Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-27 / 176. szám
Ö68. Jffllus 27, szerda 5. oldal Gyümölcsöző vakáció Háry János Szegeden Ismét kirobbanó siker Nem titok, hogy Kodály Bölcsen rendelték, hogy nyáron. legyen az iskolai vakáció. Nemcsak a napfény, a víz, az utazás miatt. De egybeesik ilyenformán a tanulók korlátlan szabad ideje és a mezőgazdaság valamint a feldolgozó üzemek ugrásszerűen megnövekedett munkaerő-szükséglete. Ez pedig jó a diákoknak, és szinte nélkülözhetetlen az üzemeknek, különösen itt mifelénk, az aranyhomokon. — Több mint kétszáz tanulónak ad nálunk munkalehetőséget a nagy szezon — tájékoztat Kövesd! József, a kecskeméti M ÉK-kirendeltség telepvezető helyettese. — A lányok válogatnak és csomagolnak, címkéznek, vagy adminisztrálnak. A fiúk kocsikísérők, rakodók, targoncások. A munkakörülményük megfelelő. A három éve épült válogatócsarnok tiszta, egészséges. Néhány éve még bokáig gázoltunk a porban. A munkások legnagyobb része fölborított ládákon zsírpapírból ebédelt, vízcsapot is üggyel-bajjal lehetett találni. Most azv üzemi konyhával mindenki elégedett, a fürdőben hideg-meleg zuhany. — Szívesen alkalmazunk diákokat, mert jól dolgoznak, fiatalos temperamentumuk élénkké teszi a munkát. Néha túlságosan játékossá is. dehát ha még fegyelmezni sem kellene, minek lennénk itt mi? Ilyenkor értem meg. milyen nehéz a pedagógusoknak. Persze komoly bajok nincsenek. A gyerekek fölvételénél érdeklődtünk szociális körülményeik iránt. Azokat, akiknek legjobban szüksége van a pénzre, felnőtt brigádokba osztottuk be. De alakítottunk diákbrigádokat is. A diákbrigádok A barackillat messziről odavezet. Negyven lány hajol a hosszú asztalok fölé. Boszorkányosán jár az ujjuk. Kettő közülük fehér köpenyt visel. — Mi veteránok vagyunk — nevet Szabó Mária. — Podma- niczky Katival együtt ez a harmadik szezonunk és már másodszor vagyunk brigádvezetők. A két „veterán” 17 éves, a Bányai Júlia Gimnázium III., azaz bocsánat, már a IV/f. osztályának tanulói. A többiek is kecskeméti középiskolások. — Igaz, hogy maguk válogatósak? — kiáltok feléjük. — Nahiszen, a hideg vízre valót se keresnénk meg. ha nem lennénk azok — pereg a lányok nyelve. — Magának ez mindegy? — tesznek elém egy tucatnyi barackot, — Hát... az egyik olyan mint a másik. óta még véresebb bosszút esküdtek a magyar csendőrség és katonaság ellen. Ha éles töltény lenne a tárban, még azt hihetnénk, hogy tán partizánvadászatra visznek bennünket, így azonban nyugodtak vagyunk, legfeljebb egy kis éjszakai menetgyakorlatról lehet szó. Habár a tisztesek és tiszthelyettesek tölténytáskájában éles is lapul a biztonság okából. Ezt Aczél árulta el a sorakozónál. A szél hűvösen fúj, a Hold hideg fénnyel világít, s a kilométerek egymás után maradnak el mögöttünk. Álmos vagyok, és néha úgy érzem, mintha menetközben elaludtam volna. A jó meleg otthoni ágy jut eszembe, amit felcseréltem a kaszárnyái kemény fekhelyért. De most a laktanya nyirkos szalmazsákja is elérhetetlen álomnak tűnt előttem. Talán tíz-ti zenkét kilométert haladtunk, amikor az élen ismét vezényszavak hallatszottak, összetorlódott, megállt a menet. A szakasz- és rajparancsnokok gyülekeztek újabb eligazításra. A mi szakaszunk ezután letért egy kis dűlőútra és azon mentünk előre tovább. Egy fél — Na látja! Pedig ez molyos, ez belföldi, ez angol... — És megéri ennyire válogatni? Előkerülnek a brigádnaplók: 50—55 forint a napi kereset. — Nincs mese, nálunk dolgozni kell mindenkinek. Ha csak egyvalaki lóg. az egész brigád teljesítménye megsínyli. — És mire költik a fizetést? Röpködnek a válaszok: Balaton, külföldi út. las te x nadrág, neoces fürdőruha. És bár mindenki beleborzong a 31 fokos hőségben: télikabát, kucsma, kiscsizma. Mert már a télre, a holnapra gondolnak. Különösen Kuczka Éva, aki mindennap várja a postát, vajon fölvették-e az orvosegyetemre. A brigádok egy emberként izgulnak érte. — Bárcsak sikerülne! Akkor aztán nem lenne gond, mire költőm a pénzt. Ezért jó nyáron dolgozni. Meg aztán az érettségi és az egyetem között egészséges egy kis fizikai munka. Jobb itt mint az adminisztrációban. Negyvennyolc számoszlop Paraszt bácsi forgatja kezében a felvásárlójegyet. Nézi jobbról, nézi balról, valami nem stimmel, igazgatja a kalapot. Vagy tízen tolakodnak. Vitatkoznak mögötte. A fekete'szemű számlázólány ballal a cédula után nyúl, kedvesen, türelmesen magyaráz. Közben jobbkeze szakadatlanul rója a számsorokat. — Sok türelemre van szüksége. — Csak hasznos, ha gyakorolom. Tanárképző főiskolás vagyok. — S nem téveszti el közben a számolást? — Matematika szakos vagyok. Tizenketted magával végzi Szabó Zsuzsa a számfejtést. Valamennyien közép- és főiskolások, 4,50—5,50-es órabért kapEgymilliárd forintot meghaladó összeget irányoztak elő állami és helyi erőforrásokból a harmadik ötéves terv időszakára a tanácsi népművelési intézmények, továbbá a központi művészeti objektumok hálózatának fejlesztésére, korszerűsítésére, felújítására. A Művelődésügyi Minisztériumban elmondották, hogy a harmadik ötéves terv idején fokozott gondot fordítaóra múlva feltűntek az első házak, kutyaugatás hallatszott. Rajvonalba fejlődtünk és támadó alakzatban, a puskát csőre töltve, a tusát csípőnkhöz szorítva törtettünk árkon és bokron át a falu irányába. — A faluba partizánok ütöttek tanyát. A parancs az, hogy kifüstöljük őket — hangzott most már számunkra is az eligazítás. A jel két zöld rakéta. Akkor kezdődik a támadás. Nyomulunk előre a falu közepe felé, ahol a csapatok majd találkoznak. Közben az udvarokat átkutatni, gyanús jel esetén lőni. Az se baj, ha a házbeliek megrettennek. Mert partizán ez mind, vagy azoknak a támogatója. Hadd higgyék, hogy komolyra megy a dolog. Aki bárhol is akadályozni merné a razzia lefolytatását, azt bekísérni. — Értettem? — fejezte be az eligazítást a szokásos kérdésével Csontos törzsőrmester. Félrajokra szakadtunk és úgy vártuk a jeladást. Beleznai a raj első felét vezette, a hátsó fertály, ahogy ilyenkor bennünket, az alacsonyabb termetűeket csúfoltak. Aczél Vendelt követte. nak. Számolnak reggel hattól késő délutánig. — Hát még az összesítés! Negyvennyolc tételből álló oszlopokat kell összeadni. Aztán a végén, ha nem egyezik a súly és az ár, kezdődik a keresgélés. Néha a késő esti órákkal fizetünk egy számjegynyi tévedésért. Szinte zsibong a fejünk. De fizikailag nem fárasztó és tiszta munka. A kocsikísérő Besöpri a rakodóteret, kemény kézfogással búcsúzik a deres hajú „pilótától”, izmos, bronz színű felsőtestén olajos a veríték. — Szabad a nevét? — Hát tudom én. kedves uram? Százötven mázsa után? És ez így megy. amióta tart a barack. Most meg jön a paradicsom, aztán a szilva, ajaj! — Ugye maga egyetemista? — Most csak „mitfárer” — Végigméri portól vastag saruit, szakadozott farmerét gyászoló körmeit. — Nem beszélgethetnénk inkább két óra múlva a Homok teraszán egy sör mellett? Kissé^ rogyadozó lábbal indul a fürdő felé. De néhány lépés után fütyürészni kezd: lélekben már fehér ing van rajta, vasalt nadrág, habzó korsó az asztalán. Megérdemli. Szabó János i ________•_____/ M egyénkben is fellép a Román Néphadsereg Művészegyüttese Szeptember 2-án hazánkba érkezik a Román Néphadsereg Művészegyüttese, amely — a program szerint — Debrecenben kezdi majd magyarországi turnéját. Ezt követően Kiskunfélegyházán és Kecskeméten is fellépnek a román katonavendégek. nak arra, hogy bővítsék a művelődési lehetőségeket. Ezt a célt szolgálja egyebek közt négy megyei művelődési ház, öt megyei könyvtár, 14 járási művelődési ház és könyvtár, 10 nagyobb filmszínház és 25 községi mozi létrehozása. Ezenkívül jelentős számú községi művelődési ház és községi könyvtár létesítése, illetve építésének megkezdése szerepel a tervben. Nem messzi voltunk egymástól és nem is szabad volt elszakadni. A csatárláncot betartva legalább hallótávolságra kellett haladnunk. Egyelőre még csend volt, csak a kutyák ugattak. szűköltek, megérezve az idegenek jelenlétét. Aztán felröppent a két zöld rakéta, bevilágítva néhány percre a környéket. Harsány ordítozás kelt mindenfelől és ropogni kezdtek a fegyverek. Nem tudom mit érezhették akkor a kis falucska lakói, de én akaratlanul is a saját hozzátartozóimra gondoltam és elképzeltem, hogy mit élnének át hasonló esetben. A kerítéseken katonák ugráltak át, a gyenge sövényt és léceket nem kímélve, időnként belelövöldöztek a levegőbe és torkukszakadtából kiabálva rohantak tovább. Üvegcsörömpölést hallottam és hangos jajveszékelést, annak jeléül, hogy valahol a közelben bezúzták az ablakokat. Az istállókban jószágok bőgtek és rángatták a kötőfékeket, a vasútállomáson valaki ijedtében* Zoltán dalműve, bár a „szakma” mindig elismerte, a kőszínházi előadásokban nem igen tudott igazi közönségéhez közel jutni. Éppen ezért örvendetes, hogy a Háry János Szegeden — immár harmadszorra — ismét kirobbanó sikert aratott. A siker titka talán nem is elsősorban a látványosság, hanem az alapkoncepció, amely az utóbbi évek hazai előadásain egyre inkább tisztult és most nagyon következetesen, egyértelműen jutott érvényre. E szerint Háry nem egyszerűen a szomszédos népek irodalmából ismert nagy hazudozók magyar megfelelője. Ö nem a lehetetlen kalandok sorát találja ki, hanem egy kis nép nagyravágyó álmait vetíti lelkesen figyelő társai elé. Ezért a mostani szegedi Háry-előadás Varga Mátyás ragyogó alapdíszletében a templom elé felépített Nagyabonyban játszódik. Ebben a környezetben minden más helyszín csak betét, jelezvén, hogy az egész világ úgy jelenik meg az obsitos meséjében és a falubeliek előtt, ahogy az csak vagy jelzésül megkongatott egy síndarabot. A hajóállomás kürtje is megszólalt egy pillanatra. Egy szép kastély sziluettje emelkedett elénk rövid időre, de nem csodálkozhattunk rajta, mert. futni kellett tovább. Egy szűk kis utcába értünk és itt lelassult a men^t, összetorlódtunk, egymást akadályoztuk az előrehaladásban. Végre kifújhattuk magunkat. A puskákban már egy darab töltény sem volt. Aczél parancsára még a kevésbé lakott helyeken mind ellövöldöztük Beleznai hiába kiabált a közelünkben, hogy „tűz”! egyetlen lövés sem dördült el a mi félrajunknál. Most már felzárkózva haladtunk és mentünk a rajparancsnok után, aki sehogyan sem volt megelégedve az eredménnyel. Megrugdosta a kapukat, puskatussal döngette meg az ablakrámákat, s az egyik kis ház udvarán egy halom szénát is meggyújtott azért, hogy — mint mondotta — jobban lássunk. A ház ajtajában egy csapzott- hajú nénike jelent meg kendőbe bugyolálva magát. (.Folytatása következik.) innen, egy kis magyar faluból látható. így azután a bécsi Burgnak zsuppfödele van, s nagysága is legfeljebb egy tornyos városháza arányaival mérhető. Ezért lesz Ferenc császár pitykés-szűrös uralkodó és a császárné főkötős nagyasszony. (Enyedi Zoltán felvétele.) így kap az egész játék valami bájos népmeséi színt, s így jutnak igazán érvényre Paülini Béla és Harsányi Zsolt ízes, ironikus mondatai. Szinetár Miklós rendezése a látványosságon — tűzijáték, a nézőtér mögé felépített harminckét tornyú Majiand, a közönség feje fölött folyó ágyúcsata — kívül olyan ötletekkel is szolgál, amelyek tapsvihart aratnak, jelezvén: a közönség megértette a frappáns utalást. Ilyen például a harmadik felvonás képváitása, amikor az egyszerű falusi emberek — maga a nép — tolja ki a színpadról a Burg fényes épülettömbjét. A siker másik alapvető oka valószínűleg a kitűnő szereplőválasztás. A rendezőnek sikerült egységes együttesbe olvasztani a tudásuk maximumát adó operai és prózai művészeket. Melis György hangilag, alkatilag ideális Háry Jánost formál, s ízesen oldja meg prózai feladatát is. Szinte ugyanez mondható el azonban Komlóssy Erzsébetről (örzse), Szőnyi Olgáról (Mária Lujza) és Szalma Ferencről (öreg Marci) is. Az előadás kétségkívül kimagasló alakítása Dayka Margité, aki valami varázslatos módon tud népmeséi hangulatot teremteni a császárt formáló Tompa Sándorral. Akik viccelődő kedvükben voltak, azt mondták: ez. a vasárnap valóban tragédiát hozott. Este kilenc órakor még vigasztalanul esett az eső. Háromnegyed tízkor azonban mégis megkezdődhetett a felújított Ma- dách-mű előadása, és a rossz idő ellenére is kitartó közönség egy nagy élmény emlékével távozhatott éjjel fél kettőkor a nézőtérről. Szerencsére végül is nemcsak az időjárás volt kegyes, a MÁV is kedvezett és Szegedről minden irányban har- minb perccel az előadás után futottak ki a vonatok. (A Tragédia előadásának ismertetésére még visszatérünk.) Varga Ákos Egy milliárd forint népművelésre