Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-05 / 157. szám
19». július 5, kedd 5. oldal Ahol már megtanultak gazdálkodni Figyelemre méltó kezdeményesések a kiskunfélegyházi Förös Csillag Termelőszövetkezetben Gyakori téma manapság a termelő s zö vetkeze t ek mellék-, segéd- és kisegítő üzemágainak fejlesztése. Ezek nemcsak a termelés növelése, hanem a termelőszövetkezeti bevételek, valamint a tagok állandó foglalkoztatottságának, egyben jövedelmének emelése szempontjából sem közömbösek. Nem kis gond ez a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelő- szövetkezetben sem. annak ellenére hogy itt már számos kezdeményezés történt, hiszen tavaly ezekből az üzemágakból 2,8 millió forint volt a jövedelme a közös gazdaságnak. Tegyük hozzá, hogy a város termelőszövetkezeteinek összes bevétele az említett üzemágakból 4 millió forint volt. A két szám összehasonlításához nem kell y különösebb kommentár. Az élet kényszerített... — Az élet kényszerített bennünket a melléküzemágak fejlesztésére — magyarázza Pesir István, a termelőszövetkezet elnöke. — A város üzemei vonzzák a parasztembereket. A kényelmesebb munka, az állandó foglalkozás, a kulturáltabb Körülmények — mind-mind olyan tényező, amelyekkel számolnunk kell. Meghánytuk-vetettük, mit tudunk tenni. Ezért már évekkel ezelőtt szerződtünk a Kecskeméti Konzervgyárral és létrehoztunk egy félkészáru-előállító telepet. Mintegy 300 városi asz- szonyt foglalkoztatunk itt júniustól februárig. Az asszonyok zöldbabot tisztítanak, gyümölcsöt magoznak, mikor mi adódik a konzervgyár számára. Jó alkalom ez arra, hogy megismerjék a mezőgazdasági termelést, megszeressék a szövetkezést. Többen közülük már be is léptek. A jelek szerint jövőre mintegy 30-an gyarapítják majd a taglétszámukat. Kell is az új munkaerő, hiszen a kertészetünket állandóan fejleszteni akarjuk.. Az idén is már jelentősen növeltük a paradicsom termőterületét, nagyobb mértékben akarunk foglalkozni a hagymatermesztéssel. Ezért foglalkoztatunk tizenegy, kertésztanulót is. Minek menjen kárba ? Azelőtt a zöldparadicsomot, a zölddinnyét beszántották a földbe a szárral együtt úgy ősz tájékán. — Minek menjen kárba a zöld termés, hiszen nagyszerű savanyúságot lehet belőle készíteni — állapították meg az elmúlt esztendőben. A savanyító üzem addig is működött. Évi termelése 10—12 vagon. Addig azonban főként káposztát, uborkát savanyítottak. Ehhez csatlakozott tavaly a zöldparadicsom és a dinnye. Az idén még nagyobb mennyiségben kívánnak készíteni ilyen ecetes árut. — Majdnem félmillió forint bevételre számítunk a savanyító üzemből. — tájékoztat az elnök. — Ahogy szokták mondani, úgy elkapkodják a mi áruinkat, mint a cukrot. A stanHüsz munkással kezdték, az idén 30 ezer magnót gyártanak Hatodik évébe lépett a BRG Kecskeméti Magnetofongyára, Hogy mennyit fejlődött azóta a fiatal üzem, azt jól szemléltetik a következő adatok: 1961-ben húsz munkással indult a termelés az úgyhogy üzemmé „pofozott” régi épületben. Három évvel később már 15 ezer, tavaly pedig 25 ezer magnetofont gyártott az üzem. Idén — a terv szerint — 30 ezer készülék hagyja el a gyárat és ebből 24 ezer exportra kerül. Bár, időközben jelentős fejlesztést is végrehajtottak a magnógyárban — korszerű szerelőcsarnokot építettek és Budapestről Kecskemétre telepítették az alkatrészgyártás nagy részét — jelenleg is szűk az üzem „ruhája”. Nem csupán a gyártó műhelyeket nőtte ki a rohamléptekben fejlődő gyár, a szociális létesítményei sem elégítik már ki a félezer dolgozó igényét: például 380 munkásnőnek mindössze négy zuhanyzó jut. A gyár távlati fejlesztési terve szerint, 1970-ig 25 millió forint értékű építési beruházást kellene megvalósítani. Ez esetben évi 60 ezer készülékre növelhetnék a gyártást, amit egyébként indokol a bel- és külkereskedelem részéről megnyilvánuló kereslet. A belkereskedelem például az idén 15 ezer magnetofont kért és csak hatezret kap. Különösen a beruházás — 8 és fél millió forintos költséggel tervezett — első szakaszának a megvalósítása sürgős feladat. Ez ugyanis lehetővé tenné, hogy sok év után végre Kecskemétre összpontosítsák az összes alkatrészgyártását — jelenleg a tartozékok 50 százalékát az együttműködő vállalatok készítik — és megoldják a legégetőbb szociális problémákat. A minőség javulásán kívül a termelés gazdaságosságát is előnyösen befolyásolná, ha Kecskeméten készülnének az alkatrészek is. A 6zállítás ugyanis évente 3—4 millió forinttal növeli a termelési költséget. Sajnos, a terv jóváhagyása elhúzódott és az igény bejelentése idején az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat ereje már teljesen le volt kötve szerződésekkel. Az üzem vezetősége most — mit tehet egyebet? — reménykedik abban, hogy az építők még az év vége előtt legalább az alapozást el tudják végezni soron kívül, és ez esetben talán be is fejezik a munkát a jövő év végéig. Biztosak vagyunk abban, hogy az Építőipari Vállalat dolgozói mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy megszűnjenek a magnógyár égető gondjai. dunkra nem győzzük szállítani az utánpótlást, de az üzemi konyhák nagy része is tőlünk vásárol. Az építkezésre is gondoltak. Nincs az a téglamennyiség, ami el ne fogyna. Nemcsak saját célra, hanem eladásra is készítenek. Még a környező községekből is eljönnek a Vörös Csillag vályogtégláiért. A heti „termelés” mintegy 50 ezer darab. Szolgáltató tevékenységet is átvett a termelőszövetkezet: a fuvarozást. Tizenöt termelőszövetkezeti fuvaros segít a lakosság szállítási gondjain már két év óta. Tavaly a tiszta bevételük 250 ezer forint volt a fuvarozásból. Vannak egyéb elgondolások is. Termőre fordul a 130 holdas új telepítés. Szükséges pincét, szeszfőzdét építeni. Gondolnak az idegenforgalomra is. A vá ros szélén birkacsárdát létesítenek. Takarmánykeverő kellene — Van elég gondunk is. Többek között az, hogy nem kaptunk engedélyt saját takarmánykeverő üzem létesítésére. Hétezer holdas gazdaságunknak egyik legjelentősebb üzemága az állattenyésztés. Kecskemétre, nemegyszer Szentesre, Mély- kútra, sőt Soltra is el kell mennünk takarmányért. Tetemes szállítási költség terheli tehát az állattenyésztést. Reméljük az illetékesek hozzájárulnak a termelőszövetkezet kéréséhez. Végezetül még annyit, hogy a közös gazdaság vezetői bíznak abban, hogy az idén a mellék-, segéd- és kisegítő, üzemágak mintegy 4 millió forinttal növelik a bevételt. K. S. és új mechanizmus Beszélgetés az érdekvédelemről és a gazdasági ösztönzésről KÖTETLEN eszmecserét folytattunk Szabó Lajossal, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának vezető titkárával, Végh Pállal, a közgazdasági munkabizottság és Noé Gáborral, a munkásvédelmi bizottság vezetőjével. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hogyan látják a megyei vezetők a szakszervezetek jövőbeni szerepét, amely — a párthatározat szerint — jelentősen növekszik a következő években. A beszélgetést különösen érdekessé tette, hogy vendéglátóink az elmúlt hetekben bőséges tapasztalatokat szereztek arra /vonatkozóan, milyen kérdések merülnek fel leggyak rabban a szakszervezeti aktivisták és a dolgozók körében a határozattal kapcsolatban. Szabó Lajos elvtárs szerint a párthatározatban foglalt elveket megértették és megelégedéssel fogadták a megyei szakszervezeti vezetők csak úgy, mint az üzemi alapszervezetek irányítói. Jócskán találkoztak azonban bizonytalanságról, tájékozatlanságról árulkodó véleményekkel, észrevételekkel is az SZMT munkatársai. Ez egyébként érthető, hiszen számos részletkérdés tisztázására, a gyakorlati módszerek meghatározására csak a következő pártkongresz- szus, illetve a SZOT XXI. kongresszusa után kerülhet sor. ÍGY PÉLD ÓUL ma még nem teljesen világos, hogy a megszüntetett üzemi tanácsok feladatai közül melyeket veszi át a szakszervezet, hogyan gyakorolják a továbbiakban az úgynevezett társadalmasított állami funkciókat: a társadalombiztoÉBRESZTÖ 1— Vége a munkaidőnek, hé! Tsz-villa a Balatonnál Riportszerző útjain sok-! ládtag 20 forintot. Kosztról kiszór fordul meg úgy az újságíró ; ki maga gondoskodik. Van a «wiiekni I-. . -— ' 7 1 IfByoThtP't7. \7ill n miirryA valahol, hogy „arra jár, és beugrik”: nincs-e valami újság? így fordultunk be a hartai Lenin Tsz virágos, központi udvarára is. örültünk, hogy déltájban valakit ott találtunk. — Itthon van-e az elnök, Oláh Pál elvtárs? — érdeklődtünk. — Most fejeződött be az ország- gyűlés, biztosan hazajött már. Mint képviselő, frissiben, érdekeseket tud mesélni azokon kívül is, melyekről az újságban olvastunk, — Igen, Pestről már tegnap visszaérkezett, de most az üdülőnkben utazott, Balatonvilágos- ra — így Huss Sándor főkönyvelő. Üdülőjükbe? A Balatonra? Hát már ez is van? — Júliusban nyitjuk, most a festés, szerelés befejező munkálatai folynak. Aztán a berendezést kell még elintézni... Tavaly vettük az egyemeletes villát 270 ezer forintért, a szociális—kulturális alapból. Napi 10 forintot fizet kvártélyért a szövetkezet tagja, csaközelben étkező... Villanyfőző azért nálunk is lesz. Van már tv és könyvtár is. — Mennyien lakhatják egy- időben? — Harminc-harmincötén... Csináltatunk a portára faházikókat is, mert víkend napokra is biztosan sokan leruccannak... Hiszen akiknek autója van... Régen,' de nem is olyan sok idővel ezelőtt még húzódoztunk volna ilyen hír publikálásától. Nem azért, mert nem lett volnq szenzáció. Csak így, aratáskor, esetleg nem tartottuk volna „politikusnak” — üdülésről, nyaralásról írni, amikor minden épkézláb termelőszövetkezeti gazdára szükség volt. Nemcsak aratógép mellé, hanem kaszásnak, marokszedőnek is. Ma akkor lepődnek meg ilyen nagyüzemben is, mint a hartai Lenin Tsz, ha ilyesmit egyáltalán felvetünk. — Miért ne mehetnének júliusban is üdülni? A tagság egész kis hányada van lekötve az aratással, hiszen ott a sok gép, végzi az a maga dolgát... Néhány év leforgása alatt is — micsoda változások. Ez a nagyüzemi mezőgazdaság! Búcsúzáskor, kifelejövet megjegyzést tettünk a székház átalakítására. Persze, jó értelemben, hiszen korszerű kollektív gazdaság központjában olyan üzemszerű már az irányító apparátus, mint egy gyárban. — Megfelelő helyiségeket kell kialakítanunk — hallhattuk a magyarázatot —, mert jön a modern, bonyolult irodagép. Kezelését már odafent tanulja, aki bánik vele... Tudományos színvonalú gazdálkodáshoz sok ösz- szefüggést feltáró, gyors számításokra van szükség... • • • Merész, nagyvonalú termelőszövetkezet. 1962 előtt itt sosem termeltek hagymát. Belevágtak, hátha sikerül. Tavaly 120 mázsa export minőségű hagymatermésük lett egy holdon. 30 mázsával több, mint a hagymatermeléséről világhírű Makón. J, a-ttu „ sítási munkát stb. Nem egészen világos az sem ma még, hogy mi lesz a tartalma a vállalati kollektív szerződésnek, amelyet az egyik országos vezető „vállalati alkotmánynak” nevezett nemrégiben, — Véleményem szerint ez a bizonyos „vállalati alkotmány” sok tekintetben hasonló lesz az ötvenes években már alkalmazott és a későbbiekben megszüntetett üzemi kollektív szerződésekhez. Csak most — a szocialista demokratizmus fejlődésének és a szakszervezetek szerepének a növekedésének az eredményeképpen — kedvezőbbek lesznek a körülmények a szerződésben rögzített munkás- védelmi célkitűzések megvalósításához, mint akkoriban — vélte Noé Gábor. — Maguk a szervezett dolgozók természetesen nem a szakszervezeti munkában alkalmazandó módszerekre kíváncsiak elsősorban, hanem arra, hogy az eddiginél jobban tudja-e szolgálni a szakszervezet az érdekvédelmüket —, helyezte új vágányra a beszélgetést a vezető titkár. — Kétségkívül tapasztalható némi aggodalom is. Egyesek azt fontolgatják, hogy vajon nem csorbítja-e az üzemi demokráciát a vezetők egyszemélyi felelősségének és a gazdaságosság követelményének a növekedése. VEGYÜK tehát számba, mi a biztosíték arra. hogy nem így lesz, — ajánlotta Noé Gábor és — „szakmájához” híven — először a munkavédelem és a balesetmegelőzés várható fejlődéséről szólt. — Az elmúlt években gyakran előfordult, hogy a beruházásoknál megfeledkeztek a szociális' létesítményekről. Ha növekszik — és a párthatározat szerint növekszik — a szakszervezetek joga, akkor nyilván hatásosabban őrködhetnek a munkásvédelmi előírások betartásán. Ugyanez vonatkozik természetesen a bérezésre is, hiszen a legfontosabb bérügyi kérdésekben sem dönthet a vállalatvezetés a szak- szervezet jóváhagyása nélkül. A továbbiakban azt fejtegették a szakszervezeti vezetők, hogy a feladatok növekedése megköveteli a szakszervezeti vezetés színvonalának az emelését is. Ezért már a következő választásokon gondoskodni kell arról, hogy újabb, szakmailag és politikailag jól képzett dolgozók kapcsolódjanak be az üzemi alapszervezetek irányításába. De felül kell vizsgálni a jelenlegi oktatási rendszert is. NAGYON kell vigyáznunk arra, hogy csak a legfontosabb gazdasági és politikai kérdésekben foglaljon állást a szakszervezet és ne akarjon beleszólni a vállalat irányításával kapcsolatos kisebb-nagyobb napi problémákba. Ez ugyanis egyrészt elaprózná a szakszervezetek erejét, másrészt gátolná a gazdasági vezetők — egyébként sem könnyű — dolgát. Azt szoktuk mondani, hogy a bizalmiaknak segítőkész társaivá kell válniuk. Hasonlóan segíthetik a szakszervezeti bizottságok is a vállalatvezetést a munkafegyelem megszilárdításában, a gazdaságosság fokozásában és az anyagi ösztönzés legjobb módszerének a kiválasztásában — kötötte csokorba végül az elhangzott véleményeket Szabó Lajos elvtára, B. D.
