszen gyerekeit taníttatta, de azt is nagyon jól le tudta olvasni az emberek arcáról, hogy zavarban vannak, nem tudják, miként kezdjék... Ilyen-, kor.ő még jobban restelkedett, máris., szabadkozott, anélkül, hogy valamit is szóltak volna. — Ebből ne csináljanak ügyet... Majd ha lesz, felkeresnek. .. Mondják, az orvosságot ki tudják váltani? Meg se várta a választ, nyúlt a pénztárcájába. TI a emlékét idézik, róla J1 szintén így beszélnek: „Jószívű ember, aranykezű orvos volt...” öngyilkos lett. Fia is, az okos. barátságos T.. aki már egyetemista volt... Azt az utcát, azt a negyedet akkor már kezdték gettóba hurcolni. T. I. ten forgatom. Már az első szavak mellbe vágnak. Nem tudom mi tévő legyek. Olvassam tovább. vagy dobjam el. Csak most rám ne zörgessen valaki: Olvasd és add tovább! „Magyarok! Munkások, parasztok és polgárok! Délvidéken több ezer polgári lakost ítélet nélkül végeztek ki Horthy hóhérlegényei. Gépfegyverrel lekaszabolták két délvidéki falu ártatlan lakosságát Újvidék tiltakozását vérbe fojtották, és számtalan békés polgárát legyilkolták. Ma Újvidék, szerbek, horvátok és zsidók, holnap a háborúval és nyomorral elégedetlen magyar nép kerül a puskacső elé. Ki felelős ezért? A Bírdossy-kormány kapitu•• lációs politikája .., Abba kell hagyni a háborút! Szakítani kell Magyarország elnyomóival’ Ki kell lépni a háromhatalmi szövetségből. Ez a szövetség Magyarország életét, vérét és nemzeti becsületét veszi el... Olyan kormányt az ország élére, amely szembeszáll a német elnyomókkal és megvalósítja ezeket a követeléseket! Eayesítsük a nemzet erejét az ország ellenségei és árulói ellen! össze kell fogni minden magyarnak, hogy megszabaduljunk a német hódítóktól, hogy lerázzuk a nemzet testéről az áruló labancokat: a nyilasokat. Imré- dyéket, Bárdossyékat. Félre kell tenni mindent, ami megoszthat bennünket. i Együtt kell haladnunk a velünk együtt élő népekkel a közös ellenség ellen — a közös szabadságért.” Nincs türelmem minden so» rát elolvasni a gyűrött papírlapnak, már csak itt-ott kapom el egy-egy mondatát: „Rövidítsük meg Magyarország háborús szenvedéseit! Azonnal békét Magyarországnak! Egy magyar katonát se Hitlernek! Bíróság elé a délvidéki vérengzés bűnöseit! Magyar búzát, magyar népnek! Le a drágasággal! Földosztást! Független, szabad, demokratikus Magyarországot! „Kommunisták Magyarországi Pártja” Az utolsó sorokat szaggatott vonallal húzták alá, az írógép betűi imitt-amott elmosódtak. Ismét beleolvasok. „Németország gazdasági és kaJELENTÉS TASSRÓL m Pontosan egy éve hírt adtunk arról a lelkes munkáról, ami sokéves tespedés után végre felbuzgóit ebben a háromezer lakosú községben. Volt mit dicsérni, bár még csak az elején tartottak. Mi történt egy év alatt? Mennyivel jutottak előbbre? A legutóbbi községi vb-ülé- sen értékelték a művelődési otthon munkáját és számos pozitívumot találtak benne. Rutkai Imre, a tassi művelődési otthon igazgatója pontos kimutatást vezet a munkájáról. Feljegyzéseiből kiviláglik, hogy 1961-ben 28 ismeretterjesztő rendezvény volt a községben 2124 hallgatóval. Közvetlenül tavalyi cikkünk megjelenése előtt — az 1964/65-ös népművelési időszakban — tízféle ismeretterjesztő rendezvény 42 előadását 1420-an látogatták. Az említett múltkori vb-ülés csupán az 1965/66-os időszak első félévének munkáját értékelte. Ez idő alatt 16 ismeretterjesztő formában 98 előadást, rendezvényt tartottak, amelyeken 6351-en vettek részt. Ismételjük: ez csupán félévi eredmény! A tassi művelődési ház bábcsoportja, amelynek szereplői 16—17 éves gyárimunkás lányok, első lett a járási kulturális szemlén. A Győri Ödönné vezette kézimunka- és díszítőművész szakkör torockói és matyói hímzéseit, kézimunkáit már a járáson túl is kezdik megismerni; most éppen a bajai kiállításra készülnek. A Csepel Autógyárban dolgozó hat fiatal munkás és egy gimnazista alkotja a már nyilvánosan is szereplő tánczenekart, amelyet Kiss Sándor dömsödi tanár irányít. A 20 tagú repülőmodellező szakkörben igen mozgalmas az élet. Az ifjúsági klubot most szervezték újjá. Ennek keretén bélül gyermekklub is működik Rutkai Im- réné vezetésével. Legutóbb 38- an az Operaházban voltak előadáson. Nem ritka az ilyen fővárosi kirándulás. m Tasson eddig nem volt TIT- csoport, egymaguknak kellett megküzdeni a munkával a művelődési házhoz közelállóknak. Küzdeni — mondjuk. Mert ebben a községben egészen a legutóbbi időkig az értelmiség érthetetlen okokból távoltartotta magát a társadalmi munkától. Mintegy 40 értelmiségit számlálhatni a községben, ebből a Hangverseny az egri gyermekvárosban AHOGY kórustagokhoz illik, a Kecskeméti Állami Zeneiskola növendékei lelkesen végigénekelték az utat Egerig. Az országos kamarazene fesztiválra utaztak. Lengyel és magyar népdaloktól több szólamú kónis- mvvekig mindent sorra, vettek, Ennek az „utazó főpróbának" meg is lett a gyümölcse. Szálláshelyükön, az egri gyermek- városban felkérték őket, hogy adjanak a város ifjú lakóinak rögtönzött hangversenyt. A KECSKEMÉTI kamarakórus szívesen tett eleget a kérésnek, hisz nem volt nehéz a valóban nagy repertoárból egy csokorra valót összeválogatni. Zsúfolásig megtöltötték modern hangversenytermüket a gyermekváros lakói. Tudjuk, hogy ezek a gyerekek jórészt/ igen rossz körülmények közül kerültek az intézetbe. Többnyire sérült lelkű, a szülők bűnét szenvedő, nehezen kezelhető fiúk és lányok. Mindannyian mérhetetlenül szomjaznak a sze- retetre, gyengédségre, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a zenei élményekre különösen fogékonyak. MI IS ezt láttuk. Sok apróság még a száját is nyitva felejtette, merengő szemmel és nagy odaadással hallgatta a lelkes kis koncertet. Úgy éreztük, kamarakórusunk — melynek érdemei Sípos Károly tanár karnagyi munkáját dicsérik — és a három zongoraszólista: Maczelka Noémi, Faragó Márta, Tornyai Lilla növendékek — kellemes perceket szereztek az egri gyermekváros lakóinak, akikkel újabb barátokat szereztünk. Danicsné Kiss Éva tonai összeomlás előtt áll. Utolsó csepp vérünket akarja a hitlerizmus kiszívni, hogy meg- hosszabítsa gyilkos életét.” Hogy kerülhetett ez a papírlap ide? Véletlenül hagyta-e el valaki, vagy szándékosan? És ki lehetett az a valaki? De most ez oly mindegy. A kérdés az, mi legyen vele? Ügy érzem, nincs idő töprengésre. Köpenyem zsebébe csúsztatom és lassan végig csoszogok a folyosón Nem tudom mi adta a hirtelen ötletet, egy pillanatra megálltam az egyik tiszthelyettesi szoba ajtajánál és az ajtó hasadékába dugtam az összehajtogatott papírost. Mint aid valami váratlan csínyt követett él. jókedvűen és némi szorongással bújtam a takaró alá. Még sokáig nem tudtam elaludni. • A reggeli sorakozó ezúttal elmaradt. Ügy látszik másutt is találtak röplapokat, mert általános razziát rendeltek el az egész repülőtér területén. Szobaparancsnokunk nem volt irgalmas, még a szalmazsákokat is fel kellett hasítanunk. Zsa- dányinál egy nyilas újságot, a többieknél három ponyvaregényt és egy pornográf füzetet találtak. Feri simán megúszta a motozást. Az ágy végénél álltunk, mozdulni sem volt sza* bad. Gondolni sem lehetett arra, hogy eltüntessem a láda fenekéről a Szép Szót. Beleznai kéjes vigyorral húzta elő a két katonaing és alsó közül a fekete-piros díszítésű folyóiratot, látszott, fogalma sincs arról, mit talált, de azért odáig volt a boldogságtól. Mehetett jelenteni, hogy tiltott dolgot talált a katonaholmik között. Áldottam a sorsot, hogy nem hoztam magammal azt a röpcédulát. A jóisten sem mosta volna le rólam, hogy valami közöm van terjesztőihez. Csak azt szerettem volna látni, hogy Molnár őrmester milyen arcot vágott, amikor reggel a lába elé hullt az a papíros. Vajon el merte-e olvasni egyáltalán? A Szép Sző ügyében még aznap délelőtt jelentkeznem kellett a századirodán. Zsadányi már ott állt a folyosón, sorára várva. Csak röhögött az ijedelmemen. Azt mondja, hogy neki semmi baja nem lehet. Mert tilos ugyan újságot hozni a laktanya terüleltére, de ő ezt a nyilasújságot az egyik tiszt-ismerősétől kapta. Persze, nem nyilas párttag, a tisztek nem lehetnek párttagok, de szimpatizáns. — Mi, öregem, összetartunk. És miénk a jövő. {Folytatjuk.} számból 5—6 ha végzett társadalmi munkát. Ezek azután — erejükön felül válalltak mindent. Győri Ödönné, Szőnyegi Sán- domé, Rutkai Imréné, Kovács László és Buczó György — mindannyian pedagógusok — mindig élői jártak a munkában. A közelmúltban azonban megtört a jég, szívós felvilágosító munka eredményeként az értelmiségiek megalakították a községi TIT-csoportot. Lőrincz András gyógyszerész lett a csoport vezetője. Most készítik a tervüket, amely — ha végrehajtják — nyilván nagyon jó hatással lesz az ősszel meginduló ismeretterjesztésre. Sokat várnak dr. Doros&Lay Imre körzeti orvos, a Népfront elnöke és dr. Hajnáczky Károly állatorvos közreműködésétől. De számít a község a tsz-ek agro- nómusainak munkájára is. □□ A termelőszövetkezetek vezetőinek közreműködése különösen nagy súllyal esik latba. A tsz-ek területén ugyanis nincs minden rendben. A tavalyi nagy felbuzduláskor, amikor szépen nekilendült a munka, a Rákóczi, a Lenin és a Petőfi tsz vezetői támogatást ígértek, de aztán félrehúzódtak. A művelődési terveket is csak számtalan felszólítás után készítették el, tessék-lás- sék módon. Pedig a tassi termelőszöveft- kezdetben nagy szükség volna a népművelésre. Csak a tagság iskolai végzettségét nézzük meg: a három tsz 703 tagja közül mindössze 78 végezte el az általános iskolát. 579-nek pár osztálya van és 46 teljesen analfabéta. Ennek ellenére meddő a művelődési otthon igazgatójának igyekezete a felnőttoktatásra és a szakmunkásképzésre, csupán a Lenin Tsz és a Petőfi Tsz hajlandó összesen 7 (!) tag beiskolázásához hozzáj árulni. Gondolkodásra késztető tények! A Rákóczi Tsz 81 ezer forint kulturális alapjából 10 ezret, a Petőfi 172 ezer forintból 25 ezret, a Lenin pedig 40 ezer forintból 15 és fél ezret költött kulturális célra. A többit? Azt mondják, nincs rá szükség, a gazdasági munka a fontos. A bsz-klubok megalakítását is hanyagolják, pedig a tanyai fiatalságnak nagy szüksége volna rá. Talán most... Jelek vannak rá, hogy a tsz-ek vezetői is belátják: minél műveltebb az ember, annál többet ér a munkája. Most kezdenek mozgolódni mindhárom tsz-ben, reméljük nem átmenetileg, mint tavaly. DE] Az elért eredményekért — mint mondottuk — a művelődési otthon köré tömörült néhány lelkes értelmiségit dicséret illeti. — De — úgy látszik — most már a többség lelkiismerete is felébredt. A közelmúltban ugyanis megalakult az értelmiségi klub is Tasson, Horváth Attila, rajztanár vezetésével. Most kezdődik a klubélet, művészet- történeti előadássorozattal indítják. Az értelmiség magáratalálá- sával egyidőben még valaminek el kellene következnie. A művelődési otthon élén álló — jelenleg csak névleges — társadalmi bizottságnak az újjáalakításáról van szó. Tarthatatlan ugyanis az, hogy főbenjáró kulturális kérdéseket tárgyaló megbeszélésekre a 25 tagból csak 6—8 megy el Az lenne a javaslatunk, hog^ ezt a testületet, amely azonos a községi Művelődési Állandó Bizottsággal, frissítsék fel azokkal, kik készek a tevékeny munkára. Balogh József
