Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-28 / 177. szám
1966. július 28. csütörtök 3. oldal Valósítsuk meg a harmadik ötéves terv célkitűzéseit Az állattenyésztési vita tanulságai Nagy érdeklődést váltott ki a megye takarmánytermesztésével és állattenyésztésének fejlesztésével kapcsolatos, s a Petőfi Népe hasábjain lefolyt vita. Ezt nemcsak a hozzászólók száma, hanem a sokoldalú megvilágítás is bizonyítja. Különböző munkaterületről szólaltak meg szakemberek. Mindegyikük egy-egy lényeges tényezőt, vagy alapvető feltételt emelt ki. Jó volt érezni és tudatosan meggyőződni arról, hogy a távlati terv megvalósítását illetően közös nevezőn vannak a hozzászólók. Véleményem szerint a határozat, a terv megfontoltsága, mérsékelt irányszámai váltották ki elsősorban az általános helyeslést. Közismert, hogy megyénk természeti és közgazda- sági adottságai nemcsak változók, hanem termelési körzetenként nemegyszer kedvezőtlenek is. Gondolok a csapadékmegoszlásra, a nagv kiterjedésű homokra, a szikes területekre, a nagy távolságokra, a tanyarendszerre, az út- és vasúthálózat helyzetére és ígv tovább. A fokozatosság elvét szem előtt tartó távlati terv a szakemberek számára legalább olyan lelkesítő, mint a merész számokat tartalmazó. A cél: alaposan felmérni a lehetőségeket, számolva az erőforrásokkal. Mindezek után nézzük meg, mit tettünk már eddig is, és milyen feladatok várnak még megoldásra, a takarmánytermesztés és állattenyésztés fejlesztését illetően. A talajerőgazdálkodás javítása érdekében a már megnyílt tőzegbányákat nagyobb termelékenységű gépekkel kell ellátni. Ez lehetővé teszi, hogy a rendelkezésre álló tőzegkincsből a takarmánynövények, elsősorban a kukorica alá, az eddiginél nagyobb területen jusson dúsított tőzeg sortrágyaként, örvendetes, hogy a fészek- és sortrágyázás már fél százezer holdon folyik a megyében. _ A nagyarányú, tízezer holdra tervezett nyárfatelepítés közvetve takarmánybázist is jelent, mert köztes hasznosításban a szöszösbükkönyös rozsterületek révén nagymértékű takarmányhoz juthatnak a gazdaságok. A kenyérgabona holdan- kénti hozamának növelésével elérhetjük, hogy 1968-ra 20 ezer katasztrális holdnyi gyenge termőképességű homokterület rozs- vetése helyett talajgazdagító takarmánynövényeket termesz- szünk. A takarmánytermesztés növelését elősegíthetjük az öntözés korszerű megszervezésével. Egyre több termelőszövetkezet vezeti be a takarmányos forgók rendszerét, amelynek eredményeképpen a kora tavasztól őszig tartó olcsó, folyamatos zöldtakarmányozást meg lehet oldani a szarvasmarhaállomány részére. Üjabb tízezer katasztrális holdon rét- és legelőjavítást. valamint ezen belül váltólegelők létesítését tervezzük. Ez utóbbiakat azzal a céllal, hogy a kevés > legelővel rendelkezői nagy tejhozamú tehenészetek számára is létrehbzzuk a természetes tartás előnyeit. Nagy figyelmet fordítunk a szükséges férőhelyek megteremtésére. A korszerű belső technológiai berendezések és felszerelések megépítését ezen belül különösen szorgalmazzuk Ez elősegíti az állatenyésztésí munka termelékenységének növekedését. 4 legrosszabb útviszonyok; köt zőtt levő majorok és állattenyésztési telephelyek részére öt év alatt mintegy 50 kilométer szilárd burkolatú utat építünk. Ugyanakkor szorgalmazzuk a gépi munkával olcsón létrehozható mezei utak építését és karbantartását is. A megyei állategészségügyi irányítás két szakállatorvossal erősödött. Az előző években megkezdett állatorvosi továbbképző előadásokat folytatjuk. Az eddigiekhez hasonlóan, de még tervszerűbben és szervezettebben akarjuk megvalósítani a szakoktatás fejlesztését. Nem feledkezünk meg a bel- és külföldi tanulmányutakról és tapasztalatcserékről sem. Meggyőződésünk, hogy mindezek, valamint a közgazdasági elemző munka segítségével, a szervezés és irányítás tökéletesítésével a harmadik ötéves tervben előírt takarmánytermesztési és állattenyésztési célkitűzéseket megvalósítjuk. Mindehhez kérjük a tudomány, a gyakorlat és a szak- igazgatás munkaterületén dolgozók további lelkes támogatását. DR. MAÁR ANDRÁS a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályvezetője. Ä csatornák őre „Kanal Müller99 Kecskeméten Érdekes gépjármű érkezett a minap Kecskemétre. A járókelők meg-megálltak és hosszan nézegették a furcsa alkotmányt. Tetején egy forgó égő villogott — óvatosságra intve a körülötte ördög Mihály brigádvezető, Fehér Mihály búvár és Fosa József csatornatisztító leengedi a csatornamosó vízi géppuskát az aknába. közlekedő járműveket —\ s az oldalán olvasható felirat is csupán annyit árult el, hogy a berendezés a Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat tulajdona. A „Kanal Müller” — ahogyan a furcsa berendezést nevezik —• az Észak-Bács megyei Vízmű Vállalat hívására érkezett a városba. A kecskeméti szenny- és csapadékvízgyűjtő csatorna megyei tanács előtt épült szakaszán ugyanis csőtörésre gyanakodnak, ez szorul vizsgálatra. Nemcsak a csatornaépítés kerül sokba a városokban — Kecskeméten például több mint 100 millió forintba — hanem a karbantartása is. A hálózatot időnként — általában két-három évenként meg kell tisztítani a cső falára lerakodott szennytől. Az eddigi hagyományos eszközzel, a kézi csőrlővel ez a munka hónapokig eltart. Az aknában gázos, bűzös fertőző levegőben dolgozni nem éppen kellemes foglalkozás. A kibányászott szennyet, pedig el is kell szállítani, s ilyenkor az utca levegője is szennyeződik. A „Kanal Müller” egymillió forintba került, de megéri. Ami azelőtt hónapokig tartó munka volt, azt néhány óra alatt elvégzi. A berendezés hátsó részén dobra tekert magas nyomást elbíró gumicső van, amelynek a végére bunkó alakú szórófejet — úgynevezett vízi géppuskát — szereltek. A csatorna tisztítása úgy történik, hogy a lezárt szakaszba leengedik a gumicsövet, amelybe 50—80 atmoszféra nyomással vizet préselnek. A víznyomás hatására a gumicső kúszni kezd a csatornában. A szórófejből kitörő erős vízsugár fellazítja és kimossa a betoncső oldalán képződött kemény lerakódást. Az így keletkező szennyes iszap a gyűjtőaknába kerül, amelyből légmentes tartályba szivattyúzzák. Ezt oly tökéletes megoldással végzik, hogy tisztításkor az utcán egyáltalán nem érezni a csatorna bűzét. Matkó Gyula, a berendezés munkáját irányító műszaki intéző elmondta, hogy Szeged sok évtizedes csatornahálózatát szinte újjávarázsolták a „Kanal Müllerrel”, s ezzel sok millió forintos megtakarítást értek el. Most a kecskeméti új csatorna „gyermekbetegségeit'’ segít feltárni és gyógyítani a „Kanal Müller”. Nagy Ottó Mi lesz, ha bezárják? Egy korszerűtlen tejüzem sorsa a periférián Már tizenhárom évvel ezelőtt felismerték az illetékesek annak szükségességét, hogy a Kecskeméti Tejüzem helyett új, az egészségügyi követelményeknek megfelelőt kell építeni, ami egyúttal a jelenlegi zsúfoltságot is megszünteti. Hozzá is fogtak a tervek elkészítéséhez. Hamarosan kész lett a dokumentáció, de az üzem azóta sem épült fel, még csak hozzá sem fogtak. Tervet vagy ötöt készítettek azóta — egyenként mintegy félmillió forinba kerültek —, s a legutóbbi szerint például az új tejüzem 1968. május 1-én kezdte volna meg a munkáját- De máris eldőlt, hogy semmi sem lesz belőle. Helyes volt-e ez a döntés és egyáltalán indokoltnak nevezhető-e a huzavona? Elöljáróban néhány adatot a jelenlegi üzem működéséről, kapacitásáról. Az — úgy gondoljuk —- senki által sem vitatott, hogy a tej igen fontos élelmezési cikk. Kecskemét lakossága például egy nap alatt 14—15 ezer litert fogyaszt. Ez a mennyiség szombatonként megközelíti a 20 ezret is. A mostani, igen elhanyagolt, szinte élet- veszélyes tejüzem naponként 40—60 ezer liter tejet vesz át termelőszövetkezetektől, állami gazdaságoktól stb- Ebből a mennyiségből 20—25 ezer litert ad át a megyeszékhelynek, s néhány környező nagyközségnek. A többit — vagyis körülbelül ugyanennyit — a főváros lakosságának ellátására Budapestre szállítja. A számok önmagukért beszélnek, méghozzá elég meggyőzően. Sajnos, azonban úgylátszik, mégsem győznek meg mindenkit. Evről-évre húzódik a megoldás, most már valószínűleg addig, amíg szükségszerűen és soron kívül tenni kell valamit. Például akkor, ha a KÖJÄE — minden oka megvan rá — egy napon bezáratná az üzemet, hiszen eddig is szinte csak a szerencsés véletlenen múlott, hogy nem történt tömeges megbetegedés- He meddig tarthat ez az érthető elnézés az egészségügyi szervek, s ez a — már egyáltalán nem érthető — halasztgatás az illetékesek részéről? Felmerül olyan elképzelés is, hogy mintegy 3—4 millió forintos költséggel rekonstrukciót hajtanak végre az üzemben. Sajnos, ez is kútbaesett. A szűk, zsúfolt üzemet elsősorban bővíteni kellene. Erre azonban semmi lehetőség nincs, mert jelenleg a MEK, illetve a HUNGAROFRUCT területén működik, s máris „láb alatt van”. Ezért nem oldható meg a legsürgetőbb feladat a palackozás sem, amit az egész város lakossága erősen hiányol. A tejpaíackozőgép körülbelül 120 ezer forintba kerülne, de „nincs számára hely”. A palackozási lehetőséggel pedig megoldódna például az iskolás gyerekek uzson- náztatása, a házhoz szállítás stb. Ügy véljük, hogy amikor ennek a sokezer embert érintő, régóta érthetetlenül mellőzött kérdésnek a megoldását sürgetjük, a megyeszékhely lakosságának jogos érdekét hangsúlyozzuk. Remélhetőleg, nem hiába. Gál Sándor Egymillió köbméter földgáz tört felfelé Pusztaföldváron A pusztaföldvári olajmezőben nagyarányú földalatti gázkitörést fojtottak el a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat dolgozói. A kitörés alkalmával egy mélyebb réteg gáz egy maga sabban fekvő homokrétegbe áramlott át. A szakemberek megállapítása szerint naponta csaknem egymillió m3 földgáz tört felfelé a lazaszerkezetű rétegbe. A földalatti kitörés elfojtását többnapos előkészítés után kezdték meg. Speciális szí vattyúgépekkel több száz köbméter nagy fajsúlyú iszapot nyomtak a rétegbe. A nagy gáznyelőképességű felső homokréteget fűrészpor és celofánszéletek segítségével sikerült annyira elzárni, hogy az elfojtó közegként használt nagy fajsúlyú iszap lejutott a talpmélységig. Ezután a nagy nyomású mélyebb rétegeket cementezéssel zárták í el. f A ^ munkákat felszíni nyomásmérő adatai alapján irányítot- táik. (MTI) Pépünkön a csatorna tisztító berendezés. (Tóth Sándor felvétel«.) a megyei főkertész Pfenning Gyula megyei főkertésztől megkérdeztük: — A jelenlegi szeszélyes idő» járás mennyiben növeli a pero- noszpóra veszélyt a szőlőskertekben? — A szőlőperonoszpóra, mint ismeretes, tavaly országosan több száz milliós kárt okozott népgazdaságunknak. Különösen kedvező volt rá az időjárás az elmúlt évben. Az idén az eddigi jó védekezés megakadályozta, hogy elterjedjen. Sokan azt képzelik, hogy augusztusban már nem olyan veszélyes a pusztítása. Nem így van, mert a fiatal ültetvényeken augusztusban is súlyosan károsíthat, de a szőlőtermést is szinte észrevétlenül elpusztíthatja. A termőszőlőkben tehát most van az utolsó permetezések ideje. Érdemesebb kissé meszesebb bordóileves permetezést alkalmazni, hogy tartósabb legyen a hatás. A fiatal ültetvényekben pedig az egész hónapban kell folytatni a rendszeres növény- védelmet. Szőlőink ez évben közepes termést hoztak, tehát nagyon fontos, hogy ezt szakszerű növényvédelemmel megvédjük. Ha elmulasztjuk az augusztusi permetezéseket, akkor -az eddigi fáradozásunk kárba veszhet — hangoztatta válaszában pfen- hfflg Qxula fneffiüi főkertész.
