Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-22 / 172. szám

Egy építkezés „aprócska“ hibái Elúszott a fürdő és százezer forint Jó néhány évvel ezelőtt a Mélykúti Községi Tanács el­határozta: eleget tesz a falu la­kói kívánságának, s felépítteti a tisztasági fürdőt. A költség- vetések szerint a termálkút fú­rása, a fürdő épületének létre­hozása, a gépi berendezések megvásárlása három és fél mil­lió forintba kerülne. Nem olcsó mulatság — állapították meg — de végül is ez a létesítmény a község kommunális ellátott­ságát szolgálja, s így a tanács­tagok sem ellenezték, sőt mi­VIDÁMAN,- LELKESEN... Munka és szórakozás, felelősségtudat és vidám kikapcsoló­dás, szorgos fáradozás és önfeledt, ifjonti kedély: — mindennek színpompás ötvözete a több száz lány számára feledhetetlen két hét a Szikrai Állami Gadzaság újbögi kerületében sátrat vert Bagi Ilona KISZ-építőtáborban. Képriportunk „főhősei” a tábor második csoportja: 211 kö­zépiskolás KISZ-ista Borsod és Heves megyéből. Hajnali ötkor kezdődik a munka. Most éppen a paradicsomot szedi Hegedűs Andrásné brigádja, de kijut nekik a mezőgazdaság egyéb idősze­rű tennivalóiból is. Aznapi teljesítményük meghaladta a 200 szá­zalékot. Nem hiába áll az élen ez az építőtábor a megyében dol­gozó csaknem két és fél ezer ifjú versenyében! A délután a pihenésé. Nem mindenki szundít vagy olvas azonban: A fürgébbek mindent elkövetnek a tábor csinossá téte­léért. Kavicsokból, apró kövekből készül már a sátrak előtt a tá­bor főterének díszparkja. A háttérben pedig izgalmas sakkparti zajlik. Rajtol az aAztalltonisz-triiiöp».. A győztesek jutalma: egy-egy szelet csoki. előbbi megvalósítását sürgették, alap és a válaszfalak eldefor­málódtak. Van-e megoldás? A fürdő üzemeltetése csak úgy oldható meg, ha újra felépítik a vá­laszfalakat. elkészítik a padló­alapot és kijavítják az eltört csatornacsöveket, ám ez a mun­ka nem kevesebb, mint száz­ezer forintba kerül. Három és fél millió forint nem kevés pénz! Ki a felelős azért, hogy egy község dolgo­zóinak adóforintjai, községfej­lesztésre befizetett hozzájáru­lása úszott el a szó szoros értel­mében? A felelőssé! nyilván­valóan a kivitelező vállalatot terheli, ugyanis nem tartották be a tervezői utasításokat, nem végeztek minőségi munkát. A felelősség megállapítása még nem minden, ettől — mint azt a gyakorlati élet példái igazol ják — más helyen, vagy alka­lommal ismét követhetnek el ilyen, vagy hasonló felületes­ségből, hanyagságból származó, jókora summába kerülő hibá­kat. Ezért a kivitelező vállalat felügyeleti szervének, minden törvényes eszköz igénybevéte­lével el kell járnia azokkal szemben, akik ilyen súlyos mu­lasztást követtek el, megkáro­sítva ezzel a község lakóit, ál­lamunkat! Következtetéseinkben — ép­pen az építkezéseknél tapasztalt nagyfokú hanyagság, felelőtlen­ség, károkozás miatt — tovább kell menni: nem elég a felelős­ségre vonás, az anyagi, erkölcsi elégtétel. Több kell ennél! A gazdasági vezetőknek, a felet­tes szerveknek fokozottabb el­lenőrzéssel, az előírások betar­tásával meg kell akadályozniuk a társadalmi tulajdon herdálá­sát. Gémes Gábor Akkor a mélykútiak, de a ta­nács vezetői sem sejtették, hogy milyen megpróbáltatásnak néz­nek elébe. Három év múlva Mini ahogy ngár ilyenkor lenni szokott, a beruházó, vagyis a Mélykúti Községi Ta­nács a létesítmény megtervezé­sére vállalkozót keresett. A Báes-Kiskun megyei Tervező Iroda vállalta is a feladat el­végzését, és Kozma Mihály építészmérnök megkezdte a munkát. A tervezés megkezdése előtt a mérnök alapos talajme­chanikai vizsgálatot végeztetett, s megállapította, hogy ezer köb­méter földet kell meghatározott tömörítési eljárással feltölteni — a helyi talajviszonyok miatt __ az épület alapzatához A ter­vek csakhamar elkészültek, s a megyei tanács a Bács-Kiskun megyei Építő- és Szerelőipari Vállalatot jelölte ki a fürdő épületének elkészítésére. A ha­táridő 1962. december 10-e volt. G yorsan szaladt az idő, ám a kivitelező vállalat különböző mulasztásai miatt még fél évig kellett várni arra, hogy az épü­let használható legyen. Végre 1963. június 15-re felépült a fürdő, de a gépek még nem, működtek, s ezért a végleges műszaki átvételt 1965. október 13-ra ígérték. Az első határidő­től számítva három év telt el, s a mélykútiak 1965. november 7 -én vehették birtokukba az olyan régóta áhított létesít­ményt. Málladozó válaszfalak Nagy volt az öröm. a faluban, hiszen az emberek jól tudták: saját forintjaikból melegvizú fürdőt építtettek. Az öröm túl­ságosan rövid ideig tartott, ugyanis néhány hét múlva a fürdő falaiban egy-két centi- méteres repedések keletkeztek, majd a falak megsüllyedtek. Később észrevették, hogy a fa­lak átnedvesedtek, mert a be­épített csövek eltörtek, s a víz ezután már közvetlen a falból a csempék mögül, s on­nan a padlóra csurgott. Nem­csak a válaszfalaknál, hanem máshol is jelentkeztek a hibák. A folyosó betonalapja egyik napról a másikra megsüllyedt, teknő alakúvá változott. A szennyvízelfolyó-csatomák az épület mozgása folytán elre­pedtek, s a szennyvíz a falakon keresztül távozott az épületből. Ezek után mondani sem kell, hogy a csempék, a vakolat le- mállott a falakról, sőt a külön­böző deformálódások folytán az ajtók, az ablakok is használha­tatlanokká váltak. Hetek alatt tragikus képet öl­tött az új fürdő, s e nagymér­vű rongálódás miatt nemcsak a Mélykúti Községi Tanács, hanem az épület műszaki el­lenőre és tervezője, Kozma Mi­hály mérnök is minőségi kifo­gást emelt az Építő- és Szere­lőipari Vállalat ellen. Jogos a kérdés: az épület átvételekor ezeket a hibákat nem vették észre? A műszaki ellenőr — aki felelős a létesítmény minő­ségéért — már az átvételnél jegyzőkönyvbe rögzítette ezeket a hiányosságokat, amelynek ér­telmében a vállalatot kötelez­ték azok kijavítására. Hol a hibák gyökere? A mélykúti tisztasági fürdő kivitelezésének alapvető hibá­ja, hogy a tervező által, a sta­tikai számítások szerint előírt ezer köbméter föld feltöltését, tömörítését nem jól végezték el. A laza, tömörítetlen földre épített alapok a nagy súly kö­vetkeztében természetszerűen süllyedni kezdtek. Az épület- mozgással egy időben a csator- fflabálóaat ^repedezett; a beton­Szaki bácsi NEVÉT nem tudom. Ifjabb társai szaki bácsinak szólít­ják. Látásból viszont évek óta ismerem, hiszen naponta úti­társak vagyunk Nagykőrös— Kecskemét között a személy- vonaton. Csendes, szerény em­ber. Gondolom, ilyennek is­merik a kecskeméti munkahe- hén is, ahol —, ha jól tu- dóm — kovács szakmában dolgozik. A NAPOKBAN a MÁVAUT- pályaudvaron találkoztunk. Eleddig hűséges volt a vonat­hoz, feltűnt hát, hogy ezúttal a távolsági buszra „nyergeit” át. Meg is kérdeztem: — Hogy-hogy busszal uta­zik? — Huncut oka van! — vá­laszolta sokat sejtető mosoly- lyal, s nyomban magyarázta: — Szabadságon vagyok, csak a fizetésért jöttem át. Apák napja... tudja, hogy van az... Megünnepli az ember legalább egy korsó sörrel. Megérdemli, nem igaz? Érj kettővel engédélyeztem ma­gamnak. Ráadásnak pedig a buszt. Ez csak hét forint negyven fillérbe kerül. Ha vo­nattal mennék, ott vannak, könnyen elcsábítanának a ko­mák. Aztán... Egy rund, kettő, egyik is fizet, a másik is, s mire hgzaér az ember, megvékonyodik a boríték. És győzheti hallgatni az asszony pörölését. így meg? Szinte hallom már, ezzel fogad: Hát megjöttél, apukám? .. s No, tessék mondani, nincs iga­zam? — Nagyon igaza van! — szorítottam rpeg a kezét. S TALÁN 1 nem veszi rossz néven, hogy a jó „receptjét” ezúton közreadom. —y —n Az illetékes hozzászól Nemcsak az áldozat volt a felelős Lapunk május 14-i számá­ban, a Tárgyalóteremből című rovatunkban arról írtunk, hogy 1964. július 28-án Kiskőrösön a Haladás Szakszövetkezet te­rületén a Homokhátsági Víz­gazdálkodási Társulat munkásai befejezték a kútfúrási munkát. A csövek felhúzásánál azonban a ferdén álló fúrótorony rádőlt Kovács Józsefre és a szeren­csétlen embert halálra zúzta. Bírósági eljárás következett, amelynek során megállapították, hogy bűncselekmény nem tör­tént, a balesetért kizárólag az elhaltat terheli a felelősség. A büntető ügyet követő polgári tárgyaláson egyebek mellett — a szakértő véleménye adapján — azt is hangsúlyozta a bíróság, hogy a torony ferdeségének sem­mi köze nem volt a balesethez. Ítéletének indoklásában leszö­gezte: „ ... csőkútfúrási mun­kákra jelenleg hatályban levő óvórendszabály nincs.. Cikkünk nyom in az ügy­re vonatkozóan az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízkuta­tó és Fúró Vállalata tett észre­vételeket. A levél többek között a következőket tartalmaza: „A fúrási munkákkal kapcso­latos biztonsági előírásokat az 1953-ban megjelent Kőolaj és Földgázbányászati, valamint Mélyfúróipari Biztonsági és Egészségvédő Szabályzat tartal­mazza. A közölt szabályzat a szóban levő baleset bekövetke­zésének, vizsgálatának, tárgyalá. sónak időpontjában érvényben volt... Az előadott biztonsági szabályzat tartalmaz olyan elő­írásokat, amelyek maradéktalan betartásával a tragikus kime­netelű üzemi baleset elkerül­hető lett volna ... Nem értünk egyet a büntető és polgári bíró­ság döntéseivel, amelyek sze­rint csak az áldozat volt a fe­lelős ... A munkásvédelem jó I vánuú fejlődését kívánjuk szol* gálni azzal, hogy javasoljuk: a jövőben hasonló ügyek vizsgá­latába a legilletékesebb felügye­leti szervet, a Kerületi Bánya- műszaki Felügyelőséget vonja be a bíróság? Az idézett levél önma­gáért beszél. Mégis újból meg­jegyezzük — bár az ítélet már jogerőre emelkedett —, hogy nagyfokú felelőtlenségre vall, ha a munkacsapat-, illetve a brigádvezető ferdén álló torony alatt dolgoztatja a munkásokat. A baleset, sajnos, már megtör­tént, azon változtatni nem le­het. De kötelességünk, hogy ele­jét vegyük esetleges újabb tra­gédiának. Cspdálkozunk azon, hogy a bíróság előtt kihallga­tott „szakértő” nem tudott az Országos Vízügyi Főigazgatóság levelében említett előírásról, s éppen ezért történhetett meg, hogy kizárólagosan az áldozatot tették felelőssé. Tudomásunk szerint az iratokat a Bács-Kiskun megyei Főügyészség törvényességi óvás kezdeményezésére irányuló ja­vaslattal megküldte a Legfőbb Ügyészségnek. Az ügy tehát még nem zárult le véglégesen, s a jogszabályoknak megfelelő elbírálása folyamatban van. G. S. peiopi nepe A Magyar SzOcla’ista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: dr Weither Dániel Kiadja a Bács megyei tapkladő Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgatr Szerkesztőség: Kecskemét. Városi ranácshéz Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 29-16. SGadOhlvatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési cUi )' nőnapra IS forint Sács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskéméi - Telefons 11-85 Xcdezs 25 üss

Next

/
Oldalképek
Tartalom