Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-29 / 178. szám

1966. július 29, péntek 5. olds) Uj barátság szövődött Caervona róza biaty kwiat ta rara, He dimj haroerko, harcerko redrij. . 4 Fiúk, lányok énekelnek Bz IKARUS-ban. Valahol Solt környékén járunk, mind köze­lebb a kecskeméti szálláshely­hez. A fiatalok három napot a magyar tenger mellett töltöttek és vidám dalolással fejezik most ki örömüket. Hiszen muzsiku­sok. A gdanski zenei liceum nö­vendékei. Kecskemét és a lengyel ten­4 Július 30-án Es ön mit tenne ?. . . • 17.25: Szcttoatlan kérdést tettek fel a portfüm készítői nőknek és férfiak- mak: vajon mit tennének, ha a má­sik nemhez tartoznának? A játékos forma mögött igények, vágyak hú­zódnak meg — s apróbb vallomá­sok arról, milyen is lenne az ideá lis nő, az ideális férfi. . t 19.10: Beethoven-hang verseny. Köz­vetítés Martonvásórról, az egykori Brunswick-kastély parkjából. Műso­ron: Egmont-nyitány, Vin szimfó­nia. A Magyar Állami Hangverseny- zenekart Ferencsik János vezényli. A műsort átveszi a * csehszlovák, szovjet és NDK tv is. Hamburg éjjel 21.30: Zenés fümöss^eállítás. Egy különös v, varázsdoboz” segítségével megis­merkedhetünk Hamburg szórakozó­helyeivel, ahol fellép: Grete Keller, Gerhard Reidmann, Inge Branden­burg, valamint az Eva Sepp-Jürgen Fein dt táncospár. Július 31-én Egy esztendő az Antarktiszon H.io: ^ Hlrling György meteorológus ta­vasszal tért vissza a déli-sarkvidéki ÍMirnij szovjet kutatóállomásról, ahol — második magyarként a fagyos földrészen — több mint egy évet töltött. Élményeiről beszél, és ott készített amatőrfilmjét mutatja be kétrészes műsorában. 13.10: A Magyar Televízió L Tánc­dalfesztiválja. Tamássy Zdenkó, a zsűri elnöke ismerteti: mely számok futottak az augusztusi 20-i döntőbe. A műsor felvételről felidézi a győz­tes számok részleteit. 20.20: Nótaszó. Közreműködik: Gencsy Sári, Kürthy Éva, Lakatos JLajos, Tompa Sándor, valamint Vö­rös Kálmán és népi zenekara. Elza, az oroszlán 21.40: A hazánkban is ismert „Oroszlán- j a hiWor". Tr/Vrwv ísaerzőit az Adam- I . gerparti város között talán nem is olyan nagy a távolság, mint gondolnánk. Már a kocsiban ülő néhány magyar is ugyanazt a dallamot fújja, mint a lengyel fiatalok, csak éppen a szöveg más: Az egri ménes mind szürke. Az egri kislány mind büszke ,.. Tehát mindkét országban is­merik a dalt. A következő perc­ben a magyarok lengyel szö­veggel próbálgatják, a vendégek pedig hazánk nyelvén. A hatal­mas autóbusz a jókedv hullá­main gördül Katona József vá­rosa felé. * Vendégeinket az lepte meg legjobban, hogy ha csak megszólaltak, milyen kitüntető szívélyességgel, barátsággal fo­gadták őket mindenütt. Faggatom őket, mit tudnak hazánkról? Bartók nevét mon­dogatják a legtöbben. A század legnagyobb zeneszerzőjének tartják. Csodálják Kodály mű­vészetét is. Műveit jól ismerik. Hallottak Petőfiről, de jobbára csak általánosságokat Katoná­ról, József Attiláról semmit. Lelkesen tartják számon vi­szont a magyar és a lengyel történelem kapcsolódó emlékeit. Büszkén emlegették Báthoryt. Nem éppen gazdagok az isme­reteik rólunk, de minden al­kalmat felhasználnak tudásuk bővítésére. Valljuk be. mi ma­gunk is keveset, a szükségesnél mindenesetre sokkal kevesebbet tudunk a felszabadulásának 22. és a* államalapításnak ezredik évfordulóját ünneplő hatalmas és szép országról. Pedig az ala­posabb ismerkedés sok öröm­mel és haszonnal járna. Csak a magam munkaterületéről: A ti­hanyi Egri-kiállításon jóleső meglepetéssel láttam, hogy mi­lyen felkészülten vitakoztak a képekről. Képzőművészeti neve­lésük példamutató, ök meg a magyar zenepedagógiát csodál­ják. Balatonbogláron meglátogat­ták az ott táborozó kecskeméti Rajkózenekart. Mosolyogva mu­tatták, hogy Kecskemét és Lub­lin címere mennyire hasonlít A Rajkózenekar tagjaival egyéb­ként tartósnak ígérkező barát­ságot kötöttek. 4* A lengyelek sokat szén | védték a háborúban. Ezek a .„danzigi” fiúk. lányok naponta (látják a Westerplatte hőseinek emlékművét. Itt dördült el háború első lövése, itt áldozta fel életét több száz lengyel ha­zafi. A líceum rendkívül rokon­szenves igazgatója partizánként küzdött a németek ellen, s a fél lábát elvesztette. A nővén dékek legtöbbjének családjából áldozatokat szedett a háború. •Érthető, ha gyűlölik a német millitarizmust. Ebben is egyek vagyunk. • Két hetet töltöttek el ha­zánkban a gdanski zened líceum növendékei. A kecskeméti Ber­kes Technikum és az ÉR ok-Zenei Iskola gimnáziumi tanulói most adják vissza a látogatást Len­gyelországban. A két város kapcsolata a 30 tagú csoportok cseréjével in­dult. Ügy tervezik, később köl­csönösen segítenek egymás ze­nei életének színesítésében, fel­lendítésében is. Üj. meleg, gyümölcsöző barát­ság kezdődött. Heltai Nándor Szegedi Szabadtéri Játékok 1966 „Lehiggadt Tragédia“ Eszperantó világkongresszus Az eszperantó világkongresz- szus szervező, irányító és tájé­koztató szolgálatának valameny- nyi határállomással közvetlen telefonvonala van, így a vendé­geket hozó vonatokról azonnal befut a jelentés a fővárosi köz­pontba: melyik pályaudvarra, hányán érkeznek küldöttek. A vasutas eszperantisták külföld­ről jövő társaikat a vonatnál fogadják. Az érkezők nyomban megkapják kongresszusi iratai­kat, s a programjegyaéket. Valamennyi hozzánk érkező eszperantista féláron kapta meg magyar vízumot. Minden Ä £séArS5:1 kongresszusi tagnak' ingyenes lset mutatja be ez az angol ki síi lm. utazásra, jogosító zöld Kártyát biztosítottak a közjárművekre, villamosra, autóbuszra, vonatra, trolibuszra, kishajóra, földalat­tira stb. Elkészült már az állami pénz­verőben a budapesti eszperantó találkozó emblémája: a Lánc­híd stilizált képe alatt a kong­resszusi felirat áll „üniversala Kongreso de Esperanto Buda­pest — 1966”. , Tizenkét helyiségben zajlanak majd a MÉM ŐSZ-ban a külön­féle tanácskozások, rendezvé­nyek. A termeket az eszperantó világmozgalom nagyjairól ne­vezték el, így egy-egy helyiség többek között Zamenhof, Pri­vat, Kabe, Yagi nevét viseli. Madách Imre műve reneszán­szát éli. Nemcsak a magyar színházi világban kavartak vi­tát a százéves évforduló kap­csán született előadások, de jó néhány külföldi együttes is mű­sorára tűzte. A legnagyobb vi­hart a tavalyi szegedi bemutató keltette. A fővárosi napilapok — néhány kiérleletlen jelenet rontja az összhatást, néhány technikai sutaság zavarja a kon­centrált figyelem-irányítást. Most ugyanis a tavalyinál egy­értelműbb siker született. A „szakma” kétkedő része is kény­telen volt megállapítani: lehig­gadt a produkció, s a látvány Adám és Éva a Ruttkay Éva). paradicsomi képben. (Nagy Attila é (Enyedi Zoltán felvétele.) részben a Nemzeti Színház elő­adásával összevetve — túlságo­san látványosnak, csaknem „vá­sárinak” ítélték Vámos László rendezését A közönség pedig — most már elmondhatjuk szinte tüntetett a Dóm téri elő­adás mellett. Azok, akik az idén a Dóm térre gyűltek vagy egyszerűen a tavalyi előadás hírére váltot­tak jegyet, vagy pedig kíván­csiak, hová vezetett Vámos László „konoksága”, aki az idei felújítás előtt kijelentette^ „Nem dacból, hanem meggyőződésből tartok fci eredeti elképzelésem mellett. Azért, mert hitem sze­rint ez az előadás megfelel Tragédia és Madách szellemé­nek, mondanivalójának.*■ Nos, az előadás azokat erősí tette meg. akik állították, hogy nem a koncepcióban, a „látvá­nyosságban” van a hiba, hanem pet, vagy valamelyik felvezető. Még szerencse, hogy a kemény deszka pri ccsen felöltözve szu­nyókál a váltás. így aztán ha­mar talpra ugrik mindenki. Ellestük, megtanultuk ezt már, hisz nem nagy tudomány. Most azonban mégis volt bennünk egy kis szorongás. És ezt nem is annyira az őrségadástól való fé­lelem szolgáltatta, hanem a fe­szült hangulat, amit az éjszakai riadó után éreztünk. Még sze­rencse, hogy a délelőtt egy része az engedélyezett alvással telt el, amikor megkaptuk a hírt, hogy őrségbe megyünk, a ké­szülődés vette el az időt. Ba­kancs- és ruhatisztogatás, a fegyverek kipucolása. A puska­vessző kézről kézre járt, nem akartuk, hogy az ügyeletes őr­parancsnok visszazavarjon ben­nünket, mert a puska csövét Bem találja elég fényesnek. Beleznai szótlanul feküdt az ágyán és rá se bagózott az egészre. Tudtuk, hogy ő lesz az egyik felvezető, s nincs oka az idegeskedésre. Tőle senki sem fogja számonkérni a felszerelé­se állapotát. Ez a csend azonban nagyon szokatlan volt számunk­ra. Szinte megkönnyebbültünk, amikor a szolgálat miatt ko­rábban elrendelt ebédeléskor odalökte Stahl Bélának a csaj­káját: — Hozzál ebbe is valamit Ha cupák lesz benne, miftt a múlt­kor, akkor a fejedhez vágom! Vártuk, hogy lesz egy-két közvetlen szava a rajbeliekhez, Aczélhoz, Csabaihoz, az éjszakai incidens résztvevőihez, de egye­lőre hallgatott. Talán a meg­felelő megtorlás módszereit fon­tolgatta. Lehet, hogy erre ha­marosan sor is került volna, ha közbe nem jön az őrszolgálat. Ez úgy látszik keresztülhúzta a számítását, legalábbis egy kis időre. — Azért jó lesz szemmel tar­tani. Az ördög nem alszik! — súgta Feri, amikor a lépcsőn lefelé igyekeztünk a szolgálat átvételére. Az őrparancsnok, valami Vlda nevű ónnoáÉcr, vidám fickó volt, igen barátSigosan fogadott ben­nünket. Mindjárt el is tűntek Beleznaival és rábízták a má­sik felvezetőre. Juhász szakasz­vezetőre, hogy kísérje ki a ket­téosztott raj egyik felét az őr­helyekre. Vida aztán egész dél­után nem került elő, azt mond­ták, akik ismerték, hogy más­nap délig lehet, hogy nem is látjuk. Együtt iszik valamelyik szolgálati lakásban a tisztekkel, tiszthelyettesekkel. Csak a kapu- őrt keresi fel időnként és rá­parancsol, hogy ha piros parolis tisztet látna közeledni, akkor rögtön szaladjon érte valaki. Juhász csendes, hallgatag em­ber, ellentéte Beleznainak, szé­pen, szolgálatkészen végzi fel­adatát. Cammog előttünk ki­mért lépteivel, megvárja, míg elhelyezkedünk az őrhelyen és „bevesszük az irányt”, csak az­tán vezeti tovább a többieket. Ügy egyeztek meg a tizedessel, hogy éjfélig ő vezet fel bennün­ket, aztán cserélnek. Így nekik kényelmesebb. Igaz, hogy a hat őrszem felállítása elég fárasztó. Az őrhelyek szinte körbe fogják az egész repülőteret Csak' a őrbódé, ahol Csabai Ferivel váltjuk egymást. A kaputól jobbra eső részeket a többiek vigyázzák szorgalmasan. Telik az idő. Aki nincs kint az őrhelyen, az heverészhet, vagy kártyázhat, beszélgethet. A vacsorát helybe hozzák, urak vagyunk. Ha a teli tölténytáska nem húzná a derekunkat, egész kényelmesen éreznénk magun­kat. Még Aczél is, aki egyéb­ként felvezető lenne, de Muzs- lai helyett velünk együtt be­osztott őrszolgálatos. Nem szid­ja Muzslait, csak néha dünnyög: — Nem tudom mi van azzal a lapaj betyárral? Egészen ösz- szecsuklott, amikor hazaérkez­tünk a kirándulásról az éjjel Még ilyen puhány embert az nagy vizes árokkal szegélyezett életben nem láttam. Mi lesz ez­hátsó részét nem kell őrizni a hatalmas téglalap alakú terület­nek. Szerencsénk van, a kapuőrsé­get Ring Sanyi és Ackermann SSÄ*! ‘virfÄ ■ .se zel a fronton, atyaúristen! Aztán kimegy, hogy megvizs­gálja a folyosón a puskaállvány­hoz támasztott fegyvereket. Nem az ő dolga lenne, de Beleznai felénk sem néz. Juhász azt mentén, ahol a vasúti sín ha­lad egészen a hangárok túlsó feléig — Bognár Jocó és Rom- hányi területe, ezután Soltész és Aczél következnek, akik a benzinraktárak környékét őr­zik, azután pedig a legtávolabbi egyik cellájába Molnár őrmes­terrel meg néhány tisztessel, tiszthelyettessel és ott verik a blattot. Az ilyen szolgálatot csak ki lehet bírni, pláne, ha a pálinkás üveg is kéznél van. (folytatása következik.} nem a madáchi szöveg ellenére volt jelen a színpadon, inkább annak hangsúlyozására. Vámos Lászlónak volt bátorsága né­hány kifogásolt megoldást mó­dosítani: ezúttal nem vólt „Is­ten szeme”, s az űrjelenet bá­buit is egy mesterséges égitest képzetét keltő gömbbel helyet­tesítette. (Igaz, azon lehet vi­tatkozni, hogy ez az utóbbi meg­oldás, most, az űrhajózás korá­ban nem ad-e rossz hangsúlyt a szövegnek?) A produkció kü­lönben is beérett. A főszereplők fesztelenül játszottak, a techni­kai megoldások, pedig rendre sikerültek. A koncentráltabb hangosításnak (a rádió zenei rendezője ült a keverőasztal mellett), a tökéletes és időben alkalmazott kiemelő fényeknek köszönhetően a rendkívül széles színpadon mindig a megszólaló szereplő felé fordult a figyelem, Ádámot ezúttal is Nagy Attila formálta. Talán nála lehetett leginkább nyomon követni az eszközökben való gazdagodást Színről színre más hangsúlyt ta­lálva, átélten játszott. Ruttkay Éva a már tavaly is dicsért sok­oldalú alakítását gazdagította.- Gábor Miklós pedig nemcsak új jelmezben lépett színre: telje­sen más — a megismert sza­badtéri követelményeknek meg­felelőbb — gesztusokat hasz­nálva, szélesebb mozdulatokkal, tagoltabb szövegmondással tudta világossá tenni a már korábban is felsejlő szerepfelfogást. Bes­senyei Ferenc virtuóz módra oldotta meg öt egymástól eltérő szerepét. Érdekes alakításokkal hívták fel magukra a figyelmet Dőry Virág, Almást Éva, Ko­vács János, Pagonyi Nándor, Mikósy György, Szénási Ernő, Szabó Kálmán, Békés Itala, Sar- lai Imre. Vaszy Viktor kísérő­zenéje — amelyet Szalatsy Ist­ván vezényletével szólaltatott meg a zenekar — ezúttal jól érvényesült, szinkronban volt a cselekménnyel. Barkóczy Sándor táncai hatásosak voltak. Aligha tévedünk, ha leírjuk, ,Az ember tragédiája” idei sze­gedi előadása még sok ezer em­bernek okoz — az elmúlt évinél is egyértelműbb, tisztább — művészi élményt. Varga Ákos

Next

/
Oldalképek
Tartalom