Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

Í oldal

1966. július 91, vasárnap

Szövetkezeti nap augusztus 20-án

Az országos és megyei szövetkezeti szervek, a Hazafias Népfront, valamint a Kecskeméti Városi Tanács az Alkotmány ünnepén munkás—paraszt találkozóval egybekötött szövetkezeti napot rendez Kecskeméten a Műkertben. Reggel zenével ébresztik a város lakosságát, délelőtt 10 órakor nagygyűlést tartanak, amelyen Nyers Rezső elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, megyénk országgyűlési képviselője mond beszédet.

Délután a legjobb szövetkezeti kultúrcsoportok és fővárosi művészek színvonalas műsorokkal szórakoztatják a közönséget, majd divatbemutató, kiállítás, tombola, tánc, tűzijáték szerepel a szövetkezeti nap programjában. Vasárnap, 21-én szintén kultúrműsor lesz,

Váljék tartalmasabbá, hatékonyabbá a pártszervezetek munkája

Egy ankét tapasztalatai

I

A IX. pártkongresszusra való előkészületek során most folynak az alapszervezetekben a vezetőség választó taggyűlések előkészületei. Munkabizottságok alakultak, amelyek összegyűjtik a beszámoló anyagát. Ez sokoldalú munkát kíván, hiszen a pártalapszerve- zatek tevékenysége is az. A beszámolók nemcsak az elmúlt két esztendő eredményeit és hiányosságait teszik mérlegre, hanem előre is mutatnak.

Az MSZMP Bajai Járási Bizottsága és a Petőfi Népe szerkesztősége a napokban ankétot tartott, amelyen az eddigi előkészületek helyzetét vitatta meg községi és termelőszövetkezeti párt titkárokkal. Mi kerüljön a

Embertelen szülők

Amikor a rendőr a tanúk jelenlétében kinyitotta az ajtót, elviselhetetlen bűz áradt a szoba- konyhás lakásból. Az asztalon kenyérdarabok, szalonna, a kíly- fia — márciusban — hideg, az ágyon rongyok, a sarokban balta, fűrész. Az ajtónyitásra a szobából mezítláb, sápadtan, szuty- kosan, a hideg ellenére félmeztelen két kislány — öt és három évesek — siet a belépők elé. A harmadik gyerek — másfél éves —, az ágyból tekintget, hasonlóan elhanyagolt állapotban.

Piszokban, bűzben

A rendőr és a tanúk feljelen-, tésre jöttek ki. Valaki már nem bírta nézni az embertelen bánásmódot és a hatósághoz fordult. Ott elmondta —, s ezt később mások is megerősítették —, hogy a három csöppséget szülei reggel bezárják a lakásba és csak este kerülnek haza. Napközben kenyéren, szalonnán élnek, bent végzik el a dolgukat, s ebben a bűzben, hidegben töltik a napot.

Miféle emberek azok, akik ilyen körülmények között „nevelik” gyermekeiket? Nagy László és felesége, Kecskeméten, a Klapka utca 10. szám alatti lakosok. A férfi a ZIM-ben dolgozott. havi keresete 1500 forint, plusz a családi pótlék. Az asz- szonynak nincs munkahelye. Egyedüli dolga az lett volna, hogy tisztán tartsa a lakást, ápolja, gondozza a három kislányt. Ehelyett egész nap csa- vargott, este pedig szórakozni járt a férjével. Ilyenkor a kicsinyeket magukra hagyták — bezárva. Mikor az asszony megtudta, hogy a gyerekeket elvitték —, mert még aznap állami gondozásba kerültek —, a rendőrségre ment és kijelentette: ■„Megölöm a gyerekeket, mert nem tűröm, hogy miattuk molesztáljanak ..Persze, mindkettőjüket letartóztatták és ifjúság elleni bűntett miatt eljárás indult ellenük.

A nyomozás és a tárgyalás során részletesen elmondták a tanúk, hogy miféle ember Nagy László és felesége. A város egyik kisvendéglőjébe jártak rendszeresen italozni és vacsorázni. Legtöbbször éjfél körül vetődtek haza. Ezalatt a gyerekek a hideg szobában éhen. rongyokban. piszokban, bűzben tengődtek.

„Sajnáltuk a kicsiket“

Tanúként kihallgatták a tárgyaláson Nagyné apját, Z. M.

nyugdíjast is. A következőket mondta: „... jeleségem többször vett a gyerekeknek egykét ruhadarabot. A lányom azonban kivitte az ócskapiacra és eladta. Az ágyakat, amikor tőlem kaptak, elláttam deszkával is, de azokat kiszedték és feltüzelték. Nagyon sajnáltuk a kicsiket, többször kértük is, bízzák ránk, majd mi neveljük őket. De nem adták. Inkább sanyargatták szegényeket, mert nevelésnek egyáltalán nem lehet mondani, amit csináltak. A lányom például képes volt arra, hogy ö evett, de a gyerekeinek egy falatot sem adott.”

Nem volt különb az apa sem. Fizetéséből úgyszólván egy fillért sem adott haza, de ő naponként megvette a sört, cigarettát. Sokszor megtörtént, hogy fényes nappal lefektette a gyerekeket, s ha azok nem akartak aludni, megverte őket.

Enyhe büntetés

Több mint egy éve költöztek az említett lakásba Nagyék. Az épületben nyolc-tíz család lakik. Ismerték a gyerekek sorsát, naponként láthatták őket az udvaron, sejtették, hogy télen a lezárt ajtók, elsötétített ablakok mögött van a három pici, iszonyú körülmények között. A sajnálkozáson kívül mégsem tettek semmit Van azonban ennél elgondolkoztatóbb tény is. Az egyik tanú elmondta a tárgyaláson, hogy a múlt évben három védőnő is járt Nagy Lászlóék- nál, s a látogatásnak semmi következménye nem volt.

Mindezek után egyhének tartjuk a kecskeméti járásbíróság ítéletét, amely Nagy Lászlót hét. Nagy Lászlónét pedig hat hónapi szabadságvesztéssel sújtja. Igaz. hogy egyikőjük sem volt még büntetve, a férfi kiváló doL gozó az üzemben. De lehetnek-e ezek enyhítő tényezők egy olyan súlyos bűn megítélésénél, mint amilyet ők éveken át elkövettek?

Sokat beszélünk, frank, vitatkozunk a gyermekvédelemről. Bizottságok, intézetek, hatósági emberek fáradoznak azon, hogy szellemileg és testileg egészséges nemzedéket neveljünk fel. Munkánk csak akkor lesz eredményes. ha szigorúan megbüntetjük azokat, akik ilyen dúrva módon megszegnek egy alapvető erkölcsi — ugyanakkor büntetőjogi — törvényt, szembe helyezkednek a társadalom törekvéseivel, morális felfogásával.

Gál Sándor

beszámolóba? — egyrészt erről folyt a diskurzus, másrészt pedig arról, hogy a gazdasági reform előkészítése és megvalósítása során előállott új helyzetben milyen feladatok várnak az alapszervezetekre.

I Érdekesen, sokoldalúan számoltak be a jelenlevők az előkészületekről. Szinte valamennyien szóltak arról, hogy a kommunisták kezdeményezésére rendkívül megélénkült a kongresszusi munkaverseny. Rádi Ignác, a bácsalmási községi pártbizottság titkára elmondta, hogy az ipari és mező- gazdasági üzemekben 40 brigád küzd a szocialista címért. A lelkes versenynek köszönhető, hogy az üzemek teljesítették első félévi előirányzataikat. Révész Ferenc, a madarasi községi pártvezetőség titkára arról számolt be, hogy a községi versenybizottság nemrég értékelte az első félév eredményeit. A közös gazdaságok a tavalyinál jobb eredményeket értek el, ami nagyrészt köszönhető a földeken kialakult nemes vetélkedésnek. Somogyi István, a bát- monostori Kossuth Termelőszövetkezet párttitkára elmondta: Az első félévben legjobb eredményt elért három munkacsapat országjáró kiránduláson vett részt.

Többen szóltak a politikai munka gazdasági hatékonyságáról. A bajai járás közismert a bátor kezdeményezésekről. A járási pártbizottság például határozatot hozott, hogy a sortrá- gyás kukoricavetést minél nagyobb mértékben alkalmazzák nemcsak a kukoricánál, hanem más kapásnál is. A kezdoméoyer zés Csávolyról indult el annak idején. Recskó József, az ottani párttitkár elmondta a tanácskozáson, hogy e módszernek köszönhetően az idén 26 mázsa kukoricatermést várnak holdanként májusi morzsoltban számítva. Nemcsak a kukoricánál, hanem a napraforgónál is alkalmazzák a módszert. Róka István, a dávodi pártvezetőség titkára ugyanerről számolt be. Az idén a község mindkét termelőszövetkezete az összes kukoricavetést ezzel a módszerrel végezte.

I Általános jelenség, hogy megkezdődött a községekbe a fiatal munkaerők visszaáramlása. Ezeknek folyamatos munkát kell adni a termelőszövetkezetekben. Annál is inkább előtérbe került ez a gond manapság, mert a gépesítés fokozódásával mindinkább csökken a kézi munkaerőszükséglet. A mezőgazdasági munka idényjellegével függ össze, hogy munkacsúcsok idején hiány, máskor pedig belső munkanélküliség jelentkezik. A tanácskozás részt vevői hangoztatták, a politikai munkát most annak érdekében fejtik ki, hogy a gazdáknak állandó foglalkoztatását megoldják. Ennek több módszere lehetséges. Szinte valamennyi hozzászóló elmondta, hogy fejlesztik a kertészetet, a zöldség- termesztést. Több helyen mellék-. segéd- ég kisegítő üzemágakat létesítenek. A bátmonas- tori Kossuth Termelőszövetkezetben kilencvennel növekedett a taglétszám az idén. A belépettek átlag életkora 30 év körül van. Foglalkoztatásuk érdekében máris számottevően fejlesztették a kertészetet és a jövőre vonatkozóan még nagyobb szabású terveik vannak. Juhász Lajos, a bácsbokodi Ezüstkalász Termelőszövetkezet párttit- kára építő-szolgáltató részleg létrehozásának tervét említette. Boros István, a sükösdi Ü1 Élet Termelőszövetkezet párttitkára pedig elmondta, hogy az idén

3 millió szénporos téglát égetnek.

I

Mint Muharos Sándor, a

bácsbokodi pártbizottság titkára beszámolt róla, az idén rekordtermést takarítanak be kenyérgabonából és előreláthatólag a kapásakból is. Bács- bokodon már évek óta 50 forint körül van egy munkaegység értéke. A jó gazdálkodási eredmények bizonyos önelégültséget hintettek el egyes termelőszövetkezeti vezetők között. Bács- bokodon ez például úgy jelentkezik, hogy azt mondják: elég ez nekünk, minek fejleszteni tovább a gazdálkodást. Emiatt például egyes tsz-vezetők idegenkednek a termelőszövetkezetközi sertéstelep létrehozásától.

Hasonlót más felszólaló is elmondott. Ezért is szükséges a beszámolóban — ahol ez a maradi szemlélet jelentkezik — ezt is felvetni és a politikai munkát erre is irányítani.

Sárái Sándor, a felsőszentiváni Vörös Október Termelőszövetkezet párttitkára és mások is arról szóltak, hogy a vezetőség újjáválasztásának előkészületei közelebb hozza egymáshoz a kommunistákat, javult a párt- építési munka is. Báesbokodon hét pártonkívüli vezető kérte felvételét a kommunisták sorába.

I

Az ankét nagyon tanulságos volt és mint Szabó Imre, ■ a járási pártbizottság titkára összefoglalójában elmondta. szinte tapasztalatcsere jellege volt. Sok szó esett arról is. hogy a'járási pártbizottság - milyen segítséget ad a községi pártszervezeteknek. Folyik az. útkeresés mindenütt, hogy még tartalmasabbá, hatékonyabbá tegyék a pártszervezetek munkáját, még inkább érvényesüljön a párt vezető szerepe.

Kereskedő Sándor

Jó cselekedet

Mintha a földből bújt volna elő, terem mellettem egy tízéves forma, szeplős orrú lurkó, amint a buszmegállóhoz igyekszem a kecskeméti Bethlen körúton. Alighanem az időre kíváncsi — villan át agyamon, mert úgy tűnik, a karórámat nézi. S mái mondom is:

— Háromnegyed... — de közbevág:

— Néni kérefn, hadd segítsem a csomagját. Úttörő vagyok és ma niég nem írhattam be magampak semmilyen jó cselekedetet. — S ezzel máris nyúl a kézitáskámért, s a mellé fogott nylon hálóért, amelyben egy kiló gyümölcs lapul.

— De kispajtás, nem nehéz, ez nem is csomag... — szabadkozom. Ám 6 kitartóan kocog mellettem és kapaszkodik a táskám fogantyújába.

— Csomag ez, néni! Tessék már engedni, hogy legalább ketten vigyük. Tetszik tudni, tegnap egy másik néninek segítettem. De az igazi nagy csomag volt. Vittem vagy két kilométert. Végén a néni tízforintost nyomott a markomba. Én sehogyse akartam elfogadni. De annyira erőszakoskodott és a végén a zsebembe dugta. Aztán gondolkoztam, beírhatom-e jócselekedetnek, de anyukám azt mondta, amiért fizetnek, az nem érvényes, nem lehet beírni ... —- magyarázza buzgón, miközben ketten „cipeljük” a másfél kilónyi „csomagomat”.

Közpen a célomba- érek. A kispajtás rQndv '^nül kitart mellettem — a kézitáskámat fogva. S amikor begördült a buszom, a kislegény diadalmas ábrázattal búcsúzik:

— Kösz, néni. Mára megvan a jó cselekedet!...

' —y —n

A fiúk akkor már cipelték a világosabbra Beleznait. A raktár és a szélső hangár közti lámpa alá fektették. Csabai Feri találta fel leghamarabb magát- Lerángatta a tizedes ruháját, aztán megszólalt nyugodt hangon:

— Szerencséje volt. A combját érte a lövés. Fiúk, valaki rohanjon az egészségügyiért, én eddig elszorítom a vérzést.

Lecsatolta a derékszíját és jó szorosan meghúzta a tizedes combja tövénélRomhányi meg Soltész közben a kerítés túloldalán próbáltak végezni valami felderítést, hátha ráakadnak a lövöldözőre, de senkit sem találtak.

— Teljesen hiábavaló — mondta Aczól. — Ha netán partizán volt, az már úgyis túl van ár- kon-bokron. Ha meg csak egy eltévedt golyó, az úgyis kiderül. No, emeljük fel, aztán bevisszük a gyengélkedőre, annyival is hamarabb bekötözhetik.

Beleznai közben elájult, úgy látszik nem valami erős fából faragták- Soltész meg Feri már emelni akarták, amikor az épületek felöl futásban megérkezett az elsősegélynyújtó részleg a hordággyal. Aztán jött a nyomukban a napostiszt is, aki intézkedett. Riadóztatta a kiképzőket, elrendelte a környék át- fésülését.

A váltást a helyére állította, minket pedig Aczél felügyelete mellett az őrszobára küldött.

Már befelé ballagtunk, amikor Aczél Vendel megszólalt:

— Mi az Jocó, egy kicsit megijedtél? Ügy kellett kipiszkálni a hangárok mögülJóska nem szólt, Aczél folytatta a mondatot.

— Tudjátok, én se nagyon bírom az ilyesmit. Rossz szani- tée lett volna belőlem. De azért annyit mondhatok, hogy megérdemelte. Ha vallásos lennék tán azt is mondanám, hogy az isten ujja. Pedig az isten ujja nem tudja elhúzni a puska ravaszát*

Keserves éjszakánk volt. A pihenőre szánt két óra is ébrenléttel telt el. Előbb a napos tiszt vette fel a jegyzőkönyvet és mlndnármunknak, akik a közelben teljesítettünk szolgálatot. el kellett mondani pon-