Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-22 / 172. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJA kxi. evf., 172. sz. Ára 60 fillér isse. jtru 22, pentek Világ proletárjai, egyesüljetek fl harmadik ötéves terv végrehajtásának tennivalóiról tanácskoztak A járási és városi tanácsok Vb-elnökhelyettesei — Oláh Györgynek, a megyei tanács vb- elnökhelyettesének vezetésével csütörtökön délelőtt Solt- vadkerten értekezletet tartottak. A megbeszélésen a harmadik ötéves tervidőszak célkitűzéseit, ezen belül a jövő gazdasági év tennivalóit, az őszi leiadatokat vitatták meg. Részletesen megbeszélték az ágazatonkénti feladatokat. Sok szó esett többek között a takarmányhiány felszámolásáról, de megállapították a jelenlevők, hogy egyelőre egyes gazdaságaink állami segítségre szorulnak. Fontos feladat a zöldségtermesztés további fejlesztése. Ennek nagyüzemivé tétele érdekében az eddiginél többet kell tenni, gondoskodni kell a gépesítés fokozásáról. A hagyományosan kialakult termesztési körzeteket tovább szükséges fejleszteni. A népgazdaság például fűszerpaprikából változatlanul a megye gazdaságaiból várja a termés zömét. Szükség van a fűszernövény nagyobb mértékű öntözésére. A szőlőtelepítés programján belülj az eddiginél jóval több csemegeszőlő-telepet kell létrehozni. Szaporítóanyag elegendő áll rendelkezésre, a piac igényei pedig változatlanul nagyok. Sok egyéb tennivalóról is szó esett. Többek között javul a műtrágyaellátás. Változik a kombájnok elosztásának eddigi rendszere is. Az arató-cséplőgépeket ezután a szövetkezeti gazdaságok közvetlenül az AG- ROKER-től szerezhetik be. Mivel a gazdaságirányítás új rendszerében mindinkább maguk a gazdaságok döntenek a számukra előnyösebb megoldá-' sok felől, a jövőben nagyobb lehetőség nyílik a mellék-, illetve segédüzemágak létesítésére. Ennek előfeltétele természetesen a szervezett, céltudatos piackutatás. Az értekezlet sok tanulsággal zárult és számos hasznos javaslat hangzott el a harmadik ötéves terv feladatait illetően, i Öt év alatt 1400 kilométer pormentes út — és amiben elmaradtunk a követelményektől Még élénken emlékszünk arra, hogy Bács-Kiskun megyében — tíz-tizenkét évvel ezelőtt is — milyen poros, kátyús, járműszaggató utakon jártunk. Azóta jelentős — a megye egyre nagyobb szállítási igénnyel fellépő ipara és mezőgazdasága szempontjából is örvendetes — változás történt. Különösen a második ötéves terv idején gyorsult meg az utak korszerűsítése. 1960. december 31-én a pormentes, burkolt utak hossza 539. a nem korszerűsített utaké 1390, a föld- utaké 218 kilométer volt. A tervidőszak végére a sima, bitumenes, pormentes utak hossza 1937 kilométerre növekedett, a nem korszerűsí tetteké 71. a földutaké pedig 187 kilométerre csökkent. Amennyire fontos a központi állami szervek kezelésében levő országutak korszerűsítése, a közlekedés kulturáltsága szempontjából ugyanolyan jelentős ez a városok, községek kezelésében levő belterületi úthálózata nál is. Ezen a területen is születtek eredmények a megyében. Több utat építettek és korszerűsítettek a második ötéves tervben a tanácsok a megye helységeinek belterületén, mint bármikor a megelőző Időszakokban Mégis meg kell állapítani, hogy — Kecskemét kivétel — nemcsak a KPM Vállalatok építési ütemétől, hanem a lehetőségektől is elmaradtak. Mi lenne az oka? Nyolc évvel ezelőtt hozták létre a város és községgazdálkodási vállalatok keretein belül az út- és járdaépítő részlegeket. Ezek az első évben sikerrel hajtották végre a helyi tanácsok építési programját. Ám az igények növekedésével nem tud-, tak lépést tartani. A megyében a belterületi utak hossza meghaladja az ezer kilométert. Ezek 25 százaléka volt 1960-ban burkolattal ellátva, de az ezt követő öt év alatt csak Gromiko és Péter János zárómegbeszélése Küldöttségünk hazautazott Péter János július 13-án hiva- kára is fogadta Péter Jánost, talas látogatásra érkezett a Szovjetunióba, ahol tárgyalásokat folytatott Gromikóval. Csütörtökön testvéri szívélyes légkörben megtartották Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Péter János magyar külügyminiszter tárgyalásainak befejező megbeszélését. A két külügyminiszter foglalkozott a mindkét országot érintő kérdésekkel. Leonyid Brezsnyev, az S7.KP Központi Bizottságának főtitCsütörtökön délután Péter János a Moszkvától mintegy 30 kilométerre levő Lenyinszkije Gorki helységbe látogatott. A másfél évszázados, egykori nemesi kastélyban élt Lenin utolsó éveiben, és itt is halt meg 1924. január 11-én. A külügyminiszter befejezte hivatalos baráti látogatását a Szovjetunióban. Péter János és kísérete csütörtökön este a menetrendszerű géppel utazott vissza Eudapestre. alig 12 százalékkal nőtt a korszerű burkolattal fedett utcák hossza. Már 1962-ben érezhetővé vált, hogy az útépítő részlegek sem a mennyiségi, sem a minőségi követelményekkel nem tudn _ megbirkózni. Évente 35—40 millió forint értékű útépítési beruházást kellett volna megváló- sítaniok, de 25—26 milliónál nagyobb megrendelések lebonvo- lítására nem voltak képesek. A megyei tanács végrehajtó bizottsága eddig minden lehető segítséget megadott a VKG-vállalatok útépítő részlegeinek fejlesztéséhez. Ma már 105 géppel — úthengerekkel betonkeverőkkel. bitumenfőző üstökkel szivattyúkkal, légkompresszorokkal, áramfejlesztőkkel, úti gyaluval, gőzkazánnal stb. — rendelkeznek. Gondot okoz azonban a szétszórtság. Az, hogy egyes gépfai ták nem minden részlegnél állnak rendelkezésre. Ez azután nemcsak a termelő munkát, hanem az útépítő üzemág fejlesztését is gátolja. Ilyen körülmények között az útépítő részlegek — amelyek sem megfelelő munkásokkal, műszakiakkal, de még a gépek karbantartásához megfelelő felkészültséggel sem rendelkeznek — életképtelenek. Mi a megoldás? A megyei tanácsnál már sok szó esett arról, hogy önálló vállalatban kellene összpontosítani a VKG-vál- lalatok útépítő részlegeit. Ezeknél van annyi gép, ameny- nyivel központosított irányítással ki lehetne elégíteni a 35—40 millió forintos beruházási igényeket. Pártolói vannak a megyei útépítő vállalat létrehozásának a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban is. Ezt igazolja, hogy a közelmúltban szívesen ; lehetővé tették volna egy ho- imokos területen kitűnően hasznosítható talajstabilizációs gépsor beszerzését, ami nagymértékben meggyorsítaná a megyei útépítési program megvalósítását. Bács-Kiskun megye helységeiben a belterületi utak 63—64 százaléka még burkolat nélküli, korszerűtlen, sok tsz- bckötőút is megépítésre vár. Éppen ezért helyes tehát az a javaslat: útépítő vállalatot kell létesíteni. Nagy Ottó Önállósultak Július 1-ével a Nyomdaipari Vállalattól levált a kiskunhalast dobozüzem. és mint Bács-Kiskun megyei Csomagolóeszközöket Gyártó Vállalat működik tovább. A megyei tanács vb hozzácsatolta a kiskunmajsai és jánoshalmi papírfeldolgozó üzemeket is. Az új vállalat dobozokat, iratrendezőket, korszerű, ízléses csomagolóeszközöket készít. Az új vállalat kiskunhalasi üzemének bővítése máris megkezdődött. Még ez évben nyolcvan munkással növelik a vállalat dolgozóinak létszámát, s új üzemrészeket építenek. Képünkön a kiskunhalasi üzemben exportfehérnemű csomagolására külföldi igényeknek megfelelő dobozokat készítenek. Hétköznapok hősei Néhány héttel ezelőtt felrobbant egy gép a Kecskeméti Hűtőházban és kiszabadult az ammóniák. A közelben tartózkodó segédgépész pillanatnyi habozás nélkül berohant a gyilkos gázzal teli helyiségbe és életét kockáztatva kivonszolta munkatársát a szabadlevegőre. Magyar Ferenc segédgépész őszintén tiltakozott, amikor — a mentőakció után néhány nappal — beszélgetés közben kicsúszott a számon: hősi tett volt. Így érvelt: „Ha velem történik a szerencsétlenség, ő is értem jön. Sőt azt is kijelenthetem, hogy a hűtőház dolgozói között nagyon sokan vannak olyanok, akik adott esetben szintén nem tétováznának.” Szavai a Hétköznapi fasizmus című szovjet film egyik képsorát idézték az emlékezetembe. A honvédő háború néhány katonájának az arca jelent meg a filmvásznon és közben a narrátor feltette a kérdést: vajon különlegesen bátor emberek voltak ezek a fáradt harcosok, akik Moszkvától Berlinig űzték a félelmetes fasiszta hadsereget? Nem, nem voltak rendkívüli emberek — adott választ is a film alkotója a kérdésre. Egyszerű munkások, parasztok voltak. Mi tette őket mégis legyőzhetetlen hősökké, honnan kölcsönözték a halált megvető bátorságot? A magyarázat csak az lehet, hogy nagyon szerették hazájukat, úgy ahogy Magyar Ferenc szerette munkatársát. barátját. Béke van és viszonylag ritkán fordul elő, hogy — mint a Kecskeméti Hűtőházban nemrég — kockára kell tennie valakinek az életét. De vajon a munkáshétköznapok nem adnak alkalmat arra, hogy ki-ki megmutassa mennyit ér, milyen áldozatra képes azért, amit tisztel, szeret? Nincs olyan vizsga, amelyen megméretik az emberség? Van, csak mások a feltételek. A Közúti Üzemi Vállalat egyik munkahelyén elromlott a betonkeverőgép. Ha hétköznap javították volna meg, akkor körülbelül százezer forinttal kevesebb értékű munkát végezhetett volna el a következő héten az útépítő brigád. A gépkezelők közül ketten nem utaztak haza szombaton a gyerekhez, asszonyhoz, hanem szinte pihenő nélkül dolgoztak hétfő hajnalig. A Kismotor- és Gépgyár Bajai Gyáregységének a szocialista brigádja önként vállalta, hogy segít kijavítani azokat a hibás alkatrészeket, amelyeket egy másik műhely „produkált” — mint később kiderült: a rosszul kidolgozott technológia miatt. ■ Kétségkívül nem világraszóló tettek ezek. De most ilyenekre van szükség. Jó- tudni, hogy — mint Magyar Ferenc mondta — adott esetben sokan végrehajtották volna ugyanazt, mint 6. Jó tudni, hogy sokan vannak, akik nap nap után tanújelét adják; áldozatot is képesek hozni a társadalomért. Ma a hétvégi pihenőjükről mondanak le, de bizonyos, hogy ha még sokkal többet kellene adni, akkor sem haboznának. B. Dj
